A járványhelyzet kihasználása
Jól látható, hogy a kormányunk felhasználja a járványhelyzet okozta válságot is hatalma megerősítésére. Mivel ilyen esetekben mindenki az államtól várja el, hogy határozott lépéseket tegyen, ezért nálunk, ahol az államhatalom európai összehasonlításban igen centralizáltnak mondható, nagy a kísértés, hogy a vezetés ezzel visszaéljen, tovább erősítse a pozícióit. Láthatóan újabb területeket akar elfoglalni, illetve a számára (nem tudom ennél pontosabban mondani) „megbízható elvtársaknak” juttat vagyont és kulcspozíciókat (törvényjavaslatok szintjén pl. színházak, Schmidt Mária alapítványa, városliget rendezési terve). A járvány miatti kritikus helyzet ilyen lépéseket egyáltalán nem indokolna, sokkal inkább hatalmi törekvések vannak emögött.
Az év elején Orbán Viktor viszonylag békülékeny hangnemet ütött meg, azonban továbbra is az utóbbi időben már megszokott „egyet balra, kettőt jobbra” táncrend érvényesül. A határidő nélküli rendeleti kormányzás szükségessége és a parlamenti ülések „technikai lehetetlensége” nagyon átlátszó csúsztatások a kormány részéről, úgy tűnik, inkább a helyzeti előnynek és az erőfölénynek a kihasználásáról van szó.
Az erős állam nálunk kegyet gyakorol
Míg a környező országokban villámgyorsan megszavazták a bérkiegészítéseket, nálunk ezt nyilvánvalóan taktikázás és színfalak mögötti huzavona előzi meg, a bejelentendő akciócsomag várhatóan igen szelektív lesz. Az igazságosság elvét a kormány mindig sajátosan vette figyelembe, az általa hirdetett „közösségi céloknak” alárendelten (akinek nem tetszik így, lehet szó idézőjel nélküli közösségi célokról is, ebből a szempontból mindegy). Egyszerű szabályt lehetne alkalmazni, hogy a tavalyi évre bevallott jövedelem alapján (amely a NAV-nak is rendelkezésre áll), vagy pedig az első három havi bérek alapján történhetne egységes bérkiegészítés, mondjuk a fizetés 70-80%-ig. A kormány valószínűleg ennél bonyolultabb és differenciáltabb változattal fog előállni, ami a számára kedves csoportokat fogja nagyobb mértékben megtámogatni. Amit a legtöbben el is fogadnak majd, hiszen a fejekben többnyire az van, hogy az állam nálunk nem a kötelességét végzi, hanem kegyet gyakorol. (Az állam egyébként igenis adhat ki fedezetlen pénzt, még ha ezzel megnyomja az inflációt is, de némely esetben egy magasabb infláció akár még jó hatással is lehet a gazdaságra.)
Miről is szólt a nemzeti konzultáció?
Idézzük fel, hogy miről is szólt az a nemzeti konzultáció, amit végül is lefújtak? Az oktatásban hátrányba kerülteknek nem jár többlettámogatás. Most viszont íme, megvalósult az igazi szegregált oktatás, hiszen ahol van internet, azok be tudtak kapcsolódni a távoktatásba, mások viszont a középosztálytól lefelé, nem tudják ezt megtenni. Ez a pont kipipálva. Vagy lehet, hogy mégsem? Valamit kellene kezdeni a rossz anyagi körülmények élő gyerekekkel is, hogy ők is tanuljanak valamit. (Az önkormányzatok tudnak ebben segíteni, például kiscsoportos oktatás formájában.) Még a börtönökben levő zsúfoltság és rossz higiéniai körülmények is olyan tényezők, amik most visszaütnek a járványos időszakban.
A vírust Kínából kaptuk és az EU segít, nem fordítva
A kormánykommunikáció természetesen a fenti mondat ellentétét sugallja. Egyrészt el kell ismerni, hogy a magyar egészségügy felszereltsége sokat fejlődött az utóbbi időben az EU forrásoknak köszönhetően. Ezen kívül valóban elköltötte-e a kormány a megmaradt 2000 milliárdos pályázati keretet, arról vita van, de feltételezhető, hogy lehetne még ebből az összegből is átcsoportosítani, mivel senki nem vezette le az ellenkezőjét. Az álhírterjesztés egyébként leginkább a szélső-jobboldalra jellemző, de érdekes módon még senki nem perelte be a Mi-Hazánk mozgalmat annak ellenére, hogy teljesen megalapozatlan állításokat terjesztenek.
Jobboldali értékek is válságban
Nem mondhatnám, hogy bármelyik oldal is „győzelemre áll” a másikkal szemben. Nem csak a globalizáció az, ami válságba került, hanem olyan jobboldali értékek, mint a család intézménye és a vallásos közösségek is éppúgy nehéz időket élnek át. Ilyen esetekben még azt sem mondhatjuk, hogy sok pénzzel mindez megoldható lenne, mert az elszigeteltség a fő probléma, nem az anyagi helyzet. Örömre nincs oka senkinek sem, még azt figyelembe véve sem, hogy nem volt még olyan csapás a történelemben, ami egyes csoportoknak vagy szakmáknak ne kedvezett volna anyagi téren.
A vírust majd megszokjuk
Jelenleg sokak közérzete, hogy „Jaj, itt a világvége”, de ugyanez volt már 2008-2009-ben a pénzügyi válság idején, ugyanez volt 2015-ben a migrációs krízis idején. A gyógyítási eljárások fejlődnek, az orvostudomány alkalmazkodik, az életmódunk szintúgy, egy idő után megtanulnunk együtt élni a vírussal. (Kínában és Kelet-Ázsia más országaiban már valószínűleg eljutottak odáig, hogy együtt tudnak élni vele.) Amennyiben a kormányunk időben reagált és az intézkedések elég hatásosak, (ami azért feltételezhető), valamint fegyelmezetten be is tartjuk azokat, ez esetben egy pár hét után a járványgörbe nálunk is lefelé kell, hogy mutasson.
A hatalomkoncentráció viszont velünk marad még egy ideig
A kormányunk már rég meggyőzte magát, hogy ők a magyarság egyedüli megmentői és mindenki más rosszat akar. Valószínűleg egy sajátos, belterjes és zárt csoportmentalitás érvényesüléséről van szó. Leginkább a putyinizmust alkalmazzák, ami egyébként egy deklaráltan fasiszta tanokat hirdető orosz ideológus elveire épül. Viszont manapság az eszközök finomodtak, a hatalom biztosításához elég a médiumokat birtokolni és az ellenfelek anyagi forrásait elvágni. Nem kell a pártokat betiltani, elég ha a finanszírozási lehetőségeiket megszüntetjük, - emiatt sem meglepő, ha a pártfinanszírozásból is elvesznek egy jelentős összeget, éppígy az önkormányzatoktól is a gazdasági csomag részeként.
