A kormány a népszavazás intézményével némiképp visszaélő, azt saját céljaira felhasználó „egész pályás letámadása”, azaz érzelmileg túlfűtött, demagóg elemektől nem mentes kampánya igen káros hatásokkal járhat hosszabb távon. Főleg persze akkor, ha érvényes lesz a nemek várható győzelmével járó szavazás.

1.Erősíti a képmutatást és a bizalmatlanságot

Képmutatás úgy tenni, mintha a menekültprobléma bármiféle enyhítésére való törekvésről, nem pedig csupán a probléma mások térfelére való továbbtolásáról lenne szó. (A migránsokat az európai országok nem „jókedvükben” fogadták be, a menekültek számát egyáltalán nem fogja befolyásolni, hogy Törökországban, Olaszországban vagy nálunk kerülnek elhelyezésre.) Képmutató az egyházi vezetők többségének viselkedése: például a katolikus egyház püspökei nem szállhatnak nyíltan szembe a pápa véleményével, ezért azt mondják, hogy mindenki „lelkiismerete szerint szavazzon”, viszont maguk is megsértik ezt a szabályt, amikor közlik, hogy ők a nemre szavaznak. A nagy történelmi egyházak politikai szerepvállalása most is mint szinte kivétel nélkül mindig saját erkölcsi hitelességük gyengítésével jár (ugyanis a regnáló hatalmat támogatják).

Egy ilyen szavazás társadalmi normává teszi a szegregációs logikát, azt a felfogást, hogy a hasonló kultúrájú és felfogású emberek leginkább maradjanak a saját körükben. (Cigány a cigányok között, hajléktalanok, szellemi fogyatékosok stb. szintén legyenek elkülönítve, sőt mi több: egy cégnél a fiatalokból álló csapatba sem való eltérő felfogása vagy munkakultúrája miatt az idősebb munkavállaló.)

2.Erősíti a nacionalizmust

A környékbeli országokban sehol sem népszerű jelenleg a nacionalizmus, egyrészt mert többségükben fiatal országokról van szó és a cseheket is beleértve nem hivatkozhatnak hősi múltra, hanem most teremtik meg saját identitásukat. Mások mint a szerbek vagy a horvátok akkora pofonokat adtak saját maguknak a délszláv háborúkban, hogy a nemzeti indulatokat felkorbácsolók mind kivétel nélkül hitelvesztetté váltak. Nálunk még nem zajlott le ez a tisztulás és nem lett helyre téve, hogy a nemzeti érzés milyen mértékben egészséges: sokak fejében mintha az lenne, hogy magyarnak lenni az már önmagában kiváltság és senkinek semmi köze sincs ahhoz, hogy mi mit akarunk.

3.Növeli az EU-ellenességet

Egy ilyen szavazás azt az érzetet keltheti az állampolgárokban, hogy választhatjuk azt is, hogy az EU potyautasa leszünk, tehát csak a számunkra kedvező döntéseket fogadjuk el. Az EU egységét semmiképp nem erősíti Orbán politikája, amely még a V4 országokon belül sem élvez támogatást, az utóbbi időben egyre inkább elszigetelődött (egy posztjára teljesen alkalmatlan külügyminiszterrel együtt).

4.Erősíti a kormány pozícióját, egészségtelen mértékű befolyását

A legtöbb országban a népszavazások a kormány politikájával szembeni alapvető bizalom felméréséről szólnak, nálunk sincs ez másként. A gazdasági stabilitást hozó, rövid távon sikeres kormánypolitika további támogatása elfedi a hosszabb távon továbbra is megoldatlan, sőt egyre romló problémákat (oktatás helyzete, egészségügy állapota, magyar vállalatok gyenge versenyképessége). Sőt, a sikeresség tovább erősíti a kormány nyomulását és az államilag támogatott korrupciót.

 5.Rontja a nemzetközi megítélésünket

A nemzetközi sajtó valószínűleg kiemelten foglalkozik majd a magyar népszavazás eredményével, amelyet a nagy többségnek a kormánypolitika mögötti felsorakozásaként fognak értelmezni. Mivel a nemzetközi sajtó (és az újságírás szellemi hagyománya) többségében liberális szellemiségű, elég kíméletlen kritikákra lehetünk felkészülve. A magyar polgár megítélése nem lesz jobb mint a beloruszoké, az oroszoké vagy a közép-ázsiai volt szovjet köztársaságoké, ahol kvázi diktátorokat választanak meg újra és újra. A bevándorlóellenes alsó-középosztálytól eltekintve mindenki szemében egyértelműen rosszabb lesz a megítélésünk.

A bevándorlókkal szembeni legnagyobb ellenségesség megfigyelhetően ott van, ahol legfeljebb elvétve vannak más nyelven beszélők. Magyarellenesség például Észak-Szlovákiában fordul elő, nem délen, ahol évszázadok óta együtt élünk velük. A briteknél is északon szavaztak a vendégmunkások miatt a „brexitre”, nem pedig Londonban, ahol a nagy többségük dolgozik. A fő különbség csak az, hogy ott a bulvármédia manipulálta leginkább az érzelmeket, nálunk viszont a hivatalos állami propaganda teszi ugyanezt.

Kormányunk régóta túllőtt a célon, nem lehet eldönteni, hogy Orbán Viktornál ez mennyire tudatos vagy inkább egyfajta belterjes paraszti kulturális reflex nyilvánul meg az ő esetében. A Kádár-korszak és az Orbán-éra közös sajátossága, hogy mindkét időszak hosszabb távon erkölcsileg káros hatással járt, mivel csökkentette az állampolgárok egymás iránti nyitottságát és bizalmát.