Ideo-logikák

Ideo-logikák

A jövőben az idősek fogják nevelni a gyerekeket?

Nagy változások előtt áll a családmodell

2017. június 17. - Tamáspatrik

Ha lehetne ilyesmire fogadni nagy tétet mernék rátenni arra, hogy pár évtizeden belül számos országban a nagyszülők szerepe felül fogja múlni a szülőkét a gyereknevelésben, legalábbis a gyermekekkel töltött idő tekintetében.

Ennek fő oka a társadalmak elöregedése, amit például az is jelez, hogy 2015 és 2050 között Európa legtöbb országában 20% körüliről 30% fölé emelkedik majd a 65 éven felüliek aránya. A hosszabb várható életkor és még inkább az alacsony (1,5 körüli) termékenységi ráta eltolja a ma megszokott arányokat a fiataloktól az idősebb generációk irányába, ezért kézenfekvő megoldásként adódik, hogy a nagyszülők a jelenleg jellemzőnél nagyobb szerepet vállaljanak a gyermek nevelésében.

Kétféle szokásos sztereotípia él nálunk a nagyszülőkről: az egyik, hogy nehéz velük egy háztartásban lakni, a másik, hogy inkább maguk is ellátásra szorulnak, minthogy aktívan segíteni tudnának a fiataloknak. Habár a házsártos anyósról és a magatehetetlen bácsikáról viccek tömegei szólnak, ez valójában egy olyan társadalomról tart tükröt, amely nem ismeri fel azokat a lehetőségeket, amelyek az idősek generációja nyújthat a fiatalok számára.

Az egyik lehetőség az együttműködés javítására a többgenerációs nagycsalád, amelynek aránya nálunk jelenleg csak kb. 4-5%-ra tehető a népességen belül és elterjedése is meglehetősen valószínűtlen, mivel nagyon sokan külön élnek kis lakásokban, még csak nem is a „polgári korban” kialakult, szülők és gyermekek alkotta családmodellnek megfelelően.

Van viszont másik lehetőség is, hogy az idős emberek segíteni tudjanak, ez pedig igencsak terjedőben van az USA-ban és Angliában,- de feltehetően nálunk is egyes társadalmi rétegekben,- ez pedig az idősek közelköltözése a fiatalokhoz. Ily módon megmarad mindenki saját privát szférája és kevesebb a konfliktusforrás, a nagyszülők azonban gyakorlatilag minden nap be tudnak segíteni a szülői háztartásban és a gyermekek nevelésében.

Mindennek nyilvánvalóan vannak feltételei: egyrészt a nagyszülők nyugdíjasok kell, hogy legyenek – tehát egy végletekig kitolt nyugdíjkorhatár nem tenné ezt lehetővé. A józan ész is azt mondja, hogy a fiatalok lehetőleg dolgozzanak (számos olyan munkakör van, amelyre egy 40 év feletti ember már kevésbé alkalmas, és a kor előrehaladtával az ember energiája csökken), másrészt pedig az időseknek megvan az élettapasztalatuk és a gyereknevelési tapasztalatuk is, amely alkalmassá teszi őket a kisgyermekek felügyeletére és velük való foglalkozásra, a legtöbb 25 év körüli szülőnél valószínűleg nagyobb mértékben. A hölgyek 40 év munkaviszonyt követő nyugdíjazásának egyetlen ésszerű indoka az lehet, hogy a nagymamák segítsék lányuk korábbi visszatérését a munkaerőpiacra. Ilyen szempontból viszont teljes logikai bukfenc, hogy a tanulmányi idő nem számít bele a munkaviszonyba, hiszen ezzel a kevésbé iskolázott rétegeknek segítünk, ami kész demográfiai öngól. Ezért nem biztos, hogy a „Nők 40 program” a legjobb megközelítése ennek a problémának, legalábbis nem a jelenlegi formájában.

Kérdéses, hogy ha az anyuka 1 vagy 2 év GYES/GYED után megy vissza dolgozni és kevesebb időt tölt a gyerekkel, az nincs-e káros hatással a kisgyermek fejlődésére. A válasz egyértelmű nem, ugyanis a 3 éves GYES bevezetése nem hozta magával sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb gyermekek felnövekedését, Európa más országaihoz képest sem, ahol ehhez hasonló kedvezmény csak elvétve fordul elő. Ez amiatt van, amit már jó ideje tudunk és újabb kutatások is megerősítenek, hogy nem az együtt töltött idő mennyisége, hanem a minősége számít. A szülők kiegyensúlyozottsága vagy annak hiánya az, amit a gyermekek leginkább megéreznek, és mivel a szülők több fronton is helyt kell, hogy álljanak, emiatt főként több gyermek nevelése esetén igencsak rá vannak szorulva külső segítségre, a legkézenfekvőbb pedig a nagyszülők (vagy egyéb felmenő rokonok) bevonása a háztartással kapcsolatos feladatok ellátásába. A szakirodalomban kiterjesztett családokról van szó, amelyek különféle szociális hálózatok, „kinship” egyes formáiként jönnek létre, sokféle variációban.

