Ideo-logikák

A privatizáció mint a rendszerváltás „ősbűne”?

2016. május 16. - Tamáspatrik

 

Többen és többször leírták, hogy a rendszerváltás utáni évtizedek legnagyobb hibája az „ország kiárusítása” azaz a külföldieknek történő privatizáció volt. Mi ebből az igazság: valóban a legnagyobb hiba volt a privatizáció és a privatizáció lett volna ténylegesen a legnagyobb hiba? Másrészt pedig, ha valaki ilyen mondatot leír, akkor valós alternatívákat is be kellene mutatnia. 

 Bezzeg a csehek?

 A cseheknél és a szlovákoknál részben kuponos privatizáció ment végbe, amelyek afféle ingyenes dolgozói részvényként működtek, és a gazdasági átmenet a magyarhoz képest fokozatosan, kisebb megrázkódtatásokkal ment végbe. Más országokban, lengyeleknél és románoknál is volt kuponos privatizáció , azonban mindkét országban hozzánk hasonló gazdasági visszaesés ment végbe. Emellett a szlovák gazdaság mára a csehekétől teljesen eltérő képet mutat. Erős magyar szakszervezetek hiányában fel sem merült nálunk akkoriban a dolgozók részvényhez juttatása, nem beszélve arról, hogy a legtöbb ipari nagyvállalatunk masszívan veszteséges volt a '80-as években (amely az egyik fő oka az a rendszerváltáskori magas államadósságnak), és műszaki fejlettségben, szervezettségben sem felelt meg a kor követelményeinek. A csehek ipari kultúrája mindig is magasabb volt a miénknél, emiatt állnak ma sokkal jobban és nem amiatt, hogyan zajlott a privatizáció.

A privatizáció sehol sem volt tökéletes, sem igazságos

Nálunk is a menedzserréteg volt a fő nyertese közepes és nagyobb vállalatok magánosításának, kedvezményesen vagy nyomott áron jutottak tulajdonhoz. (A ma leggazdagabbjai általában akkor alapozták meg a vagyonukat.) Ez azonban az irigység természetes emberi érzése miatt társadalmi feszültségeket okozott a '90-es években. Emellett a legtőkeerősebbek a külföldi óriáscégek voltak, nem véletlenül a gazdaság motorjává váltak a rendszerváltás után szinte mindenhol (kivéve Szerbia, Albánia, Belorusz, Moldova).

 A privatizáció mértéke joggal kritizálható

Valószínűleg hiba volt egyes szektorok közel 100%-os kiárusítása, főként olyanokban, ahol a piaci verseny kis mértékű: energetika, közmű, telekommunikáció, stb. A legtöbb országban az állam megtartja a részesedés egy részét a nagyvállalatokban is amellett, hogy szabad forgalmú tőzsdei részvényeket is kibocsát. (A tisztán állami tulajdon hátrányai például a MÁV, BKV vagy az egészségügy helyzetén láthatóak.)

Nálunk az összes környező országhoz képest magas volt az államadósság, ezért a vevők tudták, hogy a magyar kormányok pénzszűkében vannak és viszonylag alacsony áron hajlandóak eladni a vagyon egy részét. A kiárusítás akkor vált indokolatlan mértékűvé, amikor 2000 után a kormányok már rászoktak, hogy a költségvetés hiányát a privatizációs bevételekkel egészítsék ki. Elsősorban a szoci kormányok pénzszórása, erőltetett gazdaságfejlesztése és hibás pénzügypolitikája kárhoztatható.

A mai magyar gazdaság állapota lényegében már független a privatizáció mértékétől és módjától

Ezt többféle adat is alátámasztja, egyrészt hogy az export több mint 80%-át már öt éve is a külföldi vállalatok zöld mezős beruházásai adták és kevesebb mint 20%-át az átvett privatizált cégek.

Másrészt azóta egész iparágak szűntek meg és csupán a járműgyártás az elektronika egy része, vegyipar maradt meg húzóágazatként. A nehézipar vegetál, nem maradhattak volna fenn olyan cégek mint a Videoton vagy az Orion sem, a könnyűipar egészéről nem is beszélve. Az élelmiszeriparunk állami kézben levő vállalatai bajban vannak, részben az elmaradott szemlélet és technológiai fogások miatt.

Harmadrészt, és ez a legfontosabb: a cseheket vagy a lengyeleket sem az óriásvállalatok „húzzák fel”, hanem a rengeteg jól menő nemzeti közép és kisvállalat. A '90-es évek jelentős magyar vállalatai azóta visszaestek vagy megszűntek, esetleg csődbe mentek. A magyar politikai rendszer a legutóbbi időkig nem támogatta a magyar vállalkozásokat: az adórendszer elviselhetetlen mértékű volt (és még ma sem kedvező), a hitelkamatok nagyon magasak voltak, a szabályzás ma is nagyon bürokratikus és kiszámíthatatlan. A magyar üzleti kultúra mindig félig balkáni jellegű volt, az ügyeskedést szinte alapkövetelménnyé tette, emiatt a hangsúly a családi vállalatoknál majdnem minden esetben a családi-n maradt: összeköttetésekkel elérni a célt és nem táplálni hiú ambíciókat a terjeszkedésre.

