Ideo-logikák

Itt a 21.század új politikai rendszere

Szemünk előtt alakul ki az új ,,hárompólusú” politika

2017. január 21. - Tamáspatrik

 

Új évszázad – új fajta politikai rendszerek

A 20. század nagyrészt a technika fejlődéséről szólt, és egy két osztatú politikai rendszert hozott létre: a társadalom fejlődéséért küzdő baloldalt valamint a jobboldalt, amely a társadalom saját hagyományaira építve próbálta a gyors változásokat mederbe terelni. Az új évszázadban azonban szinte egyik napról a másikra újfajta problémák váltak jelentőssé az életünkben (környezeti változások, migráció, értékválság), amelyek másfajta közéleti cselekvést és másfajta politikai rendszert kívánnak meg, egyúttal a demokráciák is láthatóan megújulnak. (Míg az előző évszázadban diktatúrák és demokráciák harcoltak egymással, mostanra a diktatúrák ideje lejárt és különféle mértékben demokratikus rendszerek lehetnek csak életképesek.) A fejlődésben még mindig az ún. nyugati kultúra jár az élen, és az egyes országokban a szemünk láttára formálódik az új, hárompólusú politikai rendszer – amely akkor fog jól működni, ha az egyes politikai formációk a mainál jobban tisztába jönnek a szerepükkel és azzal, hogy valójában mit is képviselnek.

A három politikai oldal eltérő szerepe

Manapság háromféle nagy politikai erő alakult ki a legtöbb országban, amely háromféle életstílust és felfogást testesít meg: a baloldal, a mérsékelt jobb és a szélsőjobb. Egyiket sem szabad démonizálni, mindegyiknek megvan a maga sajátos helye és szerepe – csak ez még nem tisztult ki a politikai küzdőtéren. A változást az okozta, hogy a világvárosokban lakó vagy dolgozó emberek életmódja mára már fényév távolságra került a kisvárosi, de még inkább a kistelepülésen lakó ember életfelfogásától. (A virtuális térben ugyanúgy létezik ez a fajta felosztás: a virtuális kozmopolitái távol állnak sok mindenben a virtualitás világának analfabétáitól.)

A helyi kisközösségek egyszerű és gyakorlatias gondolkodást kívánnak meg (józan paraszti észt): nyilvántartják a származást, fontos számukra a közösségi szellem és sokan közülük hagyományőrzők. Nem véletlen, hogy a helyi önkormányzatokban sokfelé megerősödtek a „szélsőjobb” (vagy ókonzervatív) pártok, amelyek felfogásának központjában a helyi értékek megőrzése áll. A legmarkánsabb tendencia sokfelé (sajnos nálunk nem) éppen a helyi vagy tartományi önkormányzatok megerősödése.

A nagyobb településeken a „polgári” életforma hívei vannak többségben: számukra már nem az ismeretség összekötő elem, hanem a közös vallás és a nemzetállam történelmi hagyományai – számukra a mérsékelt konzervatív pártok felelnek meg a leginkább. (Mindez persze csak tendenciaszerűen érvényes, az egyéni értékek ugyanis sokfélék.)

Végül a nagyvárosok, ahol a világon mindenhol az individualisták vannak többségben, akik egyben az információs társadalom hívei, igazi alakítói és a tudományos felfedezések élharcosai – a nemzetek feletti elveket valló baloldal (szocdemek, libsik, zöldek koalíciója) mindenhol tarol a nagyvárosokban.

Hogyan fog ez jól működni?

Tendenciaszerűen már most is jól működik, hiszen az EU-ban a baloldal felülreprezentált, a nemzetállamok többsége inkább mérsékelt jobb oldali vezetésű, a helyi kisközösségekben pedig erős a szélsőjobb. Vannak azonban további feltételei annak, hogy ez a mainál jobban működjön: az egyik fő feltétel a mai pártok letisztulása, a másik hogy egyik se kerüljön abszolút többségbe semelyik szinten, tehát koalíciós kényszerben legyen. A letisztulás nem történt még meg például az USA-ban sem (ahol a republikánus párt hasadtsága éppen a két eltérő jobboldali irányvonal miatt van), de nálunk sem, ahol a Fidesz szélsőjobbos retorikát használ és a Jobbik üt meg néha mérsékelt hangokat. Az orbáni machiavellizmus kényszerített egy pártba egymástól teljesen eltérő felfogásokat.

