Ideo-logikák

Íme, az Orbán-kormányzat "eredményei" a látvány sportágakban

2019. május 21. - Tamáspatrik

Az oktatás és az egészségügy mellett az élsport is olyan terület, ahol az Orbán-kormány idején stagnálás és visszafejlődés tapasztalható. Ráadásul ezen a területen állami támogatások, EU-források és a TAO-támogatások révén összességében rengeteg pénzhez lehet jutni folyamatosan. Egy adott sportág eredményei nagyon jól mérhetőek a világversenyeken (EB-ken és VB-ken vagy esetleg olimpiákon) elért helyezésekkel, ezeken kívül pedig a nemzetközi ranglistákkal, amely főleg az első számú sportágunk, a labdarúgás esetében lehet mérvadó (minthogy az EB-kről és VB-kről általában lemaradunk).

Kiemelt támogatású látványsportágnak nálunk a foci mellett a vízilabda, jégkorong és a kézilabda számít.

Habár a vízilabda hagyományos sikersportágunk volt nemrég olimpiai aranyérmekkel, az utolsó két olimpián érem nélkül maradt a csapat és egyre ritkábban szállít érmeket a világversenyekről is annak ellenére, hogy egy olyan sportágról van szó, amelyet legfeljebb egy tucatnyi országban űznek komolyabb szinten.

A férfi- és női kézilabda is egyértelmű visszafejlődést mutat, különösen a női szakág esett vissza jelentősen, csupán egyetlen érmet szerezve az Orbán-kormány regnálása alatt, (viszont 1995 és 2005 között nyolcat), mára mindkettő lesüllyedt az európai középmezőnybe.
A jégkorong válogatott csak egy alkalommal jutott fel a legjobbak közé az utóbbi időkben és ma már a második vonalban való szereplésnek is örülhetünk.

sportok.png

Kiemelt csapatsportágak helyezései világversenyeken (EB és VB)

A labdarúgásunk körülbelül ugyanott tart, ahol 2010-ben. Egy rövid fellángolástól eltekintve az előző EB időszakában, a világranglistán ismét visszacsúsztunk, - az ún. ÉLŐ pontszámunk jobban megmutatja ezt mint a világranglista, amelyet a feltűnő torzításai miatt az utóbbi időben többször is módosítottak. Végeredményben mindkét számítás hasonló trendet mutat: fejlődésnek semmi nyoma.foci.png

A labdarúgás ÉLŐ-pontszámú ranglista helyezése

Ezeken kívül az asztalitenisz, ökölvívás, birkózás, cselgáncs, torna és az atlétika is hasonló képet mutat, egyre kevesebb a dobogós helyezés a világversenyeken: az úszás, kajak-kenu és a vívás "termeli" csupán a világbajnoki és az olimpiai érmek döntő részét.

Mindezzel nem lenne semmi problémánk, ha nem költenénk horribilis pénzeket folyamatosan ezekre a sportágakra. Más országokban már a sportági szövetségek vezetőit mind leváltották volna ilyen eredményesség mellett, nálunk viszont különféle összefonódások miatt, leginkább csak az edzők cseréje dívik. Alapvetően hibás rendszerre alapozva, gyenge játékosanyaggal (rossz beidegződésekkel teli fiatalokkal) azonban egyik edző sem tud csodát művelni.

Körülményesség, a teljesítménykényszer és a versenyszellem hiánya, alacsony kockázatvállalás, kényelmesség, belterjes módszerek, kontraszelekció (gyakran nem a tehetség számít), ködösítés és lavírozás, szélhámoskodás, rövid távú szemlélet - ezek olyan jellemzők, amelyeket a magyar sportolók jellemzésére gyakran használnak, de a magyar társadalom jelentős részére ugyanígy érvényesek.

A magyar extrém sport is nemrég még kiemelkedő eredményeket produkált, viszont ma már a "ne kockáztassunk" elv érvényesül e téren is és a fiatalok inkább a kapcsolatépítéssel, a megfelelő helyezkedéssel vannak elfoglalva. A kormányzati üzenet egyértelműen a "jók vagyunk", tehát a képességek fejlesztése nálunk nem annyira fontos. Mindebben tehát semmi igazán sport-szerű nincs, amely egyébként sem jellemző a kormányunkra.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr7514843430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.