Ideo-logikák

Országok, ahol nem játszanak szerepet „háttérhatalmak”

2016. május 25. - Tamáspatrik

 

Vannak olyan országok, ahol a külföldi tőke szerepe minimális, a nagyvállalatok és a bankszektor állami tulajdonban vagy belföldi befektetők kezében vannak, szövetségi rendszerekben nem vesznek részt, ennek megfelelően a pénzügyekben és külpolitikában függetlenségük maximális mértékű. Ezek alapján erősen valószínűsíthető, hogy ezekben az országokban biztosan nincs jelen semmiféle „háttérhatalom”, különféle globális érdekcsoportok befolyása elhanyagolható.

Nézzük meg, mint hozott ez magával, az elfogadhatótól a borzalmas felé haladva, néhány talán szubjektívnek tűnő, de mindenképp jellemző vonás felvázolásával. 

1.Japán

A világ alighanem legiparosodottabb országa, a legfejlettebb termelési technikákkal. Az életszínvonal igen magas, az „átlagpolgár” nagyvárosban él, ahol az elektronikus kütyük használata mára elképesztő méreteket öltött.

Ezzel együtt a gazdaság fejlődése az 1990-es években lelassult, a 2000-es években pedig gyakorlatilag stagnál. A lakosság létszáma csökken, a születési ráta a magyarhoz hasonló (1,4) és a népességfogyás csak azért nem gyorsult fel, mert az emberek várható átlagéletkora bőven 80 év felett van. Japán, ahol szinte egyáltalán nincsenek etnikumok és a bevándorlás minimális mértékű, egy-két évtizeden belül az idősek országává válik.

2.Kína

Egy „felvilágosult” diktatúra, ahol a pártvezetés senkinek nem hagy beleszólást az ország gazdasági és politikai irányításába, és amely ennek ellenére az utóbbi időkig a világ legdinamikusabb és legsikeresebb országa volt. Úgy vált közepesen fejlett országgá, hogy a gazdasági expresszvonat a dél-keleti területeket a legfejlettebb államok szintjéig vitte, azonban hatalmas középső, északi és északnyugati területek ettől a szinttől fényév távolságban maradtak.

Kína lassacskán eléri a korlátait: a gazdaság fejlődése évről évre lassul, a hatalmas belső tartalékok is fogynak, a politikai rendszer hátrányai is egyre jobban érződnek. Az ipari környezetszennyezés az egyik legégetőbb problémává vált, emellett az egykepolitika miatt pár évtized múlva a lakosság csökkenni fog.

3.Irán

Hatalmas ország, amelynek közepes fejlettségű, de viszonylag dinamikus gazdasága az olajkincsre épül. Erre alapozva a gazdasági és tudomány területén egyaránt látványosan fejlődik, egyre inkább érdekes országgá vált, ahogyan a vallási fanatizmus fokozatosan enyhült.

Hátrányok: Még mindig érezteti hatását a több évtizedes iszlám diktatúra árnyéka. Szigorúak törvények, gyakori a halálbüntetés, a nők csak az arab országokhoz képest emancipáltabbak, a közösségi élet és szórakozás alapvetően illegális csatornákon zajlik.

4.Argentína

Az utóbbi évtizedekben többször előfordultak a államosítások, a kormányok a nagy külföldi befektetők tulajdonainak erőszakos privatizációjától sem riadtak vissza, „unortodox” gazdaságpolitikájuk egyes vonásai ismerősek lehetnek számunkra. Közepesen fejlett ország, ahol nem ismerik a kormányok azt a szót, hogy „pénzügyi fegyelem”. A gazdaság instabil, magas az infláció, a hitelezők menekülnek, az államcsődök menetrendszerűen bekövetkeznek.

5.Oroszország

A gazdaság az olaj- és gázkitermelés valamint a nyersanyagok exportján alapul, ezek a kulcsterületek állami tulajdonúak illetve állammal összefonódott oligarchiák kezében vannak. A gazdaság és politika egyszerű elvek mentén működik, kulcspozícióit maffiaszerű csoportok uralják. Nagyban függenek a világpiaci árváltozásoktól, a gazdaság emiatt hullámvasutazik. Az egyszerű állampolgár igyekszik távol tartani magát a vadkeleti viszonyoktól, unalmas TV műsorokat néz vagy vodkát vedel. Az értelmiséget Putyinék visszafejlesztették, mert nincs rá szükség. Ronald Reagan annak idején „a gonosz birodalmának” nevezte a Szovjetuniót, ez akkor erős túlzás volt, a mai Oroszországra már sokkal jobban illik.

6.Belarusz

Egy évtizeddel ezelőttig táplálta a mítoszt a volt szocialista/kommunista rendszer életképességének példájáról. Az alacsony munkanélküliség és a kis társadalmi különbségek miatt a vezetőség magas támogatottságú, mindez több vonásban is a Kádár-rendszerre emlékeztet. Gazdaságuk Kádár rendszerénél is jobban függ az olcsó orosz energiától, és még ma is számíthatnak a ''nagy testvér” gazdasági támogatására a stratégiai helyzetük miatt. Az utóbbi években kidurrant a gazdasági lufi, az életük egyhangú és szegényes, az egész ország csak egy jellegtelen fehér folt a térképen, az ott élők csupán alkoholizmus és depresszió terén vannak Európa élvonalában.

