Ideo-logikák

Megdöbbentő adatok Kelet- és Közép-Európa újabb kori történelméből

2018. október 18. - Tamáspatrik

Nem Magyarország az egyetlen, amelynek mostoha sors jutott Európa újabb kori történelmében. A 20.században valóban sok csapást kellett elszenvednünk, ez azonban nem csak rólunk mondható el, sőt előtte évszázadokon át a béke és nyugalom szigetének számítottunk. A Habsburgok uralma alatt mindig képesek voltunk kiharcolni olyan fokú autonómiát, amiről mások (például a lengyelek, csehek vagy a szerbek) legfeljebb csak álmodhattak. Sőt még azt is elmondhatjuk, hogy Trianonhoz hasonló csapást is átéltek rajtunk kívül mások is.

1. Ország valódi határok nélkül: Lengyelország

Lengyelország nem mondhatja el azt magáról amit mi, hogy sok évszázadon át stabil határokkal rendelkezett volna, sőt a természetes határvonalak hiánya miatt az ország körvonalai folyton változtak. A 15-17.században még hatalmas lengyel-litván közös államot 1795-ben elfoglalták és felosztották az oroszok és a németek (poroszok) egymás között, az ezt követő több mint egy évszázadon át legfeljebb némi korlátozott autonómiát kapott az oroszoktól Varsó és környéke. A lengyelek felkeléseit a cári rendszer mindig véresen megtorolta olyannyira, hogy Lengyelország évtizedekre teljesen el is tűnt a térképekről. A mai Lengyelország határait a II. világháborúban győztes oroszok szabták meg - a németek rovására. Igaz viszont, hogy a II. világháborúban a lengyelek szenvedték talán a legtöbbet az oroszok, beloruszok és ukránok után a harci cselekmények súlyosságát és az áldozatok számát figyelembe véve. Sztálin először hátba támadta őket majd értelmiségüket a katyni erdőben kivégeztette, és pár évvel később a varsói felkelésnek sem nyújtott segítséget... a súlyos történelmi tapasztalatok miatt nagyon nehezen képzelhető el bármiféle orosz-lengyel szövetség, főként a kemény vonalas Putyin részvételével.

2. A II. világháború legnagyobb győztese és egyben fő vesztese is: Szovjet-Oroszország

Már a szovjethatalom megszületésekor tomboló polgárháború áldozatainak számát is közel 10 millióra teszik, (aki nagyobbrészt éhínségek és járványok áldozatai voltak), és ez a szám jóval felülmúlja az első világháborúban orosz áldozatainak számát is (amely 3 millió körüli). A II. világháború még ennél is sokkal súlyosabb csapás volt, a becslések 20 és 27 millió közötti áldozatról szólnak, ami egy elborzasztó szám. Ezen belül a német hadifogságba esett szovjet katonák száma 5 millió volt, akiknek fele éhen halt, mert a németek nem tudták ellátni élelemmel, a másik felét Sztálin végeztette ki vagy kényszermunka táborokba küldte. (Visszavonulni szigorúan tilos volt a szovjet katonák számára a háború első éveiben, ezért a németek eleinte egész hadseregeket kerítettek be.) A katonai győzelem csak megerősítette Sztálint, akinek rendszere egy tipikus ázsiai típusú despotizmus volt. A hagyományos ázsiai felfogás annyira közösség centrikus, hogy eljuthat oda, ahol az egyén élete már nem jelent különösebb értéket, és mindenki feláldozható, akiről nem lehet tudni biztosan, hogy eléggé megbízható. Sztálin alatt mintegy 6 millió ukrán paraszt halt éhen (mert ellenálltak a kolhozok létrehozásának) és 20 millió társadalmi stabilitásra veszélyesnek nyilvánított személy a gulágokban végezte.

