Az Európai Unióban általában pártszövetségek vannak hatalmon, viszont nálunk csak elvben létezik koalíció a Fidesz és a súlytalan KDNP között, egyetlen domináns párt vezeti az országot már a harmadik parlamenti ciklusban. Az európai demokráciák közül alábbi országokban jellemző ez még rajtunk kívül: 

Oroszország, Szerbia, Montenegró, Törökország, tehát egyértelműen keletre csúsztunk, és nem mondhatnánk hogy egy sikeres klub tagja lettünk.

(Igaz, hogy Ázsiában vannak hasonlóan domináns pártok: Japán, Malajzia, Szingapúr, amelyek egyértelműen sikeres országok, de még ott is ritka, hogy egyetlen párt koalíció nélkül szerezzen minősített többséget.)

Az EU-n belül egyetlen pártnak sehol nincs megközelítően akkora többsége sem mint nálunk a Fidesznek. Sőt, nálunk gyakorlatilag egy bújtatott elnöki rendszerről van szó, hiszen a Orbán jogköre a gyakorlatban Lukasenka és Putyin hatalmával vetekszik.

A magyar választási rendszer leginkább két nagy pártra van tervezve, ez a fajta egyensúly azonban csak viszonylag rövid ideig működött nálunk. Az angolszász modellre a "győztes mindent visz" elve jellemző, - amely működhet több száz éves demokráciákban, de így is joggal kritizálható, ezzel szemben (a kontinentális) Európában általánosnak mondható az arányosság elvének nagyobb mértékű alkalmazása a választások során.

További tényezők, amelyek megakadályozhatják egyetlen párt túlhatalmát:

-Parlamenti felsőház

-Kétfordulós választási rendszer - ily módon szövetséget köthetnek a pártok a második fordulóban  - ezt a Fidesz nem véletlenül számolta fel.

-Konszenzusra törekvő politikai kultúra, pl. a Dániában a legfontosabb kérdésekről 5/6-os többséggel vagy népszavazással lehet dönteni. Az EU is a legfontosabb döntéseit lehetőleg egyhangú vagy közel egyhangú döntéssel hozza meg.

Nálunk éppen hogy nem a konszenzusra törekvő politikai kultúra jellemzi a Fideszt, ez teszi a 2/3-os többségét veszélyesebbé. A normális forgatókönyv az lett volna, hogy a Fidesz a választásokat meglehetősen szűk egyszerű többséggel nyeri a Fidesz, és miközben a kommunista utódpárt bázisa lecsökken, ezzel párhuzamosan feljön az új baloldal (Momentum), a közép (LMP) valamint karakteres jobboldali pártként a Jobbik. Ezek a pártok lettek volna a jelöltjei a 2022-es parlamenti ciklusban való kormányzásnak (akár egymással, akár a Fidesszel kötött koalícióban). Azonban nem ez történt, - az egyetlen lényegi változás a szélső balos, legmilitánsabb stílusú DK bekerülése a a parlamentbe. A magyar demokrácia eddig is imbolygó hajója nemes egyszerűséggel zátonyra futott és darabokra tört.

A Fidesz többségének az okai összetettek, azonban ILYEN mértékű többség akkor kell, ha a "nép" úgy érzi, hogy egy vezérre van szükség. Vezér pedig leginkább akkor kell, amikor háborús helyzet van. (Háborúban pedig hallgatnak a múzsák, - az értelmiségnek nem osztanak lapot.)

2010-ben a gazdasági válság valóban mintha indokolt volna egyfajta szükségállapotot, ahol a globalizációval szembeni pozíciók megerősítésére volt szükség.

2018-ban azonban szó nem nincs már erről. Igaz, hogy mindig lehet találni feszültségpontokat a nemzetközi politikában, de a kormány-közeli médiumok háborús hisztériája (amelyet a fasiszta és kommunista rendszerek alkalmaztak leggyakrabban) nem volt indokolt.

