Ideo-logikák

Ideo-logikák

A Trump-lik eljövetele, és amit a liberális elit képtelen megérteni

2016. november 10. - Tamáspatrik

 

Az új populista hullám „trampli” politikusainak, azaz kifinomultnak semmiképpen nem nevezhető Orbánnak, Kaczynskinak, Faragenak és Trumpnak előretörése egy teljesen érthető folyamat eredménye.

Az USA elnökválasztása is csupán az egyik eklatáns példája a liberális demokrata elitek sajátos vakságának, amelyet az általuk használt ideológiai keret idéz elő és nem alkalmas annak megértésére, hogy mért vallanak kudarcot annyira gyakran. Az úgynevezett liberális médiának a rossz előrejelzései miatti pofára esése szintén ennek a szűklátókörűségnek volt betudható. Clintonné és csapata gondolkodásmódját ugyan nem ismerem, de a politikai felfogások a világ legtöbb országában az USA-tól Lengyelországig terjedően szinte egy kaptafára húzhatók, mivel a mai társadalmak rétegződése és problémái is igen hasonlóak.

A liberális közgazdaságtan egyik jeles képviselője nálunk Lengyel László, aki élvezetes stílusban ír, és ha állításait párba állítjuk egyes szélsőjobbos politikusok gondolataival, akkor sejthető, hogy az igazság legtöbbször valahol a kettő között lehet. Lengyel László egy művelt és széles látókörű közgazdász, aki a rendszerváltás egyik véleményformálója volt: emiatt lenne oka bőven önkritikára, ez azonban sajnálatos módon elmarad, a tanulságok levonása számomra igencsak hiányos. Írásaiból egy sajátos elitizmus ütközik ki, az orbánizmust nem próbálja igazán megérteni, leginkább sátáni vonásokkal ruházza fel, magyarázatai a populizmus előretörésére igencsak egyoldalúak.

Mi az, amit a liberális elit a nagyvárosi üvegpaloták tökéletesen légkondicionált, virtuális világában képtelen megérteni? Azt, hogy az emberek többsége az USA-ban, a briteknél vagy más országokban hozzájuk képest egészen más világban él és le kellene szállniuk a magas lóról, hogy közelebb kerüljenek a problémáikhoz. (Vagy ha ezt nem, akkor legalább tanulmányozni és komolyan venni a dogmatikus liberalizmus nyilvánvaló kudarcainak leírásait.)

Az emberek lehülyézése helyett figyelembe kellene venniük többek között az alábbiakat.

-Nem mindenki számára szükséges egyetemi végzettség, és ez nem is lenne kívánatos. A magas szintű tudás értékességét is csak a használata alapján tudjuk megítélni. A tudás csupán egy eszköz lehet a kezünkben, amely nem kis részben szerencsés társadalmi helyzet függvénye, és nem jogosít fel mások lenézésére.

-Nem csak az a fajta intelligencia létezik, amelyet az oktatási rendszerünk értékel. Sok más formái a mindennapokban ugyanilyen fontosak, például kézügyesség vagy éppen az érzelmi intelligencia, amelynek terén a liberalizmus hívei igen gyengén teljesítenek. Napjaink legnagyobb kihasználatlan erőforrása pedig éppen az ember, sokféle képességeinket gépekkel sem lehetséges pótolni.

-Az ember nem csak a digitális világban jól tájékozódó, racionális bal agyféltekével rendelkezik, hanem a jobb agyféltekénk által létrehozott értelmes világképre is szükségünk van. Az érzelmeink szintén fontosak, például a megtanultak közül csak az a tudás lesz maradandó, amelyhez érzelmek is kötődnek.

-Nem a pénz az egyetlen értékmérő, de ahol az átlag fölötti fizetésűek egyre gazdagodnak, az alsó-középosztály meg évtizedek óta ugyanolyan szinten él, ott emberek nagy tömegei egyre kevésbé érzik magukat értékesnek. A nyugati világ jó részében ilyen kettészakadt társadalmak jöttek létre, szupergazdag elitekkel, így emberileg teljesen érthető, ha sokan szinte bárkire képesek szavazni, aki akár egy cseppnyi remény is ad számukra.

