Szeretettel köszöntöm a kedves megjelenteket!
Tamás Patrik vagyok, amatőr társadalomfilozófus, és a nemrég megjelent Ideo-logikák és Anti-panelprogram (egy kicsit nyelvtörő) című könyvemet szeretném bemutatni. Hogy mért vállalkoztam erre, afféle amatőrként, arról inkább az előadás végén beszéljünk.
A könyv egy esszékötet, tanulmánykötet, a mottója az lehetne, egy paradoxon: Az a rögeszmém, hogy ne legyenek rögeszméink. Miről van itt szó?
Van az emberi kultúrnak, gondolkodásunknak egy rendkívül hasznos, jól használható tulajdonsága. Például amikor engem mint előadót hallgatnak, akkor mit tesznek? Valahová el szeretnének helyezni, csúnya szóval beskatulyázni. Az egyik ilyen skatulya, hogy mennyire felkészült, mennyire ismeri azt, amiről beszél. A könyvemhez mintegy 40 forrást használtam fel: főként könyveket, elismert társadalomtudósoktól, akik nálam sokkal okosabbak, ezen kívül internetes előadásokat és tanulmányokat. Ez nem jelent persze többet, hogy állításaim nem teljesen légből kapottak. Lehetett volna több forrás is, de nem az volt a célom, hogy mondanivalómat teljesen körülbástyázzam. Jegyezzük meg ezt a szót: körülbástyázni.
Másik ilyen skatulya lehet, amely tudattalanul fogalmazódik meg bennünk: hogy az illető számomra barát vagy inkább ellenség? Ha ezt tudattalanul eldöntöttük utána már borzasztóan elfogultan fogjuk hallgatni. És erről szeretnék beszélni, hogy a pszichológia kimutatta, hogy a legtöbb döntésünk nem tudatos. Agyunk ősi területei, idegrendszerünk, hormonális rendszerünk hozza létre és az elménknek kiadja az utasítást, hogy a keressen rá racionális indokokat, tegye azt elfogadhatóvá. Ez nem jelenti azt, hogy a döntéseink ne lehetnének jók, hanem azt, hogy nem könnyű tudatosan viszonyulni a minket körülvevő valósághoz, és nem könnyű egymást megérteni sem.
(Tágabb értelemben vett tudatosság is többféle lehet: ez egy nagyon izgalmas, van a dolgokat szétbontó, fogalmakkal dolgozó bal agyféltekés racionalitás és van egy színes képeket alkotó, a dolgokat inkább egységben látó jobb agyféltekés gondolkodás is. Tehát ha valaki ősi mítoszokról beszél, őt nem fogja megérteni az, aki per pillanat a nyugati kultúra racionalitását használja. Elbeszélnek egymás mellett. Azzal együtt, hogy a kétféle racionalitás egymást kiegészíti és minden kreatív tettünkben mindkét agyféltekénk homloklebenye egyaránt részt vesz.)
Na most az elménk sajátsága, hogy védekezik és különféle blokkokból egész erődöket, várakat épít fel, amely mögé elbújhatunk. Ezek a várak az ideológiák, tetteinket úgymond megideologizáljuk, próbáljuk elfogadhatóvá tenni. Nagyban a társadalom szintjén ez éppígy működik: a 20.század jórészt különféle ideológiákról szólt: nacionalizmus, kommunizmus, fasizmus, liberalizmus, bizonyos értelemben ide vehető a kapitalizmus és a szocializmus is (tehát mindenféle -izmus), amelyek életszerűtlennek bizonyultak, sőt időnként életellenessé is váltak. A magyar történelemben is kimutatható, hogy amikor nem egy ideológia határozta meg az emberek életét, azok voltak gazdasági, politikai vagy kulturális értelemben a legjobb időszakok.
Példák arra, hogy mennyire félrevezetőek a gondolkodási panelek, amiket használunk. Ha én most elkezdenék arról beszélni, hogy tolerancia így, tolerancia úgy, mindenki elkezdene kínosan feszengeni, rosszabb esetben kiürülne a terem. Miért? Mert ez a szó a liberális ideológia egyik jellemző szavává vált. A hiba ott volt, hogy nem magyarul beszéltünk, nem azt mondtuk, hogy türelmesnek lenni, eltűrni valamit. Akkor már lehetne arról szó, hogy mért lehet valami előremutató, ha valamit eltűrünk vagy pedig mit várunk érte cserébe, stb.
