Ideo-logikák

Táplálkozási tanácsok - zsigerből?

2016. augusztus 03. - Tamáspatrik

 

Amint a különféle neten keringő táplálkozási cikkeket olvassa az ember, gyakran olyan érzése támad, hogy az elkövetők nem mindig józan megfontolások szerint, hanem „zsigerből” dobnak be olykor erős túlzásnak ható mondatokat. Gyakorlatilag nincs olyan étel vagy ital, amelyről ne mutatta volna ki valahol valaki, hogy bizonyos esetekben vagy káros hatású lehet, vagy legalábbis nem tesz jót a szervezetnek, emiatt szinte bármilyen táplálékunkról írhatunk pozitívumokat és negatívumokat egyaránt. Gyakran változnak a különféle divatok, amelyek bizonyos fajta tápanyagokat bűnbaknak kiáltanak ki és kerülendőnek tartanak. Még a szakértők is eltévednek olykor, a laikusok cikkei pedig többnyire tele vannak olyan „zöldségekkel”, amelyeken lehet mosolyogni vagy épp bosszankodni.

A cukor mint bűnbak. Na és az életmódunk?

A cukorról sok mindent leírtak mennyire káros, de aki a szervezetünk biokémiai folyamatait ismeri tudhatja, hogy ezek nagy része túlzás, mert az össz-szénhidrát fogyasztás fontosabb annál, mint hogy ki mennyi finomított cukrot fogyaszt el. Tehát hiába démonizálják a fehér cukrot például az amerikaiak, ha ezen túl is sok kukoricapelyhet, burgonyachipset és fehér kenyeret esznek meg, akkor továbbra is általános lesz náluk az elhízás. Mivel az ilyen ételek glikémiás indexe magas, úgy viselkednek, mint a kályhába dobott faforgács, hirtelen lobbannak el, a felszabaduló energiát a szervezet nem tudja csak zsír formájában tárolni. A lassú égésű, azaz alacsony glikémiás táplálékok mint például a teljes kiőrlésű kenyér és a kevert gabona (rozs, tönkölybúza stb.) kenyerek előnyösebb hatásúak. Az elhízásban és a cukorbetegség kialakulásában a szénhidrátok mellett a különféle zsírok és olajok túlzott fogyasztása bizonyítottan ugyanúgy szerepet játszhat. Tehát mindig a teljes képet kell nézni és aki túl sok kalóriát vesz magához, az úgyis meg fog hízni. Elég ha körülnézünk az ismerőseink körében.

Arra pedig nem gondolt még senki, hogy mért kívánjuk főleg reggel annyira az édes dolgokat?

Szervezetünk kiemelkedő glükózfogyasztója az agy, és amikor reggel dolgozni kezdünk, akkor a legtöbb munkahelyen fel kell pörögni, a főnök vagy egyes munkatársak, partnerek növelik a stresszt. Ilyenkor a legtöbbünknek nagyon gyors energiaforrásra (azaz cukorra) és még némi élénkítőszerre is szüksége van (pl. cukrozott kávé). Manapság nem csak a munkatempó magasabb mint harminc vagy ötven éve, hanem a minket bombázó információ is megnőtt (pl. internet). Az élet felgyorsult, több a napi teendőnk mint régen és még a filmekben is gyorsabban beszélnek a szereplők manapság mint a múlt század elején vagy közepén. Azok az érvelések, amelyek azt mondják, hogy mit „ne” fogyasszunk, gyakran elkövetik azt a hibát, hogy nem mondják meg, mi a legjobb helyettesítője. (Pl. az ásványvíz sajnos nem egy pálya a cukros üdítővel. Ásványvíz és gyümölcs együttesen már igen.) Valójában az ÉLETMÓDUNK megváltozása, egy lassabb és nyugodtabb tempó lenne egyedül az, amelytől leginkább lényeges változás várható. Az alkoholistának is mondhatnánk, hogy igyon kevesebbet, ha az életmódján nem változtat gyökeresen, akkor hiába mondjuk. Éppígy vagyunk sokan a finomított cukrokkal, amelyeknek jelenlegi tudásunk szerint a kártékony hatása lényegesen kisebb a masszív alkoholizálásnál vagy a dohányzásnál.

