Fenntartható-e az erőszak csökkenésének több évszázados tendenciája?
A világban az erőszak több évszázada folyamatosan csökken, a tendencia vitathatatlan, az erőszak bármelyik formáját is vizsgáljuk - ez nem vélemény kérdése, hanem Pinker: Az erőszak Alkonya c. 800 oldalas enciklopédikus művének egyik fő konklúziója.
Hogyha azt nézzük, hogy milyen eséllyel ér valakit erőszakos támadás, akkor azt mondhatjuk, hogy még soha ilyen békés társadalomban nem éltünk, legalábbis a Föld országainak nagy többségében. Igaz viszont, hogy ez a csökkenő tendencia gyakran megtörik és az erőszak szintje időként megint megint megnövekszik.
Senki nem tudta jól előrejelezni, hogy mikor fog nőni és mikor csökkenni: a két világháború rémségeire például senki sem számított, viszont sokak várakozásával ellentétben nem tört ki a 20.században a harmadik, sőt fokozatos enyhülés vette kezdetét. A Szovjetunió összeomlása után megint sokan attól tartottak, hogy az erőegyensúly megbomlása miatt több lesz a háború, de nem ez történt. A 60-as évek végétől a "new wave" anarchiát éltető mozgalmai után a nagyvárosokban átmenetileg ismét fellángolt az erőszak (gyilkosságok, rablások, nemi erőszak stb), amely a 90-es években ismét csökkenni kezdett és ez a trend a mai napig tart.
Az a szubjektív érzés, hogy milyen rengeteg a háború és a bűntény a világban pontosan azt mutatja, hogy sokkal érzékenyebben reagálunk az erőszakos cselekedetekre, olyanokra is (pl. állatkínzásra vagy gyermekek bántalmazására), amely fölött pár évtizede még elsiklottunk.
Az erőszak változását előrejelezni azonban nem könnyebb mint megjósolni a tőzsdei árfolyamok alakulását. Ugyanis nagy önhittségre vallana egy olyan magatartás, amely a múlt tendenciáit akarná kivetíteni a jövőbeli eseményekre is.
A múltban a "fogolydilemma" sokáig áthághatatlan akadálynak tűnt
A jól ismert fogolydilemma arról szól, hogy ha nem ismerem a másik ember szándékait, akkor az együttműködést választom-e abban bízva, hogy a másik is együttműködő vagy pedig az erőszakot, attól tartva, hogy a másik úgyis támadni fog és akkor én leszek a balek. Az emberiség történelmében nagyon sokáig csak az elrettentés, a másik félelemben tartása és a megelőző csapás volt az, amit nagy többség járható útnak tartott, lényeges változás csak az utóbbi évszázadokban következett be. Még ma is nagy különbségek vannak: a nyugati kultúrában a legtöbb teszt alany az együttműködést választja, míg kelet-európaiak például az oroszok ezt a fajta magatartást leginkább büntetik: a társadalmi bizalom szintje náluk különféle okok miatt lényegesen alacsonyabb.
A "boldog aranykor" nem több mítosznál: az emberek gondolkodás nélkül kihasználták előnyös helyzetüket másokkal szemben, akár gyerekekről, akár alacsonyabb társadalmi státuszúakról volt szó. Lássuk be, hogy a régi történelmünk leginkább a rémségek kicsiny boltjához hasonlítható, kínzások és kegyetlenségek végtelen sorával - a történelemírók ezekről azért nem beszéltek, mert nem is tartották említésre méltónak, ha például egy középkori földesúr lemészárolta a szomszéd uradalom pár tucat jobbágyát.
Valódi tudományos kutatómunka
A társadalomtudományokat sokan lenézik, (ami szerintem főként a szélhámos marxizmus-leninizmus örökségének köszönhető), holott óriási adatgyűjtések előzik meg azt, hogy egy kutató egyáltalán felvessen valamilyen összefüggést, és még ki kell szűrni az egyéb tényezők hatását is. Végül vagy találunk egyértelmű összefüggést vagy nem.
Például a fegyverzetek fejlődésének nem volt lényeges hatása: régebben két törzs lándzsákkal vívott harcában az embereknek arányában sokkal nagyobb része veszett oda mint egy modern háborúban. Sőt, az egyre pusztítóbb hatású fegyverek kifejlesztése ellenére sem beszélünk egyre több áldozatról, például az atom- és vegyi fegyverek használata ma is tabunak számít.
Az erőforrások birtoklásának igénye vagy a gazdasági válságok sem növelik meg általában az erőszak valószínűségét az egyes országok között vagy azokon belül. Nem ritkán a nagyobb jólétben élő társadalomban a közfelfogás jóval erőszakosabb. A vallás sem olyan tényező, amely egyértelműen képes csökkenteni az erőszakot vagy a háborúskodást. (Ezek megint nem szubjektív megállapítások, hanem olyan konklúziók, amelyek adatok tonnáira támaszkodnak.)
Macsó társadalmakban megnő az erőszak
A magabiztosságról úgy gondolták régebben, hogy csökkenti az erőszakot, azonban ez súlyos tévedés: az alázatosság hiánya, erőnk túlbecslése miatt gyakran belemehetünk szükségtelen konfliktusokba is. Ha egy területen eltolódik az arány a fiatal férfiak irányába (amely a házasság- és a karrier kilátásaikat jelentősen korlátozza) az a helyzet mindig az erőszak legjobb táptalaja, hiszen az emberek nagyobb kockázatot fognak vállalni.