7.Kuba

A rendszerváltás után megszűnt az orosz „pénzszivattyú”, és a Castro-rendszer gazdasága kártyavárként omlott össze, pár év alatt a leggazdagabból a karibi térség legszegényebbjeinek egyikévé vált. Egy érdekes gazdasági kísérlet lett belőle, és egy olyan életmódé, amelyet nem rontanak meg a modern technikai eszközök, például az autók életkorát sem években hanem évtizedekben mérik. Vitatható, hogy ők zárták el magukat vagy az USA zárta el őket, a legutóbbi években már oldódott ez a helyzet és a gazdaság is valamennyire lábra állt. Évente mintegy 400 ezer az illegális kivándorlók száma a 11 milliós országban, zömmel az USA-ba mennek.

8.Venezuela

Az egykori olajhatalom mintaszerű szocialista tervgazdasága hirtelen összeomlott az olajár csökkenésével párhuzamosan. Kaotikus állapotok uralkodnak az országban, a városokban a fizikai erőszak mértéke világviszonylatban is kiemelkedő. Tipikus esete annak, amikor egy rendszer (Chavez rendszere) jól megalapozottnak látszik, aztán hirtelen kiderül, hogy mégsem volt az.

9.Észak-Korea

Nálunk a múlt század ötvenes éveiben volt hasonló a helyzet mint most náluk, a kommunista önkényuralom tipikus példái köszönnek vissza, amelyben a nagy Vezér imádata a legfontosabb. Az éhínségek nem ritkák a folytonos fegyverkezés miatt, annak hogy még működnek az egyetlen fő oka, hogy mögöttük áll egy sokkal nagyobb játékos, Kína. Elvben minden és mindenki az állam tulajdona, a szabadságjogok fogalmát nem ismerik. Alighanem a legbezárkózottabb, legfanatizáltabb ország, amelynek fegyverkezése ön- és közveszélyes. Az jut róla az ember eszébe, hogy rabok számára elvetemült bűnözőkkel való összezártságnál is rosszabb a magánzárka, mert az emberi pszichére pusztítóbb hatással van.

10.Haiti

A nyugati félteke legszegényebb országa, sok évtizede a teljes káosz állapotában. Nem ők üldözték el a külföldi tőkét, hanem a külföldi tőke nem érdeklődött sosem az ottani lehetőségek iránt. Szerencsétlen történelmű ország, ahol bő kétszáz évvel ezelőtt a rabszolgatartókat legyilkolták vagy elűzték és egyúttal teljes mértékben függetlenné váltak minden politikai és gazdasági gyarmatosító törekvéstől. A politikai elit kevéssé törekedett tanulni másoktól. Pár afrikai országgal együtt azok közé sorolható, ahol a békemenetesek azért nem vonulnak ki az utcára „Hadd legyünk gyarmat!” feliratú táblákkal, mert tudják, hogy úgysem vállalná be őket senki.

 

Hasonló példákat lehetne még sorolni: Szaúd-Arábia, Azerbajdzsán, Üzbegisztán és mások. Egyik sem fényes sikertörténet. Aki persze a világméretű összeesküvés elméletek híve, azok számára még ezek az esetek is a karvalytőke mindenhatóságát bizonyíthatják. Azt gondolom, hogy a konteók egy részében van igazság, mert valóban léteznek befolyásos csoportok, lobbik, amelyek „áldásos” tevékenységével számolni kell, emellett pedig a könnyen jött sok pénz igen negatív hatással tud lenni az ember erkölcsi tartására. (Magyarán igen nagy gonoszságokat képes okozni.) Mégsem gondolom, hogy ezek az elméletek tudományosak vagy bármiféle komoly tudományos törekvéssel bírnak, képviselői a legtöbb esetben olyanok mint a viccbeli Móricka, akinek mindenről „az” jut az eszébe. (Az emberi gondolkodás természetszerűen hajlamos a fanatizálódásra, a leegyszerűsítésekre.)

A legfejlettebb államok valószínűleg úgy látják, hogy javarészt ők biztosítják a legfejlettebb technikákat, technikai eszközöket és egyéb kelendő szellemi termékeket a kevésbé fejlettek számára. Általános eset, hogy egy multi ipari vagy szolgáltató vállalat központja többnyire gazdag országban van, ahonnan a know-how szolgáltatások és szervezési költségei kiszámlázásra kerülnek az általában bérmunkában dolgozó alvállalatok számára. Ilyen esetben semmiféle külső ellenőr nem tudja biztonsággal eldönteni, hogy milyen mértékű számlázás a jogos.

Világunk manapság úgy épül fel, hogy különféle hálózatokban szerveződik és szinte minden tekintetben csomópontokban összpontosul, amely matematikailag is jól modellezhető. A fenti példák bizonyítják, hogy bármelyik ország azon az alapon, hogy őt a szabályok hátrányosan érintik kimarad ezekből a hálózatokból, az sokkal rosszabbul jár azokhoz képest akik az érdekeikért kiállva és másoktól tanulva akármilyen hátrányos helyzetből indulva, de részt vesznek a munkamegosztásban. Másként fogalmazva: habár a politikai elit nem képes egy országot egy régióból tartósan kiemelni, annál inkább képes azt tartósan lesüllyeszteni egy alacsonyabb szintre.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr398747466

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BircaHang Média szerkesztősége · http://bircahang.org 2016.05.26. 05:34:25

"unalmas TV műsorokat néz "

Unalmas műsorok Oroszországban? Egy rakás közéleti vitaműsor van ott, olyan trejedelemben, ami máshol elképzelhetetlen lenne.