Van még egy feltétele a nagyszülői segítségnek: egy jó színvonalú egészségügyi ellátás. Számos országban már eljutottak oda, hogy az egészségügyi ellátás javításának (és persze az egészségtudatos életmód elterjedésének) köszönhetően a nagyszülők 80 éves korukig és olykor még afölött is képesek besegíteni a fiataloknak – ily módon a nagycsalád fenntartása sokkal jobban menedzselhető feladat.

Régi társadalmakban gyakori volt, hogy a gyerekek a faluközösségben szabadon futkároztak és csak az idősek felügyeltek rájuk, általában többet foglalkoztak velük mint a szüleik, akik gyakran reggeltől estig kint dolgoztak a földeken. (Manapság zárt lakónegyedben, a forgalomtól távol valósítható meg leginkább, hogy a szomszédok egymás gyermekét is felügyelhessék.) A közeljövőben, amikor az idős generációk aránya megnő, szintén elképzelhetőek ehhez hasonló „kiterjesztett család” verziók, - és a gyerekek fejlődését is bizonyítottan segíti a nagyszülőkkel (esetleg más felmenő rokonokkal való) mindennapos kapcsolat.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr3612601241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

]{udarauszkasz 2017.06.18. 10:19:53

Ez edesanyameknal is igy megy. Noverem melozik,anyam hozzaviszi a gyerekeket.

steery 2017.06.18. 10:29:42

Ez elméletben mind nagyon szép, de a gyakorlatban számos akadálya van, mivel az egész társadalmunk nem így van kitalálva és felépítve. Már régóta nem követjük az ősközösségi, törzsi modellt. Az emberek szétköltöztek, távol laknak egymástól. Az összeköltözés pénzigényes feladat. És persze van egy rakás ember, aki úgy öregszik meg, hogy nincsenek gyerekei, így unokái sem lesznek. A betegségügy teherként tekint az idősekre, akiktől igyekeznek mielőbb megszabadulni, így az ellátásuk is siralmasabb a fiatalokénál. A nyögdíjrendszer lényege, hogy fizess be minél többet, aztán gyorsan halj meg, hogy ne kelljen neked sokáig nyugdijat fizetni.
Ahol viszont jól jönne az idősebb generáció, az az oktatás. Több idős ember kéne az óvodákba, iskolákba, hogy ne tapasztalatlan gyerekek tanítsanak tapasztalatlan gyerekeket, mert az eredmény siralmas.

midnight coder 2017.06.18. 10:43:33

Az idősek nagy része vidéken él, többnyire esélyük sincs arra hogy felköltözzenek. És gyanítom, hogy kedvük sem - aki az egész életét vidéken élte le, az nem fog feljönni a büdös, zajos, koszos fővárosba.
Normális meló, elfogadható fizuért viszont leginkább csak itt van, így a fiatalok viszont itt élnek.

decoati 2017.06.18. 10:45:18

Óriási szakadékok vannak a generációk között életviteli modellek tekintetében, főleg vidéken.
Az '50-es évekbeli hortobágyi tanyavilág, és Zürich/London/Barcelona között 50 év, és sokszor csak egyetlen generáció különbség? Ezt az öregek fejben sem tudják megugrani. Akarják-e (akarjuk-e) a mai fiatalok, hogy a gyermeküket a nagyszülők úgy neveljék, ahogy annak idején őket nevelték?
Én egészen biztosan nem.
Úgyhogy ja, szép-szép, de nem itt, és nem most.

Tamáspatrik 2017.06.18. 11:14:02

@steery: Egyetértek. Az állam forszírozza a gyerekek nevelését egész napos iskola formájában, de nincsenek meg rá az erőforrásai. A gyerekek idejét nem tudják jól kitölteni, ez a modell megbukott. Sok idősebb ember kellene az iskolákba, viszont a pedagógusi pálya nem vonzó. Esetleg ÁTKÉPZÉSSEL lehetne nevelőket faragni azokból, akik már neveltek gyermeket, VAGY LAZÁBB formában, különféle klubok, körök jogcímén mehetnének be a suliba. A cserkészek az egyik ilyen példa.
Ehhez egy kevésbé bürokrata és nagyon flexibilis állami adminisztrációra van szükség, amely a mainál inkább szabad kezet adna az önkormányzatoknak.