3.Egy ország, amelynek az önálló államiság lett a végzete: Szerbia

Szerbia 1496-tól évszázadokon keresztül az óriási Oszmán Birodalom egy kis tartománya volt, és csak a 19.században jutottak el az autonómiáig, 1878-ban lettek függetlenek. Kevéssé közismert, hogy az I. világháború áldozatai között viszonylagosan a szerbek voltak a legtöbben: a lakosság mintegy 20%-a veszett oda, míg a hadviselő felek többségében ez a szám 5-7,5% között alakult. (A románok és törökök esetében volt még ez az arány ennél nagyobb.) A szerb-horvát vezetésű Jugoszlávia aránylag jól prosperált, és bár a 2.világháború nem kerülte el, de a háború után egy viszonylagos jólétet biztosító, független kommunista államként működött. Annál nagyobb csapásnak bizonyult a szerbek számára az államszövetség felbomlása a '90-es években: a külföldön maradt szerb nemzeti kisebbség arányát tekintve a helyzet hasonló a mi trianoni tragédiánkhoz. Az anyaországban 6 millióan élnek, ehhez képest Horvátországban élő szerbek: kezdetben 500 ezer, amely 200 ezer alá csökkent, Bosznia-Hercegovinában még mindig több mint 1 millió szerb van, Koszovóban 140 ezer és Montenegróban is mintegy 180 ezer. (Ha néha elvonatkoztatunk attól az egyetlen szemponttól, hogy hozzájuk csatolták a Vajdaságot, azzal még nem követünk el "hazaárulást".) Mivel a kivándorlást már Jugoszláviában sem korlátozták, ezért óriási szerb diaszpóra jött létre számos nyugat-európai országban, számukat nemrég 2,3 millióra becsülték.

A '90-es években tomboló szerb nacionalizmus egy időre szalonképtelenné tette őket az európai együttműködés számára, nem történtek külföldi beruházások, ezért most a szerb GDP egy főre vetítve csupán 6 ezer EUR és vásárlóerő paritáson 14ezer, nálunk viszont a nominális 14 ezer, a PPP-ben kifejezve 27 ezer, tehát mintegy kétszer gazdagabbak vagyunk náluk.

4.A történelem áldozata majd tettese: Németország

A kora újkori történelem egyik legnagyobb áldozatának Németország mondható. A 30. éves háború sokkal nagyobb népességcsökkenést okozott náluk mint nálunk a török hódítás. (A hódoltság alatt a népességcsökkenés inkább elmaradt népességrobbanásban jelentkezett, ennél nagyobb kárt okozott viszont nálunk a településszerkezet és az etnikai arányok megváltozása). Egyes német területeken a lakosság 1/3-a,vagy akár a 2/3-a is áldozatul eshetett a vallásháború pusztításainak. A következő évszázadban a spanyol örökösödési háború, a 7 éves háború, majd később a napóleoni háborúk fő ütközetei nagyrészt német, porosz területeken zajlottak. Csupán a 19.század második felétől az egyesült Németország jutott el oda, hogy "imperialista" módon lépjen fel a térségben. Ezzel együtt is csak a II. világháború az, amely egyértelműen az ő hibájuknak mondható, azonban Hitler olyan leckét adott nekik, amelyre még ma is emlékeznek és reflexből mindig az ellenkezőjét teszik mindannak, amin a náci harmadik birodalom alapult.

5.Az esélytelenek nyugalmával: a csehek

Csehország 1620-tól egészen 1918-ig a Habsburg birodalom egyik önállóságától megfosztott tartománya volt. 1938-ban a németek szállták meg, 1968-ban pedig az oroszok Csehszlovákiát. Nem csoda, hogy a körülmények hatására mindenféle birodalmi és nagyhatalmi ambíciójukat feladták már sok évszázaddal ezelőtt. Vallási identitásuk sincs, mivel a két legnagyobb európai vallás, a katolicizmus és a protestantizmus közé ékelődtek be, és valószínűleg az orosz ortodoxia sem lehet túl szimpatikus számukra, emiatt leginkább ateisták. A cseh mentalitásban nyoma sincs semmilyen harciasságnak, alapvetően békés felfogásuk hosszú távon kifizetődőnek bizonyult. A volt kommunista országok közül náluk a legfejlettebb a gazdaság, a legmagasabb az életszínvonal és ami ennél is fontosabb: kicsik a jövedelmi különbségek (a skandinávok szintjén vannak e téren).

Európa nyugati részén (angoloknál, a Németalföldön, franciáknál, svédeknél, olaszoknál) az egész országokat csatatérré változtató, kivéreztető háborúk már sokkal hamarabb lezajlottak mint a középső és keleti részén, ahol az utóbbi évszázadokban is nagy területekre terjedtek ki háborús konfliktusok. A folytonos instabilitás az egyik fő oka a keleti területek elmaradottságának a nyugatiakhoz képest. A sikeres stratégia mégsem az, hogy benne ragadunk a múltban és valamiféle nehezen megfogható történelmi igazságtételt emlegetünk, hiszen az ilyen politika csak növeli az instabilitást régiónkban.

