A forradalom szavunknak legalább kétféle jelentéstartalma van, az egyik elméleti jellegű: ugrásszerű minőségi változást jelöl. A másik sokkal inkább gyakorlati tapasztalatokon alapul: káosz, anarchia. Az ipari forradalom mint az életünket megkönnyítő találmányok sorozata inkább az előbbinek, a kaotikus társadalmi forradalmak viszont legtöbbször az utóbbi kategóriának felelnek meg.

Kérdés, hogy ha a konzervatív gondolkodás radikális irányzata elítéli a forradalmakat (mint hagyományosan baloldali törekvéseket), akkor mért szeretne forradalmi változásokat látni Európában és szerte a világon? A radikális (kvázi marxista alapokon álló) baloldaliak közös nevezőn vannak velük abban, hogy szintén rendszertagadó mozgalmak hívei.

Szétesési folyamatok a kontinensünkön

Az ezredforduló után folyamatos főként jobbratolódás figyelhető meg: a baloldali pártok támogatottsága egyre gyengül és a szélsőjobb térnyerésével a centrista és mérsékelt konzervatívok egyre inkább a baloldalra szorulnak. Ezzel együtt megerősödtek a szélső balos mozgalmak is Dél-Európában. Már csak a legstabilabb, legfejlettebb polgári demokráciák képesek úgy-ahogy ellenállni ennek a folyamatnak. Kérdés az is, hogy a folyamatok megállnak-e nemzetállami szinten, vagy a szétesés tovább folytatódik a jelenlegi államhatárokon belül: Olaszországban például nem egyes nemzeti kisebbségek hanem régiók követlenek egyre nagyobb önállóságot maguknak. A jelenlegi tendenciákat előre vetítve pár éven belül széteshet, formálissá válhat az Európai Unió. A nemzetállamokká, kisebb régiókra való szétesés után pedig megint visszajön a kis államok marakodása. (A két világháború ma már a történelemkönyvek lapjaira tartozik, írott malaszt maradt, túl régen történt ahhoz, hogy tanulságokkal szolgáljon a mai nemzedékeknek.)

Harari alapvető tévedése

Harari napjaink sztártörténésze és legmenőbb társadalomfilozófusa, akinek könyveit úgy veszik mint a cukrot, mert minden kérdésben megmondja a frankót. Holott közismert, hogy még a legnagyobb koponyák is követnek el tévedéseket lényeges pontokon. Az egyik, nihilista jellegű tétele arról szól, hogy az emberiség nagy vívmányai csupán kollektív mítoszépítésről szólnak. Szerinte ezek a mítoszok egyrészt biztosították a szükséges társadalmi kohéziót, másrészt hatásukra emberek tömegei önként és dalolva vállalták, hogy mások kizsákmányolják őket. Harari itt téved egy ponton: ezek nem arról szóltak valójában, hanem az együttműködés megtanulásáról. Ha képesek piramisokat építeni, akkor képesek együttműködni hatalmas öntözőrendszerek létrehozásakor is. Ha a vezetők képesek megszervezni az építkezést, akkor képesek lesznek a hadseregeket irányítani is és logisztikájukat is biztosítani. Nem a "bikaisten" védte meg a parasztokat, mint ők gondolták, hanem az a rengeteg tudás és tapasztalat, amelyet az istenség "előállítása" és fenntartása közben szereztek. A végeredményt tekintve viszont a dolog lényegében ugyanaz.