Az elitek felelőssége

A dogmatikus, szűk látókörű magyar közgazdaságtan a rendszerváltás után képtelen volt sikeres fejlődő országok (pl. Korea, Tajvan) tapasztalatainak adaptálására. Ráadásul nem voltak képesek megfelelő szabályzórendszerrel és gyakorlatias gondolkodással a nagy mértékű pénzkiáramlás meggátlására, emiatt teljes mértékű a bizalomvesztés velük szemben. Piacvédelemre lett volna szükség, legalább az EU csatlakozás elnyerését követően a 2000-es évek elejétől, amely gyakorlatias lépéseket és némi találékonyságot igényel. Ennek elmaradásában, a világ öt legnyitottabb gazdaságának egyikeként a gazdasági világválság igen erősen érintett minket. Az Orbán-kormány utólag nyújtotta be a számlát egyes bankok, külföldi nagyvállalatok éveken keresztül kiugróan magas profitjára, amely az üzleti életben kevésbé elfogadott gyakorlat. Emellett a mai kormány sem képes a vállalkozók képzettségének és üzleti etikájának fejlesztésére, sőt sokak számára „ismerős” feudális viszonyokat konzervál a gazdaság jelentős területein. Amennyit javított a kormányunk az egyik oldalon, ugyanannyit rontott más téren.

Nem az országok versenyeznek

Valójában egyes vállalatok versenyeznek a világpiacon, nem pedig egyes vállalatok, amelyek központjai adott országokban találhatóak. Egy ország fejlettségét mutatja, hogy a gazdaság sokszínű, sok tartóelemen áll. (Pl. a csehekre éppen ez jellemző a szlovák vagy magyar gazdasággal szemben.) A másik a kultúra: a német hadseregek erőssége mindkét világháborúban a hatékonyság volt, a feladatokat minimális erőforrással és emberveszteséggel oldották meg más hadseregekhez képest. Ma ugyanez jellemzi a német vállalatokat: a nagyfokú szervezettség mellett a rugalmas, önálló döntéshozatal. A magyar kultúra ettől lényegesen elér, ezért nem reális elvárás a konvergencia a német vagy az osztrák (a német kultúra viszonylag gyenge, de idegenforgalommal és kereskedelemmel felturbózott változata) irányban, reálisan a családi vállalkozásokra építő olasz vagy a spanyol gazdaságot közelíthetjük.

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr1008721614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BircaHang Média szerkesztősége · http://bircahang.org 2016.05.17. 08:44:27

A privatizáció lényege:
- olcsón eladva ami drága,
- a tulajdon átadása idegen kézben azon a liberáiis mítoszon alapulva, hogy "mindegy ki a tulaj",
- eredmény: az ország által megtermelt profit nem az országot gazdagítja.

Visszacsinálni nem lehet, késő. A visszacsinálást csak Oroszország tudta részben megtenni, de az atomhatalom, így nem tud vele a nyugat packázni.

A mai feladat nem siránkozni a hibákon, hanem építeni a jövőt:
- folytatni az ország erősítését,
- harc Brüsszel ellen,
- az idegen tőke szarvának letörése, megszorongatása,
- majd visszaadni az országot a magyaroknak.

BircaHang Média szerkesztősége · http://bircahang.org 2016.05.17. 08:46:13

"A dogmatikus, szűk látókörű magyar közgazdaságtan a rendszerváltás után képtelen volt sikeres fejlődő országok (pl. Korea, Tajvan) tapasztalatainak adaptálására."

Az ok: Korea, Tajvan, stb. egészen más modelt követtek, éppen az antiliberális modelt, azaz az állam pénzzel tömte meg a helyi nagytőkét, az idegen tőkét meg korlátozta. Azaz pont az ellenkező az ultraliberális magyar modelnek.

aleb19 2016.05.17. 09:00:21

ez az iras eleg gyengere sikerult

Attilajukkaja 2016.05.17. 09:24:22

@BircaHang Média szerkesztősége:
" harc Brüsszel ellen"
A haboruzas sohasem vezetett jora ebben az orszagban. Vagy egyuttmukodni kell az europai kozosseggel, vagy kilepni az Uniobol. A francnak harcolni? Energia-, ido- es penzpazarlas.
Ezt te persze nem ertheted meg soha, amig fentrol nem ezt a parancsot kapod.

stoic79 · http://liberatorium.blog.hu 2016.05.17. 09:28:26

Jó összefoglaló! A privatizáció módja egyáltalán nem nyilvánvaló, és nagyon sokféleképpen el lehet rontani (mint ahogy nálunk és az oroszoknál is). Ajánlott írás a témában: liberatorium.blog.hu/2013/06/27/hogyan_es_hogyan_ne_epitsuk_le_a_szocializmust

Attilajukkaja 2016.05.17. 09:39:34

@BircaHang Média szerkesztősége:
Es konkretan mire gondolsz?
(En a kalaptra.)

Attilajukkaja 2016.05.17. 09:43:00

@BircaHang Média szerkesztősége:
Utalom, amikor melleutok. Szoval en a KALAPRA gondoltam. :o)

-JzK- 2016.05.17. 09:45:38

Ne feledjük az axiómát: Magyarországon 1918 óta baloldalinak illetve balliberálisnak lenni önmagában felér egy hazaárulással, gyökértelen senkik ideológiája ez, akik a saját anyjukat is eladnák egy megfelelő összegért, az országot (amelyet ők nem hazának, csak gazdatestnek tekintenek) pedig minden további nélkül.
Éppen ezért minden perc, amit Magyarországon bármilyen baloldal hatalomban töltött undorító bűntett, és amelynek nincs pozitív hozadéka, csak rombolás és árulás.

Igen, a Fidesz-kormányban van korrupció, sőt jó részük nem is elvhűen jobboldali sajnos. Ez nem jó, de legalább ennek a kormányzásnak van pozitív hozadéka is. Pl. megmentették a hazát a vademberek inváziójától, és történelmi mértékben nézve ez sokkalta nagyobb jelentőségű tett, mint bármely korrupció.

