Ideo-logikák

Ideo-logikák

A hazugság ellentéte gyakran csak egy újabb hazugság

2018. szeptember 30. - Tamáspatrik

A formális logikával szemben, amikor egy hamis állítás ellentéte szükségszerűen igaz, a gyakorlatban inkább jellemző eset, hogy amit hamisnak tartunk, annak tagadása egy újabb hamis helyzetet hoz létre.

Ilyen ellentétpárok lehetnek a politikai közgondolkodásban többek között:

-kommunizmus vagy fasizmus (múlt század 30-as éveiben)

-liberalizmus vagy rendpártiság (ill. fasizmus)

-amerikai érdekzóna vagy orosz érdekszféra

Az eb ott van elhantolva, hogy a gondolkodás síkja ilyen esetekben nem változik, megmarad dogmatizmusa és radikalizmusa. A dogmatizmus merev eszmerendszerhez való kötődést, a gondolkodás rugalmatlanságát jelenti, a radikalizmus pedig azt, hogy durva eszközökkel dolgozik, mondjuk baltával szike helyett, huszárvágásszerű megoldásokban hisz - mindkettőről többször is bebizonyosodott, hogy habár nagyon vonzóak a gondolkodásunk számára az egyszerűségük miatt, mégis zsákutcákba viszik a társadalmakat. Egyébként ezt éli a magyar társadalom már évtizedek óta újra és újra, és a tanulságok levonása sosem teljes mértékű.

Az a hiedelem tehát, hogyha valami nem túlságosan jól működött, akkor az ellentéte majd jó lesz, a gondolkodásunk kényelmességét (illetve voltaképpen a hiányát) jelzi. Például ha minden menedékkérőt befogadunk, ez hibás, akkor ha mindegyiket elutasítjuk, az biztosan helyes döntés lesz.

A másik ok, amiért a formális logika nem teljesül, hogy az emberi tudat nem képes kezelni egy helyzet nemlegességét, tehát nem tudunk nem gondolni a fehér elefántra. Hogyha embereket megvádolnak azzal, hogy mondjuk molesztáltak valakit és a vád hamisnak bizonyul, az nyilvánvalóan nem ugyanaz a helyzet, mintha meg sem vádolták volna őket. A vád alól felmentést sok esetben gyengébbnek érezzük (nem zörög a haraszt... valami mégiscsak lehetett benne...), ahhoz képest mintha nem is emeltek volna vádat ellenük. Nagyon törekednünk kell a racionálisnak maradni ahhoz, hogy úgy lássuk, hogy a megvádolt illetők tiszták az adott viszonylatban, punktum. Gyakran hajlamosak vagyunk olyan előítéleteket gyártani, hogy ők talán rendesek, de abban a sportágban vagy az olyan művészek között ez a fajta bűntett mégiscsak gyakori lehet, - akkor is képesek vagyunk ilyesmi következtetéseket levonni, ha semmilyen megalapozottnak mondható információval nem rendelkezünk.

Amit a klasszikus matematikai logika nem képes kezelni az a tény, hogy nem vagyunk annyira racionálisan gondolkodó lények, amennyire gondoljuk, különféle értékszempontok és félelmek nagy befolyással vannak a döntéseinkre - még akkor is, amikor ennek nem vagyunk tudatában. (A pszichológia rengeteg esetben bizonyította ezt már be: a választásokon leadott szavazatoktól kezdve az állásinterjún a jelölt megítélése - az utólagos indoklásaink gyakran nem vágnak egybe a döntésünk kimutatható, valódi motívumaival. Pl. nem tudatos motívum lehetett, hogy a politikus erőt sugárzott vagy hogy a jelölt ugyanabba az iskolába járt mint mi).

Nem kizárható persze, hogy születhet olyan matematikai logika, ahol a különféle értéksíkok is szerepet játszanak (ennek egyik kezdeménye a Maslow-piramis), és az igaz-hamis megítélések a különféle síkokon egyidejűleg folynak, végül pedig valamilyen (nem csak digitális igen-nem, hanem valamilyen erősségű analóg módon is) összegződnek egy bizonyos döntés irányában.

