Ideo-logikák

Egy nézőpont: Miről mesélsz majd gyermekeidnek, unokáidnak?

2016. február 10. - Tamáspatrik

Amikor megöregszünk, miről fogunk mesélni majd?

 

Nézzük, miről mesélnek a mai öregek.

Alig élnek azok közül, akik felnőtt fejjel élték át a 2.világháborút és közöttük is kevesen voltak, akik büszkék voltak az akkori tetteikre. Mint egy német veterán megfogalmazta: „Nehéz idők voltak azok...Azt mondták nekünk, hogy Németországot meg kell védeni.” Őszinte annyiban, hogy nem szépíti a helyzetét, bevallja, hogy ő is zavarodott volt, mint sokan mások. Különféle zavaros helyzetek káros hatása alól ma sem tudjuk kivonni magunkat.

 

Ismertem ellenpéldákat azért: nagymamám kitartott a faluban, amikor jöttek az orosz katonák és sikeresen álcázta, bujtatta a lányokat is. Anyósom édesapja a német katonáknak készített főtt krumplit lopta el, élete kockáztatásával enyhítette a századának éhségét.

 

Az '50-es évek terror-időszakában is volt bőven szégyellnivaló, azonban ott volt '56, amikor sokan megmutathatták, hogy mire képesek – csak hát meghurcolták őket és megtiltották nekik, hogy akár egy szót is szóljanak az akkori időkről, még a családtagok előtt sem lehetett ilyesmiről beszélni. Édesapám is sajnos így járt és már nem érte meg a rendszerváltást, amikor végre szabadon beszélhetett volna az egykori pártállam tabutémájáról.

 

Későbbi generációk számára nagy élmény lehetett a '60-as évek popkultúrája és szabadabb légköre, esetleg a vállalkozásuk megszervezése és a rengeteg ügyeskedés, ahogyan kalákában építkeztek vagy másoknál sokkal hamarabb hozzájutottak egy Zsigulihoz a Merkúrtól. Vagy éppen annak a bomba üzletnek a kitalálása és bejáratása, hogy Romániába kávét kell vinni és onnan Škoda hengerfejtömítést behozni.

 

A manapság idősebb korba lépő generációk a rendszerváltás során játszhattak aktív szerepet, azonban megfigyelhetjük azt a jelenséget, hogy a fiúk és lányok mindig nagyon kritikusak a szüleik iránt. 2010 körül jelent meg egy cikk az egyik internetes újságban egy fiatal újságírótól: „Rendszerváltás: ennyi!” címmel, ami megmutatta, hogy milyen zavaros a korszak elhelyezése (Politikailag 1990-re tehető, gazdasági értelemben 2000 körülre már lezajlott) és milyen extrém, idealista várakozások és homályos képzetek éltek sokakban. (Nem kell tenni semmit, a nyugat-európai szisztémák bevezetése megold majd mindent.) A fiúk generációja azonban érthető okokból mindig keményen ítélkező, mindig teljesen más utakat keres mint a szülei.

 

Milyen pozitív, maradandó hatású tettekről mesélhetünk majd később a fiataloknak?

Ha valaki mondjuk hónapokig szolgál egy hajón vagy keményen gürcöl egy finn farmon (mint én tettem) az lehet elismerésre méltó, de társadalmi, közösségi értéke zéró.

Ha valaki követi a hivatalos állami vonalat az jóval kevesebb tiszteletet fog kiváltani, mint ha mer gerinces módon kockázatot vállalni és az aktuális széljárás ellenében is cselekedni.

Ha valakik megszervezik ugyan magukat, de az ellenfelük nem szervezett, sőt fegyvertelen, az adott esetben lehet egy szükséges lépés, de semmi esetre sem szépnek nem nevezhető cselekedet.

 

Manapság a menekültválság keltette feszültségek kellős közepén is felmerül mindez, lehet sok mindenre mondani később, hogy elkerülhetetlen volt mint szükséges rossz, azonban ilyen kérdésekre számíthatunk:

-Odamentél, megkérdezted mit akarnak és mért tettek meg több ezer kilométert étlen-szomjan? Próbáltál beszélni velük? Nekik is egy orruk van és tíz ujjuk van, nem? Honnan tudtad, hogy egytől-egyig mind rossz ember?