Magyarországhoz képest sokkal kevesebb önálló állami létet tapasztaltak meg a Balkán egyes országai, és például Litvánia nálunk jóval nagyobb területi veszteségeket szenvedett el. Országunk területi fekvése sokkal kedvezőbb mint például Bulgáriáé, akik Törökország szomszédságában vannak a Balkán keleti részén vagy a balti államoknál és a lengyeleknél, akik mind Oroszország szomszédai.

A legnagyobb problémát az jelenti, hogy az országok ritkán tanulnak egymás példájából és olykor még a saját történelmükből sem mindig helyes következtetéseket vonnak le. Néha elkerülhetetlen a szakadékba rohanás, például egy Ceausescu vagy Mussolini rendszere, amely több generációt is képes volt immunissá tenni a demagóg diktátorokkal szemben.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr9414309755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval balcán bircaman · http://bircahang.org 2018.10.19. 09:01:27

Most a fontos régiónk összefogása az euroatlanti iga ellen.

babbaba 2018.10.19. 14:03:44

És, ha a régiók euroatlanti világot jobban szeretik, amit amit a Köpcös akar, a kelettől fügést ?

MEDVE1978 2018.10.19. 15:35:29

Nem értek egyet, szinte egyik ponttal sem. Főleg a mai perspektívával nem.

1. Lengyelország. Gyakorlatilag a XX. századi történelem egyik legnagyobb nyertese. Igaz, hogy volt rendesen mészárlás egyaránt német és szovjet barátaink részéről is, mégis. A középkor óta megszállt országról beszélünk, ami a XX. századra bírt függetlenné és önállóvá válni. Ha megnézzük a történelmi perspektívát, akkor a középkor óta látunk egy kb. ugyanakkora lengyel és magyar királyságot, amelyek sokszor egymás mellett állnak és néhányszor támadják egymást. Az eredmény magáért beszél: a XXI. század elejére Lengyelország stabil középhatalom, ami háromszor akkora mint Magyarország és majdnem négyszer annyian lakják. A gazdaság kb. hasonlóan teljesít. Elértünk tehát a két hasonló nagyságú középkori államból oda, hogy most 3-4szer nagyobbak, mint mi.
2. Oroszország. Az oroszok most hanyatlóban vannak, de ez nem változtat azon, hogy még mindig ott van náluk soktízezer rakéta, övék a világ legnagyobb országa. A XX. század elején ez egy regionális középhatalom volt, aminél legalább az angol, francia gyarmatbirodalom, Japán, Kína és Németország is erősebbek voltak. Kb. a monarcihával voltak egy szinten. 100 év alatt ez egy elég szép fejlődés, amire büszkék lehetnek.
3. Szerbia. Na ők az egyetlenek, akiknek esetleg lehet olyan veszteségérzése mint nekünk. A középkori szerb állam emlékeim szerint kb. 100-200 évig tartott, mielőtt a törökök gyönyörűen beszántották 500 évre. Viszont míg mi veszettünk a XX. században, a végéig ők nyertek, övék lett a Vajdaság például, utána meg ők lehettek Jugoszlávia vezető ereje. Persze azóta ritka szopóágon vannak, tehát emiatt az ő traumájuk talán hasonlítható a miénkhez, bár nem egy ezer, hanem egy még utódokkal együtt is 150 éves állam hanyatlásáról van szó. Viszont az a hanyatlás bizony nagyon gyors volt: ugye a viszonylag nyugati szinten élő Jugoszlávia vezető ereje státuszból 5 év alatt lett balkáni háború, ahol a horvátok és a bosnyákok aztán brutálisan elkenték a szerbek száját, gyakorlatilag minimalizálva a Horvátországban élő szerb diaszpórát. Aztán szépen megszívták az albánokkal Koszovóban, amit a nyugat elcsatolt, végül pedig Montenegro hagyta ott őket és a tengeri kijárat eltűnt. Tehát még a volt yugo tagállamokhoz képest is ők szívták meg a legjobban (A szlovének ugye gyakorlatilag nyugati államá váltak, a horvátok félúton vannak, a bosnyákok működésképtelenek, de legalább 15 éve nem volt háború, a macedónok is stagnálnak).
4. Németország. Ha azt nézzük honnan indult a XIX. században és hova jutott a XXI. századra (Európa vezető gazdasági ereje ma, a XIX században is nagyhatalom volt), akkor végig magasan maradt. Igen, a XX. században egyszer rebootolták. Nekik a sikertörténetük példátlan. A német birodalom ugye 1918 előtt a törzsterületekkel (a gyarmatokon kívül) 540 ezer négyzetkilométer körül volt. Ebből vesztettek el lényegében 180 ezret, tehát a területük egyharmadát. Úgy, hogy a keleti területek nem mind voltak németek.... Itt tehát egy egyharmad-kétharmad területveszteség látszik, ami szintén mutatja, hogy Mo-al mennyire kibasztak.
5. A csehek meg aztán ténylegesen nyertesek. Saját országuk van, miközben kisebbek mint mi és gazdagabbak is sokkal. Prága még a második világháborús rombolástól is megmenekült. A cseheket ma is nyugatnak tekintik.

