Az EU fejlesztési javaslatai között egyébként szerepel az a pont, ahol szerintem a felzárkózásunkban a legnagyobb potenciált sejthetjük. Köztudomású, hogy a magyar gazdaság leggyengébb pontja az alacsony termelékenység, és ez nem csak a magyar cégekre, hanem a külföldi tulajdonú vállalatokra is igaz. A külföldi cégek esetében ennek egyik oka az lehet, hogy nem mindig a legmodernebb, legautomatizáltabb technológiát kapják meg, de van egy olyan oka is, hogy ezeket a cégeket is zömmel magyar menedzserek vezetik, és saját tapasztalatból is mondhatom, hogy az ő sajátos stílusuk, vezetési hiányosságaik sokat ronthatnak a cégek teljesítményén.

Általánosságban elmondható, hogy az országok hozzáadott-érték termelési képessége közötti különbség nem annyira az egyes dolgozók szintjén jelentkezik, hanem az őket irányító vezetők szintjén fogható meg leginkább. (Magyarán szólva olykor túlfizetettek az általuk nyújtott teljesítményhez képest.) Ezért ha fejleszteni szeretnénk a gazdaságot, ezen a téren érhetjük el a legnagyobb eredményt.

 Emiatt hibás az extenzív fejlesztési modell

 A kormány tervezett intézkedései között nagyon sok extenzív, mennyiségi elem van: még több pénzt pumpálunk a rendszerbe, több dolgozónak biztosítunk munkalehetőséget, kismamáktól és a diákoktól kezdve a nyugdíjasokig: Kapára, kaszára parasztok! (Bocsánat, "keményen dolgozó kisemberek".) Ennek a modellnek a korlátai igen közismertek és egy idő után kifullad - a nagy Szovjetunió is belebukott ebbe, Kína is küszködik már ezzel a problémával, hogy az idő elteltével egyre kevesebb embert tud bevonni a munkapiacra. A nagy népesség nem jelent egyértelműen előnyt: a rabszolgák beözönlése az USA déli államaiban (és máshol is) akadályozta a gazdasági fejlődést, ezzel szemben a kemény, szélsőséges időjárás sújtotta északon csak a csapatmunka, egyenrangú emberek szövetsége volt képes megteremteni egy civilizáció alapjait.

Ahol az emberi erőforrás erősebben korlátos, ott a kényszerek nem törvényszerűen ugyan, de olyan irányban hathatnak, hogy javul az együttműködés és a csapatmunka a cégek között és a cégeken belül. A magyar gazdaság is jó esetben kénytelen lesz feladni a kevéssé termelékeny, alacsony hozzáadott értékű, manufakturális szintű gyártásokat a munkaerő korlátossága miatt - ez persze csak egy kedvező forgatókönyv esetén fog megvalósulni.

 Ezt kellene megtanulnia a mai vezetőknek - konkrét javaslat

 A magyar menedzserek egy jó részének a főbb hiányosságai eléggé közismertek, és mivel a vállalatok vezetése a legmeghatározóbb, ezért a cégvezetők számára írnék elő államilag finanszírozott képzéseket. Az EU javaslatai között van is utalás ilyesmire, én kötelezővé tenném bizonyos életkor alatt minden, 10 főnél nagyobb vállalat vezetője számára, hogy egy éves OKJ jellegű, államilag támogatott képzést tegyen (ha nem tudja igazolni, hogy rendelkezik ilyesmivel) az alábbi modulokból: üzleti tervezés és vállalatfejlesztés, humán menedzsment és etika, számítógépesítés és automatizálás, költségcsökkentési és hatékonyságnövelő eljárások stb. Egy tanulmányutat is szerveznék számukra hasonló profilú, piacvezető nyugati vállalatokhoz jelentős állami támogatással.

Mindezek a vállalati kultúrák fejlesztésében jelentős hatással lehetnek és a dolgozóit támogató, motiválni és fejleszteni képes vezető szinte csodákra lehetne képes: az emberei kicsivel nagyobb önállósággal szintet léphetnének a munkájukban, (jelenleg sokan vannak, akik kábé egy szinttel alacsonyabb munkakörben dolgoznak, mint amire a képességeik alkalmassá teszik őket), emellett csökkenne a bürokratikus mentalitás, mernének bátrabban kezdeményezni, igényelnék hogy képezzék magukat, több újítást adnának be, javulna a csapatmunka, nagyobb kedvvel járnának dolgozni, csökkenne a fluktuáció és végső soron javulna a cég eredményessége is.

 A kormány a törzsi ösztönökre hat folyamatosan, de a retorika mögött egész mást csinál

 A törzsi ösztönök és primitív emocionális húrok pengetése zajlik, amikor a kormány azt hangsúlyozza, hogy legyünk egyre többen - hiszen ott van valahol mélyen bennük, hogy ha csatára kerül sor, akkor a több legyőzi a kevesebbet (az emberi agresszió 90%-ban gyávaságról szol, szinte mindig egy sokkal erősebb csapat támadta meg alattomosan, a sokkal gyengébbeket). Az emberek "munkára fogása, dolgoztatása" emellett némileg feudális ízű, - elfeledve például azt, hogy azokban az országokban, ahol sok munkaórát dolgoznak (Görögország), általában sokkal kisebb pénzeket visznek haza "a borítékban", mint ahol jó a szervezettség (Németország).

