Ideo-logikák

Ideo-logikák

Mindig megbuktak az egyféle gondolkodást erőltető rendszerek

2018. augusztus 28. - Tamáspatrik

Különféle rendszerek vezetői sokféle követendő elvet akartak már erőszakkal letolni a társadalom torkán. A kommunizmus hívei mindig igazolni szeretnék, hogy az elvek jók voltak, csak hát a megvalósítás volt gyatra. A liberalizmus hívei szintén hosszadalmasan magyarázzák, hol is ment félre a dolog. A nácik szerint pedig Hitler győzhetett volna, ha.... és így tovább. Ahogy az angol mondaná, az ilyen magyarázkodás csupán "bullshit". Az emberi természetre bármit is ráerőszakolni és feltétlen követendő mintának tenni legfeljebb rövid távon működött, az ilyen rendszerek hosszabb távon sosem voltak sikeresek.

A legközismertebb példa erre a kommunizmus, amelynek sok évtizedes kifutási ideje volt a bizonyításra, azonban egyik esetben sem tudott igazán sikeres lenni. A sztálinizmus nálunk szerény eredményeket ért el (máshol szintúgy) és csak akkor kezdett működőképessé válni, amikor a feltételek enyhültek. Amint az '50-es évek végétől a rendszer kicsit nagyobb mozgásteret engedett az állampolgárainak, a gazdaság egyből elkezdett fellendülni amellett, hogy az emberek közérzete is javult. Amikor a rendszer ismét bemerevedett és dogmatikussá vált, a '70-es években, a gazdaság stagnálni kezdett. Ilyenkor eluralkodott a bürokratizmus, a "maszekokra" túl sok adót vetettek ki, akik erre beintettek. Hogy ne legyenek elképesztő hiányok és működjön a rendszer, a hatalom kénytelenségből ismét eltűrte fű alatt a vállalkozások különféle formáit, ami nálunk az életszínvonal jelentős növekedését hozta magával.
Ezzel együtt az összes egyenlősítő kommunista rendszer Kubától, Belorussziáig, Venezueláig, Ceausescu Romániájáig, Észak-Koráról nem is beszélve csak rövid távon mondható gazdaságilag sikeresnek, később a saját korlátai nagyon merevvé tették és elrobogott mellettük a világ.

A fasiszta rendszereket olykor szokás gazdasági siker sztoriként emlegetni, ez azonban alaposabb vizsgálat esetén nem állja meg a helyét. Mussolini Olaszországa nem volt különösebb gazdasági siker, Franco Spanyolországa is akkor kászálódott fel a romokból és kezdett el építkezni, amikor a Kádár-rendszerhez hasonlóan a diktatórikus szigor enyhült. Sem a görögök sem a portugálok nem kívánják vissza a katonai diktatúrákat. Hitler gazdasága nagy mértékben támaszkodott az elkobzott zsidó vagyonokra és az értelmiség jelentős része menekült az országból, származástól függetlenül az ottani légkör miatt. Ez hosszú távon megbosszulta volna magát, a háború kimenetelétől is függetlenül. Horthy Magyarországa a '30-as évek második felétől már fasizmus felé hajló törvénykezés és kormányzás alatt valóban kisebb fajta gazdasági csodát produkált, azonban a híres győri program alapját is az elkobzott zsidó vagyonok képezték. Ezzel együtt Horthyék sikerességének oka jelentős részben a különféle gazdasági elvek megfelelő kombinációja.

A liberalizmus gazdaságilag nem volt sikertelen, sőt jó darabig nagyon is működőképes volt, akár a 19.században, akár a múlt század '80-as éveiben Reagan és Thatcher neoliberalizmusa idején, de még a '90-es években is. Erre az ideológiára is érvényes azonban, hogy túl merev alkalmazása egy idő után visszaütött. Nálunk a '90-es években (bár időnként jelentős túlzásokkal alkalmazták), inkább sikeresnek volt mondható, mint sikertelennek, mert elérte voltaképpeni célját: a gazdasági rendszer teljes átalakulását, amire nálunk egy évtized elég volt, más kelet-európai országokkal ellentétben. Gazdaságunk ismét tűrhetően működött, egészen addig, amíg Medgyessy és Gyurcsány nem nyomták túl a rendszert egy erőltetett gazdaságfejlesztés irányába, egyenlősítő szoci elvekkel fűszerezve, ami járhatatlannak bizonyult és hamar visszaütött. Idejében váltani kellett volna, például a lengyelek hamarabb kapcsoltak és konzervatívabb, piacvédelmet jobban szolgáló irányvonalra álltak át. A liberalizmusra is igaz ami a többi ideológiára, hogy néhány elve nagyon hasznos, azonban ha a gazdaság egészére akarjuk rákényszeríteni (főként ha a szereplők nem is értik a mibenlétét és előnyeit), akkor az zsákutcába visz és válságokat eredményez.

