Ideo-logikák

Amiben a szélsőjobbos srácoknak igazuk van

2015. november 10. - Tamáspatrik

A „Veszettek” cimű film radikális fiatalokról szól, és amellett, hogy a kritikák szerint kifejezetten gyengére sikerült alkotás, még feltűnőbb a bemutatását övező általános érdektelenség. Mért nem érdekelt senkit, mért van az, hogy oly sokan vannak, akik titkon a radikális jobboldallal szimpatizálnak, és úgy érzik, hogy ezeknek a „srácoknak” sok mindenben igazuk van? Én magam azt vallom, hogy a legelvetemültebb mozgalmak kivételével mindenféle emberi törekvésnek megvan a saját igazsága, amely viszont nem biztos, hogy nyilt vitában érdemben megfogalmazódik. Nem a különféle vélt vagy valóságos társadalmi tabukra gondolok, hanem egyszerűen csak arra, hogy egy vitában sokszor csak az nyer, aki jobban tud bánni a szavakkal mint a másik. Aki nem annyira a szavak embere, a beszélgetés során többnyire hátrányban van, így hát a korrekt magatartás az lenne szerintem, ha próbáljuk valamennyire megérteni, hogy a másik fél ösztönösen milyen POZITÍV célok felé törekszik.

Az egyenruhás „félkatonai szervezetek” ennek a radikalizmusnak az én szememben egyértelműen szerencsétlen megnyilvánulását képviselik. Naiv lennék igencsak, ha azt képzelném, hogy „a társadalom potyautasaként” jól járhatok az ő hallgatólagos támogatásukkal, és hogy az ilyen szervezetek tevékenysége valamiféle hasznot fog hajtani a számomra. Úgy gondolom, hogy a rendfenntartás mindenképp a rendőrség feladata, amihez a polgárőrség nyújthat még némi támogatást és persze a helyi társadalmak szervezett közösségi élete. Ellenben a különféle, saját egyenruhájukban masirozó, önkéntes félkatonai szervezetek a manapság divatos macsó kultúra vadhajtásai, különféle politikai mozgalmak által könnyen fel- illetve kihasználhatóak, amint arra számos példát láthattunk már a történelemben. Igaz ugyan, hogy a fiatalságnak az a dolga, hogy lázadjon a társadalmi normák ellen és ellenkultúrát hozzon létre, ennek azonban egész biztosan nem ez a legmegfelelőbb útja.

Közösségformáló erő és pozitiv értékek tekintetében sokkal jobbnak tartom az ősi életmód hiveit mint például a lovas hagyományőrzőket, az ijászokat vagy a barantásokat. Bizonyos sportok is segithetnek a természetes emberi agressziónak a mederbe terelésében. Mégis, számomra egyértelműen megfogalmazható, hogy mi ellen lázad, tüntet a fiatalság jelentős része, nem is annyira szavakkal, mint sokkal inkább tettekkel kifejezve: A társadalom, amiben élünk könnyen elpuhitja, túlzottan kényelmessé teszi az embert. Ennek látható jelei többek között a rengeteg túlsúlyos ember (Magyarországgal az élmezőnyben), az edzettség hiánya és a TV előtt ülők igénytelen szórakozása. Ezzel szemben, amikor olyan emberek tömegeivel találkozunk, akik a miénknél jóval primitivebb, és anyagi téren is fejletlenebb kultúrában élnek, akkor különösen éles ez a kontraszt. Mondjuk ki nyugodtan: a cigányságnak egy jó része sokkal igénytelenebb, komfort nélküli életmódban nő fel, sőt ehhez még nyugodtan hozzávehetjük azoknak az embereknek a százezreit, akik napokon keresztül utaztak a Balkán félszigeten keresztül kenyéren és vízen élve, egy esetleges jobb élet reményében. Azonban ha csak a hozzánk hasonló fejlettségű országokat nézzük, akkor is találunk bőven példákat a komfort hiányára és a nagyobb edzettségre, bátrabb kockázatvállalásra a fiatalság körében.

Dél-Koreában a srácok égő fáklyákkal „kézilabdáznak”, braziloknál előfordul, hogy a srácok a robogó vonat tetején szambáznak. Télen nincs szokásban fűteni Dél-Amerika egyes mérsékelt klimájú országaiban, azonban ez még Japánban sem jellemző. Nemcsak, hogy egy ütőképes magyar foci válogatottat nem tudunk összeállitani már évtizedek óta, hanem el kell ismernünk, hogy minden népszerű képernyős sportágban rendre jobbak nálunk a szerbek vagy a horvátok. Nem minden országban ennyira magától értetődő a biztonság és a pátyolgatás, nem mindenhol ad ki a meteorológia vörös riasztást, amint egy kicsit is megélénkül a szél. Vagy nézzük meg, hogy milyen a sebességkorlátozás a horvát alagutakban vagy a hegyi szerpentineken – gyakorlatilag nincs, az állampolgár tanuljon meg vigyázni magára. Edzettség tekintetében pedig hasonló lehetne példákat hozni a „hanyatló” Nyugat-Európa szokásairól (pl. Vasa-sifutás) vagy az amerikaiak tömeges „joggolásáról” is. De ebbe a sormintába beleillik még a magyarok közismerten rossz érdekérvényesitő képessége: nem állunk ki magunkért, inkább elvárjuk, hogy más tegye meg helyettünk.

Egy olyan országban, ahol az állampolgárt (látszólagosan és álságos módokon!) agyonpátyogatják, és felvetődhet egy olyan a gondolat, hogy az extrém sportot gyakorlók fizessenek a sérülés ellátásáért, ott  törvényszerűen terjednek el az aszketikus, katonás mozgalmak, és ahol a semmittevést álságos szavak palástolják, ott még még gárdisták is.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr398068646

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.