Másik ilyen példa a „hazaáruló”. Ez a háborús logikát jellemző szóhasználat, indulatokkal telített szó. Ugyanis feltételezi, hogy háborúban állunk. Ha nincs háború, akkor értelmetlen erről beszélni: „-Ön mit csinál? -Hazát árulok. -És 1 kiló Magyarország hány forint?” Nyilván ennek nincs értelme. A háborús logika veszélyes, egyirányú utca és sokan közülünk fogékonyak rá. Szerencsétlen esetben, ha végigmegyünk ennek a vonalán, akkor eljutunk az emberi történelem legsötétebb időszakaihoz. Háborúk, terrorizmus, népirtások. Ezekhez számos szerencsétlen körülménynek az együttállása is szükséges, viszont a logikai kiindulópont borzasztóan egyszerű. Tehát a háborús logika, vagy szélsőséges esete a háborús pszichózis is megérthető, ami nem azt jelenti, hogy elfogadható. Mit javaslunk tehát a „hazaárulózás” helyett? Szinonimák használatát: „Ön uram a közösség igényeit nem veszi figyelembe, más érdekeket részesít előnyben, önző módon viselkedik stb.”
Harmadik példa a fogyasztói társadalom. Ez egy olyan közhely (az üres közhelyeink egyike), amelyet a tudományos kutatás egyik szakkifejezése volt eredetileg és az átvételével hibát követtünk el. Ugyanis a kutató valamilyen modellezési céllal hoz létre szakkifejezést és vizsgálja, hogy a modell hol és mennyire használható. Na most a gyakorlatban, ha eljutunk oda, hogy „fogyasztói társadalom”, az mindig megbélyegző értelmű. Ráütjük a pecsétet és mehet az irattárba, slussz, passz, a beszélgetés elakad ezek a ponton. A gyakorlatban nem használható. Van persze igazság benne, hiszen van olyan, hogy státuszfogyasztás. És mit jelent valójában, hogy mondhatnánk egyszerűbben azt hogy „fogyasztói társadalom”? Emberi mohóság. A hét főbűn egyike. Viszont gondoljunk bele, hogy arra a magyar társadalomra, ahol az autók átlagéletkora tíz éven felül van és ahol a középosztály is gyakran az angolok levetett ruháit használja, ez a kifejezés erősen túlzó. Amiről inkább szó van, az a kényelmesség. A mosógépet vagy a mosóport sem azért vesszük, hogy „elfogyasszuk”, -ez elégé horrorisztikusan hangzik,- hanem hogy az életünket kényelmesebbé tegyük. És ez igaz szinte mindenre, amit megvásárolunk. A cukor például a szervezetünk számára kényelmes, mert könnyen emészthető tápanyag. A lényegi kérdés itt az, hogy mit kezdünk a szabadidőnkkel: más aktivitásra fordítjuk, vagy elkényelmesedünk, aminek testi, szellemi és lelki egészségünk látja kárát.
Az ideológiákra visszatérve.
Volt egy tanítómesterem régebben, sajnos már nincs közöttünk, pap, természetgyógyász és mindenekelőtt velem ellentétben egy nagyon karizmatikus egyéniség, aki élvezetes előadásokat tartott, Biegelbauer Pálnak hívták. Pali bácsi hihetetlen tömören és pontosan fogalmazott, ő mondta azt is, hogy „A csibészség az, ami hangos, a lényeges dolgok mindig csendben történnek.” Jegyezzük meg ezt a mondatot, a könyvemnek az első része pontosan ezekről a hangos csibészségekről szól, amelyek az elménk próbál elfogadhatóvá tenni a saját várépítésével.
Ilyen csibészség például az, hogy a forradalom valami nagyszerű dolog. Történészek leírásából kitűnik, hogy szó sincs erről, akármelyik forradalmat is nézzük pl. 1917-es februári orosz vagy 1918-as magyar őszirózsás vagy az 1979-es iráni vagy itt volt most pár éve az ún. „arab tavasz”... most látjuk az eredményét. A földrengésre és a szökőárra se mondjuk, hogy csodálatos, nagyszerű. A forradalom szinonimája lehetne a káosz, anarchia, amikor a politika lényegében csődöt mond. Mindegyik forradalom hasonló forgatókönyvek szerint zajlik, ezt részletezem is a könyvemben. Ami megtévesztő lehet, hogy nálunk a legtöbb forradalom szabadságharc is volt egyben, emiatt ítéljük meg máshogyan.
A másik, amelyet megkérdőjeleznék, hősies csatákról és hadjáratokról beszélni. A háborúk ugyanúgy destruktívak mint a forradalmak, és szintén egyfajta menetrend, forgatókönyv szerint zajlanak. 21. századi szemmel nem nevezném hősiesnek egyiket sem. Ez nem jelenti azt, hogy a háborúkat meg tudnánk szüntetni és hogy ne töltenének be bizonyos funkciókat, amelyeket manapság valamennyire képes lefedni a sport vagy a gazdasági verseny. Azt sem mondom, hogy a harcos felkészülése a háborúra, amíg odáig eljut, abban ne lehetne hősiesség vagy éppen bajtársiasság. Fogalmazzunk tehát pontosan.