Lehet az is persze, és nagyon bízom benne, hogy csupa ilyesmit mesélhetünk majd, ha megöregszünk: Kitartottunk és végül kiharcoltuk. Megoldottuk a válsághelyzetet. Összefogtunk és felépítettük. Újjáélesztettük (a közösségi életet). Hazatértünk, megreformáltuk és fellendítettük.

 

A Rettenthetetlen c. film skót felkelővezérének a mondatain érdemes elgondolkodni „Lesznek közületek, akik erről csatatérről nem fognak többé hazatérni. De akik hazatérnek, ők elmondhatják majd, hogy ott voltunk azon a napon, abban a csatában...”

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr848380358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BircaHang Média · http://bircahang.org 2016.02.11. 05:58:13

A magyar nép büszke lehet magára: összefogott, s nem engedte meg a ballib erők országrontását. Erről lehet majd beszélni 20 év múlva.

Tamáspatrik 2016.02.11. 18:22:41

Hogyan fogod neki ezt elmondani? Egy választás elég ehhez, nem egy nagy durranás, konkrét tettek fogják érdekelni, hogy mit tettél te magad. Nem papírízű teóriák, hanem valóságos dolgok, pozitívumok elsősorban, pl. helyi közösség felélesztése, hagyományápolás.
Már sehol nincsenek a ballib erők a politikai befolyást tekintve, mégsem mennek annyira jól a dolgok nálunk...
Nem látom azt a nagyon nagy összefogást ma sem.
Egyébként az összefogás nem minden esetben jó, Németország összefogott az 1930-as években, az eredmény mégis totál destruktív lett.

Khal Drogo 2016.02.11. 19:36:33

"-Odamentél, megkérdezted mit akarnak és mért tettek meg több ezer kilométert étlen-szomjan? Próbáltál beszélni velük? Nekik is egy orruk van és tíz ujjuk van, nem? Honnan tudtad, hogy egytől-egyig mind rossz ember?"

Egy kollegám mesélte, hogy egy ismerősének gyerekének új osztálytársa van, egy arab-magyar szülők gyermeke, Németországból költöztek Magyarországra, vállalva a magyar sokkal alacsonyabb bért. Az ok, a gyereküket naponta fizikailag és pszichésen bántalmazták az iskolatársai, akik echte németek voltak. Terroristának bélyegezték, kiközösítették, a gyerek folyton sírt.
Amióta Magyarországra költöztek, ez megszűnt. Budapesten egy osztálytársa sem bántja a gyereket.

Fogalmunk sincs azt hiszem mi megy Németországban vagy más Nyugati országokban. Nem a felületes kamu újságcikkekre gondolok, hanem a hétköznapokra. Hogyan is működik az a híres multikultúrális társadalom az iskolai falak mögött. Amikről senki sem beszél.

Tamáspatrik 2016.02.11. 20:18:43

@Khal Drogo: Ez a cikk nem arról szól. A mi utódainkat nem az fogja érdekelni, mit csináltak akkoriban hasonlóan vagy rosszabbul, vagy mi volt a társadalmi szokás, hanem hogy mi mit tudunk felmutatni. Tehát ha pl. 1 azaz 1db menekült beilleszkedését segítettük. Amikor nagyvonalúak tudtunk lenni, nem pedig a kicsinyességeink.

Khal Drogo 2016.02.14. 12:19:02

@Tamáspatrik: Miből gondolod hogy az utódaink másként fognak viszonyulni a ma eseményeihez mint azok akik a mát alakítják? A rasszista szülők gyermekei jó eséllyel maguk is rasszisták lesznek. Ha a társadalom általánosan negatívan ítéli meg a mostani bevándorlást, akkor az ő utódaik miért ítélnének tömegesen másként?
Főleg hogy a bevándorlás első szakaszát ( a fizikai vonulást ) felváltó második szakasz ( letelepedés és integráció ) sokkal-sokkal több konfliktust okoz.
A kölni fiatal lányok ne adj Isten még azt is megkérdezhetik, hogy miért hagytuk hogy ezek az emberek idejöjjenek? Miért nem tettünk semmit. Lehet hogy nem a nagyvonalúságot fogják hiányolni.

