Ideo-logikák

Ideo-logikák

A populizmus elterjedtsége összefügg az oktatás színvonalával

2017. február 16. - Tamáspatrik

Nehezen határozható meg a „populizmus” fogalma, legalábbis a definíció vitatott, de általában az összefüggéseket leegyszerűsítő, a szélsőséges demagógiáig elmenő, kockázatos úton járó (azaz radikális) politizálást takar, valamivel gyakrabban jobboldali mint baloldali töltettel. Nem csak Trump, Putyin, Orbán, Farage vagy Le Pen sorolható ennek a fajta stílusnak a képviselői közé, hiszen manapság már nagyon sok országban elért egy bizonyos szintű népszerűséget. Az egyes pártok besorolása nem minden esetben egyértelmű és az sem mindegy, hogy milyen választási eredményeket veszünk figyelembe, legjobb összehasonlítási alap az EP választások lehet, mert ezeket egy időben (2014-ben) tartották, - egy ilyen összkép látható  itt, habár igaz, hogy azóta Európa számos országában megnőtt a populisták és különféle radikálisok támogatottsága.

Az oktatás színvonalának ma ismert legjobb mérőszáma a PISA felmérések eredménye,

amely jól méri az iskolában megtanultak gyakorlati alkalmazását. Az összefüggés világos: azokban az országokban, ahol a PISA eredmények magasak, ott a populista pártok támogatottsága általában 15% alatti, igaz ez a finneknél, szlovéneknél, észteknél és németeknél, hollandoknál, Európán kívül még Japán, Dél-Korea Kanada és Ausztrália sorolható ebbe a csoportba, és egyik országnak sincs különösebben szüksége karizmatikus látnokokra vagy politikai showmenekre. (Az élmezőnyhöz tartozó, nem EU-tag svájciak és norvégok esetében a populista pártok 20% vagy azt meghaladó népszerűséggel bírnak – de csak elvben, hiszen nyilvánvalóan nem meghatározó jelentőségűek.)

Az erős középmezőnyt többek között a dánok, britek, franciák és osztrákok és persze az USA alkotják, náluk többnyire 20-25% körüli a populisták támogatottsága (ahol jól mérhető), felfelé lógnak ki a mezőnyből a lengyelek, lefelé a belgák, svédek és a spanyolok.

Mi a lista alján vagyunk a görögökkel, ahol a populizmus a parlamentben abszolút többséget élvez valamint a szlovákokkal vagy olaszokkal, akik csak statisztikai értelemben vannak 20-25% között (amelyben nincs benne számos kis populista párt). Az összefüggést az is alátámasztja, hogy az alacsony iskolázottságú rétegek minden országban a populizmus tömegbázisát jelentik, amelyet a Brexit szavazás vagy Trump megválasztása is bizonyított.

nevtelen2.png

nevtelen.png

Nyilvánvaló, hogy ahol az oktatás jól működik, ott általában az intézmények többsége is jól működik, és ezért nincs igény egyszemélyi „megváltókra”. Másrészt a magas szintű oktatás egyben nyitott társadalmat is jelent, amely kiegyenlíti a családi helyzetből fakadóan eltérő esélyeket. A PISA teszteken jól teljesítő országokban az oktatási rendszer kitörési pontot jelent sokak számára, növelve a társadalmi mobilitást és csökkentve a reménytelenül leszakadók táborát. A jó oktatási rendszer az önálló gondolkodás igényét is felébreszti és csökkenti az érzelmi alapon történő manipulálhatóságot. A jól képzett állampolgár ritkán dől be a nagy dumának, a fűt-fát ígérő demagóg szónokoknak. Ahol az iskola nem valamiféle elvont, képmutató intézményként működik, hanem a mindennapokban jól alkalmazható tudást ad, ott az emberek többsége a józan ész használatával is megelégszik és kevesebben fordulnak különféle zavaros „alternatív igazságok” felé.

A politikusok azt is jól el tudják adni, hogy miután zavart okoztak a társadalomban, utána megmentőként lépjenek fel, akik tudják a kivezető utat a nem kis részben éppen általuk kreált problémahalmazból. Ahol pedig a helyi társadalmakat a politika centralizáló tevékenysége teljesen szétzilálta, ott az állampolgárok többsége a megoldásokat a központi kormányzattól várja el, akiknek a szemszögéből természetesen senki más csak a globális tőke, a migránsok, a melegek, a másként gondolkodók lehetnek a hibásak, - azaz mindenki, aki az ő egyszerűsítő világképükből kilóg vagy pedig nem illik rá az általuk elképzelt állampolgári „egyenruha”. A populisták nyitott gondolkodás helyett teljes elzárkózást hirdetnek meg, legalábbis szavakban – szerencsére a legtöbb esetben a szavaiknak nagyobb a füstje mint a lángja, a legtöbb lépésük leginkább csak gesztusértékkel bír bizonyos rétegek irányában.

Ezt a fajta kettősséget mutatja, hogy az eddig tapasztaltak szerint gazdaságpolitikában a nagy szavakhoz képest nem nagyon történnek lényegi változások és az intézkedések kedvezményezettjei is leginkább csak bizonyos elitcsoportok, és ennél jóval kisebb mértékben a választók nagy tömegei. A populista ideológia úgy tűnik, hogy nem veszi teljesen komolyan önmagát, inkább csak szerepet játszik, „ellopja a show-t” mások elől, ezáltal a figyelmet szeretné elterelni a valódi (nagypályás) politizálásról. Ilyen figyelemelterelés például a rezsicsökkentés, amelyről könnyen belátható, hogy hosszabb távú hatását tekintve igencsak kétélű fegyver, vagy ilyen a „migránsvédelmi alakulatok” folyamatos bohóckodása a déli határainkon, a „biztonság” örökös jelszavával erősen visszaélve és lufit fújva mindenből, amiből csak lehet.

Sokrétű és gyakorlatias képzésre van szükség akár az iskolában akár az iskola falain kívül, ha jól manipulálható passzív tömegek helyett aktív és egészséges önbizalommal rendelkező állampolgárokat szeretnénk látni.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr7412267274

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.02.17. 05:40:25

Ahol erős a liberális agymosás, ott kisebb a opulizmus, de lassan ott is ébred a nép.
süti beállítások módosítása