Hitek és ideológiák

Harari nem érti, hogy mit is jelent a hit valójában. Az amerikai alapítóatyák valójában nem posztulálták, hogy "minden ember egyenlő", hanem hipotézisként tették fel: Mi lenne, ha kipróbálnánk, hogy minden embert egyenlőnek tekintünk? Tekintetbe véve, hogy minden ember alapvető szükségletei ugyanazok (pl. légzés, táplálkozás, társadalmi kapcsolatok stb.), MI LENNE HA feltennék, hogy ALAPVETŐEN egyenlőek vagyunk? És ez eléggé jól működött is hosszabb távon (olyan eszmékkel kiegészítve mint például a gazdasági verseny). A HIT alapvetően azt jelenti, hogy HITELT ADNI valakinek, valaki szavainak. Ha nem adok hitelt senkinek, ha nem kockáztatok soha semmit, akkor az fog történni, hogy a dolgok mindig változatlanok maradnak. (Ez egyébként pont úgy hangzik, mint egy ultrakonzervatív, abszolút rendpárti eszmerendszer alapgondolata.)

Ideológiává akkor válik valamilyen gondolat- és hitrendszer, amikor minden más eszmét ki akar szorítani. (Minden -izmusra igaz ez, még a humanizmusra is ha mereven, automatikusan alkalmazzák.) Egyeduralomra törve mint a végső igazság letéteményese, a valóságot meg akarja erőszakolni és ennek érdekében militarizálódik. Harari könyveinek egyes gondolatai szerintem a nihilizmusuk miatt alkalmasak lehetnek arra, hogy ideológiai fegyvert kovácsoljanak belőlük. (Emiatt olvasta Orbán és nem másért.)

Klasszikus történetek: Alapítvány trilógia, Csillagok háborúja és Gyűrűk Ura

Én magam legalább három olyan közismert nagy eposzról tudok, amikor a globális szövetségi rendszerek szétesve és kaotikussá válva egy nagy birodalomnak (ill. voltaképpen a gonoszság terjedésének) készítik elő a talajt. Az egyik ilyen Asimov Alapítvány trilógiája, a másik pedig a még ennél is közismertebb film eposz, a Csillagok háborúja. Hasonló sémára épül Gyűrűk Ura filmtrilógia (ill. az alapjául szolgáló regényfolyam) is, a kiindulópont ugyanaz mint most az Európai Unió esetében: egy gyenge, egyre döntésképtelenebb szövetségi rendszer, amely kisebb konfliktusokat sem tud kezelni, mert a vezetők között nincs egyetértés az alapvető kérdésekben és nincs is olyan algoritmus, amely mentén egyezségre tudnának jutni. Az eredmény káosz, amelybe betör a gonosz Birodalom, amiről persze tudható, hogy minden esetben visszavág. Ilyen birodalmat megtestesítő gátlástalan, nihilista, machiavellista és militarizált vezetésű nagy méretű állam egyébként a közelünkben is létezik, Oroszországnak hívják. Kisebb államok populistái pedig buzgón igyekeznek a putyinizmus sikeres (vagy annak tűnő) receptjeit lemásolni és a saját országukra adaptálni.

Így harcolj a multik ellen

A gonosz multik ellen nem szavakban kell harcolni, hanem tettekkel: ha tényleg komolyan gondoljuk a dolgot, akkor egyszerűen ne vásároljunk semmit, amit multinacionális cégek állítanak elő. Autókkal például már gondban lehetünk: a választék ezáltal nagyon le fog csökkenni, egyszerűbb ha nem veszünk semmilyen autót. Vegyünk mindenből no-name márkákat (kínai koppintásokat, ezek ugyanis még nem multik). Szigorúan véve semmilyen cikket nem vehetünk aminek neve van, csupán olyat, amelyet kisipari módszerekkel helyben termeltek. Vagy vehetjük állami vállalatok termékeit - bár elég nehéz dolgunk lesz, mert ilyenek az iparban nem nagyon működnek.

Banktól se kérj sose kölcsön, inkább csak rokonoktól vagy ismerősöktől - ha tudsz persze. Ily módon az összes "multi" kiéheztethető és rövid távon tönkremegy.

