Ideo-logikák

Tévedések az ál-tudományosság körül

2016. december 01. - Tamáspatrik

 

A szóhasználatunk teljességgel hibás, ugyanis például

 A HOMEOPÁTIA EGÉSZ BIZTOSAN NEM ÁLTUDOMÁNY

 egyszerűen azért nem lehet az, mert nem nevezi magát tudománynak. Nevezhetnénk gyógyítási módszernek, felfogásnak, amely nem tart igényt a tudomány rangjára. Akik be szeretnék tiltani, azok egyértelműen lebecsülik a placebo hatást, pedig komoly irodalma van (pl. itt), és igen csak lebecsülik az idegrendszerünk, a lelkiállapotunk szerepét a betegségek megelőzésében. Köztudott, hogy még egy meghűlésben is szerepe van annak, hogy mennyire vagyunk nyűgösek, mert gyakran előfordul velünk, ahogy a német mondja, az embernek „tele van az orra” (a magyar nyelv más szavakat használ erre) a munkahelyen vagy az iskolában. Minthogy placebót már lehet neten is rendelni és a teljesen hatóanyag nélküli készítmények elég jól működnek meghatározott esetekben, a „fair” tudományos vizsgálat az lenne, ha teljesen vak (mindenféle gyógyszer szedése nélküli) próbákkal szemben értékelnék a homeopátiát. Ilyen alapon a gyógyszertárak továbbra is árulhatnánk a készítményeket olyan megjegyzéssel, hogy „A készítmény hatékonysága a vizsgálatok szerint placebo hatásnak tulajdonítható.” Hasonlóképpen

 NEM ÁLTUDOMÁNY AZ ASZTROLÓGIA SEM,

 mivel nem állítja magáról, hogy tudomány lenne, sőt valójában a tudomány és művészet közti „senki földjén” végzett tevékenység. A horoszkóp lehet akár egyfajta játék, akár pedig komolyabb és igényesebb formában az ember tűnődése saját személyiségén és életének feladatain. Igen sokan hisznek az asztrológiában valamilyen szinten és nem feltétlenül buta emberek: régebbi korokban a nagy csillagász Kepler horoszkópokat is készített, Newton köztudottan okkult tanulmányokat is folytatott és C.G. Jung az iskolateremtő pszichológus is komolyan foglalkozott az asztrológiával. Éppúgy mint a homeopátiának, az asztrológiának sem ismert a működésmódja és az asztrológusok között sincs ebben egyetértés. Lehet, hogy csak annyi az egész, hogy egy verőfényes májusban született kisbaba első, meghatározó benyomásai teljesen eltérhetnek egy ködös novemberben született csecsemőétől. Lehet viszont az is, hogy ennél többről van szó mind az asztrológia mind a homeopátia esetében, ugyanis

 GŐGŐS MAGATARTÁST JELEZ

 olyan dolgokról lenéző módon beszélni, ami sokak számára adott esetben valamilyen szinten használható eszköznek bizonyult, csak azért mert nem tudjuk, hogy pontosan és mitől működik. Egy olyan világban, ahol a tudományos dogmák naponta megkérdőjeleződnek és felülíródnak, ahol nem tudjuk, hogy az univerzum közel 90%-át mi alkotja, és csak azért nevezzük sötét anyagnak és sötét energiának, mert nem tudunk róla többet csak annyit, hogy ott van. Még azt sem tudjuk pontosan, hogyan működik egy atom, mert bár matematikailag igen pontosan le tudjuk írni, az egyenletek értelmezésében már koránt sincs egyetértés. A megismerési folyamatnak még nagyon is az elején vagyunk (épp a legnagyobb koponyák szerint pl. itt vagy itt), csak napjaink félművelt átlagembere képzelheti azt, hogy sokkal több lenne már az amit tudunk, annál mint amit nem tudunk.

 A megoldás egyszerű: kipróbálhatod többek között a homeopátiát, a szereknek szinte biztosan nem lesznek mellékhatásai, és döntsd el, hogy számodra használható-e némely esetben vagy nem. Ezzel szemben

A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOKBAN HEMZSEGNEK A SZÉLHÁMOS ÁLTUDÓSOK

 aminek fő oka, hogy a természettudományokkal ellentétben a társadalomtudományok törvényeinek érvényességi tartománya nehezen definiálható. (Pl. mert nincs elég kísérletes bizonyíték, nehéz a pontos összehasonlítás stb.).