Miért, talán az amerikai kormányban vagy a németben nincs korrupció? Amerikában simán lobbinak hívják...

És ne feledjük: Magyarországon 2010 előtt a milliárdosok jórészt exbolsikból álltak, akik azért gazdagodtak meg, mert az exkommunisták még az Antall-kormány idején is óriási befolyással rendelkeztek, és az SZDSZ segítéségével "megfelelően" tudták levezényelni a privatizációt. Ők voltak közel a tűzhöz.

Csurka ezeket már akkor is jól látta, kár, hogy a naiv Antall nem hallgatott rá - bár nem is tehetett másként, hiszen a valódi hatalom nem az ő kezében volt.

Na már most a baloldali elitet bármilyen eszközzel eltaposni, porba hullajtani SZENT CÉL, amelynek érdekében BÁRMI megengedett. Ők aljas hazaáruló tetvek, akik tönkre akarják tenni a hazát.

Emlékezzünk milyen szörnyű idők voltak 2010 előtt a médiában, ha bármilyen mocskokat védő jogvédők közül tízen összejött, már hír volt. Gyurcsány gyűlöletbeszéd törvénnyel zárta volna börtönbe a nem cigányimádó hazafias magyarok tízezreit. Ment a buzik kötelező imádata.

Ennek véget kellett vetni.

sakkosfx 2016.05.17. 09:55:21

A Magyar nép hiába akar a zsidókkal összefogni, ha a zsidók csak gyarmatot akarnak és nem összefogást! A történelemből ők sem tanultak semmit! Állandóan átvernek és nyomorban tartják népünket! Nekik jó így!

Mr. Waszabi 2016.05.17. 10:10:22

A privatizáció alapproblémája abból állt, hogy az állam MÁR képtelen volt finanszírozni, működtetni a saját tulajdonában álló vagyont, viszont a jogrendszer MÉG nem volt átdolgozva eléggé ahhoz, nem nyújtott kellő garanciát, hogy a külföldi pályázók kellő számban jelentkezzenek s így verseny alakuljon ki, magasabb árat elérhetővé téve. Leginkább célzott, konkurens kivásárlás történt, alig pár pályázóval, akik így lenyomhatták az árat. Az állam meg éppen szorult helyzetben volt, ezért sok esetben mélyen áron alul adták el a vállalatokat.
Gyanítom, hogy sok esetben maga a menedzsment sem volt érdekelt magas ár elérésében, különben ők nem tudták volna megvenni az általuk vezetett cégeket. Szóval, összetett probléma volt ez, közben viszont élni, működnie kellett valahogy az országnak.

Pan Modry 2016.05.17. 10:53:34

@-JzK-:

bla,bla,bla...
a nagy nemzeti toke arra sem kepes hogy nagysagrendekkel kisebb koltsegvetesu focicsapatok ne arazzak szarra az allami penzzel feltomott magyar klubcsapatokat...
Szarok vagytok, na...
Eddig azert nem volt penzetek mert tehetsegtelenek vagytok, most meg latszik hogy az allami mutyipenzzel sem tudtok banni.
Luzerek vagytok, csokolom!

laci_52 2016.05.17. 10:58:56

A privatizáció legundorítóbb része az azt körülvevő hatalmas korrupció volt. erről persze a poszt egy szót sem ejt. Aki a rendszerváltáskor vállalatvezető volt, igazán elmondhatja magáról, hogy jókor volt jó helyen, hónapok alatt dúsgazdag emberré vált.

Abban viszont igaza van, hogy az energetika és a közszolgáltatások privatizációja nagy hiba volt.

Pan Modry 2016.05.17. 11:07:49

@laci_52:

az valoban hiba volt ebben a formaban, viszont a masik reszrol az egesz halozat olyan ramaty allapotban volt, hogy tenni kellett vele valamit es akkor az allamnak erre nem volt penze. Szerintem nem ilyen formaban kellett volna a nyugati toket beengedni, de amikor a fidesz arra hivatkozva lopja szarra a magyar embereket hogy kimaradt a privatizaciobol az geci gusztustalan.

BircaHang Média szerkesztősége · http://bircahang.org 2016.05.17. 11:44:53

@Attilajukkaja:

Liberális. tőkelobbista a alapról átállítani az EU-t humanista, népi alapra.

HaCS 2016.05.17. 12:39:20

Sikerült az összes tettet, tulajdonságot, "érvet" átvenni abból a joggal gyűlölt, gyomorforgató korból, melyből egyébként sikerrel profitált a FIDESZ vezérkara, és családjaik is. A vasútépítő, meg a kőbányatulaj, mint a privatizáció nagy vesztesei.
Most az ő kölykeik lopnak, csalnak nyíltan, arcátlanul, és próbálnak itt megvezetni mindenkit azzal, hogy a bolsevikokra mutogatnak.

Csakhogy ezek nem konzervatívok, és az elődeik sem voltak szocialisták.

Elvek, erkölcs, és ideológiák nélküli rablóbanda az összes.