Szóval ezek közül mi visszük a prímet szívásban, holtversenyben esetleg szerb barátainkkal. Van egyébként néhány ország, amit hasonló jellegű területveszteség ért és még létezik, pl: Lichtenstein vagy Paraguay.

Brix 2018.10.19. 16:34:48

Nem, a legnagyobb vesztesek Európában mi magyarok vagyunk, köszönhetően a mohácsi csata utáni 160 èves török uralomnak, hogy a Magyar Királyság felbomlott ès folyamatos csatározások területe lett...1500-as èvek elejèn mèg 3,5 millióan voltunk, 80% körüli magyar etnikumú lakossággal, a Rákóczi-szabadságharc idejère már csak 3 millióan maradtunk , a magyar nèpessèg aránya pedig 50% alá csökkent. Ennek a katasztrófális 200 èvnek lett a következmènye Trianon, amikor is a törtènelmi Magyarország 2\3 át elvesztettük ès 3-3,5 millió magyar került idegen fennhatóság alá. Trianon egy alávaló gaztett volt a közèpkorban Európát vèdő , így nèpessègileg meggyengült Magyarországgal szemben, így ma sem lenne kèső benyújtani a számlát, hogy vègre igazságot szolgáltassanak Magyarországnak. Nem szabadna az oroszokkal ès a törökökkel sem barátkozni, hiszen törtènelmi ellensègeink, akiket gyűlölünk , mert gyilkolták ès erőszakolták a magyarokat.

paráznabillegető 2018.10.19. 16:57:40

@maxval balcán bircaman: hát a vesszőparipád...
vagy egy másik műszak kommentel most a birca júzer nevében?

gigabursch 2018.10.19. 17:07:46

Azért annyit érdemes hozzátenni, hogy a huszitáktól kezdve a tordai vallásbéke valós megérkezéséig a magyarság két pogány közt örlődött és gyakorlatilag a tizede maradt meg az eredeti populációnak.
S ebben a vallásháborúk és a hapszbúh abszolútizmus véréhsége a XVII. sz-ban nagyobb kivéreztetést okozott, mint a teljes török-kor.
Ebba a felhígult élettérbe érkezte be a menekülő szerbek, románok (oláhok) és lett egy érdekes mozgás a mai szlovákság többgyökerű elődei között, akik úgy 150 éve egy Nagyszombat környéki tót egy Kassa környéki tóttal némi túlzással csak szótár segítségével tudott egymással beszélni.
Plusz zsidók, cigányok, lengyelek és a szászok-svábok-vallonok (tessék gyűjtőfogalomként értelmezni)

Európai téridő 2018.10.19. 17:45:28

Felületes zagyvaság ez a förmedvény, amely zagyva kommenteket is inspirált.

zia77 2018.10.19. 23:45:08

Szeretem az ilyen emlékeztető jellegű összeállításokat. nagyon kevesen, nagyon keveset tudnak Európa történelméről. Érdekes összefoglaló írás az európai országok történelméről és veszteségeiről. Tulajdonképpen ezért van jelentősége az Európai Uniónak, hogy az egyes országok egymással szembeni egyenetlenkedéseit elsimítsa, és az európai népesség háborúk útján ne csökkenjen. Óriási szó, hogy Európában, a szerencsétlen jugoszláv háborút kivéve, már több, mint 70 éve nem volt háború. A volt Szovjetunió országait, beleértve Oroszországot is nem sorolom Európához, noha fontos tényezők (és Törökországot sem). Az EU-nak bármennyire is rosszul működik, abban van vagy lehet jelentősége, hogy hosszútávon stabilizálja Európát (az oroszokkal együtt) az idők folyamán keletkező óriás népességű országokkal szemben, mint pl. Kína, India, USA, Brazília, Mexikó, Indonézia, stb. Persze az eredeti téma, hogy mely országokat népeket, mekkora veszteség ért a sok véres háború nyomán. A tanulságokat érdemes levonni.