Így hát a megfelelő politikai konstellációban megnő a magukat tudósnak nevező áltudósok igazi képviselőinek népszerűsége. Az alábbi jellemzőkről lehet felismerni őket:

 -Azt mondják, amit sokan hallani szeretnének

-Médiában előre tolják magukat (nagy egó)

-Szenzációhajhász és destruktív stílus, sok negatívum és kevés pozitívum

-A tudományosság szellemével ellentétes magatartás (objektivitásra törekvés helyett ideologikus csőlátás)

-A szakterület elismert kutatói nem jegyzik őket, és nem is vitatkoznak velük.

 Most persze lehet, hogy egy adott témában maroknyi tudósnak van igaza mindenben és százezer más teljes tévedésben él vagy rosszhiszemű, ez előfordul ugyan de meglehetősen ritkán. Bogár László vagy Drábik János tudását nem vitatom, de ők olyanok mint Marx Károly, akinek mindenről az osztályharc jutott az eszébe. Hozzájuk hasonlóan destruktív Szendi Gábor, aki a maga részigazságait agresszívan tolja előre, ami mindennek csak épp tudományosnak nem nevezhető. (A divatossá vált paleolit étrend lehet ugyan, hogy sokak számára hasznos, de erős túlzás azt állítani, hogy valaha is emberek nagy csoportjainak életmódját tükrözi, főleg nem 80 éven keresztül.) Az ún. „biztonságpolitikai szakértőket” mint Nógrádi Györgyöt és társait pedig a politikai demagógia hullámai emelték fel. (Aki valóban kíváncsi a terrorizmus jelenségének hátterére, az interneten talál megfelelő, főként angol nyelvű tanfolyamokat valódi szakértőktől.)

Amint a bulvárújságok vagy a Facebook példája mutatja, a szenzációhajhász álhírek terjednek a leggyorsabban, mert mindig sokkal könnyebb az állatias ösztönökre hatni mint az értelemre, már a nagy ideológusok mint Lenin vagy Mao is jól tudták ezt.

 A TUDOMÁNY SEM TÖKÉLETES, SŐT IGEN GYAKRAN DOGMATIKUS,

 és nagyon ritka az igényes és élvezetes ismeretterjesztés, de léteznek ezt profi módon felvállaló TV csatornák, könyvek és tudományos cikkek is. Emellett a táplálkozásban, gyógyításban és a közgazdaságtanban is eluralkodnak időnként bizonyos dogmák és leegyszerűsítő felfogások. A közgazdaságtan esetén közismert példa az IMF-ben is sokáig egyeduralkodó liberális iskola, amely minden országnak ugyanazt a gyógymódot ajánlotta, pedig micsoda jelentős különbségek vannak például egy észak-európai szigorú protestáns és a dél-európai mediterrán pl. görög, spanyol, dél-olasz mentalitás között. (A magyar életfelfogás egyébként pont a kettő között van.) A gazdaságok a különféle térségekben aligha működnek azonos módon, a dogmatikus receptek helyett inkább a különféle modellek ajánlhatóak, minden országnak vagy régiónak a saját arcát kell megtalálnia, amiben a legjobb. (L. észak-olasz modell, bajor vagy lengyel modell.) És akkor még nem beszéltünk mondjuk egyes ázsiai országokról, ahol a parlamentáris demokráciának vagy bármiféle demokratikus felfogásnak nincsenek jelentős hagyományai.

 Sebaj, itt vannak nekünk az áltudósok, akik évszázados problémákra gyors és azonnali megoldásokat ajánlanak, ami azzal kezdődik, hogy törjünk össze mindent, ami több évezredes kulturális fejlődés során az emberek egymás közötti együttműködésében kialakult. Hát igen, egy régi mondás szerint „A csibészség az ami mindig hangos, a lényeges dolgok csendben történnek.”

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr4712015576

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman BircaHang szerk · http://bircahang.org 2016.12.02. 05:35:23

Így igaz. Gratulálok a cikkhez.

A mindenkori fősodrű tudomány rossz szokása, hogy mnden mást megbélyegez.