-A demokrácia ugyan mára súlyos válságba került, azonban mégis működik addig, amíg emberek nagy tömegei (munkanélküliek, az amerikai vagy brit „rozsdaövezetek” lakosai és más alacsony társadalmi státuszú emberek) úgy érzik, hogy mégiscsak képviseli őket valaki a legmagasabb szinten. Ahol már nincs remény, ott általában felerősödik a fegyveres erőszak és a terrorizmus.

A mostani elnökválasztás is megmutatta, hogy USA-ban szinte pontosan 50-50% a baloldali, modernitáspárti és a jobboldali, konzervatív felfogású szavazóréteg, és ez az egyensúly már évtizedek óta fennáll. A tengerparti nagyvárosok kultúrája és értékrendszere ugyanis teljesen eltérő a belső területek falusias, kisvárosias életmódjaitól. És hiába a viszonylag gyors gazdasági fejlődés, ha a gyümölcseiből a „vidéki Amerika”, főleg az alsó rétegei ebből egyáltalán nem részesedtek és még nagyobb létbizonytalanságban élnek mint régebben.

Egy ilyen helyzetben sokan vannak, akik új arcokat szeretnének látni, új gondolatokkal, és nem fogja kielégíteni ki őket az, ha az egyik jelölt lényegében ugyanazt akarja továbbvinni mint elődje. Emiatt hiába győzött Clintonné a vitákban, hiába csillogtatta tudását és nyomta az egész dollármilliókkal agyontámogatott stáb padlógázzal ugyanazt az üzenetet. Valószínűleg nem is lett volna jó elnök Hillary, akinek a harcias kiállása alighanem felerősítette volna az amerikai külpolitika agresszív vonalát, emellett igen hamar kiütközött volna az erősen önbizalom hiányos személyisége. Obamához képest kevésbé karizmatikus megjelenése nem volt elegendő az erőt és energiát sugárzó Donald Trumphoz képest, akinek primitív felfogása valószínűleg hasonló két sikeresnek mondott amerikai elnökéhez, Ronald Reaganhez és a fiatalabb Bushhoz, - és akit valószínűleg emiatt támogatott a republikánus elit túlnyomó része.

A szocialista elveket képviselő, eredetibb gondolkozású Bernie Sanders alighanem jobb ellenjelölt lett volna ebben az esetben.

A liberális demokrácia rendszere eléggé súlyos válságban van, én azonban a hibát nem az emberekben keresném, mint teszi azt Lengyel László vagy a liberálisnak nevezett média nagy része. Ez a fajta elitizmus ugyanis egyáltalán nem demokratikus és leginkább egy beszűkült gondolatrendszer terméke, amelyben kevés jelét lehet felfedezni a kreativitásnak. A virtuális világból kilépve közelebb kell tudni kerülni az emberek mindennapjaihoz, csupán ez adhat szélesebb perspektívát és valós alternatívákat a populizmussal szemben.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr5411948219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Argus_ 2019.07.25. 20:19:43

Teljes a fogalmi képzavar! Sajnos tipikus és rengeteg helyen olvasható félreértés az "elitizmust" a gőg és negatív diszkrimináció, illetve lekezelés keverékével összetéveszteni. Az utóbbi elő-elő fordul a hazai pártvilágban (sajnos), az utóbbi viszont a hatalomgyakorlásra jellemző az orbáni Magyarországon. Egy szűk politikailag megbízható réteg kiváltságokkal elhalmozását jelenti.

Tamáspatrik 2019.07.26. 21:26:14

@Athos_73: Az egyik fajta elitizmus azt mondja, ha nem végeztél jó iskolákat vagy nincs spéci képességed, amivel sok pénzt keresel, akkor senki vagy. Nem explicite mondja ezt, hanem érzékelteti.
Az orbáni típusú azt mondja,hogy nagyon szuper vagy, ha támogatod a céljainkat, egy szuper közösség része vagy és jelképes gesztusokkal, apróbb anyagi juttatásokkal jutalmaz meg. Ez utóbbi nyilván leértékeli a tudást a lojalitáshoz képest. A "klasszikus" elitizmus gyenge pontjairt kihasználva cinikus, machiavellista politikát valósít meg.
süti beállítások módosítása