A rendszerváltás után az ország eddig két fejlődési szakaszon ment át. Az első szakaszban a fő célok a csatlakozás Európa fejlettebb részéhez, a jogállamiság, szabad utazás és véleményszabadság votak (1986-ban még elfogadta a társadalom a rendőrök erőszakos fellépését, 2006-ban már nem). Különféle kormányok alatt ez az átmenet 2002-re 12 év alatt zárult le, bár sajnos még további 8 év telt el az irányváltásig.

A második szakasz lényege a közbiztonság megerősítése, a törvények és jogszabályok jobb betartatása, a piacvédelem és nemzetközi érdekvédelem erősítése valamint a hagyományőrzés reneszánsza. 2018-ra ez a konszolidációs szakasz is lezárult és át tudnánk lépni a következőbe, amelynek alapvetően egyetlen fő akadálya van jelenleg, bár az eléggé jelentős. A harmadik szakasz a fejlett országokra jellemző vállalkozásfejlesztéseket, a bizalom és együttműködés kultúrájában való szintlépést, az oktatási rendszer korszerűsítését foglalja magába többek között valamint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást és a környezettudatos felfogás elterjedését (bár ez inkább már a negyedik szintet jellemzi).

A jelenlegi ésszerű cél Spanyolország illetve más dél-európai országok szintjének elérése egy-két évtizeden belül, amely reális abból a szempontból is, hogy a csehek már közel vannak hozzá, másrészt az Európai Unió is jelentős anyagi támogatást nyújt ehhez.

Lényege az ilyen folyamatoknak, hogy az egyik szint politikusainak felfogása nem alkalmas a rákövetkező szinten, mert másfajta feladatokat kell megoldani. (Erre példa a történelmünkből Deák Ferenc, akinek élete fő műve a kiegyezés előkészítése volt, utána már a magyar parlamentben nem tudott jelentőset alkotni.) A sikeres felzárkózás és a szintugrás kivétel nélkül minden országban többféle kormány munkájának eredménye volt, viszont ahol évtizedekig ugyanaz a politikai vezetés működött az minden esetben kudarchoz vezetett (Putyin, Lukasenko, Castro stb. rendszerei).

Botorság lenne azt képzelni, hogy egyedül a mi országunkra másféle törvények vonatkoznának, ki kell mondani nyíltan, hogy az ország fejlődésének a legfőbb akadálya a jelenlegi kormányfő személye, valamint az ő politikájára épült NER rendszere. (Amikor a kormányzat azzal kezdi a mondatot, hogy Magyarország vagy magyar emberek, már akkor csúsztat t.képp hazudik, mert azt sugallja, hogy mi különlegesek vagyunk mindenben - mennyire könnyű ezzel a hazugsággal érzelmileg azonosulni.)

A fejlődésünk hiányosságai nyilvánvalóak: exportunk jelenlegi volumene az itt levő multiknak köszönhető viszont erős magyar vállalatok, amelyek a nemzetközi ligában is labdába rúghatnak, gyakorlatilag nem léteznek. A mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk a jó adottságok ellenére sem exportál annyit, amennyi élelmiszert behozunk. (Gyakorlatilag az alacsony hozzáadott értékű, termőföldigényes gabonatermesztés a fő erősségünk, a többi területen már leköröztek bennünket.) Az építőipar és a turizmus szárnyal, azonban nincsenek meggyőző gazdasági alapok, amelyekre ezek épülhetnének, tehát bármikor kipukkadhatnak. Az óriási pénzbeáramlás, a "könnyű pénzek" erkölcsileg romboló hatásúak, leginkább a korrupciót növelik.

Léteznek viszonylagos jómódban élő országok, amelyek társadalma fejletlen maradt, mint például Kazahsztán vagy Szaúd-Arábia, ilyen szempontból a magyar társadalomról sem lehet túl sok jót mondani. Van viszont nálunk egy borzasztóan nagyképű és arrogáns, bolsevik stílusban kommunikáló "élcsapat", (nem véletlen, hogy a kormányfő Lenint idézte akkor is, amikor a néppárti frakciónak levelet írt), amely kellőképp zárt csoport lévén magának is bebeszélte már, hogy egyedül ők képesek a magyar társadalom vezetésére és hiteles képviseletére.

A reális forgatókönyv 2018-ban egy koalíciós kormányzás lett volna, amelyet a Fidesz machiavellizmusa hiúsított meg (ez a felfogás már sehol nem szalonképes tőlünk nyugatra), a választási rendszer megváltoztatásával és a folytonos demagógiával operálva sikerrel mozgósították a kevéssé tájékozott választók jelentős csoportjait.

A "biztonság" és a "megvédeni" fogalmak folyamatos hangoztatása mindeddig bevált és még szinte senki nem gondolkodott el azon, hogy ez mennyire ártalmas gyakorlat (kivéve a külföldön munkát vállalókat, akik egészen más perspektívában látják az eseményeket és ennek megfelelően a Fidesz népszerűsége alacsony a körükben). A biztonság folytonos hajszolása megöli a vállalkozószellemet, amely az EU átlagától messze elmarad nálunk. Emellett a bizalmatlanság erősítése más csoportokkal szemben felerősítette a rasszizmust és a befelé fordulást: a törzsi logikát követve fontosabb, az illető "megbízhatósága" mint az alkalmassága az adott feladatra.

