Ideo-logikák

2015: A migránsok éve a magyar politikában

Csak átvonultak rajtunk, mégis „mindent vittek”

2015. december 30. - Tamáspatrik

Ez az év az európai és a magyar politikában egyértelműen a migránsokról (illegális bevándorlókról, háborús menekültekről, gazdasági bevándorlókról...) szólt. Nem azért, mintha nem lett volna elég téma, folyamatban levő ügy a magyar belpolitikában: az egészségügy helyzete, a tanári életpályamodell, a földbérlések valamint a leszakadt országrészeken élők, ezen belül a cigányok/romák helyzete, amelyek többek között 2014 főbb közéleti kérdései voltak. Mindegyik terület olyan probléma, olyan „akciók” sorozata, amely áthúzódott az idei évre is, azonban annyira a migránsválságra terelődött a figyelem, hogy minden más kérdés megvitatását kiszorította a médiából.

Először is, amit Orbán Viktor ellenfelei (pl. Paul Lendvai, Konrád György) is elismernek, kormányfőnk két dolgot nagyon helyesen látott meg: 1.A migránskérdés idén sokkal súlyosabb, mint Nyugat-Európa vezetői azt gondolták, százezres vagy ne adj isten, milliós nagyságrendű menekült elhelyezése óriási terhelést ró egész Európára. 2.Az Európába irányuló migráció alapvető hiba, a szíriai háborús menekülteket, de akár még a gazdasági bevándorlók döntő részét is a saját lakhelyük közelében kell tudni elhelyezni, hogy a helyzet rendeződésekor hamar vissza tudjanak térni és elkezdeni az újjáépítést. Ezzel szemben viszont az a harcias stílus, amellyel Orbán fellépett, nagyon sokak szerint a jelen helyzetben erős túlzásnak tűnik és az összképet igencsak lerontja. (A stílus fontosságával kapcsolatban egy példa: a főnököm ugyanazt a célt elérheti úgy is, hogy a feladatokat udvariasan kiadja csapata tagjainak, jelezve az elérendő célokat, vagy pedig katonás stílusban parancsként jelenti be csupán azokat.)

A kormány végül is tette a dolgát. Megerősítette a határőrséget, gyorsította az ügyek kezelését és drótakadályt állított a határon: habár az intézkedések némelyike vitatható, azonban a válsághelyzetben jól alkalmazhatóak voltak. A kormány borzasztó nagy reklámot keltett a saját tevékenységének: a harci fanfárok folyamatos megfújásával szította az egyébként sem szunnyadó indulatokat. (Bizonyára nem kevesen voltak azok, akik az illegális határátlépőket egyszerűen lepuffantották volna.) Ezen túlmenően a külső megítélésünknek nem használt, hogy nem törekedtünk az együttműködésre a kérdésben a szlovák-cseh-lengyel vezetés kivételével gyakorlatilag senkivel, Orbán Viktor álláspontja az volt, hogy vagy ő határozza meg az európai politika irányvonalát e kérdésben vagy pedig senkivel nem fog együttműködni.

 

A leghiggadtabb megnyilvánulások érdekes módon ezúttal sem a teljesen koncepciótlan ellenzéktől, hanem egyes jobb oldali politikusoktól jöttek. (Orbán Balázs, Baráth Etele, Jeszenszky Géza, vagy akár említhetnénk Böjte Csaba szerzetest.) A kormány a migránsokat erősen elfogultan mutatta be (Soros György által felbérelt embercsempészek, gyanús külsejű, kulturálatlan és erőszakos muszlimok, stb.) viszont szó sem esett a migráció mélyebb okairól. Elfeledkeztünk a tavaszi, enyhébb hullámról, amelyet délszláv államok, elsősorban Koszovó működésképtelensége váltott ki, lényegében hasonló a szíriai, (líbiai, afgán) helyzettel, ahol még a háború pusztításai és a menekülttáborok kilátástalan viszonyai is tovább rontottak az ott élők helyzetén. (Cinikusan mondhatnánk, hogy Európát nem érdekli, hány ember hal erőszakos halált mindaddig, amíg az események más földrészt érintenek.) Nem történt meg a közmédiában a hírek kettéosztása, egy migráns-válsággal kapcsolatos hírblokkra és egy „normál” híradóra, amely tovább torzította a kérdés jelentőségét. Mindez egy olyan országban, ahol a legtöbbünk számára más kultúrából érkező bevándorló legfeljebb a TV-ben jelenik meg, Joshi Barat vagy Fekete Pákó személyében (mint két szélsőséges példa), ahol az állampolgárok többsége bizalmatlan, sőt gyanakvó az „idegenekkel” szemben.

 

Abban biztos vagyok, hogy az unokáinknak nem fogunk eldicsekedni mindazzal, ahogyan 2015-ben a migránsokat kezeltük, sőt: alighanem kemény szavakkal ítélnek meg majd minket azért a módért, ahogyan kiszolgáltatott helyzetben levő emberekkel bántunk. Azzal fogunk tudni mentegetőzni, hogy a harcias kormányunk (amely árvízi helyzet esetén, vagy a magyar érdekek brüsszeli védelmére) igen alkalmasnak bizonyult feladata ellátására, felfújt egy problémát és ezáltal a nemzet, mi több Európa védelmezőjeként állította be magát. Orbán Viktor nagyon eltalálta a „közízlést”, ill. ráérzett egyes félelmeinkre, mert miközben népszerűsége ugyanúgy emelkedett, mint Kádár Jánosé a '70-es években, a magyar valóság kulcsterületein igazán pozitív változások nem történtek. Ugyanúgy mint az „átkosban”, statisztikákkal csapjuk be magunkat és leplezzük az egy helyben toporgást. A kormány számára megfelelő alkalom volt ez arra is, hogy előkészítse vagy továbbvigye a belpolitikai intézkedéseit az általa egyedül üdvözítőnek tartott ideológiai irányvonal mentén: a pedagógus életpályamodellt az érintettek tiltakozása ellenére, a földprivatizációt a saját érdekkörének, a hatékonytalan közmunkát stb... A zászlón álló jelmondat: „Minden bevándorló potenciális terrorista.” (A demagógiát nehéz felismerni, de például azt is mondhatnánk, hogy „Minden gépkocsi potenciális balesetforrás.” Tehát ahol lehetőségek vannak, ott minden esetben veszélyek is leselkednek.) Az állampolgárnak meg kell tanulnia, hogy ha valaki védelmet kér, ott védelmi díjat is szednek és mennél nagyobb a biztonságigénye, annál jobban megkérik az árát.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr678213008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.