Az államnak egyszer fel kell ébrednie és rájönni, hogy az idős generációban sok a tartalék, a jelenlegi nyugdíjrendszert pedig úgy kell módosítani, hogy ezt ki tudjuk használni, és nem feltétlenül dolgoztatni kell az időseket a munkahelyen, hanem a besegítésüket a családban lehetővé tenni. Így például gyermekenként legyen nyugdjkedvezmény, ami most is van, de csak nőknek és a szerencsétlenül megalkotott NŐK 40 program keretében.

Tamáspatrik 2017.06.18. 11:18:07

@decoati: Erről van szó, hogy a jövőben, pár évtized múlva. A nagy életmódbeli különbségek születik annyi vicc az anyósokról és az öreg bácsikákról, egész nemzedékek költöztek fel faluról városra, a felfogás a generációk között emiatt ég és föld, a konfliktusok kódolva vannak együttélés esetén.
A jövőben a különbségek kisebbek lehetnek, mert most már nálunk sem a nagyvárosba költöznek (inkább a nagyváros közelében divatos lakni).

ami szabad 2017.06.18. 11:20:11

@decoati: Természetesen, nagyok a szakadékok, ahogyan ez szinte mindig így volt, de nem ez az akadálya a nagyszülők szerepvállalásának első sorban. Amíg anyáink nagyjából 55 évesen elhúztak nyugdíjba, relatíve frissen / fitten vehettek volna részt az unokák felnevelésében, ha a mi generációnk nem tolta volna ki a szülést, egy laza tízessel hozzájuk képest, vagyis hiába voltak fiatalon nyugdíjasok, nem született meg hozzá az unoka, akinél segíthetnének. E miatt a mi gyerekeink, mire unokával ajándékoznak majd meg ( ha marad a 30-as évek szülési trendje) szintén laza 65 -70 körül leszünk, és bár ez a kor önmagában nem kell, hogy akadálya legyen a közreműködésnek, de nem látom tisztán, hogy 2-5 éves gyerekek után hogyan fogunk rohangálni. :) Az én nagyszüleim rengeteget segítettek a szüleimnek, fél nyarakat töltöttünk ott, de mindössze 50! éves volt a mamám, amikor én születtem, és van egy bátyám is. Az a 15 -20 év elég sok lesz fittségeben.

decoati 2017.06.18. 11:35:30

@Tamáspatrik: ehhez először is egy konszenzusos jövőkép kellene (társadalmi/politikai/gazdasági/kulturális), legalább középtávú. Az meg nagyon nincs jelenleg. Igaz, hogy a fiatalok kiköltöznek a nagyvárosok mellé, de csak ha lehet pizzát rendelni, van szélessávú net, valamint kellően jó az oktatás/képzés/szakkörök/művészeti tanulmányok/sportlehetőségek, és persze tökéletes a közbiztonság. Visszamegyünk falura, de az már nem az a falu.
@ami szabad: ez igaz.

Ekrü 2017.06.18. 11:51:14

@ami szabad: Ezt látom én is problémának.Az ismeretségi körömben a fiatalok 30+ házasodnak,a gyermek meg jó esetben csak ez után jön.Mire megszületnek addigra kb. 65-70 év körül fogunk járni és nem lesz energiák futkosni egy kisgyermek után.Anyáink 55 évesen mentek nyugdíjba és addigra jött is az unoka.Mire elérték a 70 évet már felnőtt vagy kamasz unokáik voltak.Az én édesanyám is 70 éves,és látom a különbséget.Ma már se türelme se energiája nem lenne egy 0-10 éveshez.

2017.06.18. 11:58:04

Az elvvel nincsen semmi baj, de tényleg nem hiszem, hogy megvalósítható lenne a többségnél. A szüleim vidéken élnek, ha akarnánk sem tudnának a közelbe költözni, nincs pénz rá. Ebben még nincs az benne, hogy esetleg az egyik még mozogna is, de a másik már nem akar. Egészségügyi állapotuk meg, hát, mint az átlag aki nem nagyon akar tenni az egészségéért...

Tamáspatrik 2017.06.18. 12:06:02

@randomgenerator: Ez a poszt a jövőről szól, 20-30 év múlva más lesz, nyugaton biztos de lehet hogy nálunk is.

Tamáspatrik 2017.06.18. 12:08:50

@Ekrü: Anyukámnak 70 év felett volt energiája és türelme is, a keresztfiam anyósánál (sőt az ő anyukájánál) ugyanez a helyzet. Édesanyám közel költözött a húgomhoz, amikor az unoka megszületett és heti szolgálatban van, hétvégenként otthon. Ez a modell működőképes.
A hölgyek nagy része jóval 80 fölött jut csak el oda, hogy már csak magáról tud gondoskodni, ez már Magyarországon is jellemző, addig pedig több unoka felnevelésében is részt tud venni.