Csigataposó 2016.05.17. 12:47:57

"Az Orbán-kormány utólag nyújtotta be a számlát egyes bankok, külföldi nagyvállalatok éveken keresztül kiugróan magas profitjára, amely az üzleti életben kevésbé elfogadott gyakorlat."- Ehhez kapcsolodoan hianyolok egy nagyon fontos gonolatmenetet, ami jol mutatja be a magyar gazdasagpolitika teljese iranyteveszteset. Ok, "luxus profit" keletkezett. Ez azert tudott kialakulni, mert van agazatok ahol a fogyaszto es szolgaltato kozt jelentos erokuonbseg van (bank, biztosito, tavkozlesi, energia termelo-szolgaltato...) a vilagon mindenutt a profiterdekelt vallalatok a profit erdekeben vissza is elnek evvel az erofolennyel. Ha hagyjak oket. Ezt lenne hivatott megakadalyozni a felugyelet es/vagy torvenyi szabalyozas. Az hogy felugyelet = zsiros allami pozicio baksissal szakmailag teljesen alkalmatlan haveroknak ez nem magyar sajatossag balkan/kelet-europa/azsia (&illiberalis) altalnossag ezert kulon fogalkozni nem erdemes vele, csupan megemliteni, hogy ennek hianyaban a torvenyi szabalyozas szerepe sokkal sulyosabb. Szoval ott tartunk, hogy szolgaltato visszael es szipolyoz, hogy extra profitja legyen. Ok. Torvenyi szabalyozas mit csinal? Megszunteti a karos gyakorlatot. Kotelezi pl bankokat, hogy legyen ingyenes szamlacsomag, hogy mindenfele kapcsolodo szolgatatsokert ne tudjanak felszamolni ide nem tartozo koltsegeket (posta ktg, szamlavezetesi dij, keszpenz felveteli dij... hiszen egy lakossagi folyoszamlan en adok kolcson a banknak, igy jogilag abszurd, hogy az ados folszamol penzt azert hogy torlesszen, megneznem mi tortenne ha en is igy vezetnem a jelzaloghitelemet...). Lofaszt, kivetettek ra adot. Magyarul defacto szentesul a kiszipolyozas, csak le kell adni az allamnak a %-ot, hogy abbol szoci modra koltsegvetesi lyukakat potoljanak. Magyarul az esszerutlen tulkoltekezes tarsadalmi karait nem csokkentik, hanem abnormalis sarcok okozta tarsadal karokkal sulyosbitjak. Na ez itt egy komoly szemleletbeli problema.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2016.05.17. 13:07:58

Magam részéről ezt írtam évekkel ezelőtt a témáról:
liberatorium.blog.hu/2011/11/29/a_gazdasagi_rendszervaltas_kritikajanak_kritikaja

"Piacvédelemre lett volna szükség"
Határozottan nem. Az csak konzerválja a versenyképtelenséget.

"Az Orbán-kormány utólag nyújtotta be a számlát egyes bankok, külföldi nagyvállalatok éveken keresztül kiugróan magas profitjára"
Marhaság. Egyszerűen csak kellett a pénz és mivel a Zemberek szavaznak és nem a vállalatok, ezért onnan vették el, ahonnan a legkevesebb szavazatvesztéssel lehet.

@BircaHang Média szerkesztősége:
Venezuelában is milyen jól bevált...

fidesz maszop dk egykutya 2016.05.17. 13:29:40

@-JzK-: szinte az összes fideszes fejes egyébként exbolsi, és nagyon jól járt a privatizációval. Gyárak, kőbányák, bányák... semmiben nem különböznek a maszoptól és a szadeszból. Konkrétan eltolcsy 90-ben a privatizációért felelős kormánybizottság elnöke volt...

bobijub 2016.05.17. 13:49:14

ha már egyszer bekövetkezett az, amit jobb szó híján akkoriban rendszerváltozásnak mondtak, akkor le kell nyelni azt a békát, hogy a rendszerváltozásnak mondott időszak elkerülhetetlen velejárója volt a privatizáció. ősbűnnek lehet ugyan mondani, de akkor tessünk leírni azt is néhány változatban (mer' ittaztán a szabad ötletelésnek itt semmisenem szab határt) hogy mi is lehetne mostanra privatizáció nélkül.

ha tetszik, ha nem, privatizációnak valahogyan kellett lennie. és hiába szeretik a gondolkodásgyűlölök a maximum másfélszavas kinyilatkoztatásokat, a magyarországi privatizációra (sem) nem lehet azt mondani, hogy volt neki egyetlen naa-agy hibája, és ha az nem lett volna, akkor minden jó lenne slussz-passz-pont.

nem gondolom, hogy van értelme kijelölni a hibák közül a legnagyobbikat. akkor mi van? politikailag szemellenzősen is és politikailag szemellenzőtlenül is lehet még ráadásként hozzátenni a cikkben felsoroltak mellé néhány igen jelentős valós negatívumot.

például: a túl gyors privatizációval hibái mellett az értelmetlenül elhúzódó privatizációnak is megvan a maga bőségesen káros következményrendszere. megszámlálhatatlanul sok olyan, magyar mércével közepes és kisvállalat és ezen keresztül komplett iparágak pusztulását eredményezte az, hogy az adott, még állami tulajdonban maradt vállalat vezetőségének már nem volt semmiféle érdekeltsége a normálisan eredményes működtetésben, de nem is volt meg a megfelelő erejük a cég tulajdonjogának a megkaparintásához. az ilyen vezetők megtehették azt, hogy éveken keresztül rothasztották a kezeik között senyvedő vállalat eredményességét, mindaddig, amíg a cég értéke el nem érte azt a kellően alacson szintet, aminek a töredéke már nem volt kifizethetetlen az akkori management számára. ezzel az időhúzással az állami vagyonnak ilyen kezelés alatt senyvedő része valósan elértéktelenedett, messze nagyobb mértékben, mint az normális piaci versenyviselkedésű vezetés mellett indokolt lett volna, és végezetül a megkaparintók gyakorlatilag már nem egy működő vállalkozás megszerzésével és továbbműködtetésével nyerészkedtek, hanem nagyságrendekkel alacsonyabb értékszinten abból gazdagodtak meg százalékosan még így is mocskosul, hogy hasznosították/értékesítették a megmaradt ingatlanvagyont. ha ehelyett belföldi magyar magánszemély érdemtelenül, szaré-húgyé, de még működő állapotban hozzájutott volna ilyen vállalkozásokhoz, akkor ezeknek a cégeknek legalább egy részénél (úgy sem mindnél, de a megtörténtél sokkal jobb arányban) lett volna esély arra, hogy néhány tulajdonosváltás után működőképesen jusson valós, versenypiaci alapon is menedzselni képes tulajdonoshoz. az első, érdemtelenül megkaparíntó tulajdonos felháborítóan nagy, munka nélkül szerzett jövedelemhez jutott volna, de a nemzetgazdaság számára sokkal több, működőképesen megmaradt vállalatot hagyott volna meg.

