A homo sapiens fő előnye a neandervölgyivel szemben a kifinomultabb munkamegosztás volt, a nők és a férfiak feladatai jobban elkülönültek: a férfi a külvilág nehézségeivel való megküzdésért volt felelős, a nő pedig az otthon fenntartásáért és a család szociális kapcsolatainak ápolásáért. Ezek alapján úgy gondolom, hogy mindig lesznek olyan munkák, amelyek inkább férfiaknak valók vagy inkább női készségeket követelnek meg, ezért nem vagyok híve semmilyen mesterkélt "egyenjogúsításnak." Igaz viszont, hogy a férfiasság és a nőiesség megítélése az idők folyamán kissé már megváltozott: a "szuperférfi"-ről kiderülhet manapság, hogy kromoszómarendellenességben és tesztoszteron túltengésben szenved, a nagyon nőies "szőke nő" pedig nem egy lovagi ideál többé, hanem viccek kimeríthetetlen forrása. A nőiesség és férfiasság széles skálán mozog és tőlünk is függ, hogy mennyire tartjuk fontosnak saját magunk számára. Az "igazi férfiak és igazi nők" emlegetése szerintem hamis nosztalgia, mert mint tudjuk "régen minden jobb volt és szebb volt" - legalábbis az emlékeink megszépítik.
Érdekes kérdés, hogy a nők vagy a férfiak vannak inkább hátrányban nálunk manapság, melyik csoport életét nehezítik nagyobb mértékben a társadalmi szokások és előítéletek. Évezredeken át férfiak által dominált társadalmak voltak, a nő másodrangú állampolgárnak számított és számít még ma is a hagyományos társadalmakban. (Például egy nő 100 kecskét ér.) Mára a helyzet nagyon megváltott és jelenleg is változóban van, ezért megkísérelnék egy szubjektív értékelést.
Nevelés és szocializáció a családban
Fiúgyereknek általában többet szabad mint egy kislánynak, aki felé inkább elvárás, hogy szorgalmas legyen és precíz, ezért az iskolában is többnyire jobban teljesít. A precizitásra törekvés később megtérülhet, mert napjaink munkahelyeinek nagy részén már alapkövetelmény, a szélhámoskodás azonban egyre kevésbé elfogadható. Viszont az iskolarendszerünk követelményeinek való teljes alárendelődés erősen gátolja a kreatív készségek kibontakozását. A fiúgyermeket sokan tudattalanul értékesebbnek gondolják még ma is a lánynál, és manapság divat szigorúan ügyelni arra, hogy mindig kék ruhát adjanak rájuk. (Nem az egyenruha gyerekkkori megfelelője ez?)
Egyébként a női pedantéria kívánalma onnan ered, hogy a házban tisztaság legyen, hogy ne terjedjenek a bacilusok. A ruhák vasalásának egyébként felesleges szokása is régebben leginkább fertőtlenítési funkcióval bírt.
Nálam a lányok a gyerekkorban 1 ponttal hátrányba kerülnek. fiúk-lányok 1:0.
Munka
Szokás beszélni időnkét a férfi és női munkabérek közötti különbségekről és hogy ez mennyire diszkriminatív. Ha levonjuk belőle azt, hogy egy férfi inkább hajlandó elköltözni egy jól fizető munka reményében (albérletben lakni egyedül nem "leány álom") és hogy mennyivel többet túlórázik, akkor a különbség nagyon lecsökken. A magyar cégek vezetői nem a nemek alapján, hanem AM BLOKK diszkriminatívak, tehát van egy kép a fejükben, hogy milyen az "ideális munkavállaló", aki jó ha konyít valamennyire a szakmához, de extrovertált legyen és legfőképpen jó partiarc. Az ilyesmi mindenkit befolyásol tudattalanul, az USA-ban és pár más országban, ahol még tudják mit jelent a versenyképesség, viszont léteznek technikák ezek kiszűrésére és a pályázók pontos értékelésére szakmai szempontok alapján.
A tipikus férfi szakmák azok, amelyek jó térlátást igényelnek (pl. sofőr, sebészorvos, autószerelő), tipikus női szakmák pedig kommunikatívak, - a különféle agyterületeken az erősségeink egyszerűen mások. Fölösleges tehát olyasmiről beszélni, hogy a "pedagógus pálya elnőiesedése", mindenhol több a nők aránya a pedagógusok között, az egyetemi oktatást kivéve. Nyilván nem lesz több óvóbácsi a jövőben, éppúgy mint női sofőr se nagyon, bár mindkettőre akad példa. Sőt, a nehéz, veszélyes vagy ártalmas fizikai munkák nagy része a férfiak reszortja mint például a tűzoltóé, de az építőiparban is sok ilyen van.