Ekrü 2017.06.18. 12:16:44

@Tamáspatrik: Szerintem a keresztfiad anyósa meg az édesanyád a ritka kivételek egyike.Nekem szerencsére mind a négy nagyszülőm 86-90 éves korában halt meg ,de azért 80 után már leépülőben voltak.És persze 70 évesen még fel tudnak öltöztetni egy gyereket,de utána szaladni pld .egy 4-5 évesnek már biztos nem.

Fekete Mamba 2017.06.18. 12:19:32

A közel költözés kivitelezhetetlen, ha az aktív korúak 3-5 évente állást változtatni és költözni kényszerülnek. Még fiatalon is megterhelő ez, nemhogy 60-70 évesen.

Tamáspatrik 2017.06.18. 12:26:14

@Fekete Mamba: Akkor igen, de van egy olyan előnye, hogy a ha az apuka kimegy dolgozni vagy távol vállal állást és még nem tudja, hogy bejön-e, akkor a nagyszülő segítsége nagyon jól fog jönni. Tehát még növeli is a mobilitást.

Tamáspatrik 2017.06.18. 12:27:58

@Ekrü: Egy német vagy olasz nagymama simán utána szalad 70 évesen, olyan sportos. Mi is eljuthatunk oda, nálunk is nő az átlagéletkor igaz az egészségügynek is fel kellene fejlődnie ehhez valami csoda folytán.

midnight coder 2017.06.18. 12:34:29

@Tamáspatrik: 20-30 év múlva a fiataloknak sem lesz melója. Egyrészt egyre több melót vesznek át a gépek - akár az olyanokat is mint az orvosoké, mérnököké, jogászoké - másrészt a gazdaság központja addigra már rég Ázsiában lesz, míg a perifériára szorult Európából az ipar után elköltözik a szolgáltatások nagy része is. Egyrészt azért, mert nem érdemes a világ túlsó feléről szolgáltatni, másrészt mert helyben is lesz elég képzett ember ehhez.

vajdasagi 2017.06.18. 12:40:04

@Tamáspatrik: Egyetértek. Sőt még rá is erősítek: a nyagypapa-nagymama nem 70 évesek, hanem hatvanvalahány. És igenis utána tud futni a kisunokának. Legalábbis a többség.

Az ellenkezőknek mondom: ne visszamenőleg gondolkodjatok, hanem a következő 20-30 évbe gondoljatok bele. Nem azt mondja a blogbejegyzés, hogy a Ti szüleitek vigyázzanak így a Ti gyerekeitekre. Arról van itt szó, hogy majd Ti ezzel tehetitek az öregkorotokat teljesebbé, értelmesebbé, boldogabbá.

decoati 2017.06.18. 12:54:02

@midnight coder: tudnék róla mesélni, hogyan lavírozta magát egy jó nevű amerikai, elektronikai multi egy-két év alatt több tízmillió dolláros mínuszba pusztán amiatt, mert a távol-keletre vitte olyan termékeinek a gyártását, aminek előállításához igen magas szintű szakmai hozzáértés szükséges.
A szerzői jogbiztonság "rugalmas" értelmezéséről nem is beszélve.

bobe212 2017.06.18. 13:09:11

És mi van, ha egy nőnek (mert itt már megint csak a nőkről van szó valahogyan....) nem az a nagy vágya, álma, hogy miután felnevelte nem kis melóval a saját gyerekeit utána a gyerekei gyerekeit is ő nevelje? Mi van, ha szeretné kihasználni a hátra lévő pár évét arra, hogy olyan dolgokat csináljon, amire korábban, amíg minden idejét, energiáját és pénzét a saját gyerekei emésztették fel nem volt módja? Mi van, ha nem akar már napi szinten pici gyerekeket nevelni?

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2017.06.18. 13:21:02

Érdemes lenne összehasonlítani, hogy a gyermekvállalás vagy a nyugdíjbavonulás életkora tolódik ki gyorsabban, mielőtt bármiről messzemenő következtetéseket vonunk le...

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2017.06.18. 13:29:05

@bobe212: Akkor nevelje úgy a gyerekét, hogy önellátó legyen és ne kelljen unokát nevelnie. Bár az is kérdéses, hogy neki mennyit segítettek a szülei...

@midnight coder: Igen, ezt mondják már kétszáz éve, hogy a gépek elveszik a munkát az emberektől...

subidubidu 2017.06.18. 13:37:44

@bobe212,
Fontos szempontot hoztál be.