Volt valóban egy menekültválság 2015-ben, azonban ez lecsengett mert az EU valahogyan kezelni tudta, ezért el kellett adni valahogyan, hogy igen ám, egy 85 éves idős ember világméretű hálózata ma is micsoda veszélyt jelent. (Ez a színvonal: esti mese - gyerekeknek.)

Egy gerjesztett háborús hangulatban a józanságnak sansza nincs, legalábbis az ellenzéki pártok túlnyomó része úgy látta, hogy nem volt lehetőség normális vitára menekültkérdésben.

Ha ez igaz, akkor az ellenzék sansztalan volt a választáson. Sőt éppen hogy ott szavaztak ellenzékiekre nagy számban, ahol a menekültkérdés elvileg probléma lehet a nagyvárosokban, nem pedig a kis falvakban. Ez is azt mutatja, hogy mennyire érzelmekre épülő, velejéig hazug kampányról volt szó. A hangos és durva módon figyelemfelhívó politikai reklámok sokkal jobban beváltak, nem először mint az értelmes és kifinomult érvek. Jóval nagyobb volt a célközönségük. Amellett hogy ezt el kell ismerni, csak a Fidesz tudta a nemzeti összetartás és védelem pozitív üzenetét igazán hitelesen megfogalmazni.

Harcban jobb a Fidesz bárkinél, ezt megtanultuk már, annyira igaz, hogy beszédes módon először a "népszabadságot", majd a "magyar nemzetet" is kivégezte. Ennek a választásnak a vesztesei főként a városi fiatalok, az értelmiségiek, és általában mindazok, akik a tiszta verseny hívei és nem járadékvadászatra apellálnak.

A "nyugatnak" egyébként nagyon jó a jelenlegi a rendszer, a befektetések biztonságban vannak és nagy a stabilitás. A meghatározó német konzervatív kormány (főleg bajor) ipari lobbik hatására valószínűleg továbbra is támogatni fogja a Fidesz kormányt az EU-n belül.

Mindamellett lehet azt is mondani, hogy a Fidesz túlgyőzte magát, a 2/3-os többség többet árt mint használ. A brit kormányok teljesítményének elemzésekor kiderült, hogy majdnem mindig azok teljesítettek jobban, amelyeknek csak szűkös többséget tudhattak maguk mögött. A földcsuszamlásszerű győzelmet elértek jobban elszakadtak a realitásoktól vagy a színfalak mögötti belharcok osztották meg a kormányt.

Gazdasági szakértők szerint a második, 2014-es Fidesz gazdaságpolitikája sokkal jobb volt mint a 2014 előttié, amikor stabil kétharmados többségük volt. Abban a parlamenti ciklusban a gazdaság és a lakosság életszínvonala is gyakorlatilag stagnált és az egyébként sem túl koherens új alaptörvényt is össze-vissza módosítgatták, az alkotmánybíróság jogkörét pedig erősen korlátozták.

Most is az várható, hogy a radikális szárny nyomására újabb borzasztó ötleteket fognak bevetni, akár a multik elűzésére, akár a demográfia mesterkélt turbózására, akár a "felforgató idegen elemek" kiszűrésére. Egy ismerősöm egyszer még a '90-es évek elején megmondta, hogy "Meglátod, majd Orbán Viktor fogja itt diktálni a tempót." Valóban, egyre keményebben menetelteti a társadalmat.

Persze ez csak addig tarthat, amíg a Fidesz szavazók nagy része ki nem ábrándul ebből a rendszerből és a nagy szavak helyett ("váltsuk meg Európa jövőjét a menekültektől") a saját elemi érdekeik érdekében fognak kiállni.

Van egy kis esélye persze annak is, hogy Orbán rendszere konszolidálódik, önmérsékeletet gyakorolva mégiscsak létrehoz valami olyat, amely tényleg majdnem mindenki számára elfogadható lesz mint mondjuk Szingapúrban. Nagy ritkán történnek különös, csodaszerű fordulatok a politikában.

Én azért nem bíznék túlságosan egy ilyen fordulatban, inkább önszerveződő csoportok azok, amelyek helyik szinten ki tudnak állni az érdekeikért a központi hatalommal szemben.