A sikeres társadalmak vegyítik a különféle elveket: liberalizmust, nacionalizmust, patriotizmust, szocializmust, konzervativizmust valamint környezetvédő szemléletet és ennek során a józan eszükre támaszkodnak. Mindebben jók például a skandinávok és igaz ugyan, hogy a gazdaságuk nem olyan erős mint mondjuk az amerikai, azonban a társadalmi egyenlőtlenségek kisebbek, ezzel összefüggésben az állampolgáraik boldogabbak. A szocialista elvek használata is fontos, mert a jobboldali kormányzatok alatt az egyenlőtlenségek nagyon megnövekedhetnek, emiatt a gazdasági fejlődés eredményeit sokkal kevesebben élvezik. Amikor viszont az egyenlősdi túl nagy méreteket ölt és ezzel sokan már visszaélnek, akkor szükség van a keményebb, konzervatívabb vonalra. Ez a lényege a parlamenti váltógazdálkodásnak.

A liberálisok csak törpepárt a legtöbb országban, az általuk képviselt témák látszólag kevesek számára bírnak jelentőséggel. Ezzel együtt a liberalizmus előretörése az utóbbi évtizedekben is tovább folytatódott, nem annyira gazdasági mint társadalmi értelemben. A legtöbb országban egyre csökken a diszkrimináció, akár nemi, akár szexuális akár egyéb értelemben, a mozgáskorlátozottság és pszichológiai problémák (pl. diszlexia) különleges figyelmet kapnak, de említhetnénk a gyermekek jogainak fokozottabb védelmét és a családon belüli erőszakkal szembeni fellépést is. Ez a trend még az Orbán-rendszerre is érvényes egy bizonyos szinten, minden olyan esetben a liberalizmus felé hajlik, ha az adott téma nem jelent a hatalom számára presztízskérdést. Gazdasági értelemben is könnyebb lett a vállalatalapítás és bővültek a gazdasági kapcsolataink is a külföldi cégekkel - nagyon sok területen továbbra is tart a liberalizmus diadalmenete. Az "illiberális" elvek nem teljes mértékben teljesülnek - szerencsére, hiszen ettől a rendszer egyből működésképtelen lenne.

Ezzel azonban megadtam annak a kulcsát is, hogy mért tud az Orbán-rendszer relatíve sikeres lenni. Hiszen főként olyan területeken küzd, amelyek inkább csak elvi jelentőségűek (pl. bevándorlás, multi láncok térnyerésének csökkentése), a hangzatos szavak ellenére a gazdaságpolitika ötvözi a nacionalista piacvédelmet a liberalizmussal. Lényeges szempont viszont, hogy a szociális elvek háttérbe szorítása miatt a társadalom "boldogságszintje" alig változott, a közeg továbbra is inkább rideg mint támogató, ami önmagában is egy fontos tényezője annak, hogy sokan külföldön próbálnak szerencsét.

Amikor Orbánék átvették a terepet 2010-ben, akkor a multi- és bankellenességükkel még inkább hibernálták az egyébként is eléggé fagyos környezetben létező magyar gazdaságot. Az ideológia tombolását jól kifejezi az alkotmányozás módja és eredménye, valamint törvények futószalagon való gyártogatása. Ideológusaik tévedtek és az általuk jövendölt világvége nem jött el, az európai gazdaságok lassan talpra álltak a válság után, viszont a gazdaságpolitika gyengesége miatt az első ciklusban nőt a lemaradásunk régiós összehasonlításban. Ez már nem volt a szocik számlájára írható, hiszen a saját elveikkel is szembe fordulva viszonylagosan stabilizálták a gazdaságot 2008 és 2010 között, amennyire a válság során ez lehetséges volt.

2014 és 2018 között a szakértők szerint a gazdaságpolitika jobb volt mint az előző ciklusban, és elmondható hogy inkább a retorika volt harcias, a gazdaságpolitika inkább józan megfontolásokon alapult. Az eredmények ennek megfelelően látványosak is. Emellett a kormánynak nem is volt kétharmados parlamenti többsége, ezért is megfontoltabban kellett politizálniuk.

Most viszont megint van kétharmados többség és megint eljött az idő egyesek számára, hogy úgy érezzék: a társadalmat kulturális értelemben is a saját képükre formálhatják. Megint létezik egy olyan "normális" és "helyes" gondolkodás, amelynek követelményeit a pártközpontban állítják össze, és ez alapján rangsorolhatóak jó és kevésbé jó állampolgárok. Azonban azok fellépése, akik a társadalom előtt ezt képviselik, távolról sem mondható hitelesnek. Sokkal hihetőbb hogy az egyéni kis egoista és hatalmi törekvéseiket szeretnék kiélni egy katonásan működő, a saját egyéni felelősségüket hárító rendszerben.