Egyébként pedig szabad munkapiac van, ahol alapvetően kereslet-kínálati viszonyok uralkodnak, és bármiféle mesterként "igazságszolgáltatás" e téren a férfiak önbizalmát csökkentené. Mivel számunkra nincs menekülési út a gyereknevelésbe vagy a háztartásba, növekedne a feszültség a házasságokban, a válások száma is megnőhetne emiatt.
A "nem fizetett" otthoni munkából a nők jobban kiveszik a részüket ez igaz, de jelentős része van ebben a családbeli szocializációnak, nincs sehol leírva, hogy a házimunkát ne lehessen megosztani.
Mindezt tekintetbe véve fél pont még mindig a srácok oldalán. (az állás 1,5:0)
Munkapiac
Az utóbbi évtizedekben a nehéz fizikai munkák csökkenése miatt a férfi munkanélküliség növekedett inkább meg. Manapság viszont a fizikai munkákat keresik inkább, mivel az adminisztratív (nőknek jobban fekvő, pepecselősebb) munkaköröket könnyebb automatizálni. Viszont már megjelentek az önjáró targoncák és önvezető autók is, amelyek a kevéssé képzett férfi munkaerő nagy részét feleslegessé tehetik. A GPS máris feleslegessé tette az inkább férfi tulajdonságnak mondott tájékozódóképességet. (Ha nem lesz elég sok gépkezelő, karbantartó és hasonló állások, akkor a felesleges férfi munkaerőt a különféle erőszak szervezetek fogják felszívni, ami nem tenne jót a politikai stabilitásnak.) A szociális munkaköröket pedig nem is lehet automatizálni, a társadalmak öregedésével az ápolónők iránti igény nőni fog.
Jelenleg még döntetlen, a trendek viszont a nőknek kedveznek (nincs pont).
Szülés és gyermeknevelés
Látszólag a nők számára ez nagy hátrányt jelent, mert kiesnek a munkapiacról. Másrészt a magyar állam számos más országgal szemben olyan támogatásokat biztosít, amelyek szinte sehol máshol nincsenek: három éves GYES/GYED, amely munkaviszonynak is számít (sőt gyermekenként két év nyugdíjkedvezménnyel is jár), családi adókedvezmény, CSOK, egyéb családtámogatások. A gyereknevelés a legtöbb családban már az apa számára is elég sok feladattal jár. Nincs pont. (1,5:0)
Házasság és válás
A házasság egyértelműen a nő számára jelent "biztonságot", tehát pénz és vagyon garanciát, valamint az önálló háztartás vezetéssel magasabb társadalmi státuszt. A válások esetében annak a figyelembe vétele történik, hogy egy nő idősebb korban már kevésbé képes a családalapításra mint egy férfi, ami a fő oka annak, hogy a legtöbb jogrendszer (valamint a nagyobbrészt nő bírók) inkább a nők javára döntenek.
A hagyományos társadalmakban legtöbbször a család döntött a házasságról, nem maguk az érintettek. Ha ez annak figyelembe vételével történt, hogy a fiatalok személyisége mennyire passzol egymáshoz, akkor több volt a boldog házasság mint akkor, amikor az önző anyagi szempontok döntöttek. (Ezzel együtt a régi házasságok alapját gyakran a materiális szempontok adták és kevésbé az érzelmek, mivel a nő nem tudott egyedül megélni a társadalomban, ezért a válások jóval ritkábban voltak.)
Manapság is gyakori, hogy a házasság inkább érdekszövetség, ahol az anyagiak nagy szerepet játszanak, vagy sok esetben menekülés csak a szülői házból. Az ilyen spekulatív házasságok gyakrabban romlanak el vagy vezetnek válásokhoz. Annak ellenére, hogy a válóperek kétharmadát a nők adják be, mégsem hibáztatom őket, mert számukra (akik nagyobb mértékben szociális lények) megterhelőbb rossz kapcsolatban élni, azt pedig már kimutatták, hogy a férfi tehető gyakrabban felelőssé a kapcsolatok elromlásáért (és a nő családi boldogságáért).
