Ideo-logikák

Újabb esély, hogy visszatérjünk a normalitáshoz?

2019. május 27. - Tamáspatrik

Lezajlottak az EP választások, ilyenkor az ember mindig reménykedik, hátha egy időre békén hagynak minket a kampányszlogenek áradatával. Hátha nem kell harcolni, sőt talán még "konzultálni" sem egy darabig.. Az örök optimista titkon még arra is számít, hogy a vezetésünk egyszer tanul az elkövetett hibákból és a további értelmetlen konfrontáció helyett a konszolidáció útjára lép.

Az európai demokrácia győzelme

A mostani választások egyetlen nagy győztese számomra az európai demokrácia: a szavazatok nagyon megoszlottak és sokféle párt jutott be: a közép-jobb, közép-bal, liberálisok, környezetvédők és euro-szkeptikusok nagyságrendileg hasonló erőt képviselnek. Nem lehet már azt eljátszani, hogy két nagy párt zsíroz le mindent egymás között. Az euro-szkeptikusok ilyen mértékű bejutásának is örülök, egyrészt mert az általuk képviselt kritikák nagy része tényleg jogos (ők is valós választói igényeket fejeznek ki), valamint mert közelről láthatják a parlament munkáját és alkalmuk lesz beleszólni annak munkájába. Szerencsére nem tudnak blokkoló kisebbséget alkotni még a 2/3-os szavazást illető határozatok esetében sem.

Ez a sokszínűség azt jelenti, hogy Orbán monomániájával szemben az embereket a bevándorlás mellett legalább annyira izgatja a munkahelyek létesítése, a szegénység megszüntetése, az esélyegyenlőség, a környezet védelme, a gazdasági fejlődés vagy az összeurópai érdekek képviselete a világpolitikában.

Még a brit hagyományos kétpártrendszer is végre szétesni látszik, a nagy monolit pártokat maguk mögött tudó nagy hatalmú vezetőket hagyjuk meg a birodalmak számára, akik igényt tartanak a hadsereget is vezénylő központi irányításra: Oroszország, Kína, USA tartozik ide, Európa viszont szerencsére nem ilyen.

 Nem az európai úton járunk

 Ez világosan látszik abban, hogy egyik párt sem szerzett abszolút többséget, sehol - kivéve a Fideszt nálunk. Most ne hasonlítsuk magunkat a fejlett demokráciákhoz, ahol a szavazatok annyira megoszlanak, hogy 25% vagy netán 35% megszerzése már nagy győzelmet jelent. A volt szovjet blokk országai még valahol ott tartanak, ahol Ausztria a háború után vagy Dél-Korea a '80-as években, tehát fejlődésük egy korábbi szakaszában, amikor egy nemzeti irányultságú párt volt a hatalomban tartósan, mert a törékeny gazdaságoknak nagyobb szüksége van a piacvédelemre.

Hasonlítsuk magunkat inkább a lengyelekhez, a PIS irányultsága nagyon hasonló a Fideszéhez, szellemisége gyakorlatilag ugyanolyan: a magyar kormánypárt is hozzájuk hasonlóan csak erős 40%-ot tudott volna szerezni, és most nem lenne még abszolút többsége sem (Európában senkinek nincs rajtuk kívül), ha nem a hatalom megragadása lenne a célja minden eszközzel. Többek között a közmédiumok elfoglalásával és a rajtuk keresztül végzett folyamatos hazugságáradattal, egyes ellenzéki pártok szétverésével, emellett a választási törvény számukra kedvező megváltoztatásával tudták ezt elérni.

Gyakorlatilag csak tőlünk keletre jellemző, hogy egyetlen párt koalíciós kényszer nélkül kormányozzon - ez már egy teljesen abnormális helyzet, nemhogy a kétharmados többség.

Szétvert magyar ellenzék és a megtévesztett falusi tömegek

Az MSZP leginkább saját magát verte szét, a vezetősége már elég régóta kontraszelektáltnak mondható. Az LMP-t és a Jobbikot is úgy tűnik, mintha a vezetőségbe beépült Fidesz-ügynökök tették volna tönkre, Vona Gábor esetében pedig szabályos karaktergyilkosságról lehet beszélni. Ezzel persze azt érte el csak a Fidesz, hogy az ellenzék radikalizálódott, az LMP-nél határozottabb politikát képviselő Momentum és a Dobrev Klára személyére épülő Demokratikus Koalíció tudott helyettük feljönni.

