Ideo-logikák

Ha nem megy a foci, akkor változtassuk meg a pálya méretét!

2017. március 15. - Tamáspatrik

 

Ezzel tudnám jellemezni kormányunknak azt a törekvését, ahogyan a „nagypályás” multi kiskereskedelmi láncokat kiszorítani igyekszik a magyar piacról. Eddig is már számos eszközzel, - különadókkal, plázastoppal, - törekedett kormányunk a magyar tulajdonú cégek (főként CBA és COOP) helyzetbe hozására a multi láncokkal szemben, egyelőre kevés sikerrel. Érdemes összehasonlítani például a PENNY, SPAR vagy a LIDL szupermarketeket a magyar láncok átlagos üzleteivel, néhány kivételes esettől eltekintve sportnyelven szólva nem egy osztályban játszanak. A legfeltűnőbb különbségek az alábbiak. 

1.A nemzetközi láncok árukínálata, árazása sokkal áttekinthetőbb, az áruk elrendezése tágasabb, nem zegzugos. (Nem kell folyton keresgetni a termékeket és árukat, - a korszerű és világosságra törekvő modern nyugati gondolkodás példájaként.)

2.A hasonló minőségű termékek árszintje a multiknál általánosságban véve alacsonyabb. Ez nem csak az erősebb piaci pozíció miatt van így (mivel nagyobb tételben vásárolnak, ezért jobb a termelőkkel szembeni alkupozíciójuk), hanem a fejlettebb logisztikának és a jóval magasabb forgalomnak is – az alkalmazott árrés alacsonyabb lehet, ha a cél a ritka forint helyett a sűrű fillér. A különféle akciók az árkülönbséget tovább növelik.

3.Fejlett marketingstratégia. Tudják, hogy kiknek mit akarnak eladni és hogy az adott vásárlórétegeknek melyek az igényei. Egyes láncok üzletei lakótelepek közelében működnek, ahol az alacsony ár a lényeges, a választék kevésbé fontos. Mások ezzel szemben forgalmas csomópontokon, nagy parkolókkal inkább a középosztályt célozzák, kissé magasabb áron, de szélesebb áruválasztékkal. Emellett folyamatosan mérik és követik a fogyasztói szokások változását.

4.Korszerűbb és egészségesebb áruválaszték. A CBA és a COOP a falvakban és kisvárosokban a legerősebb, ezzel szemben a Penny, Lidl, Spar üzletei a közepes és nagyobb városokban, ahol az emberek tájékozottabbak, igényesebbek, valamivel fizetőképesebbek és kevésbé konzervatív felfogásúak. Nagyobb méretű üzleteikben a zöldség és gyümölcs választéka, frissessége általában összehasonlíthatatlanul jobb a magyar üzletekhez képest. (Ez nagyrészt a logisztika szervezettségén múlik). Egyéb egészséges élelmiszer pl. teljes kiőrlésű kenyér, hal, mirelit áruk választéka szintén bőségesebb. (Az egészséges magyar élelmiszer mítosza annyiban fedi a valóságot, hogy a szezonban frissen piacra kerülő termékek, elsősorban a zöldségek és gyümölcsök beltartalmi mutatói főként a vitamintartalmat tekintve sokkal jobbak mint a nagy távolságról leszállított termékeké.)

5.A silányabb minőség a nyugati áruházakhoz képest a piaci viszonyokkal teljes mértékben indokolható. Ugyanis a magyar és általában a volt komcsi blokkhoz tartozó emberek átlagban a fizetésük több mint 30%-át költik élelmiszerre, míg nyugaton ez az arány 15% vagy az alatti. Ezért nem meglepő, hogy nálunk a fő szempont legtöbbször az ár és az ahhoz rendelt elfogadható szintű minőség, míg nyugaton első a jó minőség és azt követi az elfogadható árszint. A kereslet-kínálat piaci viszonyainak megfelelően fogják a multi cégek is a termékeik összetételét változtatni, hiszen a minőség és az ár gyakorlatilag mindig fordított arányban áll egymással. (A szupermarketektől alacsony árszint és ennek megfelelő közepes, stabil minőség az, ami elvárható.)