Száz évvel ezelőtt a magyar paraszt leginkább pálinkát ivott, az urak bort, a németek sört, a zsidók pedig kávét. Pontosan megvoltak az okai annak, hogy a magyar paraszt mért pálinkával kezdte a napot (mondjuk a gürcölés előtt jól jött némi szíverősítő) és igen, a szellemi munkák jó részét akkor még a zsidó származásúak végezték, de mivel a munkák nagyobb része manapság már inkább szellemi jellegű, ezért iszunk mi is kávét, teát vagy más, ezekhez képest kevésbé egészséges élénkítő italokat.

A „laktózmentes” mizéria

A laktózérzékenység nem úgy működik mint (a lakosság kb. 1%-át kitevő) gluténérzékenységé, hanem a szervezet egyénenként eltérő (és korral is változó) tejcukor emésztési kapacitását jelenti. A laktózmentesség hívei szerint a tehéntej nem természetes táplálékunk, ami nem teljesen így van, mert az emberiség nagy csoportjai az utóbbi tízezer évben elég jól megtanulták megemészteni a tejet egy olyan folyamat során, amit úgy hívnak, hogy evolúció. Másrészt a laktózmentesség hívei két dologról nem beszélnek, egyrészt hogy az erjesztett tejtermékekben a bacik a tejcukor nagy részét tejsavvá alakítják, emiatt a kefir, joghurt, túró, félkemény és kemény sajtok laktóztartalma igen alacsony. Másrészt, hogy ha mellőzzük a tejtermékeket, akkor is szükségünk van fehérjeforrásra: a túlzott vöröshúsfogyasztás is okoz betegségeket hosszú távon (emellett ökológiai és igen, pénztárca problémák is felmerülhetnek), a teljesen növényi alapú fehérjeforrás pedig nem mindenki számára kielégítő. Vagy említhetnék, hogy vajon mért maradnak ki a képből a halak? Amikor cukor vagy laktózellenes, vagy épp paleót népszerűsítő cikkeket olvasok, akkor bejelez a jobb agyféltekém, amely képes az ilyen szövegeket egészben, a szellemiségüket tekintve értelmezni: feltűnő az illetők csőlátása, mivel csak azt veszik figyelembe, amely az értékrendjüket és az azt kifejező ideológiát alátámasztja. Ezek a divatok azért népszerűek, mert manapság sokan hajlanak afféle puritán ókonzervatív nézetek felé a táplálkozás területén is – lehet, hogy az idő őket fogja igazolni, ki tudja.

Ne legyenek irreális elvárások az élelmiszerüzletekkel szemben

Elsősorban azért, mert a minőségi táplálék mindig drága volt, ha nem akarunk vagy nem tudunk sokat költeni, akkor olykor még uram bocsá, a permeátumból készült krémsajtot is megvesszük, vagy pedig a másodosztályú, máshol hulladéknak minősülő alapanyagokból gyártottat. A magyar lakosság a fizetésének NEM CSAK 5-10 százalékát költi élelmiszerekre mint a leggazdagabb nyugati országok, viszont nem is dobjuk ki az élelmiszerek több mint felét (kétharmadát?) mint az amerikaiak.

Mit etetnek meg velünk?” A sok cukor és só az ételekben nem egyszerűen trükk, hanem tartósítási célja is van, a legtöbb bolti termék ugyanis a kényelemhez szokott, urbanizált életmódot folytató "pógár" számára készült. Nem kötelező az ilyen tartósított cuccokat megvenni: Aki igazán egészségesen akar táplálkozni, legjobb ha rászánja az időt friss alapanyagokat vesz és főz magának és a családjának. Magában az, hogy egy élelmiszert nem nagyüzemben, hanem biogazdaságban állítottak elő, kevésbé fontos a fenti tényezőkkel összehasonlítva, ugyanígy a "génkezelt" élelmiszerekről sem mutatták ki, hogy károsak.

Az előző mondat azonban sokakban ellenérzéseket kelthet, épp azért mert a táplálkozás legtöbbünknek nem annyira racionális mint „zsigeri”, azaz érzelmi kérdés. Az egészséges táplálkozás alapelvei igazából baromi egyszerűek, akit igazából érdekel az ne szenzációhajhász, hanem mértékadó forrásokat nézzen vagy olvasson, de ennél is jobb ha mint én is tettem, elvégez (akár a neten keresztül is) egy tanfolyamot ebben a témában.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr488933870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.