Tamáspatrik 2018.10.20. 22:19:58

@MEDVE1978: Németország elvesztett nagyon sok német lakta területet: a Szudéta-vidéket például, Erdélyből vagy tőlünk is sok német az anyaországba menekült (kitelepítésekről beszélek), Ausztriával nem egy ország, ami Európában azért ritkaság, hogy egy nyelven beszélők külön országban élnek.

A cikk viszont arról a folyamatról szól, hogy más évszázadokban más országok járnak jól. A történelemnek pedig nincs vége.

Lengyelország inkább a 21.században nyertes, nem a 20.ban, akkor végig háborúk dúlták és nagy volt náluk a szegénység.

A csehek nem voltak különösebben nacionalisták (az ő helyzetükben nem lett volna értelme), a regionális vezető szerepre hajthattunk mi, vagy pedig a szerbek a Balkánon, amire azt mondom hiú ambíciók voltak. Tanulságos történet.

Tamáspatrik 2018.10.20. 22:27:25

@gigabursch: Mi voltunk a menedékhely, mert a törökök kiűzése után évszázadokig itt béke volt, nem úgy tőlünk északra és délre, keletre és nyugatra. Ennek ára volt a magyarság felhígulása és a későbbi területveszteség.
Másként nézve viszont sokkal békésebb volt itt az élet mint ahol mondjuk napóleoni háborúk folytak, vagy balkáni háborúk.
A Habsburg elnyomás általában nem volt olyan borzasztó, királyt koronázhattunk (tehát de jure elismerte a nemesség a Habsburgokat, ennek persze mindig voltak előzetes feltételei), például viszonylagos adómentesség, önkormányzatiság, sőt a hadsereg toborzása a részünkről szintén a nemesség jóindulatán (és az uralkodóval kötött egyezségen) múlott.

Egyébként megint mi vagyunk területileg a legjelentősebb régiós nagyhatalom, Romániát leszámítva és persze a lengyeleket. Egy nagyobb országban nem feltétlenül jobb élni, nem azon múlik. Az elszakított magyaroknak persze rossz volt a helyzetük.

Trianonhoz az is hozzátartozik, hogy aki folyton vesztes háborúban vesz részt, ne számítson arra, hogy igazságosnak mondható békét fog tudni kötni és nem szenved el jelenetős mértékű területveszteségeket.

Tamáspatrik 2018.10.20. 22:29:35

@zia77: Köszi. Nem véletlen, hogy az EU béke Nobel-díjat kapott, ez a szövetségi rendszer nagyon jó arra is, hogy megakadályozza a háborús helyzetek kialakulását.

MEDVE1978 2018.10.23. 10:30:27

1. Németek. Bizony sokat elvesztettek. Állami tudat szempontjából viszont Németország - a III. Birodalom kivételével - nem foglalta magába Ausztriát. Ahogy történelemből is megtanuljuk, a Habsburgok és a poroszok futottak versenyt a német állam alapításáért és utóbbiak nyertek. Akár egy osztrákot, akár egy németet kérdezel meg ma, egyikük sem helyteleníti, hogy a két ország "szét lett választva". A Szudéta vidék benne volt a német területveszteségben, ami jóval kisebb mint a magyar, bárhogy is nézzük. Az erdélyi vagy Volga vidéki németek inkább kivándorlási hullámok "áldozatai", úgy ahogy mondjuk a krími olaszok (akikre már nem emlékszünk, mivel már évszázadok óta elvesztek).
2. Lengyelország bizony a XX. században is nyertes, hiszen egy olyan nemzetállam, amit korábban évszázadokig elnyomtak és a XX. századtól már függetlenséget küzdött ki magának. Valóban a XX. században rengeteg áldozattal, de cserébe ott van egy dícsőséges és sikerorientált nemzeti narratíva: a középkori jelentőségünk után az Újkorban elvesztettük a függetlenséget, de a XX. századra visszanyertük és a világ két egykor legerősebb nemzete (német, orosz) között is sikerült megőriznünk. Miközben ők adták még a pápát is és az ország lakossága a SZU befolyási övezet ellenére vallásos maradt. Ez egy nagyon erős pozitív azonosulást lehetővé tevő sikertörténet.
3. Csehek. El kéne menned Prágában a Mucha múzeumban. Mucha a művészi pálya mellett pénzeket is tervezett és a politikai élet része volt. Gyönyörűen látszik a XX. század elején a szláv öntudat, a saját, szláv eredetű kultúra propagálása és a harc a Habsburgokkal. Volt bizony ott is nacionalizmus és pánszlávizmus is rendesen. Persze a Monarchiában valóban nem hajtottak vezető szerepre, ahogy igazából mi sem: a nemzeti önrendelkezésünket akartuk megtartani, a nemzeti területünkkel - persze a kisebbségeknek hatalom adása nélkül. Nem nagyon akarta senki Magyarországon, hogy Gallícia vagy Bosznia a magyaroké legyen.