A különféle csoportpszichológiákkal is foglalkoznunk kell: egy csoporthoz tartozás ösztönös vágya gyakran felül írja a racionalitás és a józan ész elemi szabályait is - ez a mai közbeszédben igen feltűnő. Akár mert magányosnak vallom magam, akár mert jobban tudom érdekeimet érvényesíteni az adott csoportban, feltétel nélkül elfogadom az adott csoport őrültségeit. Amikor azt mondom, hogy a felsőbb szempontok miatt megbocsátható bűn mondjuk a sajtószabadság korlátozása, akkor arról adok bizonyságot, hogy a közelmúlt történelmét soha nem akartam mélyebben megismerni vagy pedig az ilyen irányú tudásomat "elfelejtettem" (talán mert a kognitív disszonanciát fel kellett oldanom). Sok millió embert vertek át évtizedeken át különféle diktátorok és mozgalmárok azzal a fal szöveggel, hogy "a cél szentesíti az eszközt" - holott sokkal inkább az történik, hogy a rossz eszköz még a helyes célt is bemocskolja. Ha egy nagy csoporthoz tartozom, akkor védettebbnek érezhetem magam, de ez önmagában gyenge mentség arra, ha nem törekszem saját, önálló vélemény kialakítására. Ha az emberek nagy többsége feladja a racionális gondolkodás igényét (vagy gondolatai nyílt kimondásának, kifejezésének igényét), ott szellemi szolgaságra ítéli magát a társadalom.

Amit még a klasszikus logika nem tud kezelni, az emberi agy információfeldolgozó képessége és affinitása (szűrése) az irányban, hogy mit tart fontosnak és mit nem. Ahol az információ mennyisége nagyon nagy, ott az ingerküszöbünk várhatóan meg fog emelkedni (ez elvben mérhető), és erős hatású szavak vagy képek lesznek csak ezt a szintet áttörni. Egyébként erre építenek a mai professzionális demagógok: az igazság (vagy annak a jó közelítése) sosem annyira egyszerű, hogy jelszavakban kifejezhető lenne emiatt gyakran elsikkad, viszont egy-két erős hatású mondat mindig nagyon hatásos tud lenni, főleg ha valamilyen fenyegetettséget, katasztrófa veszélyét idézi fel. Sajnos manapság legtöbbször nem az dönt, hogy kinek jobbak az érvei, hanem hogy ki ordít hangosabban. (Az ingerküszöb elve miatt emeltem ki dőlt betűvel a cikk pár mondatát, nem pedig azért, mert logikailag annyira indokoltnak tartottam volna.)

Természetesen "alternatív igazságok" nem léteznek (legfeljebb a fizikában elméletileg lehetséges "alternatív univerzumokban"), maximum részigazságok bizonyos szempontok alapján. Különféle szintű igazságok valóban létezhetnek és mindig lehet egy "magasabb szint", amely felülírhatja a másikat, azonban ennek a helyes megítélése rendkívül nehéz, inkább az önkényes kijelölése a jellemző (pl. a "nemzet" az első vagy az "emberi jogok" felülírnak mindig mindent egyesek számára - ami nyilvánvalóan hiba).

Korunk egyes tudományos ágaira (pl. a közgazdaságtanra) jellemző jelenség, hogy nagyon kifinomultak lehetnek ugyan, de közben a fellegekben járnak és szem elől vesztenek alapvető összefüggéseket.

Például a Fidesz kormány még sok évvel ezelőtt olyan közgazdaságtani alap összefüggéseket alkalmazott, amelyekről elődei elfeledkeztek. Többek között:

-Az erős gazdaság egyik alapja, hogy az országból ne áramoljon ki a pénz.

-A pénzügyi stabilitásra szükség van a költségvetési egyensúly érdekében és a befektetők bizalmának visszaszerzése miatt is.

-A külföldi tőke bevonása átmenetileg segíthet, de a gazdasági fellendülést és a versenyképesség növelését önmagában sehol nem oldotta még meg.

-Az állami cégek privatizációja külföldi cégeknek rövid távon javítja inkább a költségvetés helyzetét, hosszabb távon viszont már egyáltalán nem.