A kormány tisztában van vele, hogy rövid- és középtávon leginkább a bevándorlás segíthet abban, hogy legyen elég dolgozó, - azonban egyszer már nagyon sikeresen eladta azt, hogy az EU ide akarja telepíteni a bevándorlókat, holott mi tudjuk csak jól eldönteni, hogy ki a jó bevándorló. Annyira sok bőrt tud lehúzni erről, mint amikor egy bandának nagyon bejön (egy eredetileg viccnek szánt) szám, utána jöhet CD-n, videón, TV-ben, színpadon, haknikon, éjjel-nappal folyhat a csapból. És habár már mindenki unja, a primitívsége miatt könnyű megjegyezni: magyar jó - EU rossz, "négy láb jó, két láb rossz" mintára épül. Az egyik gond ezzel a retorikával, hogy suttyomban a többi visegrádi ország is hasonló politikát folytatott bevándorlással, mégsem "erőszakolta meg" (szépen mondva) őket az EU.

A másik, hogy többé-kevésbé egyet is lehet érteni Orbánék bevándorláspolitikájával, csak azzal nem hogy lényegében hazudnak, mert bizony az őáltaluk befogadott bevándorlók vagy menekültek sem biztos, hogy sokkal különbek más országokba érkezőktől. (Bár azzal csak egyet lehet érteni, hogy az általunk befogadottak többféle, hozzánk általában egy picivel közelebb eső kultúrából származnak mint a németekhez érkezők.)

 Poroszos oktatással mindez nem megy

 Az oktatás fejlesztéséből úgy tűnik, hogy megint kimarad a lényeg, mert az iskolában a szocializáció és a gondolkodási, problémamegoldó képességek fejlesztése sokkal többet számít mint valaminek megfelelni, a megtanultakat szolgai módon visszaböfögni. Az oktatásban is mint a munkában a minőség, a képességfejlesztés sokkal fontosabb mint az, hogy lélektelenül "teljesítsük a penzumot".

Emellett számos más területen is így van ez: hiába nyomjuk összevont szemöldökkel egyre nagyobb erővel akár padlógázig, ebből csak erőlködés lesz, mert elvész a kreativitás (K+F) és a vállalkozókedv (a biztonság elsődlegességével, "a csak ismerőssel állok szóba" alapelvvel ugyebár ellentmondásban van a kockázatvállalás.) Kutatók már régóta mondanak hasonlókat, de mivel az eredményeik gyakran ellentmondanak a kormány ideológiájának, ezért egyszerűbb a kutatás jelenlegi bázisait megszüntetni és azokat fizetni meg, akik azt hozzák ki, amit a hatalom elvár tőlük.

Az ország egész mentalitásának kellene lassan megváltozni ahhoz, hogy élni tudjunk azzal a fokozódó munkaerőhiány adta kényszerrel, hogy a dolgozó már többé nem kezelhető csereszabatos darabáruként sem automataként, hanem a munkatársam, akivel a lehető legjobb együttműködésre törekszem. Emellett még politikai vezetőink magatartása is egyfajta például szolgál az egész társadalom számára: az arrogancia és a simlisség, a mutyizás és a korrupció egyaránt rossz vért szül.

 Nem kell követni mindenben a "hanyatló nyugatot", utolérni sem feltétlenül

Sosem tudtam megérteni, hogyan lehet egy országot "utolérni", ha a kultúrája egészen más, az előnyök és hátrányok országonként eltérnek. Magasabb életszínvonalon is jelentkeznek más jellegű, de szubjektíve hasonló szintű problémák, az életminőség sosem lehet azonos. (Nem beszélve arról, hogy először a cseheket és a szlovénokat kellene "utolérni", nem az osztrákokat.) Nyilvánvaló, hogy a fokozódó bevándorlás nagy eséllyel növeli a társadalmi súrlódások és a bűnözés mértékét - bár a terrorizmusét nem feltétlenül.

Azt viszont jó ha tudjuk, hogy tőlünk nyugatra komoly kutatások zajlanak a terrorizmussal kapcsolatban, és akit komolyan érdekel ez a téma, az vegyen részt egy nyílt internetes tanfolyamon, ne a nálunk levő álszakértőket hallgassa. Így például a terrorizmus működéséből, száznál is több eset alapján az alábbi következtetéseket vonták le: fellépése nem függ össze a szegénységgel, a terrorista nem tekinthető pszichiátriai értelemben vett elmeháborodottnak, a terrorista szervezetek egyike sem éri el a célkitűzéseit és a kemény fellépés velük szemben rendre eredményt hoz. A terrorizmus a kutatások alapján a járványokhoz hasonlítható: nem lehet megmondani, hogy mikor és hol fog kitörni, csak azt, hogy hol sanszos a fellépése. A terrorizmus fő kockázati tényezői: tizen- és huszonéves férfiak nagy számban egy tömbben, család nélkül, munkanélküliség illetve életcélok hiánya, megfelelő ideológia valamint egy-két fanatikus vezető.

Nem tartom valószínűnek, hogy a magyar pártok támogatnák az ilyen típusú kockázatokat, hiszen a magyar társadalom inkább kockázatkerülőbb és gondoskodás felé hajló, nálunk még egy kicsit hangosabb tüntetésnek is nagyobb visszhangja szokott lenni, mint nyugaton egy erőszakba torkolló demonstrációnak. És egyáltalán nem biztos, hogy mindez baj lenne.

 Ne nagy tömegeket akarjunk, hanem ütőképes és önállóságra képes kisebb egységeket

A nagy tömegek sokak számára vonzóak lehetnek, általában a diktátorok szerették felvonultatni őket, azonban Berzsenyivel szólva "nem sokaság, hanem Lélek, s szabad nép tesz csuda dolgokat". A csaták kimenetelét legtöbbször nem a túlerő, hanem önállóságra képes, jól szervezett és erős kis egységek együttműködése döntötte el. Nem még több dolgozóra még több túlórára van szükség hanem minőségi fejlesztésre, a profikat kell a saját szakterületükön még jobban megerősíteni.