Új évszázad – új fajta politikai rendszerek

A 20. század nagyrészt a technika fejlődéséről szólt, és egy két osztatú politikai rendszert hozott létre: a társadalom fejlődéséért küzdő baloldalt valamint a jobboldalt, amely a társadalom saját hagyományaira építve próbálta a gyors változásokat mederbe terelni. Az új évszázadban azonban szinte egyik napról a másikra újfajta problémák váltak jelentőssé az életünkben (környezeti változások, migráció, értékválság), amelyek másfajta közéleti cselekvést és másfajta politikai rendszert kívánnak meg, egyúttal a demokráciák is láthatóan megújulnak. (Míg az előző évszázadban diktatúrák és demokráciák harcoltak egymással, mostanra a diktatúrák ideje lejárt és különféle mértékben demokratikus rendszerek lehetnek csak életképesek.) A fejlődésben még mindig az ún. nyugati kultúra jár az élen, és az egyes országokban a szemünk láttára formálódik az új, hárompólusú politikai rendszer – amely akkor fog jól működni, ha az egyes politikai formációk a mainál jobban tisztába jönnek a szerepükkel és azzal, hogy valójában mit is képviselnek.

A három politikai oldal eltérő szerepe

Manapság háromféle nagy politikai erő alakult ki a legtöbb országban, amely háromféle életstílust és felfogást testesít meg: a baloldal, a mérsékelt jobb és a szélsőjobb. Egyiket sem szabad démonizálni, mindegyiknek megvan a maga sajátos helye és szerepe – csak ez még nem tisztult ki a politikai küzdőtéren. A változást az okozta, hogy a világvárosokban lakó vagy dolgozó emberek életmódja mára már fényév távolságra került a kisvárosi, de még inkább a kistelepülésen lakó ember életfelfogásától. (A virtuális térben ugyanúgy létezik ez a fajta felosztás: a virtuális kozmopolitái távol állnak sok mindenben a virtualitás világának analfabétáitól.)

A helyi kisközösségek egyszerű és gyakorlatias gondolkodást kívánnak meg (józan paraszti észt): nyilvántartják a származást, fontos számukra a közösségi szellem és sokan közülük hagyományőrzők. Nem véletlen, hogy a helyi önkormányzatokban sokfelé megerősödtek a „szélsőjobb” (vagy ókonzervatív) pártok, amelyek felfogásának központjában a helyi értékek megőrzése áll. A legmarkánsabb tendencia sokfelé (sajnos nálunk nem) éppen a helyi vagy tartományi önkormányzatok megerősödése.

A nagyobb településeken a „polgári” életforma hívei vannak többségben: számukra már nem az ismeretség összekötő elem, hanem a közös vallás és a nemzetállam történelmi hagyományai – számukra a mérsékelt konzervatív pártok felelnek meg a leginkább. (Mindez persze csak tendenciaszerűen érvényes, az egyéni értékek ugyanis sokfélék.)

Végül a nagyvárosok, ahol a világon mindenhol az individualisták vannak többségben, akik egyben az információs társadalom hívei, igazi alakítói és a tudományos felfedezések élharcosai – a nemzetek feletti elveket valló baloldal (szocdemek, libsik, zöldek koalíciója) mindenhol tarol a nagyvárosokban.

Hogyan fog ez jól működni?

Tendenciaszerűen már most is jól működik, hiszen az EU-ban a baloldal felülreprezentált, a nemzetállamok többsége inkább mérsékelt jobb oldali vezetésű, a helyi kisközösségekben pedig erős a szélsőjobb. Vannak azonban további feltételei annak, hogy ez a mainál jobban működjön: az egyik fő feltétel a mai pártok letisztulása, a másik hogy egyik se kerüljön abszolút többségbe semelyik szinten, tehát koalíciós kényszerben legyen. A letisztulás nem történt még meg például az USA-ban sem (ahol a republikánus párt hasadtsága éppen a két eltérő jobboldali irányvonal miatt van), de nálunk sem, ahol a Fidesz szélsőjobbos retorikát használ és a Jobbik üt meg néha mérsékelt hangokat. Az orbáni machiavellizmus kényszerített egy pártba egymástól teljesen eltérő felfogásokat.