A működőképességnek további feltétele, hogy mindhárom szint (helyi, nemzetállami, szövetségi) egyaránt fontos legyen és a hatáskörök jól el legyenek osztva. Bármelyik is alárendelt szerepbe kerül a három közül, az középtávon anarchiához, háborúkhoz és megállíthatatlan környezetpusztuláshoz vezet. Úgy tűnik, hogy például Németországban nincsenek már messze a helyes arányoktól: a helyi, tartományi önállóság erősödött, országos szinten határozott gazdaságpolitika valósul meg, harmadrészt pedig az EU-ban is fontos szerepet töltenek be. Az USA-ban ezzel szemben előfordulhat, hogy Trump alól kicsúszik az egész ország és a helyi államok önállósága mindent felülíró mozgalommá válik. Borítékolható, hogy az amerikaiaknál és a briteknél egy-két évtizeden belül a politikai rendszer teljes újratervezése is szükséges lehet.

Hogyan jöhetnek létre hatékony koalíciók?

A nemzetállami szint mindig a leglátványosabb (de nem minden esetben a legfontosabb) politikát jelenti. Ha a baloldal foglalja el a terepet, akkor nincs megfelelő piacvédelem, az ország kiszolgáltatottá válik a nemzetközi folyamatoknak és sok gyakorlatiatlan döntés születik. (L. Gyurcsány időszakát.) Ha a szélsőjobb kap teljhatalmat, akkor felerősödik a rasszizmus, az idegenellenesség valamint a háborús mentalitás. A jobbközép pártok a legalkalmasabbak talán a kormányzásra, de ha túl nagy a parlamenti többség, akkor hajlamosak visszaélni ezzel – l. orbánék „messianisztikus”, a valóságtól elrugaszkodott hatalomgyakorlását és hatalmi hálózatépítését. A mérsékelt jobbközép hajlamos kijátszani egymás ellen a másik két oldalt, ezért fontos, hogy megszűnjön egymás démonizálása, és létezzen folyamatos párbeszéd az eltérő felfogású emberek között annak elismerésével, hogy egyes dolgokhoz az egyikünk, más dolgokhoz másikunk ért sokkal jobban – de az életbe mindez belefér. A szélsőjobbnak valamilyen más megnevezést kellene találni, és nem démonizálni többé, hanem elismerni az értékeit: így például bevándorlókra nincs különösebben szükség a kistelepüléseken (ahol a munkalehetőségek is szűkkörűbbek), és a rasszizmus egy bizonyos szintig, amíg nem válik agresszívvá természetes emberi magatartás és egy bizonyos fajta pozitív értékszemléletnek az árnyoldala csupán. A baloldal nyitottabbá teszi a társadalmat a külső hatásokra: ami nem valamiféle „hazaárulás”, hanem bizonyos szintig kívánatos és fontos dolog. A kétféle, egymástól távol álló felfogás nagyon jól együtt tud működni például környezetvédelmi kérdésekben (amelyet a nemzetállami szinteken többnyire rosszul kezelnek): a helyi természetvédelem jól kiegészíthető a legújabb technikai vívmányokra épülő energiahatékonysággal és környezetszabályozással. Nálunk például a Jobbik, MSZP, DK és az LMP koalíciós együttműködése lenne szükséges a kormányváltáshoz – ha már a politikai rendszerünk olyan rosszul megtervezett, hogy a FIDESZ a megszerzett szavazatok abszolút többségének hiányában sem volt koalíciós kényszerben. Az pedig látható, hogy manapság szinte minden sikeres országában gyakran változó koalíciók jönnek létre, és hoznak be pár éve új embereket, új ötletekkel.

A 21. század erről fog szólni: három szintű gondolkodás, háromféle politikai mozgalom és mindhárom egyaránt fontos, egyik szint sem terjeszkedhet túl a másik rovására. Jó lenne ezt széles körben tudatosítani – az ember sokszor azért fejti ki a gondolatait, hátha mások „lenyúlják”...