A globalizmus elleni küzdelem előbb-utóbb elvezet a kvázi-önellátó faluközösségekhez, amely a jelenlegi civilizációnk végét jelentené, és valami új kezdetét. (A legnagyobb problémát a változás gyorsasága jelentené: egy meglehetősen zűrzavaros és fájdalmas átmeneti korszakot hozna el.)

A nagy harc közepette a környezetünk tönkremegy

A populista, szélsőjobbos beütésű rezsimek a legkevésbé hajlamosak a környezetvédelmi együttműködésre, például az USA, Oroszország, Lengyelország a szenet vagy a kőolajat nyomják és gátat szabnak a szén-dioxid kibocsátás csökkentésének. A szélsőjobb nem híve az alternatív energiáknak és nem mondanak le az óriási autókról sem - harcias egójuk nem engedi, hogy biciklire pattanjanak vagy a tömegközlekedést vegyék igénybe a munkába járáshoz. A nacionalizmus pedig annyira védi a saját (vagy annak gondolt) érdekeket, hogy borít mindenféle nemzetközi megegyezést, emiatt nem fognak csökkenni a szén-dioxid kvóták, a globális felmelegedés pedig pár évtizeden belül katasztrófához vezet.

Egyetlen reményünk az marad a szélsőjobb totális hatalomátvétele eseten: ha az egész globális civilizáció borul egy-két évtizeden belül. Igaz, hogy sokakat fenyegetne éhhalállal vagy a puszta vegetálás szintjével, és visszaesnénk pár évezredet a kis falvak szintjére, viszont mivel gyakorlatilag senkinek nem lenne semmije (néhány kiválasztotton kívül persze), a környezetünk talán túlélné.

Mégis zajlanak csendes forradalmak

A legtöbb forradalom éppen hogy nem látványos módon zajlik, hanem kisebb lépésekben. Kevesen tudják például azt, hogy a brit alkotmányossági forradalom, amelyből a modern parlamentáris rendszerek megszülettek 1689-ben következett be. Okos emberek összeülve levonták a megfelelő tanulságokat és a világ legjobban működő rendszerét hozták létre. (Annyira így van ez, hogy az egykori angol gyarmatok mindegyike jobb helyzetben van mint a nem angolok által gyarmatosított szomszédjaik. Ennyit jelentett a brit parlamentáris és jogrendszer átvétele.)

Ma is számos forradalom zajlik, nem látványos módon - bár egyikben sem vagyunk élenjárók. Ilyen például az oktatás forradalma, ahol a lexikális tudás sulykolását felváltja a gondolkodás és a tudás megszerzésének képessége. A pszichológia forradalma: a mai pszichológia annyiban hasonlít például Freud tudományához mint egy mai autó a Ford T-modelljéhez, az önismeret új távlatait nyitja meg. Az egészségügy forradalma: egyre kifinomultabb és személyre szabott módszerek, amelyek nem ritkán a beteg aktív részvételét is igénylik.

A szélsőjobb nem vesz részt ezekben

A szélsőjobb hívei általában nem hisznek az új felfogások hatásosságában és gyanakodva fogadják a legújabb tudományos megközelítéseket. Ez még önmagában jelenthet nagyon is gerinces magatartást is: számomra teljesen hitelesek azok, akik valódi hagyományos értékeket ápolnak és azok letisztult változataihoz szeretnének visszatérni. Ezzel szemben nagyon sokan vannak köztük militarista hőzöngők, akiket semmilyen belső fejlődési törekvés és közösségépítési vágy nem motivál, csupán valamiféle "könnyű zsákmány" reménye. A militarizmus fő ismertetőjele, hogy folyamatosan másokat okolunk és hibáztatunk a problémáért - a hiba sosem bennünk van.

Magyarországon időnként felcsillan annak az esélye, hogy egy kielégítően működő hibrid-rendszer (kvázi puha diktatúra) irányába menjünk el, de rendre visszatér a kemény vonal és sajnos egyre hangosabb a háborús logika egyirányú utcájába belefutott szerencsétlenek nagy tömege.