Ideo-logikák

A liberalizmus válsága

Az éretlenség történelme

2015. november 20. - Tamáspatrik

A liberális eszme előtérbe kerülése ciklikusan ismétlődött a történelemben: Európában a 18., 19. és 20.századnak egyaránt az utolsó évtizedeiben volt divatban, manapság az viszont értelmiség körében sokkal kevésbé népszerű mint 15 évvel ezelőtt, amelynek az okai vizsgálatra érdemesek.

 

Ha a gazdaság fejlődését nézzük, akkor a politika liberális vagy nem liberális voltával igen nehéz összefüggést találni, főként azért, mert a különféle felfogások csak sok év elteltével éreztetik a hatásukat. Így például nálunk az 1990-es évek elején egy nem liberális felfogású kormány alapvetően liberális gazdaságpolitikát folytatott, amely 16%-os visszaeséshez vezetett, ez azonban leginkább a hanyatló szocialista rendszer 1985-1990-es időszakának volt az eredménye. A magyar történelemben mindig azok az időszakok voltak a legsikeresebbek, ahol a különféle ideológiákat (konzervativizmus, szocializmus, patriotizmus, liberalizmus stb.) a politika nem mereven, hanem rugalmasan és keverve használta, ilyen volt például az 1995-2004 közötti időszak. (A rendszerváltás maga végül is többé-kevésbé sikeresnek volt mondható, azonban a 2004-ben időszerű váltás sajnos nem következett be.)

 

A liberális pártok a legtöbb országban törpepártok, kevés választót vonzanak, mert a legtöbbünk a hagyományokhoz jobban vonzódik és a közösségi szellem többet jelent számára mint a liberalizmus képviselte énközpontúság. Ugyanis a liberalizmus az egyénről, az egyén lehetőségeiről szól, ami könnyen önzőséget eredményezhet, esetenként szembekerülve a közösség céljaival és értékeivel. Ennek mentén érthető, hogyan válhatott a „liberális” szitokszóvá nálunk az utóbbi időben. Évtizedeken át elnyomott nacionalizmus és atomizálódó közösségek, igy hát semmi meglepő nincs a szélsőséges konzervativizmus előretörésében. A helyzet pont forditottja az 1947-es Borsszem Jankó karikatúrának: egy erősen balra dőlt ember mondja, hogy látom, ön is és ön is meg ön is jobb oldali elhajló! A helyzet ma is ugyanaz, csak az inga lengett át a másik végletbe.

 

A gazdaság és a társadalom fejlődésének jót tesz bizonyos területek liberalizálása, felszabaditása a fölösleges kontroll alól. Akik az „illiberális” szót használják, nyilván nem tudják micsoda rémálom lehet egy agyonkontrollált társadalom. Abban viszont igazuk van, hogy a liberális felfogás válságba került. Milyen okok vezettek ide?

 

1.Nem mindenki igényli a közösségtől való függetlenséget, sőt sokaknak, főleg kulturálisan fejeletlenebb társadalmakban élve (mint például bizonyos cigány vagy arab közösségekben) az egyén egyfajta patriarchális hierarchiát fogad el természetesnek. (Nálunk is sajnos sokan várnak túl sokat a Vezetőktől, amely egy archaikusabb szemlélet.) Ennek nyomán olykor bűnözői csoportok maffiaszerű hálózatai jönnek létre, amelyek visszaélnek a „megengedő” társadalom kevésbé szigorú normáival.

 

Azonban nem csak ők az éretlenek, hanem majdnem mindannyian.

 

2.Nagyon jó leirásai születtek annak a jelenségnek, hogyan vezetett az egyéni szabadságfelfogás nihilizmusba, alkoholhoz, drogokhoz depressziós állapotokhoz. Ugyanis a szabadság fogalmának pontos értelmezésével adós maradt a társadalomtudomány. A szabadság valódi tartalma sosem lehet valamitől való megszabadulás, sokkal inkább pozitiv célok kitűzése, nem ránk kényszeritett, hanem önkéntes szolgálata valaminek. Nézzük meg például azt a kevés számú ismerűsőnket, akik a gyermekeikbe „invesztálták” idejük, energiájuk jelentős részét, hosszú távon mennyivel tartalmasabb és értelmesebb életet élnek másoknál.

 

3.A liberalizmus mint szabadságeszmény alapja szintén nem ismert: hogyan lehetséges, hogy épp a 18.század végén jött létre? Az ok a fosszilis energiahordozók felhasználásában keresendő. Egész mai társadalmunk az energiák bőségére épül, az Energiagazdagság Korában élünk, ez ad lehetőséget olyan mértékű egyéni szabadságra, függetlenségre, amely régebbi korokban sohasem létezett. Azonban ennek elértük a határait, egyrészt mert az energia kitermelése egyre költségesebb (régen, ha Bakuban ástak egy gödröt és feljött az olaj, akkor a befektetett energiának több mint 50-szerese térült meg, manapság a mélyfúrásokkal az arány 1:5 alá csökkent és tovább romlik). Az energiafelhasználás hatékonyságának növelése is egyre kevésbé sikerül (l. a VW bukását ez ügyben). Másrészt a rengeteg kényelmi eszköz, kütyü megszerzése nem is annyira költséges mint inkább a pótlása és fenntartása. Az életünk bonyolulttá vált, szükségszerűen egyre több munkával vagyunk csak képesek az elért nivó fenntartására. Az okozott klimaváltozást éppen most kezdjük már a bőrünkön érezni, amint a népesség további szaporodásának korlátokat állit: Ennek egyik legszemléletesebb példája a népességrobbanáson átment mai arab világ a polgárháborúkkal, terrorizmussal és a kényszer egyéb formáival. Nem kell ahhoz jóstehetség, hogy lássuk, a következő évszázadokban a globalizált társadalmak helyét mind inkább kisközösségek, sok millió falu világa fogja felváltani.

 

A liberalizmus képviselte szabadságeszmény azonban nem annyira politikai, mint amennyire egyéni kérdés: kicsiben sokkal fontosabb mint nagyban. Meg kell kérdeznem magamtól, hogy mire használtam egyéni szabadságomat, hogyan éltem vele és mit tettem a közösségért.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr978094902

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.