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr6012142771

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnight coder 2017.01.22. 14:14:51

Hát nem. Ehelyett volt a társadalommérnökösdit játszó baloldal, ami keleten tökéletes katasztrófát okozott sok millió polgári áldozattal és egy csődbe ment rendszerrel ami csak nyomort hagyott maga után, míg nyugaton ugyanezt lassabban, kevésbé látványos módon érte el. De a pusztítás ott is egyre inkább megfigyelhető.

Feketehegyi 2017.01.22. 14:45:12

Szomorú, hogy kapásból, gondolkodás nélkül minősítesz. Mindezt ezt úgy, hogy a pár sor is árulkodik róla, hogy a történelmet nem ismered, csak egy saját részre kialakított képed van róla. A "Nyugat-Európára" érvénye, Közép-E-ban talán még részlegesen érvényes fogalmakkal Kelet-E. nem írható le, a tényleges Kelet esetében pláne.
A hármas tagolódás rég adott, képviselete biztosan nem tisztázott, a globalizáció miatt pedig ez a tagolódás fenn is fog maradni, tetszik vagy nem. A gazdasági érdekek mindig felül írták és felül is fogják a tőlük "függetlenül" született, ha van egyáltalán ilyen, ideológiákat. Az együttműködést kellene vége tanulnunk, gyakorolnunk, ha a saját érdekeinket is érvényesíteni szeretnénk.

metax 2017.01.22. 14:46:33

Több dologban tévedsz, illetve egyes kijelentéseid egyszerűen nem felelnek meg a valóságnak.

Először is csak sikerült ebbe az egészbe belekeverned Gyurcsányt, ezért jár egy nagy fekete pont

"...a nemzetek feletti elveket valló baloldal (szocdemek, libsik, zöldek koalíciója) mindenhol tarol a nagyvárosokban."

Láthatóan ezúttal sem tudtad félrerakni utálatodat, mikor liberálisok helyett libsiket írtál, pedig egy nagyobb lélegzetvételű, komolyabbnak szánt írás azért megkövetelte volna ezt. Ezért egy másik nagy fekete pont.

Azt állítod, hogy "az EU-ban a baloldal felülreprezentált."

Ha ez így lenne, akkor az EU parlamentjében nem az Európai Néppárt adná rendre a legnagyobb frakciót minden választás alkalmával.

"A nagyobb településeken a „polgári” életforma hívei vannak többségben: számukra már nem az ismeretség összekötő elem, hanem a közös vallás és a nemzetállam történelmi hagyományai – számukra a mérsékelt konzervatív pártok felelnek meg a leginkább. "

Az, hogy a polgár, a polgári életformát követő személy alapvetően jobboldali lenne, az egy fantazmagória.

"A jobbközép pártok a legalkalmasabbak talán a kormányzásra, de ha túl nagy a parlamenti többség, akkor hajlamosak visszaélni ezzel – l. orbánék „messianisztikus”, a valóságtól elrugaszkodott hatalomgyakorlását és hatalmi hálózatépítését."

Hogy te saját értékrendedből következően egyik-vagy másik oldalt tartod úgy általában legalkalmasabbnak a kormányzásra, az teljesen szubjektív dolog - racionális politikai érvekkel, vagy akár a múltból vett példákkal nem tudod "tudományosan" megindokolni, mert ilyenek nem léteznek.

Az, hogy parlamenti túlhatalmukkal, jelentős létszámfölényükkel jellemző módon a konzervatívok szoktak visszaélni a világban, az szerintem nem igazolható, de nálunk idehaza, 1990 óta egészen 2010-ig bezárólag egyértelműen kijelenthető. Az 1994-98 közötti ciklusban a baloldali-liberális koalíció még a kétharmados fölényét sem használta ki igazán, de semiképpen sem élt vissza vele, és legfőképpen nem használta fegyverként az ellenzéke ellen.

Az az állításod viszont mindenképpen kijavításra szorul, hogy a kormányzó Fidesz a széles politikai tabellán manapság is jobbközép alakulatnak számítana. Messze nem az, és már régóta nem az. Valójában a szélsőjobb és a szélsőbal egy furcsa keverékét testesíti meg. A "valóságtól elrugaszkodott hatalomgyakorlása" és "hatalmi hálózatépítése" pont a kommunista szélsőbal nyomulására és hatalomgyakorlásáéra emlékeztet. Ugyanazokat a verbális megnyilvánulásokat, szóhasználatot, ugyanazokat a hatalmi reflexeket és reakciókat láthatjuk viszont Orbántól és sleppjétől, mint a kommunistáktól 1945 után.