A legtöbb régiós állam alapvetően képes felmutatni egy-egy sikertörténetet az elmúlt pár száz évben. A németek azt, hogy porig rombolták őket, két világháborút vesztettek, mégis a világ egyik legfejlettebb államáról van szó. A kisantant azt, hogy az utóbbi 200 évben függetlenséget nyert el vagy nagyban növekedett a területe. Ez igaz mindegyikre, területileg a kárvallott Magyarország volt. Az oroszoknak volt egy 50 éves időszaka, amikor elsőrendű világpolitikai szereplők voltak és még mindig nagyhatalmak. Ellentétben azzal az Oroszországgal, amelyik még a XVIII. században a "kis" svédekkel háborúzgatott vagy amelyiknek a flottáját a sokszor kisebb Japán porrá verte.

A magyar identitásban sajnos nincs vagy nagyon kevés az ilyen sikertörténet. Az igazi, sikeres Magyarország már több mint 500 éve megszűnt létezni. Azóta volt török hűbéres Magyarország, Habsburg uralta Magyarország, SZU megszállt Magyarország. Sikeres időszakként lehetne azonosulni 1871-1914 időszakkal, az 1945-1947 időszakkal és az 1990 utáni időszakkal. A probléma az, hogy ezekben sem tolongtak a sikerek és az azonosulási pontok. Bár jobban ment a gazdaság a Kiegyezés után, még így is egy millióan vándoroltak ki Amerikába. A második világháború utáni két év csak egy színjáték volt egy porrá lőtt országban. 90 után meg szétszakadt a társadalom. Tehát nincs pozitív, egyértelmű fordulópont, ami a mai napig kitartó hatást gyakorolna. A szlovákoknál például ilyen Trianon, ami után saját államot kaptak. A románoknál az, amikor bekebelezhették többek között a soknemzetiségű Erdélyt. A horvátoknál, szlovénoknál a függetlenség, a szerbeknél a jugo kiteljesedés.
Magyarországnak nincs ilyen pozitív pontja az elmúlt időszakban, ezért nem fog az ilyen: "mások is szívnak a térségben" érvelés.

Tamáspatrik 2018.10.23. 12:42:53

@MEDVE1978: Nem biztos, hogy megéri nagyobb területeket kapni, ha ennek az ára milliók halála.
Van okos nacionalizmus és annak felszított formája, például agresszív, provokatív külpolitika, amely hintába ülteti a tömegeket. A pánszlávizmus olyan divat volt, mint nálunk a turanizmus egy időben és ennek mai megfelelője a "török rokonság". Szépen hangzik de értelme és jelentősége semmi.
Az oroszok büszkék voltak a rakétáikra, a világ legnagyobb hadseregére és hogy elsőnek juttattak embert az űrbe. Közben pedig Brezsnyev alatt már süllyedt a gazdaságuk és kezdtek lassan tönkremenni. Álomvilágban élt az ország nagy része.
Ma se nagyon van mire büszkének lenniük, mert a környezet szennyezéséhez nagyon is hozzájárulnak az olaj és gáz kitermelésével, leginkább abból élnek és a fegyverek exportjából. És akkor még a sztálinizmusról nem is beszéltünk.
Voltak nálunk is eredmények az utóbbi évszázadokban, csak nem annyira látványosak. A kiegyezés is egy eredmény volt. A Horthy-rendszer kisebb gazdasági csodát produkált. A 47-es választásokat nem tudták megnyerni a kommunisták, és mindenki tudta hogy csak megfélemlítéssel tudták a hatalmat átvenni. 56 leleplezte az orosz rendszer természetét, a kommunizmus álságosságát.
A legtöbb ami nálunk történt az utóbbi 70 évben az ha úgy nézem siker, ha úgy nézem, kudarc.
Közben a románoknál volt egy szégyenfolt, Ceausescu, saját maguk által kinevelt független (nem az oroszok által a nyakukra ültetett) diktátor, máig ható trauma. Majdnem minden országgal történtek jó és rossz dolgok is egyaránt, olyan amit szégyellhet és amire büszke lehet.