Egy elmélet szerint a „Nyugatnak” nem szabad a demokráciát „exportálnia” olyan országokba, amelyek még túl fejletlenek és éretlenek erre. Nem tudom, hogy ez az „export” pontosan mit jelent, de ha megnézzük az ún. demokrácia index térképét, elég sok érdekességet találunk.
Kép forrása: Wikipédia
175 országból 75 esetében beszélhetünk demokráciáról, 49 átmenet a demokrácia és a diktatúra között, a maradék 53 diktatórikus kormányzásúnak mondható.
A térképen elég sok az anomália a „fejlettséget” illetően. Így például szólni kellene Szenegálnak, Tunéziának és Ghánának, hogy pajtikáim, ti nem vagytok fejlettebbek a szomszédaitoknál, hogy képzelitek a demokratikus államformát? Gyorsan válasszatok inkább valamilyen menő diktátort. Ti ott, indiaiak, mongolok, mit vágtok fel annyira? Egy katonai puccsot legalább... Azt pedig nem is tudom, hogy a két Korea hogy fogja eldönteni, hogy melyikük államformája az „igazi”.
Na jó, Tunézia vagy Szenegál kormányzása tuti nem olyan mint a dánoké, jó kis korrupt rendszerek lehetnek… De azt hiszem a kifinomult hatalomgyakorlás annyira nem is várható el kapásból. Apropó, Dánia egyébként királyság, hogy lehet akkor demokrácia? (Nyilván az államformának nincs köze a rendszer demokratikus voltához...) Az viszont biztos, hogy jelenleg leginkább csak ebből a háromból lehet választani, demokrácia, diktatúra vagy átmeneti, más nem nagyon van.
Szerintem egy kérvényt kellene benyújtani az ENSZ-hez, aki elbírálná, hol lehet demokrácia és hol nem. És ha az észak-koreai gyerekek küldöttsége panaszkodna, hogy folyton éheznek, azt kell nekik mondani, hogy bocs, de ti a diktatúrát választottátok, nem voltatok elég fejlettek, nem tehetünk értetek semmit. Az „elmaradott” országok számára az lehet a cél, hogy mennél keményebb kis diktátorai legyenek, akik jó sokat háborúznak és olykor terrorizálják a lakosságot. A demokrácia ugyanis lényegesen csökkenti a terror és a háborúk előfordulását.
Megmondom, hogy az USA „demokráciaexportja” mért nem működött. Nem azért, mert az országok „éretlenek” lettek volna rá, hanem mert fegyverrel terjesztették. Ahol azt látják, hogy felfegyverzett katonák és páncélosok cirkálnak az úton, ott mondhatsz akármit, úgyis csak az erő nyelvén fognak érteni. (A primer, kézzelfogható valóság ugyanis ez.) Úgyhogy a lakosság aktívabb, radikálisabb része el fog kezdeni titkon fegyverkezni és máris megvannak a terrorista sejtek. Ha a CIA valahol megpuccsoltat egy rendszert ott sem számíthatunk ennél sokkal jobb helyzetre. Bárhol ahol hosszú éveken át háborús állapotok uralkodtak, az hosszú időre ezt az állapotot teszi normává, sajnálatos módon. A demokráciához viszont az kell leginkább, hogy az emberek megízleljék, másként is lehet… Mint Latin-Amerikában történt a múlt század vége felé, amikor megszűntek a diktatúrák.
Ha valakik diktatúrát szeretnének látni vagy vonzódnak hozzá, annak az egyik oka az lehet, hogy összetévesztik a demokráciát az anarchiával (ami nálunk volt jellemző a rendszerváltás után). Még valószínűbb ok, hogy ilyen esetekben harcos típusú emberekről van szó és mint tudjuk, a katonás szervezetekben nem működhet semmiféle demokrácia, nincs idő ilyesmire, egyszerű parancsuralom van. Aki háborúzni szeretne vagy legalább harcolni, annak nem lesz jó semmiféle demokrácia.
Viszont az a helyzet, hogy a diktatúrákat a demokráciák (persze csak szervezett és nem kaotikus államokat értve ez alatt) rendre lekörözik, még ha ideig-óráig nem is úgy néz ki a helyzet.
Ha jól megfigyeljük azért történt itt némi kis demokrácia export, pl. a volt brit gyarmatok többsége többek között Dél-Afrika, India, Namíbia is demokrácia. Igaz ugyan, hogy vannak hibrid és diktatórikus rendszerek is közte, a régi demokratikus hagyományokra visszatekintő angol kultúrának mintha lett volna egy nem elhanyagolható hatása, a volt francia gyarmatokkal szemben.
Egyébként nyugodtan törekedhetünk arra, hogy mennél több országban demokrácia legyen, mert minden országban úgyse lesz. A másik lehetőség pedig az lehet, hogy csodálhatjuk az új szuperhatalmat Kínát, ahol nincs szólásszabadság, cenzúrázzák a netet és az állam megfigyeli a polgárait, esetleg átnevelő táborokba is zárja. Mellesleg Oroszország ezen a listán még rosszabb minősítést kapott mint Kína.
Akinek van gusztusa hozzá az meg haverkodhat különféle diktátorokkal és támogassa őket. Nem elítélendőek, hiszen például a belorusz vagy orosz emberek nyilván őket választották önként és dalolva, számukra ez az államforma felel meg leginkább, világos, nem?
Mindezeken felül ahogy az értékelésekből világosan látszik, a demokrácia-diktatúra tengely nem digitális hanem analóg jellegű, demokráciából lehet több is és kevesebb is. Mi már egy jó ideje a diktatórikus irányba haladunk, aminek eléggé sok nyilvánvaló jele van. Jó lenne már, ha ez a trend lassan megfordulna.