-----

A logikád sok helyen hibádzik, de látszik az igyekezet, hogy gondolkodással kiutat keresel a jelenlegi kaszvatyból. Ez mindenképpen értékelendő.

Ad Dio 2017.01.22. 17:12:52

Kettő az a a három :-(... ráadásul amit leírsz, az meglehetősen pillanatkép-szerű... forgasd vissza az idő kerekét 3 évtizeddel és voila: a baloldal volt a protekcionista és a jobboldal vitte a neolib gazdaságpolitikát :-o.

A hasadás nem jobb/bal pláne nem szélejobb/centrumjobb/bal közt van, hanem a palettán KÉT ötlet van, pillanatnyilag meglehetősen asszimetrikus képviselettel. Az egyik a ma "ancient regime"-ét alkotó balliberális etikát valló, euróatlantista, neolib gazdaságpolitikát vivő "centrum" (ékes példa rá a a német nagykoala), a másik pedig a protektorizmust pedzegető, felforgatók vagy "lázadók". Ez a két hatalmi tömb és a jövő vagy az ancient regime megerősödése (globális szabályozások leépítése és a nyugati társadalmak marginalizálódása), vagy a felforgatók globalizációt/multikultit lassító törekvései, ami szintén feszültségekkel terhelt út, de a nyugati érdekeket jobban képviseli.

Tamáspatrik 2017.01.22. 19:46:43

@metax: Itt vannak azért félreértések bőven. Hozzám közelebb állnak a liberálisok sokkal mint a szélsőjobb, a "libsi"-t csupán rövidítésnek szántam, olyan mint a szoci vagy a szocdem.
A választások általában egy ilyen képet mutatnak, hogy a nagyvárosokban (London, Párizs, Los-Angeles, Budapest, Bécs, Bukarest) a baloldal rendszerint nyer. A kisvárosokra ez már nem igaz. Ez persze egyszerűsítés a cikk keretei miatt, tendenciaszerű, de egyfajta logikából következik (amit a cikk kifejt), hogy mért van ez. Identitáskeresés, csoportképzés. Lehetett volna még fejtegetni, hogy a világvárosban élő teljesen nyitott és általában baloldali, a kistelepülésen élő pedig a saját csoportidentitását éppen azáltal teremti meg, hogy kizár mindent, ami távoli, nagyvárosi. A kettő között áll a "keresztény-nemzeti" (általában kevés humorérzékkel rendelkező) vonal.
Egyébként vannak adatok erre, egyszer már gyűjtöttem, de elég nagy meló, hogy a mérsékelt jobboldal valóban kicsit gyakrabban volt kormányon hosszú évek átlagában a baloldalnál, akár az osztrákoknál, németeknél, az USA-ban. Az EU parlamentre ez viszont már nem igaz.
Ha valaki sokáig van hatalmon és a kormánykoalíció ugyanaz, az párttól függetlenül valószínűsíti a visszaélések veszélyét, az ember ugyanis hajlamos elbízni magát. Merkel régóta hatalmon van, de mindig más kormánykoalíciókkal, más kormányokkal (nagykoalíció, liberális-középpárt koalíció, CDU-CSU önálló kormánya, ha jól emlékszem ez volt a sorrend.)
Az pedig a cikkben benne van, hogy nálunk az jelentős gond, hogy a Fidesz nem eléggé letisztult jobbközép párt, kétfajta irányvonalat egyesít, ami főleg Orbán személyének köszönhető.
Ezek egyébként részletkérdések a háromszintű tagolódáson belül, amelyet fontosnak tartok.