és aki nem csak szabadsággyűlölő (liberofób) méregszínű gőzzel az agyában áll a témához, az még sok, hasonló szempontot tudhatna felsorakoztatni arról, hogy mennyi minden nemkívánatos dolog történt a magyarországi, a jobb szó híján akkoriban rendszerváltozásnak hívott folyamat idején lezajló mindenféle privatizációs technikák megvalósítása során.

bobijub 2016.05.17. 13:52:13

@fidesz maszop dk egykutya:
nem kispályás privatizátorként ottan van példul széles gábor.

konrada 2016.05.17. 14:20:27

@bobijub:
...persze. De azért volt 1-2 olyan privatizáció is, ahol nem volt olyan sűrgös: az adott cégek a piaci körülmények között is versenyképesek, nyereségesek voltak, mégis eladták.
...persze szakmai befektetetőnek.
Olyannak, amely masszív túltermelésben volt, így nekik csak a piac kellett - lásd növényolaj-, cukor-, édesség-, tejipar.... - és így a privatizáció értelme csak annyi volt, hogy az adott évben a költségvetési lyukat befoltozták, míg a következő években a bevétel sokszorosát költötték el a megszűnt munkahelyek, a kieső mezőgazdasági termelés kompenzálására...

...aztán volt olyan is, amelyben a könyvszerinti értéket több milliárdról leírták 720 millára, amiből a privatizátornak a kp fedezete egy 20 millás jelzálog volt, a többi meg olyan állami bankkölcsön, amit halasztott kifizetésből - a privatizációs szerződésben előírt környezetvédelmi beruházások halasztásával röhögve kifizetett az új tulaj 5 év alatt az egyébként biztos piaccal rendelkező cég hasznából, főleg, hogy a kölcsönnél elfelejtették figyelembe venni az inflációt...
(Persze ehhez kellett egy olyan tisztességes, és szegény üzletember a maga kapcsolati rendszerével, akinek ahhoz is volt hasonló tehetsége, hogy az általa privatizált klubházat, üdülőt a visszabérlési díjból fizette ki...;)

S ezek csak a jéghegy csúcsai, amik látszanak (hol vannak az olyan kisemberek, akik vezetőként úgy lopták el a cégeiket, hogy megkérdezték ügyvédeiktől, mit kaphatnak érte, és a válasz - 8 hónap felfüggesztett - után már csomagolták is.)
Szóval szükség volt a privatizációra, de nem erre a magyarosch fajtájára, mert ezért tartunk most itt:
Nem azok vitték el akik értettek hozzá, hanem azok, aki hozáfértek....

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2016.05.17. 16:39:55

@BircaHang Média szerkesztősége:
Nem. Ők pontosan azt hirdették mint te is. Pokolba a külföldi tőkével, majd az állam jól megerősíti az országot. De nézhetnéd az általad imádott Oroszországot is...
Meg, persze, a többi történelmi példát, Salazar Portugáliájától, Hodzsa Albániájáig. Valahogy, ez a recept mindig csak papíron működik.

Tamáspatrik 2016.05.17. 20:54:07

@Mr. Waszabi: Én is valahogy így látom.
Két észrevétel: az egyik, hogy a dolgozók sem arra voltak szocializálva mint a cseheknél vagy lengyeleknél, hogy a gyár az potenciálisan az ő tulajdonuk is, legalább részben, hanem a cégek különféle módon való szétlopására: 1.gyárkapun belüli fusizás 2.GMK 3.Hazavinni az eszközöket saját használatra. Ebben a rendszerben szinte senki sem érezte magát érdekeltnek, hogy az állami tulajdon az övé is legyen, az övé mint a KÖZÖSSÉG tagjáé.
Másik, hogy a csehek is a VW-nak adták el a Skodát és más menő cégeiket sem a kisrészvényeseknek privatizáltak ki. Ott sem maradtak meg a kuponok sokáig az eredeti tulajok kezében hanem gazdát cseréltek mint nálunk a kárpótlási jegyek. Hol a sok kis földbirtokos ma nálunk, aki kárpótlási jegyet kapott? Eladta, amint jó áron el tudta adni.

Tamáspatrik 2016.05.17. 20:58:19

@BircaHang Média szerkesztősége: Könnyen egy másik fajta közgazdasági dogmatizmus csapdájába eshetsz, amelynek neve per pillanat matolcsizmus.
Minden ideologikus/dogmatikus felfogás jellemzője, hogy negatív, harcias (valami ellen nem valaminek a megteremtéséért), nem kreatív, nem árnyalt sem kifinomult, nem gyakorlatias, nem ötvöz sokféle szempontot.

