1. Biztos, hogy a műanyaggal kellene a legtöbbet foglalkoznunk?

 A műanyag környezetszennyezés a legfeltűnőbb és a legfájóbb ugyan, azt azonban túlzás állítani, hogy károsabb lenne mint az összes többi együttesen. (Az emocionális töltet ez esetben nagyobbnak tűnik mint a valós veszély.) Megfigyelhető, hogy ha túl sokat foglalkozunk a műanyagokkal, az elveszi a figyelmet több más területről, ahol szintén fontos feladataink vannak. A műanyagokkal kapcsolatban az alábbiakat gondolom: 1. Minden tiszteletem azoké, akik zéró csomagolással, a saját edényeikbe vásárolnak, én viszont úgy gondolom, hogy ez egy kicsit túl körülményessé tesz sok mindent. 2. Ha kerülöm a műanyagot teljes mértékben, az nem segít azon, ha több milliárd ember fegyelmezetlenül eldobálja. 3. Nem vásárolok sem műanyag palackot sem zacskót, ha el tudom kerülni, és sok esetben elkerülhető. 4. A műanyag hulladékkal gondosan járok el, szelektíven gyűjtöm és másodlagos célra is felhasználom (pl. a zacskót szemetes zsáknak, ezért nem kell külön szemetes zsákot vásárolni.) 5. A műanyag csomagolás sok esetben kevésbé környezetterhelő mint a papír, az üveg vagy a textil: a papírhoz sok fát kell kivágni és nagy a vízlábnyoma, az üveget 20 alkalommal kell felhasználni, hogy annyira környezetbarát legyen mint a műanyag, a textilt még ennél is többször. 6. Hajlandó vagyok többet fizetni a csomagolásért, ha a kormányok a jelenlegi, nem környezetbarát műanyagok használatát betiltják és organikus, lebomló műanyagok használatát írják elő (ezt tartom a legjobb megoldásnak középtávon). 7. Hajlandó vagyok részt venni személyesen is az eldobált műanyag hulladék gyűjtésében.

 2. A kényelem társadalmának véget kell vetni fokozatosan

 A modern társadalmakra a kényelem igénye még a fogyasztás hajszolásánál is nagyobb mértékben jellemző. Például össze-vissza szállítgatunk sok mindent (ami a csomagolóanyag szükségletet is megnöveli), mert kényelmesebb a szupermarketből megvenni egyszerre mindent, mint a zöldségeket a helyi termelőktől, a kenyeret a pékségből, stb. Sokan nem tudnak vagy nem is akarnak erre időt szánni, ráadásul a helyi termék nem is mindig olcsóbb. A készételt is kényelmesebb megvenni vagy étteremből rendelni (nem csak a gyors éttermeket értve ez alatt) mint főzni, holott az utóbbi esetben kevesebb veszteség keletkezik, emiatt inkább környezetbarát és még általában egészségesebb is, hiszen friss ételt fogyasztunk, adalékanyagok nélkül.

Igenis Skandinávia a mérce majdnem mindenben, abban is, hogy át kell szokni biciklire, településen belüli utakra nem nagyon szabad autót használni, ne legyen ciki tömegközlekedéssel utazni sem - a társadalmi normáknak sokat kell még változni. Itt megint a mozgás egészségessége is szerepet játszik a környezetvédelem mellett. Nem igaz, hogy az elektromos autó olyan nagy előrelépést jelent: rengeteg sok olyan fémet használ fel, amely korlátozott mértékben áll rendelkezésre, például a jó vezetőképességű rézből is egyre nagyobb hiány van, emellett az áram termelése sem mindig környezetbarát.

A "zéró növekedés" mozgalma szerintem tévúton jár: meg kell barátkozni azzal a gondolattal, hogy a legfejlettebb országok gazdaságai kis mértékben zsugorodhatnak is a környezetvédelmi szemlélet terjedésének következtében, például a szállítás és a globális kereskedelem csökkenése miatt. (Még mindig jobb, ha emiatt zsugorodnak, mintha folyamatos természeti katasztrófák hatására esnének össze.)

Az étrend átalakítása sem kényelmes: a szokások miatt legtöbbünknek némi gondot jelent úgy lecsökkentenie a húsfogyasztását, hogy a tejtermékek fogyasztása is csökkenjen, emellett továbbra is kiegyensúlyozott maradjon a fehérje ellátás és a szénhidrát se kerüljön túlsúlyba. Nem kényelmes, de nem megoldhatatlan, és nyilván fokozatosan történhet. A hús nagyon tápláló, a hús fogyasztása egyszerű - de nem feltétlenül szükséges, bár ezen a ponton az egyéni igények eltérhetnek. (A biotermék viszont ebből a szempontból nem jelentős előrelépés, mert az előállítása nem elég termelékeny. Inkább a tömegtermelést kell egyre jobban közelíteni a biogazdálkodáshoz.)