Tamáspatrik 2017.01.22. 19:57:48

@Feketehegyi: Az európai kultúrkörben már nem a határok jelentik a felfogásban az igazi határokat, hanem egy francia kisvárosi (főleg a válságövezetben) nagyon hasonló preferenciákkal rendelkezik mint nálunk egy jobbikos, egy New Yorkban, Pesten vagy Bécsben pedig ez szintén elmondható, egyszerűen mert az életformájuk sok tekintetben hasonló. Sokkal jobban hasonlít ma már egymáshoz a nagyvárosi emberek felfogása mint egy kistelepülésen élőhöz. Sőt még Budapest az EU átlagán él, Dél-Olaszországról, Észak-Angliáról, Dél-Spanyolországról ez már nem mondható el, majdnem minden országban vannak leszakadt régiók.
A háromféle pólus pedig valszeg. nem új történelmi fejlemény, de a cikkben ezt nem tudtam fejtegetni. A múlt század 30-as éveiben is megvolt ez a hármas felosztás, azonban a szélsőjobb a nácizmussal diszkreditálta magát évtizedekre. (A szélsőbalt nem tekintem az európai kultúrkör igazi részének, ázsiai jellegű inkább.) Régebben is létezhetett ilyesféle hárompólusúság, és GYANíTOM, hogy attól függ mennyire nagyok a különbségek a társadalomban és mennyire eltérőek a perspektívák. Tehát amikor dinamikus fejlődés van, ott inkább kétosztatúság volt jellemző (19.század második fele, 20.század második fele). Az életmódok közeledtek egymáshoz, az egyenlőtlenségek sem növekedtek. Ma ez már nem mondható el, és úgy sejtem, a 21.században egymás mellett fognak létezni egy országon belül is egymástól gyökeresen eltérő alternatív életmódok, amelyek másfajta politikai képviseletet követelnek meg.
A politika tehát csupán tükör, amely (jó esetben) leképzi a társadalom szerkezetét.

Tamáspatrik 2017.01.22. 20:07:30

@Ad Dio: Három az a kettő, és az USA-ban a kétosztatú rendszerben emiatt most nagy a zűrzavar a republikánusokon belül, hiszen teljesen más egy "tea-party" féle szélsőséges szárny (adót nem fizetek senkinek, fő elvem az önvédelem, a bezárkózás) és a kvázi-elitista középjobboldal. Trump zsenialitása, hogy megtalálta a kettő közötti középutat, mint nálunk Orbán. De nálunk is micsoda zavart okoz, hogy a Fidesz nem normál kereszténydemokrata párt.
Lényeges pont, hogy az igazi konzervatívok nagy ívben tojnak a nemzetállamra, a nemzetállami érdekekre is, őket az érdekli csak, ami a falu határain belül van. Mindenhol a nyugati kultúrkörben, nálunk is.
A gazdaságpolitikát nem keverném bele, az számomra származékos jelenség, amely az eltérő életmódokból és értékfelfogásokból következik. Úgy gondolom, hogy letisztultabb politikai rendszerekben, ahol az állampolgárok jobban tisztában vannak a saját identitásképzésükkel, kevesebb lenne a vádaskodás és a gyűlölködés, inkább a tiszta verseny érvényesülne, ez a cikk logikája. Lehet, hogy idealista vagyok, persze.

Tamáspatrik 2017.01.22. 20:17:17

@midnight coder: A baloldal ennél régebbi kategória, pl. XIV. Lajos idejében is létezett, az egyházzal szemben az újfajta merkantilista felfogással színre lépő tanácsadók léptek színre.
A mi István királyunk is abszolút baloldali figura volt a maga idejében.
Már amikor az ember tüzet gyújtott, akkor is voltak a hordában újítók (baloldaliak), akik az alkalmazási lehetőségeit keresték és a konzervatívok (jobboldaliak), akik csak a hagyományos alkalmazásokat fogadták el. Egyébként kimutatható, biológiai és genetikai sajátossága az embernek a kétféle felfogás.
A háromosztatú politikai rendszer megjelenése szerintem azt fejezi ki, hogy a differenciáltság az életmódok között nagyobb mértékűvé vált. Bármelyik tartós túlsúlya a másik kettő rovására katasztrófához vezet. A szélsőjobb (új nevet kellene adni neki, pl. lokalizmus, patriotizmus) megerősödése javíthatja az egyensúlyt.
A kommunista rendszert pedig inkább ázsiai vagy félázsiai rendszernek tartom mint európainak. A demokráciában hiszek, és a demokrácia megújulását vélem látni, a kommunista diktatúra pedig nem tartozik ide.