2+ gyerekünk van, nagyszülők távol és betegek (70+), bár 5 éve is még egy-két hetet vállaltak a szünetben, előtte még többet (de nem egyszerre az összes gyereket).
Kb. 55-60 évesek leszünk a párom, mire mindegyik gyerekünk a felsőoktatásba kerül vagy nagykorúként dolgozhat. Persze ettől még szorulhatnak támogatásra anyagilag ill. lelkileg is. A lényeg, hogy 30 éves korunktól elsősorban az ő igényeikhez alkalmazkodunk, nem tudjuk megengedni magunknak, hogy egy-egy napra, pláne hétre kettesben legyünk. Esti kiruccanás is csak bébiszitterrel.
Ez utóbbi nyilván javulni fog idővel (majd ha a legkisebbet rá lehet bízni a legnagyobbra és ő hajlandó lesz, meg ideje is lesz rá), de azért még jó darabig nem számíthatunk erre.

Ha azt számolom, hogy ők is 30 fölött kezdenek gyerekezni, akkor pár év szusszanás után megint rendelkezésre kellene állnunk?

Nem ez az álmom. Alkalmanként, megbeszélés szerint igen, de nem főfoglalkozásként.

sZulamith 2017.06.18. 14:25:56

Az is elképzelhető, hogy a fagyi visszanyal. A mai szülők nem sokat adnak szüleik tanácsára, inkább az internet, rádió és minden más. Majd akkor koppannak amikor nagyszülők lesznek:)
Ami viszont biztató, hogy egészségesebb, sportosabbak lesznek a mai nagyszülőknél.

subidubidu 2017.06.18. 15:06:03

@sZulamith:
Nem is a tanácsokra szorulnak a kisgyerekes szülők - most sem -, hanem gyerekvigyázásra, lehetőség szerint ingyen.
Mert a bébiszitter azt teszi, amit mondasz neki, de pénzért. A nagyszülő meg hajlamos a véleményét is megosztani veled - ami nem baj, ha nem várja el, hogy utána úgy csináld -, esetenként mást tenni, mint amit kértél, mert ő "jobban tudja".

Ekrü 2017.06.18. 15:38:14

@Tamáspatrik: Hány 70 éves német vagy olasz nagymamát láttál aki sprinter egy öt éves gyermek után?Éltem Németországba ,bizony a 70 év ott is 70 év.Ráadásul ha 70 éves korban lesz vki nagymama,akkor mire 5 éves lesz a gyermek az a 70 már 75.Ahogy olasz ismerősöm édesanyja sincs éppen a toppon.(Van egy elenyésző kisebbség amelyik jól tartja magát,de nem ez az általános.)Persze ha az ember mindenáron akarja akkor ezt is rá lehet fogni az egészségügyre,ebből következtetve meg az épp aktuális kormányra,csak épp nem érdemes.De ezen kár vitatkozni,persze mindenkinek szive joga mikor szeretne gyermeket,csak utána bele kell kalkulálni,hogy lehet nem lesz segítsége,nem pedig telejajgatni a facebook-ot .

2017.06.18. 18:11:29

Hát irigylem azt, aki jó szívvel rábízná a gyerekeit a nagyszülőre-sajnos az én szüleim genrációjában én nem sok ilyet látok.
Félreértések elkerülés végett nem a szaladgálás a probléma, hanem hogy az ő nevelési módszereik nagyjából a középkori (tekintélyelv-megalázás-verés) vonalon mozognak, meg ha jó napja van akkor megtömi a gyereket csokival.
Sokan még azt sem fogják fel, hogy a verés bűncselekmény, az meg végképp magas nekik, hogy nincs is rá szükség.
Talán pár évtized múlva ez is változik.

steery 2017.06.18. 20:52:08

@Tamáspatrik: Én nem pont erre gondoltam, hanem az élettapasztalatra. 40 éves kor alatt nem volna szabad senkinek sem tanítania. Én már 21 évesen tanítottam, végül abba is hagytam 35 évesen, mert úgy láttam, hogy vajmi kevés foganatja van, akár idősebbek, akár fiatalabbak a tanítványaim. Szakállat meg nem fogok ragasztani, hogy öregebbnek tűnjek.
A korral jó esetben együtt járó életbölcsességet és belső nyugalmat kellene sugározniuk a tanároknak. Hogy ellensúlyozzák a gyerekek nyughatatlanságát.

Tamáspatrik 2017.06.18. 21:40:29

@Ekrü: Nem kell utána futni, elég, ha határozottan rászól vagy rákiált. A gyerek megijed és nem teszi.