6.Azt se felejtsük el, hogy milyen termékekkel versenyeznek a külföldi cégek az itteni piacon? Nézzük meg a CBA vagy COOP saját márkás termékeit: pl. egy lekvárt vagy egy savanyúságot, a legtöbb esetben a belföldi cégek produkálta minőség (tömeggyártásban) meglehetősen silány, és akkor még nem beszéltünk a nagy mértékű élelmiszer hamisításról. Ezzel a silány minőséggel kell versenyeznie a külföldieknek. (Éppúgy mint a nyugati bankok itteni leányai is a nálunk szokásos kamatszinteken nyújtanak hitelt, nem pedig az osztrák vagy német kamatszinteken.)

7.Igaz, hogy a multi cégek is nagyban trükköznek, például a vevőcsalogató akciókkal, amelyek esetleg már nyitás után fél órával elfogynak vagy pedig két egymás mellett megtévesztő módon elhelyezett, eltérő árú termékkel. Ezzel együtt viszont vállalnak némi felelősséget olykor az egészséges áruk propagálásában, például amikor a bejáratnál helyezik el mindjárt a zöldséget és gyümölcsöt, vagy pedig más esetben a kasszánál csokoládé helyett egészségesebb nassolni valót (mogyorót, műzlit, aszalt gyümölcsöt tartanak). A kutatások mai állása szerint ugyanis a tartósító és adalékanyagoknál egészségtelenebb az alkohol, a túlságosan sok cukor és szénhidrát valamint az egyoldalú táplálkozás.

A nyugati multi áruházláncok a VÁROSI ember életmódjához kalibrálták magukat és nagy előnyük, hogy egyetlen üzletben jó vagy közepes választék mellett minden olyan árut be lehet szerezni, amire napi vagy heti gyakorisággal szükségünk van. Az urbanizált ember élete nagyrészt hatékonyságról és KÉNYELEMRŐL szól, ezért ritkább az, hogy 4-5 különféle üzletben (pékségnél, zöldségesnél, húsboltban vagy piacon) szerezzük be az élelmiszert, a szupermarketeknél magasabb árszinteken. Kivételt képez ha a speciális minőségű terméket keresünk vagy pedig ha a kiszolgálásnál a személyes kapcsolat valamiért különösen fontos.

Ez az, amit a kormány nem képes megérteni, a CBA és COOP pedig nem képes a multiktól eltanulni – a kormány víziójában az egész ország egy nagy falu, - ráadásul nemesekkel és nekik teljes mértékben kiszolgáltatott jobbágyokkal, nem pedig önállóan gondolkodó és cselekedni akaró polgárokkal. A mai kor polgárának ugyanis kényelmetlen, ha a kiskereskedelmi egység szervezettsége nem korszerű és nem vérprofi, ezért nem fogja megkedvelni a „kispályás” kereskedelmi üzleteket.

Politikai szempontból nézve, az egyik oldalon ott van a multikkal szembeni „össznépi irigység” valamint piacvédelem jogos igénye, tehát valameddig elfogadhatónak tartjuk a legtöbben, ha a magyar vállalkozások némi támogatásra számíthatnak és egy kicsit lejt is feléjük a hazai pálya. Másrészt viszont nem tudjuk, hogy kormányunk meddig tudja még feszíteni a húrt, eljöhet egy olyan pont, ahol a magas szintű szolgáltatást nyújtó kereskedelmi (és egyéb) cégek elmenekülnek az országból.

Ha idáig fajulnának a dolgok, akkor "kedves" miniszterelnökünk szájába adható lesz egy még az „átkosban” született régi reklámversikének az aktualizált változata:

Én vagyok az Orbán-kópé,

(jól bemutat)

Ez meg itt a vásárlóké.”

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr812341487

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.