Orbán Viktor egy hozzáértő, a szakmáját alaposan kitanult politikus, aki a saját image-t is megfelelően felépíti Horthyhoz és Kádárhoz hasonlóan, de aki éppannyira megosztó személyiség is mint ők is azok voltak a maguk idejében. A gazdaság fejlesztését illetően Kádárhoz hasonlóan szerencsés módon kapcsolódik a kezére játszó folyamatokhoz, de semmi olyat nem tett, amely hosszú távra szólóan, régiós vagy európai összehasonlításban kiemelkedő lenne. Sőt, a szerepe igen sok esetben inkább destruktívnak mondható: a gazdaság elszállását elősegítő törvényeket a pártja mind megszavazta ellenzékből. Ezen kívül a vizitdíjas és a tandíjas népszavazás sok évre elhitette az emberekkel, hogy a magyar állam képes megoldani az egészségügy és az oktatás magas szintre emelését, és erre alanyi jogon jogosult is minden rendes adófizető polgár. A migráció témájában egyértelműen demagóg és európai mércével mérve destruktív. Alapvető emberi jogok és szükségletek teljes figyelmen kívül hagyására buzdít, homályos értelmű "önvédelmi" érvekkel. Azt viszont el kell ismerni, hogy a migrációs politikája ésszerűbb mint a liberális másik véglet, ezzel együtt nem hajlandó a közös megoldásokat kidolgozó team munkára, mivel a harc a lételeme.

A magyar társadalom lényegében csak olyan mint a szomszédos országok átlaga, a fő különbség leginkább az, hogy országunk jelenlegi vezetői hatalmi mámorukban a saját eszméiket próbálják ráerőltetni az egész társadalomra. Egy ilyen a magatartás viszont nem annyira a nemzeti egységet mint inkább az össznemzeti képmutatást segíti elő. Éppen hogy az egyéni értékek, életmódok és tehetségek sokféleségének elismerése lehet az, amire a legtöbb társadalom építkezni tud, ez az ami miatt sikeresebb volt mindig hosszabb távon a kifinomultabb hatalomgyakorlás a katonásan működő rendszereknél.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr6814209039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2018.08.29. 00:35:44

Tévedsz, a háborút nem Orbán kezdte, hanem az általa emlegetett '68-as nemzedék, mely 30 éve jutott hatalomhoz. Onnantól kezdve zajlik az ultraliberalizmus eröltetése, a nemzetállamok elleni belső árulás, a globális tőke kiszolgálása a nemzetek kárára, a politikai korrektségnek nevezett cenzúra kiépítése, a betelepítések, a harc a fehér férfiak ellen stb. Orbán nem valamiféle saját izmust akar az országra erőltetni, hanem a valóban létező ultraliberalizmus támadása ellen fúj riadót és kezdi meg a harcot a demokrácia védelmében.

max bir ca · http://bircahang.org 2018.08.29. 05:21:42

Az emberi természet kiélése állatias dolog. A liberalizmus valóban azt tszei, hogy az ember negatívumait akarja poiztív elemként felhasználni, de ez olyan társadalmat eredményez, mely csak egy törpe kisebbségnek jó.

A liberalizmus tehát a büszkén vállalt rossz társadalma.

Geo_ 2018.08.29. 09:20:14

@megamovieboy: ha kifejtenéd, hogy mit értesz demokrácián

kvadrillio 2018.08.29. 20:08:17

jahhh.........a HALADÓ... ANYAKOMPLEXUSOS PUBIGYEREK, AKI ANYUCI HÓNA ALATT ÉRZI A LEGJOBBAN MAGÁT...:o)))))ö

Macron: Orbánéknak igazuk van, ha bennem látják a fő ellenségüket
FT
FT
követés
2018.08.29. 15:19 Módosítva: 2018-08-29 15:49:25

"Ha bennem látják a fő ellenségüket, akkor igazuk van" - reagált Emmanuel Macron a magyar kormányfő és az olasz belügyminiszter keddi sajtótájékoztatójukon elhangzottakra. A francia elnök a Politico szerint azt is megjegyezte újságíróknak Dániában, hogy semmiféle gyűlöletbeszédnek nem fog teret engedni.
Emmanuel Macron
Emmanuel Macron
Fotó: Ludovic Marin

A napnál is világosabb, hogy a nacionalisták és a haladók között erős ellentét van. Soha nem fogok egyetérteni olyanokkal, akik ontják magukból a gyűlöletet

- idézte az Euronews a francia vezetőt.