Tamáspatrik 2017.06.18. 22:22:36

@subidubidu: Valakiknek majd meg kell törnie ezt a mintázatot. Ha nem is egyből, de fokozatosan, hogy a szülőkre kevesebb teher háruljon, mert agyonnyomja őket. Húgomnak is három gyereke van, pontosan értem, hogy miről van szó.
A mintázatot úgy értem, hogy az anyósom is mondta a lányának, hogy nekem is mindig megmondták a szüleim, hogy mit tegyek, nem mondhattam semmit, úgyhogy neked is el kell fogadnod, amit én mondok. Ez csak egy példa.
Egyébként nem lehet tudni, hogy 65-70 éves korunkban mit szeretnénk majd és mi okoz örömet, kiegyensúlyozottabb és ésszerű munkamegosztást szeretnék elképzelni.
Olyasmi is belefér, és hallottam már ilyenről, hogy 2.-3 nagycsaládos szomszéd gyerekei együtt vannak egy zárt lakóparkban és mindig megszervezik, hogy ki felügyeljen rájuk.

sZulamith 2017.06.18. 22:37:09

@subidubidu: Majd meg kell mondani a nagyiéknak, hogy ők ingyenes bébiszitterek.Sok öröm nem lesz benne, inkább konfliktus.
A gyakorlatból tudom a bébiszitter sem robot, akit beprogramoznak:

2017.06.18. 22:43:59

@croc:
+1
Akad ott több probléma is. Naivak, tapasztalatlanok. Nem igazán hallottam szülői óva intést pl. a devizahitel-bomba idején. Úgy 2000-2007-ig nyakra-főre ment a baromság. Aki ellent mert mondani, az minimum idiótának/pesszimistának lett kikiáltva; pedig bűzlött azért rendesen az a sok vásárlás.
Csak emlékezni kell (vagy visszanézni) az akkori reklámokat : pl. a Raifassen (vagy mi a rosseb a neve) reklám : miért ne vegyünk 2 tévét??? Tényleg !!!
:D
Nem azért, de mégis mi a frászt tapasztaltak meg (és tudnak tovább adni), ha huszon éves koruk elején gyereket vállaltak? Szerintem kb. olyan 30-35 éves koráig találja el az embert (átlagban) egy olyan élet helyzet, amitől lepadlózik, ami megfontolásra készteti stb.

A Ratkó-gyerekeket is olyan 30-35 éves korukban találta el a rendszerváltás.
Stb stb stb.

David Bowman 2017.06.19. 03:05:31

Én erre úgy tíz éve jöttem rá. Az ötlet nem talált túl nagy egyetértésre az ismerőseim között.

ami szabad 2017.06.19. 07:57:46

@vu2: Általánosítás. A mi generációnk- mire nagyi korba lép- elég sok hasznos infóval rendelkezik majd, nem ez a baj. A tapasztalatainkra, hogy vevő lesz -e a gyerek/ unoka, az más kérdés. Minden generáció szívesen lefejeli azt a falat a személyes tapasztalat gyűjtéshez, ez már csak így van. :) A pénzügyi kultúra, meg sajna, generáció - függetlenül egy ordas nagy szar itthon. Egyszerűen aki nem gazdasági típusú suliban végzett, az nem igen ért hozzá. Egy nemrégiben készült felmérés szerint, az ország lakosságának kevesebb mint fele tud kiszámolni egy szimpla kamatos kamatot, akkor ne csodáld, hogy a pénzügyi matek de pláne nem megy. Megzabálják a statisztikai adatokat is kontroll nélkül, holott ugyebár csak annak a statnak. szabad hinni, amit magunk hazudoztunk össze- szabadon idézve...Szóval nekem pl. hisz a gyerek ezekben a kérdésekben, hisz tudja, ez a szakmám, elég sok gazdasági ismerettel rendelkezem. De ez nem jelenti azt, hogy nem fog elkövetni hibákat, ha meghallgat is. Más: sokaktól olvasom, hogy talán nem is vágy a nagyszülők részéről segíteni az unokák nevelésében. Értem is , nem is . Mi pl, pont azt kommunikáljuk a gyereknek, hogy amíg élünk számíthat ránk abban, hogy segítünk majd a gyerekei felnevelésében. Mi nem kaptunk csak minimális segítséget, ezért is nem vállaltunk, csak egy gyereket, holott többet szerettünk volna. Éppen ezért ígértük meg, hogy ez nála nem lehet akadály, igény szerint jelen leszünk az életében, ha bírjuk szuflával., Különösen a logisztika extra nehéz meló mellett! Ha mind a két szülő dolgozik, egyszerűen reménytelen a gyereket hozni / vinni/ sport miegymás... egy merő gyomorgörcs folyton az ember, hogy odaér-e az oviba/ suliba/ megbeszélésre.. stb. Ez a stressz amíg kicsi volt a gyerek, egy notórius gyomorideggel ért fel. Óvodában, iskolában pedig meggyőződése a nevelőknek, hogy otthon rohad a család, avagy 2 percre dolgozik az iskolától, és más dolga sincs, mint beszerezni a holnapra kitalált vackot, avagy időben furikázni a gyereket. Ha ezt egy nagyszülő fel tudja vállalni, az szinte több mint elég!