A következő kérdés, amit tárgyaltam, hogy az olyan negatív jelenségeknek mint a korrupció, a bürokrácia és a bizalmatlanság, melyek a gyökerei a társadalmunkban. Mindenekelőtt látható, hogy nincs olyan probléma, amely csak a magyar társadalomra lenne jellemző. Bármilyen negatívum hasonló mértékben jellemző egyes más országokban, mindig találunk példákat és általában nem is kell messzire mennünk. (könyvemben a Balkán, Olaszország, Ukrajna kerül megemlítésre legtöbbször.) Magyarországot ugyanolyan országnak tartom mint a többi, van egy sajátos hagyományra épülő kultúránk, ebben vagyunk abszolút kivételesek, de csak ebben az értelemben. Ami számos negatív jelenségre számomra magyarázatot ad, az a törzsies, kiscsalád felfogásnak az előtérbe kerülése az utóbbi időben. Ez 20. században is előfordult már, például a Kádár- rendszerre is jellemző volt. Persze egyáltalán nem egy negatív valami, számos pozitív oldala is van ennek a mentalitásnak, bár az utóbbi időben a negatív oldalát érezzük jobban, például az egészséges versenyszellem gyakran hiányzik, inkább az ügyeskedésre és a kapcsolatok által való előrejutásra törekszünk. Hogy ez a fajta törzsies, kiscsalád felfogás mért alakult ki, arra is magyarázatokat keresek a könyvemben.
A könyv első fele nagyon kritikus szemléletű, például arról is szó van benne, hogy mennyire ott van gondolkodásunk mélyén még mindig a marxizmus ideológiája, erre is mutatok példákat.
Könyvem második felében olyan gondolkodási utakat keresek, amelyek számomra kevésbé negatívak és érdekesebbnek tűnnek: ilyen például a politikai bal-jobb oldal kettősségének megértése. Úgy látom, hogy ezek alapjában véve ősi kategóriák, újítók és hagyományőrzők csoportjairól van szó. Másrészt igen relatívak: egyik szobában baloldalinak számítok, de egy másik szobába ha bemegyek, ott én lehetek a leginkább jobb oldali. Az is nyilvánvaló, hogy ezek a felfogások egymást kiegészítik, például hülyeség lenne, hogy testemnek csak bal oldala vagy csak jobb oldala legyen.
A könyvem második részében még olyan dolgokkal is foglalkozom mint a rasszizmus (megint nem egy megbélyegző, negatív szóként értelmezem hanem mint származás szerinti megkülönböztetést), vagy például egy olyan kényes kérdés, mint a cigány vagy a zsidó kultúrát mi jellemzi alapvetően. Elsősorban kulturális kérdésként érdemes azzal foglalkozni, hogy cigány vagy zsidó. Ez nem azt jelenti, hogy a genetika ne játszana szerepet, inkább azt, hogy ha nem elsősorban kulturális sajátságként fogjuk fel, akkor gondolkodásunk útvesztőbe fog kerülni. Ráadásul történelmi zsákutcának is bizonyult. Az evolúció elmélete a biológiából igen jól alkalmazható itt is, mint kultúrák evolúciója. Idő hiányában erről most csak ennyit.
Sok más felvetést is tárgyalok, ebben a majdnem 500 oldalban. Amelyeket valós, 21.századi problémának tartok, nem pedig a múlt századból itt maradt felfogásnak Amatőrként igyekeztem kimondani vagy felvetni olyan kérdéseket, amelyekről úgy láttam, hogy a szakértők valamilyen okokból kerülik vagy csak szűkebb szakmai körben fogalmazódnak meg. Könyvem tehát hiánypótló célzattal született, és az önálló gondolkodás és véleményalkotás (amely az értelmiségi magatartás sajátja) elősegítésének céljával. A címlapon két fotó van: alul egy erődnek a képe, amely azt jelképezi, hogy a gondolkodásunk milyen várakat épít. Na most lehetséges ilyen várfalak mögött élni, csak hát az effajta élet eléggé sivár. A másik egy híd képe, ahol szabadon közlekedhetünk és beszélgethetünk egymással.
Könyvem az Underground kiadótól megrendelhető az interneten vagy megvásárolható tőlem is, ára 4000Ft.
Köszönöm a figyelmet.