Ráadásul az alaptörvényünk (egy olyan saláta, amellyel nem is tudom, hogyan tud boldogulni az alkotmánybíróság, ha a jogalkotói szándékot keresi a zavaros megfogalmazásokban), tartalmaz egy kitételt arról, hogy a társadalom 49%-a meg kell, hogy védje az 51%-át. A nők védelméről van szó, amely egyrészt ellentétben áll a nemi alapú megkülönböztetés alkotmányos alapelvével, másrészt nem indokolható, harmadrészt egy középkori lovagi vagy annál régebbi törzsi eszményt tükröz. Természetesen indokolt a családok védelme vagy a gyermekét nevelő nő védelme, de például egy nyugdíjas nő semmivel nincs hátrányosabb helyzetben egy nyugdíjas férfinél, akinek az egészségi állapota ugyanabban az életkorban nagy valószínűséggel rosszabb. Az a szomorú, hogy a zavaros megfogalmazásokon senki nem akad fenn ma már és elfogadjuk az olyan beszédeket, amely mondjuk egy egyetemi vizsgán helyből elégtelennek minősülnének. A nők nagy részének egyáltalán nem arra van szüksége, hogy "megvédjék", hiszen meg tudja védeni magát, sokkal inkább megfelelő támogatásra a céljai eléréséhez.

Azt a fajta gyermeteg mítoszt erősíti folyton a kormány kommunikációja, hogy Magyarország teljesen egyedül van, de képes hősies módon harcolni az egész világ ellen, sőt mi fújjuk a passzátszlet a kontinensen. Gonosz emberek (főként zsidó pénzemberek) összeesküdtek ellenünk és a vesztünket akarják - ezért az egyetlen megoldás a a háborús logikán alapuló parancsuralmi rendszer és hogy a vezérkar majd kitalál mindent, az apparátus pedig végrehajtja. Az eredmény jól látható: elhülyített fanatikusok tömege és túltengő bürokrácia.

A tömegek boldogan követik az ilyesmit, hiszen a tömegben fel lehet oldódni és nem kell gondolkozni, nagyon sok esetet lehet mondani, amikor a tömeg lenullázza a tagok intelligenciáját. A tömegmentalitás sodorta az embereket boldogan az I. világháborúba, diktátorok utasítására meneteltek és vonultak fel emberek százezrei május elsejéken, és az is közismert, hogy amit nagyon sokan gondolnak igaznak az egy ponton túl már gyanús, nem több mint leegyszerűsített igazság azaz demagógia.

A populizmus alapja mindenhol a tömegek hatalmának erősítése: nem annyira felemelni akarja az állampolgárokat és megerősíteni, mint amennyire velük szemben másokat rosszabb helyzetbe hozni. A Brexit esetében is sokan vannak, akik nem azt nézik, hogy nekik hogyan lehetne jobb, hanem azon vannak, hogy mások is süllyedjenek le az ő szintjükre és a társadalmi státuszuk ezáltal tudjon relatív módon emelkedni (érezhessék magukat valakinek). A rasszizmus lényege sem más mint ürügyet találni arra, hogy másokat kizárhassunk a versenyből.

A legfőbb probléma a rendszer rugalmatlansága, politikai múmiákkal (Kövér), inkompetens miniszterekkel (Kásler), a kormányfő hatalmára nem veszélyes, kevéssé tehetséges kontraszelektált politikusokkal, - az ellenzéket leradírozó és karaktergyilkosságtól sem visszariadó bebetonozott hatalommal.

Tehát nem csak az 1. szint gondolkodásmódja tartott nálunk túl sokáig 2002 után, hanem 2. szint politizálása is túlfutotta magát és az egyetlen, ami a kormányzati ideológia alapját képezi és amire rá is játszik a kormányzat az a nyugati civilizáció összeomlása, ennek megfelelően a destruktív eszközöktől sem riad vissza. A saját mérsékeltebb irányzatát is megtagadva a tudomány, az oktatás, a média területén meglehetőségen túlterjeszkedett a jelenlegi hatalom. Az EU ennek megfelelően egyre erősebb jelzéseket ad, azzal arányban, amilyen mértékben az előző szinten létrejött jogállamiságot bontja le a kormány - illetve aki az egész politika alapját meghatározza és a kohézióját biztosítja, a kormányfő személye.

A régióban a politikai irányvonal nagyjából hasonló, de mindenféle faxni nélkül. A bevándorló ellenesség és a muszlim bevándorlás korlátozása mindenhol jellemző, kvótaszerű betelepítés sehol nincs, az oroszokkal mások is törekednek a jó kapcsolatra, piacvédelmi intézkedéseket szintén hoznak csehek, lengyelek és szlovákok, emellett a gazdasági fejlődésük többnyire gyorsabb is a miénknél. Semmi szükségük nincs a Brüsszel-ellenes propagandára, ez nálunk sem több mint porhintés a kormány túlhatalmának igazolására.