Tamáspatrik 2016.05.17. 21:04:40

@Lord_Valdez: Ez a piacvédelem izgalmas kérdés. Én azokat az érveket fogadom el, hogy egy gyenge gazdaságú ország (és mindegyik úgy kezdi, az USA is olyan volt egykor a Brit birodalommal szemben) valahogy védje a saját cégeit, amíg meg nem erősödnek. Az ázsiaiak is ezt tették különféle rafinált módszerekkel, ma már nem nagyon van rá szükségük. De még a franciák, az USA és más országok is használnak különféle adminisztratív trükköket ma is ott, ahol az a minimális cél, hogy a helyi mezőgazdaság vagy egy adott iparág ne menjen tönkre.
Munkahelyek tömege függ ettől. Még a svájciaknál is létezik patriotizmus: ha tudnak, helyi termelésű árut vesznek, ez az ottani közgondolkodásban benne van. Amit helyben (a városban, kistérségben, az adott országban) nem gyártanak, azt szerzik be máshonnan, pl. egy helyi önkormányzat szintjén.

Tamáspatrik 2016.05.17. 21:13:29

@bobijub: Sőt, ez a bomlási folyamat már a 80-as években megindult szerintem, gyakoriak voltak a pazarlóan és szervezetlenül működő szocialista nagyvállalatok, jelentős kapun belüli munkanélküliséggel (85 után felduzzadt a létszám), elmaradt és vakvágányra futó modernizációval, a veszteségeket az állam bácsi rendszeresen szanálta. Vajon miből? Pár gazdaságos ágazat eredményéből + hitelből. A 90-es években ez a folyamat még inkább felgyorsult, alighanem teljesen elmosódtak a felelősségi határok is.

Tamáspatrik 2016.05.17. 21:21:30

@laci_52: Nem nevezem korrupciónak, mert az még nem elég követelmény, hogy valaki jókor volt jó helyen. Igazságos privatizáció aligha létezik, mindenhol komoly feszültségekkel jár, hogy ki kap tulajdont. Sőt, azt merem állítani, hogy ha külföldi kezébe került, az csökkentette nálunk az irigységet egymás iránt (pedig a másik csak szerencsésebb volt egy adott helyzetben, ami nekünk már elég okot ad irigységre), EMIATT is kerülhetett irracionálisan sok tulajdon külföldiek kezébe. Na persze, meg ők tőkeerősek voltak, kp.-ban fizettek és az államnak kellett a bevétel.

Tamáspatrik 2016.05.17. 21:33:52

@konrada: A 2. féle hibát (magyar magánszemélynek potom áron eladni) kisebb hibának tartom, mert azt mondják, hogy az 1.milliót szinte senki sem szerzi meg becsületesen.
Nálam ez nem ősbűn, a hibát ott látom, hogy további milliókat sem lehetett (amikor még 1 millió Ft is viszonylag nagy érték volt) normálisan kitermelni a legtöbb magyar cégnek, hanem agyonadóztatva, agyonvegzálva, ellenszélben. Emiatt is adott el a tulaj virágzó cégeket külföldinek pl. a Pharmavit a 90-es években is egy példa erre.
Naivitás volt viszont a külföldieknek eladni egész, olykor jó menő iparágakat, mert ők kp-val azonnal fizettek. Habár az is igaz, hogy akkor a régi ideológia szétesett és a liberalizmus annyira egysíkúan fogta fel a dolgokat, hogy nem jelentek meg igazi alternatívák a cégek további menedzselésére. Úgy látom, hogy túlságosan áthatotta a közéletet az új ideológia és az erkölcsi nihil.

Tamáspatrik 2016.05.17. 21:40:29

@Csigataposó: Jaja. A 90-es években és a 2000-es évek elején érzem főleg ezt a szabályozatlanságot, főleg a szoci kormányok idején. Jelentős mértékű pénzkiáramlással, lakossági megszorító csomagokkal járt. Bürokratizmus és az e mögé elbújtatott saját pecsenye sütögetése. Ebben egy fokkal jobbnak látom az Orbán kormányt, de ott is pl. a devizahiteleseket meg kellett volna "menteni" már 2010 körül (abból a helyzetből, amibe az állam asszisztálásával jutottak), pl. HA a bankadó egy részét erre fordítják.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2016.05.18. 09:28:57

@Tamáspatrik:
Nagyon szép gondolat, de nem így működik. Az az iparág, amit megvédesz a versenytől, az soha nem erősödik meg. Ezzel arra ösztönzöd a szereplőket, hogy ne a hatékonyságukat fejlesszék, hanem hogy az erőforrásaikat kormányzati lobbizásra fordítsák.
Nota bene, mindig azokat az iparágakat védik a kormányok, amiknek a legnagyobb lobbierejük van. Nem azért van, mert jó a gazdaságnak, hanem mert jó a vállalatnak.
Amellett, hogy a megvédett vállalatok a hatékonytalanságukat a többi gazdasági szereplővel fizettetik meg. Pl. a kukoricatermelők panaszkodnak az ukrán takarmánykukoricára, mert olcsóbb. Kilobbizzák, hogy védjék meg őket. Örülsz neki, hogy megvédted a kukoricatermelőket, de ki fogja ezt megfizetni? A magyar sertéstermelők, mert ő költségeik nőttek tőle. Nosza, megvédjük őket is. Ki fizeti ezt meg? Mindenki, aki sertéshúst eszik. És, mivel a fogyasztók pénze nem nőtt, tehát mindenki mástól fogyasztást vontál el. Azaz egy egész ország fizeti a rossz hatékonyságú kukoricatermelést. Azért hiszik sokan, hogy a protekció jó, mert ha csak lokálisan nézed, akkor tök jó, mert az előny koncentráltan jelentkezik, a hátrány szétterítve. Nagyjából olyan, mintha mindenki adna 1 forintot és abból 1 szerencsésnek veszünk egy lakást. Ha az 1 forintot elhanyagoljuk, akkor úgy tűnik, mintha a semmiből teremtettünk volna 10 millió forintot.