Emiatt a 2010 utáni kormányzás egy fokkal sikeresebb gazdasági téren mint az elődei, de nagy léptekkel halad afelé, hogy egy hamis helyzet teljes tagadásával egy újabb hamis állapotba kerüljünk (erős magyar cégek hiánya, felpumpált, de versenyképtelen kormányközeli vállalkozások - azért nevezem hamisnak, mert folyamatos tévedésben vagyunk). Ugyanis az EGYSZERŰSÉG, ami gazdaságilag egy adott helyzetben kívánatos volt, átcsapott egy idő után PRIMITÍVSÉGBE. Ilyen primitívség vagy demagógia, hogy létezik sajátos "magyar" megoldás a népességcsökkenésre (és fel tudjuk találni a meleg vizet anélkül, hogy megvizsgálnánk mások tapasztalatait) vagy pedig létezik "ránk szabott" alternatív közgazdaságtan. Kedves Matolcsy Úr és társai eddig még sosem hivatkoznak komolyan vehető alternatív közgazdasági elméletekre, tehát amikor a közgazdaságtan megújításáról beszélnek akkor vagy ők akarják feltalálni az egész tudományt az alapoktól a tetőig vagy pedig nem vallják be, hogy sok pénzen nem csinálnak semmit. (Ha jóhiszeműek akarunk lenni, akkor még van egy harmadik lehetőség is, hogy magas szintű munkát végeznek ugyan, de az eredményeket titokban tartják - ez azonban számomra eléggé indokolatlannak tűnik. Na jó, van még egy olyan lehetőség is még, hogy egy klasszikus, konzervatív közgazdaságtan talaján állnak, csak szavakban többnek nevezik mint ami.)

Az információhiány is eredményez sok esetben hamis döntéseket - sokakat azonban nem zavar, hogy nincs elég információjuk, magyarán nem értenek ahhoz, amiben a véleményüket kifejtik, mert "Az igazság" birtokában vannak (olyan dogmarendszernek, amely alapján mindenről ítélkezni lehet). Így például biztosak benne, hogy a homoszexualitás járványos, a biogazdálkodás minden problémát megold az élelmiszerellátásban vagy a pénzügyi hatalmasságok felelősek minden gazdasági problémáért. Az a szomorú, hogy kormánytagok is nyilatkoznak olyan kérdésekben (pl. nyelvrokonság, eredményes oktatási rendszer vagy a halálbüntetés), amelyről halvány gőzük sincs. Az, hogy valaki "véleményvezér-kos" a közéletünkben (és megmondhatja a birkáknak, hogy merre van az előre), szerinte feljogosítja őt arra, hogy olyan kérdésekben is kinyilvánítja a véleményét, amelyekhez egyáltalán nem ért.

A demokráciával való visszaélésnek mondanám azt, hogy mindenki össze-vissza beszél - a VÉLEMÉNY igazából senkit sem szabadna, hogy érdekeljen bármely témában, KIVÉVE, ha jelentős tudás áll mögötte. Felejtsük el azt egyszer és mindenkorra, hogy létezhetnek egyszerű, mindig érvényes szabályok olyasmiben mint az abortusz vagy a vegyszerek használata, és nem azok véleménye mérvadó, akik már évek óta foglalkoznak az adott szakterülettel.

Az ALAPVETŐ HIBA, amit a kormányoldal ma elkövet, nem egyszerűen az "illiberalizmus", hanem (még számukra sem teljesen tudatos ez), a FELVILÁGOSODÁS teljes mértékű tagadása. A felvilágosodás ellentéte, tagadása nem más mint a hagyomány talaján való maradás. A szélsőséges konzervativizmus az abszolút hagyományra való hivatkozás, elfeledkezve arról, hogy jó (előrevivő, sikeres) és rossz (akadályozó) hagyományaink egyaránt vannak. A felvilágosodás egy velejéig baloldali mozgalom és belőle származtatható többek között a marxizmus is, ellen ideológusai szinte minden esetben a hagyomány képviselő, és azt állítják, hogy a mozgalom úgy ahogy van rossz.

Egyrészt a kritikák nagy része jogos, a felvilágosodás valóban naiv, bizonyos értelemben sekélyesnek mondható törekvéseket takar. Ha lényegét abban látjuk, hogy "szabadság, egyenlőség, testvériség" hármasságát hirdette, akkor ezek közül mindegyik fogalmat ízekre lehet szedni. (Például mi az, hogy az emberek egyenlőek - legfeljebb a kommunizmus hirdetett ilyet,- legfeljebb esélyegyenlőségről lehet szó.)