A gyújtós szerepét a különféle ideológiák töltik be: ezek alapján feljogosítva érzik magukat egyesek, hogy erőszakos eszközökkel is "igazságot szolgáltassanak". Minden ideológia egyértelműen manipulatív és destruktív. Ráadásul ezek úgy terjednek, hogy van egy "kemény mag", akik az eszméiket propagálják és a közelükben élők, a velük kapcsolatban levők egy idő után átveszik. A legtöbb ember ugyanis egyszerűen konformista, szeretne a közösségbe beilleszkedni ezért azt vallja, amit a többség felfogásának tart. A végén az egész társadalom meghülyül: komolyan senki sem hisz benne (például hogy ők felsőbbrendűek vagy hogy a kizsákmányolók minden baj forrása stb), de mindenki azt hiszi, hogy a többieknek ez a meggyőződése. Belemennek "a buli kedvéért", mint amikor egy társaságban senkinek nincs kedve inni, de mindenki vedel mások kedvéért.... A legutóbbi évszázadok tömeggyilkosságai szinte kivétel nélkül ideológiákhoz kötődnek.
A macsó értékek minden társadalomban növelik az erőszakot: az "igazi férfiak" hiánya mindezt figyelembe véve egy hamis nosztalgiát takar. A nők fokozottabb társadalmi szerepvállalása ellenben egyértelműen jó hatású és mindenhol csökkentette az erőszakos cselekmények számát. (Az is egy kutatási eredmény, hogy ahol az erőszak egyik formája nagyobb mértékű, ott rendszerint más formái is elterjedtebbek, pl. a gyilkosságok számával jól korrelál a gyermekbántalmazás vagy a nemi erőszak.)
A fő tényezők, amelyek miatt lecsökkent az erőszak
Az egyik fő tényező az államhatalom nagyobb szerepe, mert megtiltja az önbíráskodást és igazságot szolgáltat. Sajnálatosan vannak még olyan amerikai filmek, ahol a hagyományos "becsület kultúrája" érvényesül. A "jó" saját kezűleg kell, hogy bosszút álljon a "gonosz" felett, aki a családját bántalmazta: csak akkor igazi a happy-end, ha megfojtja vagy szitává lövi. Az USA azon államaiban, ahol még jellemző ez a felfogás, nagyságrendileg nagyobb az erőszak mint ott, ahol a büntetés teljesen egyértelműen az állam dolga. Persze arra is szükség van, hogy az állam törvényei jól működjenek és a polgárok bízzanak is az igazságszolgáltatásban - ami Európa jelentős részén már teljesül, de a világ nagy részén még távolról sem.
A másik a kereskedelem előtérbe kerülése: több lesz a várható nyereségem, ha a másikat nem legyőzni akarom, hanem üzletet kötünk. A kereskedelem világméretű fejlődése egyértelmű összefüggést mutatott a polgárháborúk és nemzetek közötti háborúk csökkenésével. A kapcsolatokat javítja, ha megtanulok a másik fejével gondolkodni, hogy mire van valójában szüksége. Jó dolog tehát a kapitalizmus és a globalizáció? Ilyen értelemben véve egyértelműen igen.
A könyvnyomtatás feltalálását követően egyre többen olvastak olyan történeteket, amelyek nyomán bele tudtak helyezkedni a bántalmazásokat elszenvedők látásmódjába (pl. Tamás bátya kunyhója), ami növelte az empátia iránti fogékonyságot. (Az arab világban viszont a könyvnyomtatás nagyon sokáig tilos volt - ami egyik oka egyes iszlám kultúrájú nemzetek mai társadalmi elmaradottságának.)
További jelentős tényező az erőszak visszaszorulásában a javuló közoktatás. A kifinomultabbá váló gondolkodás elvetette az olyan babonákra épülő cselekedeteket mint a boszorkányüldözés és felismerte a gyermekbántalmazások, állatkínzások, a rabszolgaság stb. szükségtelen voltát. Nem annyira az önuralom elsajátítása, hanem az értelem fejlesztése, a kognitív képességeink javulása játszott fő szerepet ebben a folyamatban.
Az erőszak csökkenése progresszív jelenség
Egyértelműen nincs benne az emberi hagyományban az erőszak alacsony vagy egyre csökkenő szintje, ez egy kimondottan progresszív fejlemény. Semmiféle társadalmi morál vagy erkölcsrendszer nem volt elég hatásos, ugyanis a csoporton kívüliekkel szemben a zárt közösségek rendszerint erőszakosan lépnek fel, a társadalmak nyitottságának növelése ami sokkal inkább kívánatos e tekintetben. A nagyon konzervatív eszmék alapján élők és főleg a harcias természetűek aggódva figyelve mindezt, jellemzően egy erőszakosabb világot szeretnének látni maguk körül. Igazán jelentős hozadéka a háborúskodásnak vagy az erőszak különféle formáinak (a verbális erőszakot is beleértve) azonban nem nagyon van, nincsenek ebben az irányban igazán kézzelfogható bizonyítékok, az ellenkező irányú tapasztalatok sokkal meggyőzőbbek.
Átmenetileg meg lehet akasztani az erőszak csökkenésének folyamatát és kis mértékben vissza is lehet fordítani demagógiával, folyamatos ideológiai ráhatással, ez azonban egyre inkább erőlködésnek hat, hiszen egy rég lejárt világot szeretnének egyesek visszahozni. Az értelem egyre táguló körökben mozog, korunk embere képes sokkal tágabb összefüggésekben gondolkozni mint őseink, az emberi értelem fejlesztése gyakorlatilag maga után vonja az erőszak folyamatos csökkenését.