Tamáspatrik 2016.02.14. 21:28:53

@Khal Drogo: Ez arról szól, hogy milyen történetet tudunk mesélni. Nem szól arról, hogy mit nem tettünk, hanem hogy mit tudunk felmutatni. A fiatalok ha pedig hősöket szeretnének látni, akkor a migránsok kezelése nem volt egy hőstett, aligha mesélhető el oly módon, hogy annak hasson. Az utódok majdnem minden esetben nagyon kritikusak és igazságtalanok a szülőkkel szemben.
Ez egy szempont, hogy tudjunk tökös, vállalható dolgokat is meglépni. Vállalható az, amiért bátran másnak a szemébe tudok nézni, és nem kell magyarázkodnom. Vállalható akkor, ha magamat felvállaltam. Ez minden esetben kockázatokkal jár, lehet a döntésem később negatív következményekkel járó, de magam előtt nem szégyellem.
Nyilván nem akarok senkit sem átgondolatlan hülyeségekre rábeszélni. Mindenki amihez ért, amiben jó, leginkább azon a területen kérhető számon. Pl. egy történész, ha nem fogadja el a történelemhamisítást, hanem tesz ellene valamit.

Khal Drogo 2016.02.15. 21:04:12

Van aki 2006 őszéről fog mesélni, az elszabaduló tankról, egy szerencsétlenül nyilatkozó és lemondani elfelejtett miniszterelnök okozta felháborodásról, hogy ő akkor kiállt és tiltakozott. Mások tudnak mesélni a nagy árvizek alatti összefogásról, magam is részt vettem a zsáktöltésben. Mások majd elmesélik hogyan "utazták" körbe Európát ( értsd : melózták ) ismertek meg népeket és így tovább. Megint mások majd azt mondják hogy ők az elnyomó rezsim ellen tüntettek, mások pedig hogy a "nemzeti" kormány mellett.

Egy biztos, igen kevesek lesznek később is, akik a migránsok érkezését valamiféle jó dolognak fogják tartani. Ez abból gondolom, hogy nem igazán sikerült sem Franciaországban integrálni az észak-afrikai gyarmatokról érkezőket, Angliában is akadnak problémák az integrációval, ahogy Németországban is a török bevándorlási hullámmal. Pedig a szóban forgó emberek szakképzett emberek és álláshelyre érkeztek. Dolgoztak és dolgoznak. A gyermekeik pedig csak lézengenek, ők ott születtek és teljes jogú állampolgárok, de mindenki tudja hogy ez nem így van a valóságban.
Egy szó mint száz, a korábbi integráció sem járt sikerrel, pedig jobb kiindulási alapról indult. A mostani hendikeppel indul, sikeres nemigen lehet. Ha nem lesz sikeres, akkor a mai gyermek generáció felnőttként a sikertelenséggel fog találkozni, tehát nemigen fogja megkérdezni, hogy miért nem segítettek jobban. Hanem azt fogja kérdezni, miért engedtétek hogy bejöjjenek.

De lehet hogy tévedek, és a tavaly érkezett 1 millió zömében nincstelen, képzetlen ember olyan fontos mobilizáló szerepet fog játszani a befogadó országok társadalmában, hogy tényleg megkérdezik majd a gyermekek felnőtt fejjel, hogy miért emeltetek kerítést és miért nem számoltatok le az előítéletekkel és félelmeitekkel.

Semmi sem kizárt. Mindenesetre a pesszimista forgatókönyv felé lépkednek az események. A kezdeti lelkesedés már ahol megvolt egyátalán, jelentősen elpárolgott. A gondok pedig csak nőnek.

Tamáspatrik 2016.02.16. 19:12:54

@Khal Drogo: Az árvíz nekem is eszembe jutott, arról lehet mesélni, a "migránsözön" azért szerencsétlen példa, mert bár hasonló, de mégis emberekről van szó.
A tiltakozás akár 2006-ban vagy akár máskor, azért ambivalens, mert kérdés, hogy milyen csoporthoz sikerült csatlakozni, amelyik tört és zúzott, vagy pedig méltósággal vonult fel és fejezte ki teljesen jogos "rosszallását", mély egyet nem értését a politikai elit tettei iránt.
A migráns téma nyilván azok közé az "egyenletek" közé tartozik, amelynek nem biztos, hogy van jó megoldása, tehát itt az ADOTT HELYZETBEN az egyén határozottsága, helyzetfelismerése, példamutatása vagy épp embersége esik latba, abszolút helyzetfüggő.