Mi lenne, ha a jövőben nem törne ki többé háború az olaj miatt? Erre van is esély, ha megvalósul a következő évtizedekben a zöldenergia forradalma. Ez most úgy hangozhat mint egy szenzációhajhász, demagóg reklám, vagy esetleg fellegekben járó idealizmus. Látni fogjuk azonban, hogy kemény érdekek állnak e mögött, esetleg olyasmi is, amire még eddig nem is gondoltunk.

A szélenergia megoszlása

A kép forrása: http://www.industrycrane.com/blog/Advantages-of-wind-power.html

Az fenti térképen jól látszik, hogy óriási lakatlan területek (Patagónia, Labrador-félsziget, Belső-Ázsia füves pusztái) után Észak-Nyugat Európában vannak talán a legjobb lehetőségek a szélenergia hasznosítására. Ha hozzávesszük ehhez még azt is, hogy az európai tengerpart rendkívül tagolt, a tengerre telepítendő óriási szélfarmokkal sok energiát állíthatunk elő, anélkül, hogy a lakosság nyugalmát zavarnánk. Szélcsatornák, a szélerőművek számára megfelelő területek azonban szinte minden országban, nálunk is vannak. (Nyilván nem minden „szeles” terület alkalmas a szélenergia hasznosítására, így például az USA tornádóövezete valószínűleg kevéssé.)

A napenergia megoszlása

A kép forrása: https://britishbusinessenergy.co.uk/world-solar-map/

Európa déli középső és déli részén, nálunk is inkább a napenergiában van potenciál, a szubtrópusi és trópusi országok esetében pedig ez még inkább érvényes. Már felmerült a gondolat, hogy a Szaharában óriási naperőműket létesítenének, amely Európa déli részét hasznosítható energiával látná el. Ennek legfőbb akadályai leginkább politikai természetűek lehetnek (a térség instabilitása), bár feltehetően vannak pénzügyi és technikai korlátai is egy ilyen projektnek. (Pl. a létesítmények megvédése a por- és homokviharoktól.)

Nézzük meg a fosszilis energia megoszlását

A szénerőművek kora lejárt, sorra zárják be őket még Trump elnöksége alatt is, mert már nem versenyképesek, nem érdemes költeni rájuk. Érdemesebb a kőolaj kitermelést nézni (a földgáz ezzel nagyjából arányos), egyik fajta mérőszáma az egy főre jutó termelés. E téren olyan országok vannak az élen mint Kuvait, Szaúd-Arábia, Egyesült Emírségek, Brunei, Norvégia. A legutóbbi kivételével mindenhol viszonylag fejletlen gazdaságot és még kevésbé fejlett társadalmat találunk, kérdéses, hogy a gazdagságukkal megfelelően tudnak-e élni ezek az országok. Ha a legnagyobb olaj exportőröket nézzük, akkor a lista élmezőnyében olyan országok is szerepelnek mint Irak, Nigéria és Venezuela, borzasztó belső társadalmi feszültségekkel, esetükben teljesül az a mondás, hogy az ásványkincsekben való gazdaság sok ország számára inkább átok mint áldás.

Milyen lehetőségek és érdekek vannak Európában a zöld energia felfuttatásában?

Közhely, hogy a fosszilis energiák gyors leváltására nincs esély, azonban mi van akkor, ha kemény érdekek állnak a zöldenergiák mögött is Európában és a világ számos részén? Ahogyan az egyes  országok élelmiszertermelése is inkább politikai mint gazdasági kérdés, hiszen még akkor is fenntartják az önellátást, ha drágább mint az import (Japánra például egyértelműen igaz ez, de egyes nyugat-európai országokban előfordul ilyesmi), mert számukra stratégiai kérdés a kiszolgáltatottságuk csökkentése. Ehhez hasonlóan, az olaj- vagy gázcsapok elzárása szintén valós gazdasági veszély, amellett, hogy a fosszilis energiára például a földgáz erőművek formájában a közeljövőben is szükség lesz majd.

A magyar mentalitást inkább az jellemzi, hogy minél pontosabb indokokat találjunk arra, hogy valami új dolog megvalósítása mért nem lehetséges. Ezzel szemben ahol a közfelfogás pozitívabb, ott inkább az a jellemző, hogy problémákat kihívásnak tekintik, amelyekre újszerű megoldásokat lehet és kell is találni. (Lásd pl. a Mérnöki találékonyság c. dokumentumfilmet az egyik csatornán, hogyan lehetett egyre nagyobb házakat, hidakat stb. építeni.)

Az energiatárolás folyamatosan fejlődik: például az elektromos autók akkumulátorai öt év után már csak 90%-os hatékonysággal működnek, ezért lecserélik, viszont energiatárolásra még sokáig alkalmasak lehetnek. Egyszerűen rákényszerülünk, hogy javítsuk az energiatárolás hatékonyságát.

A másik, hogy manapság az időjárás előrejelzések eléggé pontosak több napra előre, elég pontosan lehet tudni, hogy mikor lesz zöldenergia fölöslegünk és mely napokon lesz hiányunk, illetve az egyes napok mely részében várható ez. A fölös energiával lehet például hidrogént fejleszteni, amellyel járműveket hajthatunk meg, vizet szivattyúzhatunk különféle tárolókba stb., a hiány pótlására pedig ott van az alternatív energiaforrások közül a biogáz, a geotermikus, a hulladék égetők, sőt árapály-erőművek is (amely nagy potenciál). A különféle intelligens vezérlések finomhangolhatják az egyes rendszereket, és az áram ára is eltérő ma már a felhasználók számára a rendelkezésre állástól függően (minthogy régen is volt olyan például, hogy éjszakai áram, a vízmelegítők ilyennel működtek). Mindez úgy, hogy az ipar és a lakosság energiaigénye is folyamatosan csökkenthető.