2017.06.19. 11:11:27

@ami szabad: Általánosítottam igen, mert valójában világjelenségekről is szó van közben, nem csak magyar esetekről. Ez a fajta "trend"-nek is nevezhető jelenség fordulóban van (Lásd szegényebb országok mai fiataljai fura módon nem csinálnak annyi gyereket, mint amennyit gondolna az ember.)
A józan, helyenként ridegnek tűnő gondolkodás hiánya maga a csapda. Amit feljebb említettem időszakban régi autókból ültek át az akkori fiatalok teljesen új autókba és elhitték, hogy a "Suzuki a mi autónk." Nem, a Suzuki Japán autó.
Valahol értem és megértem azt a hévet, ami az emberből előjön akár ösztönösen is hozzátéve a közhangulatból csontig sugárzó irányvonallal.
Szerintem akad jó pár ember, aki nem végzett bonyolult közgazdasági számítást (én sem), de egy kockás papír vagy egy Excel táblázat elkészült. Erre nekem személy szerint annyit mondtak, hogy ne csináljam meg (Addigra kész volt.). Kijózanító tud lenni azt elismerem, még le is lombozza az embert, de akkor viszont a valós optimizmust kell elővenni.

Nagyszülők : Hát szó szerint rájuk kell szólni, hogy nagyszülők vagytok és tegyetek hozzá valamit.
Ők szintén megkapták, csak rohadtul nem akarják ezt bevallani. Az akkori nagymamák-nagypapák egyik jellemzője volt, hogy csak össze szedtek, gyümölcsöt, lekvárt ezt-azt, vigyáztak egész sereg "rossz" gyerekre. ÉS (!) ők még háborút is megéltek.

Attilajukkaja 2017.06.19. 11:51:35

Ez egy nagyon valószínű családmodell, bár nem mindenkire alkalmazható. Ahogy egyik modell sem. A lényeg, hogy akkor a kormánynak is át kellene alakítania a családmodellről és annak támogatásáról szóló politikáját. Ez pedig a mai körülmények között elképzelhetetlen. Túl illiberálisak ahhoz, hogy foglalkozzanak a jövő kihívásaival.

Tamáspatrik 2017.06.19. 21:33:04

@Attilajukkaja: Legalábbis átgondolatlanok és mereven bürokratikusak.

Tamáspatrik 2017.06.19. 21:35:38

@vu2: A régiek is meg tudták csinálni egyrészt, másrészt a jövő nyugdíjasainak, azaz nekünk nem is lesz valszeg. annyi nyugdíjunk, hogy annyit utazgassunk mint a maiak, fürdőkbe járjunk stb. Az utazás is megdrágul, ha kevesebb lesz az olaj, de főleg az állam nem fog tudni annyi nyugdíjat fizetni és a generációk jobban rá lesznek utalva az együttműködésre. Pl. nem fűtöm a lakásomat annyit, mert magas lesz a rezsi, spórolnom kell, inkább átmegyek a "gyerekekhez" és náluk végzek némi házimunkát stb.

Tamáspatrik 2017.06.19. 21:37:23

@David Bowman: Ez nem meglepő és a korszellem is lassan változik.

2017.06.19. 22:59:57

@Tamáspatrik: Nagyjából egyetértek. Az olaj felfordulást fog csinálni igen, viszont az autógyártók pár éve azt mondták, hogy olyan 2050 körül lesz csak elérhető az elektromos autó.
Most meg mindegyik kigurít egyet a hátsó garázsból. Amint a népnek az kell (az fog kelleni), akkor az lesz a kereslet. Az emberiség valójában gyorsan,pár év alatt (4-5) képes átállni egyik technológiáról a másikra; lásd háborús gyártóüzemek.
Egyik nap hűtőgép, a másik nap egy tank, repülőgép, alkatrész stb.
A kényszer nagy úr. Összejöhet, nem könnyű, de lehetséges.
Kell a maradék olaj samponra, műanyagra, mindenre.

"Pl. nem fűtöm a lakásomat annyit, mert magas lesz a rezsi, spórolnom kell, inkább átmegyek a "gyerekekhez" és náluk végzek némi házimunkát stb."

Ilyen biztos kell. Ehhez hasonló lépések már előtte is szükségesek lettek volna. Ezeket nem tudták átadni a nagyszüleink. Valahol érthető hiszen egy háborúból jöttek ki (Ez azért szent és érinthetetlen dolog is valahol). Egyszerűen kimaradt a "Zárd el a csapot, hiába van vezetékes víz rogyásig !".