Tamáspatrik 2018.08.29. 21:05:16

@megamovieboy: Létezhet valóban ultraliberalizmus, aminek az alternatívája lehet akár a mérsékelt jobboldaliság, akár a skandináv modell, de a destruktív, militarizáló tagadása valszeg. az ellenkező véglete.

marczy 2018.08.29. 21:11:04

Na végre egy elég jó cikk, ami reálisan próbál bizonyos dolgokat értékelni. Orbán érdemeit is elismeri, de hatalomgyakorlási technikája finoman szólva kívánnivalót hagy maga után.

Ellenzéki Tüntető 2018.08.29. 21:55:26

"A liberalizmus gazdaságilag nem volt sikertelen, sőt jó darabig nagyon is működőképes volt"

Hagyjuk már, a korábbi századok "liberalizmusát" (egyenlő munkáért egyenlő bér, nők szavazati joga, nemek egyenlősége, szólásszabadság) összemosni ezzel a mai multikulti nemzetellenes genderbaszott katyvasszal elég erős. Ma mindenki liberális a 100 évvel ezelőtti mércén, és pont ez a liberalizmus baja, okafogyottá vált, és emiatt egyre kisebb minoritások egyre nevetségesebb jogain kattog, a valós élettől egyre jobban eltávolodva.

morph on deer 2018.08.29. 22:05:16

@Orbán veje:
Úgy néz ki, hogy Semjén és kiscsoportos pártja uralkodik a fidesz fölött!
Az orbánhitűek meg igyekeznek jó képet vágni a behódoláshoz, és úgy tesznek, mintha ők találták volna ki az egészet, és ez így van rendjén. :)

Kiváncsi vagyok, mikor jönnek rá az igazságra...

Androsz · http://wikipedia.blog.hu/ 2018.08.29. 23:46:06

Negyven évvel ezelőtt még bőven tanították a marxista–leninista esztétika nevű baromságot. Nemrég találtam egy efféle tankönyvet, és megpróbáltam toleránsan olvasgatni, keresve az értelmét. Univerzális véleményformáló agymosásként próbálták működtetni ezt az izét, abból kiindulva, hogy akik sikeres politikusok, bölcselők és népvezérek lettek, biztosan iránymutatóan gondolkodnak mindenről.

Orbán környezete kezd ehhez hasonlóan viselkedni. És ami még rosszabb, kezdik a saját nézeteikről is elhinni, hogy kikezdhetetlen bölcsességek. Természetes, hogy az ember saját magában ritkán kételkedik, de egy kis kétely a saját tökéletességünkben mindig hasznos. Az önkritikát a leninisták is fontos erényként kezelték...

@Ellenzéki Tüntető: Jó, amit mondasz. A liberalistákat az ellenkezés élteti. Nem bírják semmire azt mondani, hogy rendben, elértük. Mindig kell nekik valami, ami miatt lehet egy jó kis tüntetést, menetet, aláírásgyűjtést rendezni. Nekik az volna a legnagyobb csapás, ha hozzájuk kerülne a hatalom.

@kvadrillio: "»Ha bennem látják a fő ellenségüket, akkor igazuk van« - reagált Emmanuel Macron..."

"Fő ellenség". Nyilván a megbékélés és tolerancia jegyében értette az államfő úr.

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2018.08.29. 23:48:35

@Tamáspatrik: Azért nem lehet elfogadni az ultraliberalizmust, mert egy elnyomó erő szolgálatában áll, melynek legnagyobb ellensége a demokrácia. Itt nincs helye jópofizásnak, egy demokrata számára ez elfogadhatatlan.

megamovieboy · http://europeanphalanx.blog.hu/ 2018.08.29. 23:51:44

@Orbán veje: Gondolom az alpári megnyilvánulásoddal nem a párbeszédet próbáltad elősegíteni.
Ha a liberalizmus meg van a demokrácia nélkül is, akkor a demokrácia is el lesz a mai liberalizmus nélkül.

Tamáspatrik 2018.08.30. 20:10:15

@marczy: Köszi, nem rossz konklúzió.

Tamáspatrik 2018.08.30. 20:10:54

@megamovieboy: A személyeskedéseket törlöm, ezúttal is ezt tettem.

Tamáspatrik 2018.08.30. 20:15:30

@Ellenzéki Tüntető: Ebben van valami, igen.
Viszont az ultraliberalizmus elleni küzdelem örvén nagyon nagy hatalomkoncentrációra tehetnek szert egyesek, amivel visszaélnek.
@megamovieboy : A demokrácia védelme ürügy is lehet akár. Nehéz elcsípni azt a pontot, az egészséges arányt, amikor még többé-kevésbé indokolt az erőteljes fellépés és nem csap át diktatórikus, hatalommániás viselkedésbe.
süti beállítások módosítása