A működőképességnek további feltétele, hogy mindhárom szint (helyi, nemzetállami, szövetségi) egyaránt fontos legyen és a hatáskörök jól el legyenek osztva. Bármelyik is alárendelt szerepbe kerül a három közül, az középtávon anarchiához, háborúkhoz és megállíthatatlan környezetpusztuláshoz vezet. Úgy tűnik, hogy például Németországban nincsenek már messze a helyes arányoktól: a helyi, tartományi önállóság erősödött, országos szinten határozott gazdaságpolitika valósul meg, harmadrészt pedig az EU-ban is fontos szerepet töltenek be. Az USA-ban ezzel szemben előfordulhat, hogy Trump alól kicsúszik az egész ország és a helyi államok önállósága mindent felülíró mozgalommá válik. Borítékolható, hogy az amerikaiaknál és a briteknél egy-két évtizeden belül a politikai rendszer teljes újratervezése is szükséges lehet.

Hogyan jöhetnek létre hatékony koalíciók?

A nemzetállami szint mindig a leglátványosabb (de nem minden esetben a legfontosabb) politikát jelenti. Ha a baloldal foglalja el a terepet, akkor nincs megfelelő piacvédelem, az ország kiszolgáltatottá válik a nemzetközi folyamatoknak és sok gyakorlatiatlan döntés születik. (L. Gyurcsány időszakát.) Ha a szélsőjobb kap teljhatalmat, akkor felerősödik a rasszizmus, az idegenellenesség valamint a háborús mentalitás. A jobbközép pártok a legalkalmasabbak talán a kormányzásra, de ha túl nagy a parlamenti többség, akkor hajlamosak visszaélni ezzel – l. orbánék „messianisztikus”, a valóságtól elrugaszkodott hatalomgyakorlását és hatalmi hálózatépítését. A mérsékelt jobbközép hajlamos kijátszani egymás ellen a másik két oldalt, ezért fontos, hogy megszűnjön egymás démonizálása, és létezzen folyamatos párbeszéd az eltérő felfogású emberek között annak elismerésével, hogy egyes dolgokhoz az egyikünk, más dolgokhoz másikunk ért sokkal jobban – de az életbe mindez belefér. A szélsőjobbnak valamilyen más megnevezést kellene találni, és nem démonizálni többé, hanem elismerni az értékeit: így például bevándorlókra nincs különösebben szükség a kistelepüléseken (ahol a munkalehetőségek is szűkkörűbbek), és a rasszizmus egy bizonyos szintig, amíg nem válik agresszívvá természetes emberi magatartás és egy bizonyos fajta pozitív értékszemléletnek az árnyoldala csupán. A baloldal nyitottabbá teszi a társadalmat a külső hatásokra: ami nem valamiféle „hazaárulás”, hanem bizonyos szintig kívánatos és fontos dolog. A kétféle, egymástól távol álló felfogás nagyon jól együtt tud működni például környezetvédelmi kérdésekben (amelyet a nemzetállami szinteken többnyire rosszul kezelnek): a helyi természetvédelem jól kiegészíthető a legújabb technikai vívmányokra épülő energiahatékonysággal és környezetszabályozással. Nálunk például a Jobbik, MSZP, DK és az LMP koalíciós együttműködése lenne szükséges a kormányváltáshoz – ha már a politikai rendszerünk olyan rosszul megtervezett, hogy a FIDESZ a megszerzett szavazatok abszolút többségének hiányában sem volt koalíciós kényszerben. Az pedig látható, hogy manapság szinte minden sikeres országában gyakran változó koalíciók jönnek létre, és hoznak be pár éve új embereket, új ötletekkel.

A 21. század erről fog szólni: három szintű gondolkodás, háromféle politikai mozgalom és mindhárom egyaránt fontos, egyik szint sem terjeszkedhet túl a másik rovására. Jó lenne ezt széles körben tudatosítani – az ember sokszor azért fejti ki a gondolatait, hátha mások „lenyúlják”...