Voltaképp a politikai térkép nem nagyon változott az utóbbi hónapokban: a Fidesz nagy arányú győzelmét továbbra is a migránsokkal folyamatosan rettegésben tartott falusi lakosság biztosítja. A kádár-korból megmaradt belterjes értékrend és a hűbéresi-paraszti reflexek továbbra is élnek, nagyon jól építhet erre a kormánypropaganda. Miközben pedig a magyar gazdaság továbbra is szárnyal, tehát az ideológiai nyomás nélkül is biztosan nyert volna a Fidesz, - de távolról sem ilyen arányban.

Orbán rendre melléfog a külpolitikában

Orbán a legutóbbi választás után azt jelentette ki, hogy Juncker egész biztosan nem lesz Európai Bizottság elnöke, aztán mégis. Különféle kvázi-diktátorokkal szövetkezik mint Gruevszki, a kazah, izraeli és a török elnök, Putyinról nem is beszélve. A brit kormányfő volt a nagy szövetségese -... szalonképesen mondva most nem sokra megy vele. A lengyeleket Putyin szövetségével idegenítette el magától, csak az EU jóindulatától függő harmatgyenge olasz gazdaság képzavarosan "erős emberét", Salvinit tudja maga mellett, emellett pedig az osztrák szövetségese pont most kompromittálódott.

Trump szövetségével is lehet dicsekedni, csakhogy Trump tárgyalóként egy közismert lúzer, a munkatársai profi politikusként általában teljesen mást tesznek, mint ami az elnök fejében van.

Orbán valamiért szeret ugrálni az európai tekintélyekkel szemben és mindig kihúzza a gyufát, így volt ez először Merkel később Juncker esetében, legutóbb pedig az új EB elnökjelölttel Weberrel konfrontálódott, aki úriember módjára csak azt vetette a szemére, hogyha mindenki úgy politizálna mint Orbán, akkor Európai Unióról már rég nem beszélhetnénk...

A kormány gazdaságpolitikája nem annyira rossz, gyakran teljesen más mint amit a szlogenek szintjén kommunikálnak. Emellett a közelünkben mindenki törekszik a keleti nyitásra, mások is jóban akarnak lenni az oroszokkal, ugyanúgy keresik az üzleti kapcsolatokat Kínával mint mi. Csak mindenki óvatosan, DIPLOMATIKUSAN teszi ezt, nem pedig mondjuk ki, tahó módon (elnézést, szijjárót akartam mondani), betartva minden közös európai törekvésnek.

Webernek nincs feltétlen szüksége Orbán támogatására, most kíváncsiak vagyunk, hogy kanossza-járással vissza tud-e kerülni, esetleg valamilyen hátsó ajtón beosonni (vagy talán nyugati gazdasági lobbik nyomására) a Néppárt szövetségbe, ahonnan nemrég kirúgták. Ahol az egyetlen valós esély van a Fidesz számára, hogy részt vegyen az európai bizottságok munkájában.

Török Gábor alapvető tévedése, hogy a dolog a hatalomról szól

Török Gábor sutba dobta mindazt amit tanult, mert valszeg. nem látja a fától az erdőt és nem képes a lényeges elvek kiszűrésére a tanult ismeretekből. Mára a hülyeség olyan szintjére jutott, hogy az egyetlen TEHETSÉGES politikai erőnek a kormánypártot tartja. Amely mondjuk tényleg olyan vitathatatlan nagy tehetségekből áll mint Németh Szilárd, Szijjártó, Rogán, Kásler, Semjén, a szuper jogérzékű Gulyás, a zseniális tudományszervező Palkovics vagy épp Deutsch (aki sajnos az EU parlamentben fog képviselni minket...). A támogatást zseniális médiamunkások biztosítják színvonalasabbnál színvonalasabb műsorokkal, továbbá olyan nagy történészek mint Schmidt Mária és a közéletben a kocsmai színvonalat meghonosító Bayer.