Egyébként a szocializmus kudarcának egyik fontos oka, pont a protekció volt. A KGST egy de facto védettséget jelentett a fejlettebb szereplőkkel szemben, de meg is lett az eredménye:
pbs.twimg.com/media/Bvd3fqaCMAA_N0i.jpg

Itt vetném még közbe, hogy érdemes megnézni a lengyelek példáját. Ők nagyon radikálisan, már-már brutális módon váltottak gazdaságszerkezetet és hagyták az egész szocialista ipart összeomlani. Pár év múlva éllovasok voltak: liberatorium.blog.hu/2012/03/14/a_lengyel_csoda

Ha a vevő számára a helyi termék szubjektív értéke magasabb, akkor az oké. Az az ő dolga. Az, hogy az állam kiszorítja a hatékonyabb termelőket, az a baj.

Tamáspatrik 2016.05.18. 18:00:00

@Lord_Valdez: Olvastam a cikkeket, a leírtak nagy részével egyetértek, amely a cikkemhez írt hozzászólásaimból is látható (hasonló gondolatokat fogalmazok meg), de nem mindennel.
A szocialista ipar is fejlődött a '80-as években, a Skoda vagy a Lada új modelljei az évtized végére már lényegesen jobbak voltak mint 10 évvel azelőtt. Lényegileg viszont a legtöbb szoci nagyvállalatunk jellemzése sajnos helytálló.
A protekcionizmus kérdését árnyalnám: ha van a védett piac vállalkozóiban erős fejlődési, tanulási törekvés, akkor megérdemlik a védelmet, ha viszont csak tovább lébecolnak a régi szinten, akkor nem. Az utóbbi eset lehet, hogy gyakoribb, viszont pl. Afrikában vagy Indonéziában a kistermelőknél már nem feltétlenül, ott pl. az olcsó élelmiszer ráengedése, dömpingje biztosan árt a helyi halászokkal szemben. Morális kérdésnek látom, a cégek morálja, céltudatossága határozza meg szerintem. Nem ismerek sajnos elég sok példát pro- és kontra, de mindkét érvre lehetne példákat hozni. Pl. az USA autóipara is próbálta korlátozni a versenyt (és tán ma is megpróbálja), mégsem tud gazdaságosan működni, a japán vagy a német autógyárakhoz viszonyítva.

A lengyel gazdaság sikerét másban látom, bár a gazdaság gyors átalakítása is hozzájárulhatott, de inkább az okos középutas (jobbközép) politika, a válságot a nagy belső piac pufferolta, és elméletem szerint a balkáni hatások sokkal kevésbé érik mint a skandináv behatások, a fizikai távolság miatt. Nyilván sok egyéb tényező is van, de a nyugati országrész közép és kisvállalatai erősen húzták. A kelet viszont leszakadt (emiatt is bukott a kormány és lett Fideszhez hasonló vezetés, mert a kevésbé versenyképes keleti rész is többet szeretne a tortából) éppúgy mint nálunk vagy a szlovákoknál, dettó ugyanaz a helyzet. (A cseheknél már egy kicsit árnyaltabb a kép.) Hasonló cipőben járnak mint mi, hasonló problémáik vannak, összességében egy kicsit vannak előttünk, mert az országunk kétharmada "kakukk". Dél-Dunántúl, Alföld, Északkelet balkáni jellegű.

Nem ennyire elméleti elvek mentén dől el nálam, hogy kapitalizmus kontra szocializmus, mert épp előnyös lehet különféle elvek okos vegyítése, amint a finnek, svédek vagy japánok sok szocializmust vittek bele (bár nem így nevezték), de még véletlenül se a vállalatirányításba, hanem például az oktatás vagy a bérpolitika terén.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2016.05.18. 20:28:32

@Tamáspatrik:
"ha van a védett piac vállalkozóiban erős fejlődési, tanulási törekvés"
De nincs. Ezt öli ki a protekció.
Ha nincs versenynyomás, akkor minden fejlesztésre költött fillér az ablakon kidobott pénz.

A lényeg a komparatív előnyök elve. Ha valaminek komparatív előnye van, akkor az nem szorul védelemre. Ha nincs, akkor a védelme az ország erőforrásainak pocsékolása. Akkor azt jelenti, hogy nem halászatból kellene élnie, hanem valami másból, ami jobban megy. Mint ahogy itt is termelhetnénk narancsot és megvédhetnénk a szegény narancstermelőket, de az erőforrások pocsékolása, hogy ha itthon a narancstermelést erőltetjük, miközben biztos van más, amire jobb adottságaink vannak.

"az USA autóipara is próbálta korlátozni a versenyt (és tán ma is megpróbálja), mégsem tud gazdaságosan működni, a japán vagy a német autógyárakhoz viszonyítva."
Pont ezt mondom. Le is lassult a fejlődése.

Nincsenek "skandináv" és "balkáni" hatások. Semelyik befektető nem vette egy kalap alá Lengyelországot Finnországgal és társaival. A szemükben Lengyelország: Közép-Kelet-Európa. Még csak kulturálisan se hasonlít rá nagyon. De egyébként vehetnénk mondjuk Chilét is. Ott is radikális piaci reformokat hajtottak végre és messze lehagyták a térséget. Míg Argentína a szocialista, populista irányba indult és gazdag államból leküzdötte magát egy olyan államba, amit tízévente becsődöl.
Sőt Szlovákia is úgy lett a Tátrai Tigris, hogy ilyen reformokat hajtott végre. Igaz, nem annyira radikálisakat, mint a lengyelek, vagy chileiek. Igaz, nem is voltak annyira benne a trutyiban.