Emellett egyéb dolgokról is le kell tudni mondani, például hatalmas ruhatár sem tartható fenn a környezet károsítása nélkül. A jelenleginél is többen kellene, hogy turkálókból vásároljanak, alig használt ruhákat nem szabadna kidobni semmi esetre sem, éppúgy mint élelmiszert sem a jelenlegi szinten. (Egy része már a földeken marad, mert nem elég mutatós, hogy eladják, egy részét az üzletek semmisítik meg és a vásárlók is sokat pazarolnak el.) Láttam egy olyan feliratot, hogy ha egy élelmiszer szavatossága éppen lejárt az nem azt jelenti, hogy a fogyasztása halálos.

 3. A világ legfejlettebb országa az utolsók között van, de mi sem dicsekedhetünk

 Az USA esetében a karbon lábnyom mutatja meg (többek között persze), hogy mennyire barbár országról van szó, hiszen az energiapazarlás egy átlagos amerikai háztartásban óriási: amiből sok van és olcsó, azzal a legtöbben nem takarékoskodnak. (Kivételt képez pl. Kalifornia, ahol már kénytelenek alkalmazkodni a vízhiányhoz.) Szerencsére mi a németeket igyekszünk követni sok mindenben: energiabarát lakóházak, megújuló energiaforrások (pl. napelemek) elterjedése leginkább ennek köszönhető. Mostanra jutottunk el oda, hogy megtérülhet egy napelem vagy egy szélkerék - annak persze, aki megengedheti, a középosztálytól felfelé. Hogy a rezsicsökkentés kinek járjon vagy a benzin adójának szintje milyen legyen, mindez sokkal inkább politikai kérdés mint a környezetvédelmi racionalitás függvénye. (Bizonyos társadalmi csoportokat igyekszik megvédeni az ilyen költségek megnövekedésétől a jelenlegi kormányunk - vitatható, hogy jól teszi vagy nem.)

Kíváncsi vagyok, hogy valóban életbe lép-e az építési engedélyek szigorú szabályokhoz való kötése - és a szabályok betartatása néhány éven belül. A zéró energiafelhasználású épület technikai megvalósítása egy dolog - a társadalmi közeg fogadókészsége ettől eltérhet. A legtöbb lakóépület jelenleg gyengén szigetelt és sokan azzal fűtenek, amivel tudnak, nem számít nekik, hogy milyen mérgező a környezetre nézve. A környezetbarát otthonok terjedése lényeges szintugrást jelentene a mai állapotokhoz képest.

Ha nincsenek komoly pénzügyi ösztönzők, akár állami támogatások formájában, akkor nem nagyon fog változni semmi.

 4. Mindezzel a feladat még félig sincs megoldva

 Leginkább amiatt, mert a fejlődő országokból származik a környezetszennyezés egyre nagyobb része, és eléggé nehéznek tűnik rákényszeríteni őket a környezetet megóvó intézkedésekre. A helyzetet némileg javíthatja, hogyha a fejlettek esetében a szaldó pozitív: például több fát ültetünk folyamatosan mint amennyit kivágunk. (Bár ennek a hatását is csak évtizedek múlva érezhetnénk.)

Például a fák kivágását meg kellene szigorítani, bizonyos korú és méretű egészséges fákat nem szabadna kivágni (még magántulajdonban sem), csak ha ez valóban indokolt. Jelenleg még az a barbár gyakorlat, hogy területrendezés címszó alatt mindent letarolunk, sivár betonrengeteget hozva létre a "kaotikus" természet helyén.

A víz is gyaníthatóan egyre nagyobb kincs lesz országunkban, kevesebb vizet használó ipari és mezőgazdasági termelés irányába kellene haladnunk.

A sort pedig lehetne folytatni tovább, például hogy milyen lépéseket tehetünk a biodiverzitás megőrzéséért. Például ha a rovarok fajszáma csökken, a madaraké is csökkenni fog. Ha nincs elég virágos növény, csak beton vagy gyepszőnyeg, akkor a méhállomány pusztul stb.

 Mindenki pontozhatja magát, hogy melyik téren tudott eredményt elérni:

1.Műanyagok minimálisra korlátozása, 2.főzés készétel helyett, 3. környezetbarát étrend, 4.bicikli autó helyett 5.energiatakarékos otthon, 6.kevesebb textil (és használt ruhák vásárlása), 7.fák ültetése és biodiverzitás növelése 8.komposztálás, 9.idényszerű helyi termékek előnyben részesítése.