Újabb előny a decentralizáltság

Az állampolgár kiszolgáltatottságát csökkenti, hogy az energiaszükségletét jórészt maga állíthatja elő, napelemekkel, szélkerekekkel, a mezőgazdasági termelők biogázzal is. A legjelentősebb fejlődés e téren talán az  USA Kalifornia államában van, de mindenfelé egyre több épületre szerelt napelemet látunk, már nem ritkák a passzív sőt a pozitív energiamérlegű épületek sem. A napelemek várhatóan egyre jobbak, olcsóbbak és egyre rugalmasabban használhatóak lesznek, a napkollektorok szintén, az állampolgár kiszolgáltatottsága a nagy szolgáltatóktól egyre jobban csökkenthető.

Ahol van érdekeltség és eltökéltség ott költenek is rá

Mivel láthatóan létezik a határozott politikai szándék, ezért az EU komoly támogatásokat nyújt a zöldenergia használatára és a gazdaság „zöldítésére”. Ha a valós költségeket nézzük a környezeti károkkal együtt, akkor a fosszilis energia ma már általában drágább mint a zöldenergia, és a fiatalabb generációk egyre inkább megbarátkoznak azzal a gondolattal, hogy a termékek árában a valós költségek kell, hogy megjelenjenek még akkor is ha a benzin többe fog kerülni az adóemelés miatt. (Aki azt mondja, hogy a „boomer” generáció mennyivel gazdagabb volt a mostaniaknál, arra az lehet a válasz, hogy „Pokolba velük, nekünk nem a nagy ház és a nagy autó a legfontosabb, sokkal inkább a jobb életminőség és a környezetünk megőrzése".)

Háborúban állunk

Egy olyan háborúban állunk, amelyet mi robbantottunk ki öngyilkos módon a saját környezetünk ellen, és most már a kármentés, a visszafordíthatatlan változások megelőzése a cél. Ennek egyik formája a zöldenergia arányának növelése a fosszilis rovására, ahol a lécet egyre magasabbra kell tudnunk tenni az idő múlásával. A primitív, nagy energiasűrűségű fosszilisak helyett kevésbé kényelmesen használható, de jóval kifinomultabb környezetbarát technológiákra térhetünk át fokozatosan, feltéve, hogy a megszokást és a rendszer tehetetlenségi erejét le tudjuk győzni. Az ilyen programok pénzügyi támogatása egyre nagyobb lehet, még ha egyesek a lelkiismeretüket akarják is megnyugtatni, mint tette azt Alfred Nobel, a dinamit feltalálója a békedíj (és a többi tudományos díj) megalapításával.

Egy másik front vagy fegyvernem ebben a háborúban az energiatakarékosság és a környezetbarát anyagok, eljárások használata. Például nem szabad ezerrel betonozni mindent, vannak kevésbé energiaigényes és a környezetünkhöz illeszkedő anyagok is (pl. vályog, kő, tégla, fa). Már jól látható az is, hogy a tömeges légi utazások ideje lassanként le fog járni éppúgy mint a tömegáruk indokolatlan összevissza szállítgatása, a jövőben kevéssé globalizált lesz az ipar, a helyi és szezonális termékek aránya nőni fog.

A szén-dioxid megkötése a légkörből a harmadik oldal, ami ugyanolyan fontos mint a másik kettő. Erdősítés, visszajuttatni a szenet a talajba, - a helyi ökoszisztémákat is gazdagítjuk ezáltal, az éghajlat stabilizálása mellett. De lehet, hogy akár még kőzetekben való megkötés vagy algafarmok létesítése is segíthet majd ezen a téren.

Európa elemi érdeke

Európa kettős hasznot is húzhat a zöldenergia elterjesztéséből a fejlett országokban: Számos afrikai ország egy teljes fejlődési szintet átugorhat és a helyi közösségek életszínvonalát emelheti a decentralizált áramtermelés (főként napelemek révén), amelyben Európa finanszírozási oldalról és szaktanácsadók révén is részt tud venni. Ha elősegítjük egyes afrikai és nyugat-ázsiai országok stabilitását, akkor ezzel felénk irányuló menekülthullámokat is megelőzhetünk. A fejlett országok a náluk sikeres gyakorlatokat és eljárásokat máshol is el kell, hogy tudják terjeszteni, ez alapfeltétele annak, hogy el tudjuk kerülni az éghajlatunk visszafordíthatatlan megváltozását és a pár évtizeden belüli tömeges mértékű humanitárius katasztrófákat.

A konfliktusokat a világban persze nem fogja tudni megszüntetni a zöldenergia (pl. az akkumulátorokhoz használatos ritkaföldfémek eloszlása is nagyon egyenetlen), és a változásoknak nyilván rengeteg kerékkötője van. Ha viszont másokra mutogatunk, hogy miattuk úgyse fog menni, az egyszerű felelősség áthárítás. A nagy cégek és a politikusok egyaránt folyamatosan árgus szemmel nézik a közfelfogás változását és próbálnak alkalmazkodni hozzá, ezt figyelembe véve főleg rajtunk múlik, a mi "fogyasztói" és állampolgári felfogásunkon, mert azok a folyamatok fognak érvényesülni, amelyeket mi is támogatunk.