Tévedés, hogy a skandinávok sok szocializmus vittek volna bele. A skandináv országok az élen vannak a gazdasági szabadság terén. Az állam egészen minimálisan avatkozik csak bele a gazdaságba. Sőt, még minimálbér sincs ezekben az országokban. Legalábbis állami minimálbér, mert ágazati van, de azt az ágazati szakszervezetek harcolják ki. Az egy másik kérdés, hogy Finnország most pont azért van szopóágon, mert a szakszervezetek által diktált növekedési ütem lehagyta a termelékenység növekedési ütemét.

Tamáspatrik 2016.05.19. 19:46:24

@Lord_Valdez: Én ezeket a dolgokat kissé másként látom, mint egyes közgazdasági iskolák. A közösségi morál, az összefogás alighanem kimarad ezekből. Nem csak törvényi szabályozás van, hanem morális íratlan szabályok és törekvések is. Amelyek nem előre meghatározottak, hanem képesek fejlődni, jó esetben. Ezek mentén tudta felfejleszteni mondjuk Dél-Korea az iparát.
A helyi kistermelést sem becsülném le, adott esetekben (habár az esetek nincsenek még számszerűsítve), de mégis fontos kiegészítése lehet a globális termelésnek. Főként környezetvédelmi, ökológiai okok miatt. (Ezért nem szabad nálunk nem csak narancstermesztéssel, de gázfűtéses fóliasátorban paradicsom termeléssel se foglalkozni, hiszen a mediterrán országok energiatakarékosabban állítják elő). Van egy olyan lépték, amely kimarad ezekből az iskolákból, de napi 1 dollár és 10 dollár közötti lépcsőt jelentheti a helyi kistermelés, tehát a fejletlenből akár a közepesen fejlettig eljuttathat egy országot. A befektetőket persze ez nem érdekli, ők nagyban játszanak.
Szlovákia csak annyira Tátrai Tigris, amennyire mi Pannon Puma vagyunk. Annyival kevesebb a probléma arra felé (és ez már megint nem tankönyv, hanem személyes megfigyelés), amilyen mértékben hozzánk keményebben beszűrődik a Balkán, a dél-keleti mentalitás. (A mechanizmus nem mindig világos ugyan, de a kulturális hatások szemmel láthatóak. Pl. a baltiak tudatosan TANULNAK a skandinávoktól mint a finnek tették pár évtizeddel ezelőtt.)
A skandinávokat és a japánokat meg nem az ujjamból szoptam, hanem dolgoztam skandinávoknál, dolgoztam japán cégnél, láttam dokumentum filmet Japánról és a japán oktatási rendszerről, ismerősöm él a finneknél.

Számos dologgal viszont egyetértek: pl, "Ha nincs versenynyomás, akkor minden fejlesztésre költött fillér az ablakon kidobott pénz." Nagy vonalakban egyetértek, de a képet lényegesen árnyalnám.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2016.05.19. 21:01:15

@Tamáspatrik:
A gazdaság alapvetően amorális természetű. Számokban nehéz tetten érni a kulturális hatásokat. Van a közgazdászoknak egy kedvenc kisérleti állatkája: Nogales. Ez egy város az amerikai-mexikói határon, amit a határ ketté vág. Ugyanazok a természeti adottságok, ugyanaz az etnikai összetétel, ugyanaz a kultúra, de két külön ország, két külön intézményrendszerrel. Ezt ki lehet mutatni. A kultúrát nem igazán szokott sikerülni, mert nem igazán lehet elhatárolni az intézményektől.

Dél-Korea eléggé speciális eset. Ott sem a kis, helyi termelés játszotta a fő szerepet, hanem több tényező. Egyrészről, voltak gigantikus ipari konglomerátumok (csébolok). Másrészről, pofátlanul nyúlták mások technológiáját (japánok dettó). Harmadrészről, volt egy szándékosan (,bár nem teljesen tudatosan) fújt óriási pénzügyi buborék, ami rengeteg céget hozott létre. Igaz, a 90%-uk tönkre ment pár éven belül, de néhány talpon maradt és megtalálta a helyét a világpiacon.

Magyarország. szerintem, benne rekedt az ún. middle income trap-ben. Ez akkor jön létre, amikor egy országban a bérek már már elég magasak ahhoz, hogy az olcsóságukat tudják versenyelőnyként felmutatni, de képtelenek átlépni a magas hozzáadott értékű területre. Na, ezen, a területen nem jelentenek segítséget a kisvállalkozások. Néhány innovatív start-up esetleg, de többnyire azok fogyasztói mások termélekénységének és nem előállítói.
Az oktatási rendszert, persze, nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert kulcs, a magas hozzáadott értékhez.

Nem kell lebecsülni, a szlovák gazdaság nagyon is dinamikusan fejlődött, bár a Tátrai Tigris, nyilván, politikai túlzás.

Az észtek például egyáltalán nem tanulnak a skandinávoktól. Ott a nagy reformer miniszterelnököt megkérdezték és azt mondta, hogy egy könyvet olvasott a gazdaságról: Milton Friedmann: Free to choose. A többiek sokkal kevésbé radikálisan, de hasonló receptet követnek. Ez nem nagyon hasonlít az ún. Nordic model-re, itt a jólét kevéssé szempont.