Az ilyen kritika azonban nem jelenti azt, hogy a törekvések teljesen hibásak és bizonyos megszorításokkal ne lehetnek értelmesek. Sőt: a testvériség elve a rasszizmussal szembeni erő, az egyenlőség lehet például a nemi diszkriminációval szembeni fellépés elvi alapja. Évszázadok alatt bontakozott ki a felvilágosodás ideáinak kifejtése és eredményezett egy igazságosabb, élhetőbb (liberális jellegű) polgári társadalmat. Ez persze nem jelenti azt, hogy maga a mozgalom neve "felvilágosodás" ne legyen túlságosan nagyzoló és félrevezető, saját magát tartva a tudás és a helyes törekvések fő forrásának. Az is egyértelmű, hogy a "szabadság, egyenlőség és testvériség" mindegyikét simán túlzásba lehet vinni, erre bőven láttunk példákat.

AMIKOR viszont a kormányunk egyszerűen KILÖVI a felvilágosodás értékeit, akkor a hűbéri Magyarországot hozza fel etalonnak, a dogmatikus vallásossággal és teljes 18.századi elzárkózással (extra Hungária non est vita), akkor mindez ELSÖTÉTÜLÉST hoz magával, amelynek nyilvánvaló példái nap mint nap szinte kiütik a szemünket a közéletünkben. Ami a médiumokban zajlik az legtöbbször tökéletes sötétség, nem más, köszönhetően országunk jelenlegi politikai elitjének.

A paradoxonok valójában nem feloldhatatlan ellentmondások, csak a logikánk aktuális korlátaira világítanak rá minden korban. Így például egy olyan állítás, hogy "Miden krétai hazudik, mondta a krétai" - amely formális logikában talán paradoxon. Információelméletileg azonban eldönthető: egy hamis állításról van szó, ugyanis egyfajta hamis állításból nem következtethetünk az igazságra, tagadásával számos újabb hamis állítást fogalmazhatunk meg. Tehát ott, ahol folyamatosan hazudnak (a legtöbb diktatúra például ilyen), ott nem létezik valódi kommunikáció, és mivel a helyzet érvénytelen (a rádiót például élből kikapcsoljuk az első mondat után) emiatt fel sem merül, hogy bármi is igaz lehet.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr5614271967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ⲘⲁⲭѴⲁl ⲂⲓrⲥⲁⲘⲁⲛ ⲔöⲍÍró · http://bircahang.org 2018.09.30. 08:15:14

Építkezni kell, nem maximalistának lenni.

Az 1990-2010-es liberális görénykurzus egy téves gazdaságpolitikai eszmére épült, ennek leépítése folyik 2010 óta.

Rettegek mert ballib vagyok 2018.10.01. 10:58:46

Több Európa szlogen lassan ugyanaz, mint egykor a több Szovjetunió.

Azt leszámítva, hogy az oroszok azért hagyták hogy legyen saját ügyészségünk és bíróságunk., igyaz kontrol alatt.
Az EU már ezt se akarja. A határvédelmet egyik se hagyta saját hatáskörben.

David Bowman 2018.10.01. 12:29:52

" Gyakran hajlamosak vagyunk olyan előítéleteket gyártani, hogy ők talán rendesek, de abban a sportágban vagy az olyan művészek között ez a fajta bűntett mégiscsak gyakori lehet, - akkor is képesek vagyunk ilyesmi következtetéseket levonni, ha semmilyen megalapozottnak mondható információval nem rendelkezünk."
De mi felvilágosultak tudjuk, hogy az a biciklista, aki még nem bukott le, az nem is doppingol.

Tamáspatrik 2018.10.01. 19:42:47

@David Bowman: Vannak "nyílt titkok" is, az hogy a bicikliverseny "szódavízzel nem megy". Ez nem arról szól, hanem a megbélyegzésről. Ha valakit megvádolnak, még ha fel is mentik a "falusias" felfogásnak (l pletyka) mindig egy kicsit bűnös marad.

Tamáspatrik 2018.10.01. 19:45:20

@Rettegek mert ballib vagyok: Saját hatáskörben van most is a határvédelem az EU-ban, inkább a támogatásról szól a dolog és a megerősítésről. Orbánék attól félnek, hogy ellenőr szerepet tölthetnek be az EU határőrök, nyilván mert van vaj a fejükön ebben a kérdésben (különben nem félnének az ellenőrzéstől).
Európai Egyesült Államokat szinte senki sem akar.
süti beállítások módosítása