Hitler és Sztálin számára valóban a hatalom volt a legfontosabb tényező, a mai Európa viszont már nem arról szól: kinek milyen ötletei vannak és milyen irányú intézkedéseket vezetne be azért, hogy a közösség egészének az életminőségén egy kicsit javítani tudjon. Tőlünk nyugatra a politikus nem próféta akar lenni, hanem egyszerűen szolgáltatásokat nyújt az állampolgárok számára. Nem érzi azt sem örökös késztetésének, hogy mennél többet lopjon, hiszen a kapcsolatrendszerét később a civil szférában, az üzleti életben jól tudja kamatoztatni. Nem ragaszkodik annyira a hatalomhoz, hiszen anyagilag neki a "civil" lét jobban megéri.

A "nagy vezérek" rendre csődbe vitték az országot

Horthy, Kádár vagy akár még Tisza István esetében is elmondhatjuk, hogy mennél tovább maradtak hatalomban, annál inkább tévútra vitték az országot. Ezek a "vezérek" abban az illúzióban éltek, hogy Magyarország speciálisabb helyzetben van mint mások, egyfajta külön kis sziget vagyunk itt a Kárpát-medencében és ki tudjuk vonni magunkat a történelem nagy változásai alól. Ennek érdekében nagy vezéreink elvtelenül szövetkeztek bárkivel és az összes követeléseit teljesítették azoknak, akik úgy tűnt, hogy ezt a kis nyugalmat biztosítani tudják - csak éppen mindez pont az ellenkező előjellel sült el.

A gazdaság fejlődését mindig attól remélték, hogy ügyesen kihasználjuk a lehetőségeket, a társadalmat is csak annyira akarták fejleszteni, amennyiben a gazdaság szerkezetét. Tehát vígan elvagyunk különösebb fejlődés nélkül, amíg csak vannak megfelelő fejőstehenek.

Ezekből tanulva nekem nem kell a vezérelvű demokrácia, máshol se lett jó vége. Főleg nem kell a politikailag jó helyen levő vállalkozóréteg, sem a gerinctelenül mindent végrehajtó és túllihegő, morális züllést okozó csinovnyik hadsereg. A kollektív agyhalálra sem tartok igényt, amelyet a hamis alternatívák demagóg sulykolása vált ki.

A "liberális" nem az, amit a kormánypárt annak nevez

Erősen tekintélyelvű vezetés számára minden és mindenki liberális aki eltér a számára kívánatos irányvonaltól. Jól látható pedig, hogy az európai normák szerint mi számít liberálisnak, nem szitok szó, hanem egy eléggé erős támogatottságú, markáns gazdaságpolitikai irányvonal, amely valahol középen van a közép-jobb és a szocialista pártok között.

Számomra a zöldek és a közép-jobb pártok a legszimpatikusabbak jelenleg, de nem úgy vagyok vele, mintha egy foci csapat szurkolója lennék, hogy az én csapatom nyerjen. Az európai politika egésze legyen az, amelyik nyer, ez a lényeg.

A magyar politikát sem úgy fogom fel, sokakkal ellentétben mint egy sporteseményt vagy egy valóságshow-t, itt sem azt tartom fontosnak, hogy ki lesz a győztes. Nem annyira azt, hogy ki kormányoz, hanem hogy hogyan. Lehetőség szerint kultúrharc nélkül és mindenféle nem létező ellenségekkel vívott árnyékboksz nélkül. Olyan intézkedésekkel, amelyek nem csak egy szűk réteget favorizálnak, hanem a túlnyomó többség számára valós szolgáltatásokat nyújtva - habár manapság ennek meglehetősen kicsi az esélye.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr3514864924

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Geo_ 2019.05.29. 08:33:26

SZVSZ félreérted Török Gábort - ő ugyanis tudatosan az elemzésnek azt a szeletét választotta, mely a hatalomról, hatalomtechnikáról szól - hiszen ez is a politológia része.
Orbán pedig valóban tehetséges hatalomtechnikus, ennek része az is, hogy olyan alakokat tart pozícióban, mint akiket említettél.

Tamáspatrik 2019.05.30. 23:22:36

@Geo_: Ja, az a baj, hogy egy mondatától eldurrant az agyam, egyébként is f@szfejnek tartom az ipsét, aki a saját alapelveit is feladta a machiavellizmus bűvöletében. Erre az egy-két mondatra viszont valszeg. ráment a cikk, nem közölték le, finomabban kellett volna fogalmazom. :( Pl. nem értek vele egyet stb.)