Kényszer akkor is jöhet nagyon gyorsan pl. (Szerintem persze), ha ez a koreai idióta rájön, hogy Amerika térdre kényszerítéséhez nem is kell Amerikát céloznia, elég ha az olaj útja környékére esik egy rakétája.
Venezuelában balhé van, szerintem Amerika menekülő útja az olaj felé, ha baj van a Közel-Keleti olajjal.
Ez még azért nem össze-esküvés elmélet; egy amerikai mikor nem lő vagy balhézik valahol ahol olaj van?
Nyugdíjas korunkra meg örülhetünk, ha nem esik a fejünkre valami. Olyan 50 akárhány elveszett/elhagyott atombomba van, amit nem mernek piszkálni (spanyol partok stb.), mert nem tudják, hogy elpukkanik-e. Avulnak azok is, alkatrészeik sem az örökkévalóságnak lettek tervezve. Ez a sok gané akik kitalálták/megcsinálták már régen a föld alatt lesznek, tojnak rá mi marad utánuk.
Mindegy.

David Bowman 2017.06.20. 19:16:09

@ami szabad:
"Természetesen, nagyok a szakadékok, ahogyan ez szinte mindig így volt,"
Nem. Pont az ellenkezője igaz. Még 150 éve is egy gyerek ugyanúgy nőtt fel, ahogy a nagyapja is. Ugyanazt játszotta, ugyanazt ette, ugyanazt énekelte. Most léptünk ki a világnak ebből az időtlen csordogálásából.

Nevoeiro66 2017.06.20. 23:27:14

@decoati: Szar gyerekkorod lehetett...

subidubidu 2017.07.30. 15:29:02

@sZulamith:
Nem azt írtam, hogy ezt kell mondani nekik, hanem azt, hogy arra van szükségük, hogy valaki ingyen vigyázzon a gyerekekre, és nem arra, hogy az észt ossza.
Nyilván van észszerű kompromisszum, ha mindegyik fél hajlandó és érdekelt. Ismerek jól működő nagyszülő-szülő kapcsolatot, de ez kb. 20%.

sZulamith 2017.07.30. 15:34:53

@subidubidu: Vagyis robotra gondoltál. Akkor azt kell venni, mert élő ember gondolkodik, beszél, ilyen a nagyszülő is.

subidubidu 2017.08.28. 11:55:10

@sZulamith:
Úgy tűnik, nem érted, amit írok.
Nem azt állítom, hogy a nagyszülőnek v. bébiszitternek nem lehet véleménye, eltérő elképzelése. Hanem azt, hogy a szülőnek nem arra van SZÜKSÉGE, hogy ezt ráerőltessék, hanem arra, hogy támogassák (ami sok esetben ingyenes gyerekfelügyeletet jelent, ez az igazság)..
4 gyerekünk van, van tapasztalatom nagyszülőkkel és bébiszitterekkel is. Az a nagyszülő, amelyik tiszteletben tartja, hogy a szülő nevel és nem ő (tehát lehetőség szerint nem bírálja felül, nem szól be, maximum finoman és négyszemközt jelzi, ha valamivel nem ért egyet), azzal hosszú távon is jó a kapcsolat. Bébiszitterekkel pedig kifejezetten jó a tapasztalatom - van olyan, akinek utána született két gyereke és még azóta is tartjuk a kapcsolatot, egy másik az egyik gyerekem keresztanyja lett. Igaz, rászánom az időt, hogy olyant válasszak, aki hosszú távon kompatibilis lehet velünk szemléletmódban, stílusban, habitusban.
Nem állítom, hogy a nagyszülőknek könnyű. Ha megérem és ebbe a helyzetbe kerülök, biztosan nekem sem lesz az. De attól még igaz az, amit a SZÜLŐK szükségleteiről írtam. Amit nem biztos, hogy a nagyszülő ki tud/akar elégíteni, mert neki is vannak saját szükségletei. Ha sikerül egy jó kompromisszumot kötni, működik. Ha nem, nem.

sZulamith 2017.08.28. 21:27:58

@subidubidu: Hogy viselkedik a nagyszülő, anyós, após intelligencia kérdése. A németek ebben is előrébb vannak, ritkán látni nagyszülőt unokával. A felnőtt gyerek, és a nagyszülők is élik a maguk életét.

Amiben biztos vagyok a nagyszülő olyan a gyereknek mint hab a tortán. Természetesen a hab is mértékkel jó a tortán:)

indapass 2017.08.28. 23:41:59

@sZulamith:
Valóban, az (érzelmi) intelligencia és kulturális tradíciók határozzák meg a viselkedést.
Nagyon tetszik a tortás hasonlat! :-)
süti beállítások módosítása