Az értelmiségi házasságokban gyakoribb, hogy a közös szellemiség, a hasonló ízlés nagyobb súllyal esik latba a házasságkötéskor mint egyéb spekulatívabb szempontok, emiatt a konzervatív értelmiség körében a válások jóval ritkábbak. Sőt, annak a belátása, hogy a kapcsolatok tartalma és minősége folyamatosan változhat, az időnkénti kemény konfliktusok szükségszerűek, szintén némi bölcsességet igényel.
A mai későn érő fiatalok számára ezek alapján a korai házasodás nem nagyon javasolt, másrészt nem az egyre több pénz az, ami a házasságokat stabilabbá fogja tenni (vagy a puszta egymás mellett élésnél többé).
1-1 pont mindkét oldalon (2,5:1)
Közélet, politika
E téren lényeges különbségek vannak a nemek között: a nők többségét ez a fajta politizálás, amit ma annak hívunk nem annyira érdekli, mert nem tudnának elvont, megfoghatatlan feltevésekről (voltaképp nemlétező dolgokról) órákon át beszélni. A közélet mindig inkább férfi foglalatosság volt amellett, hogy a női gondolkodás praktikusabb: nem tud elszállni, mert a földön tartják olyan dolgok, hogy mit adjon a gyereknek enni, rá kell venni arra is valahogy, hogy tanuljon, a padlót meg utána fel kell mosni.
A férfiak viszont nagyon jól el tudják adni azt már a kőkorszaktól kezdve, hogy időnként ki kell menni a falu szélére és az öklünket rázogatni a másik törzs felé, mert ez szükséges a család biztonságához. Lényeg, hogy jól el vannak egymás társaságában és a "fontos feladat" végzése közben mentesülnek az otthoni teendők alól, magyarán addig se kell dolgozni.
Minden gonosz ideológiát férfiak találtak ki, egyiket se nő.
Ráadásul a férfi az ásványkincsek után kutatva kifosztja a természetet és úgy hagyja, a nő viszont virágoskerteket hoz létre és törekszik a természettel való együttélésre.
Több nő kell a politikába, hogy csökkenjen az erőszak és jobban előtérbe kerüljenek a környezetvédelmi szempontok. Ezt persze nem "női kvótákkal" lehet elérni, hanem a társadalmi felfogás változásával (ott van több nő a politikában, ahol a politika inkább konszenzusra törekvő és kevésbé törekszik a konfliktusok élezésére).
Újabb egy pontos különbség. (3,5:1)
Szex és erőszak
Ma már a törvények annyira a nőket védik, hogy nem csak, hogy keményen büntetik a nemi erőszakot, de néha kezd visszájára fordulni a dolog. Beperlik a férfiakat néha alaptalanul is nemi erőszakra hivatkozva - nálunk ez még ritka ugyan, de egyes országokban már "írásos szerződést" is kötnek a felek a szexuális együttlét előtt (nesze neked intimitás). Azt sem könnyű meghatározni, hogy mi számít szexuális zaklatásnak, ezzel is vissza lehet élni vagy embereket alaptalan módon meggyanúsítani (l. a vízilabdázók ismertté vált esete).
A férfi valamivel agresszívabb mint a nő, ami úgy általánosságban igaz, de adott esetben egy nő lehet sokkal agresszívabb vagy más módon erőszakos. Mivel a női logika a különféle szintű és súlyú igazságok folytonos ütközésében alakul (az én érdekem ez lenne, de a családé az, stb.), emiatt a női gondolkodás gyakran rafináltabb. A férfit is érheti családon belüli erőszak, de ez gyakrabban lelki terror mint fizikai.
1-1 (4,5:2)
Szociális kapcsolatok
A női szociális kapcsolatok általában fejlettebbek, a barátnők sokkal jobban meg tudják beszélni egymással a problémáikat. Hogy a férfinak lelkivilága legyen, az néhol szinte luxusnak számít, férfias a problémákat magunkban tartani. A férfi tehát azért kell sok nő számára, hogy kéznél legyen, ha valami problémát kell megoldani vagy vészhelyzet van, inkább erős legyen mint érzelmes. A férfiember egyébként akkor vonzó a nőknek, ha titkai vannak, mert akkor talán van olyan a tarsolyában, amit az adott helyzetben bevethet.
A férfiak hajlamosak inkább a munkájukba temetkezni és abba teljesen elmélyedni (ez is lehet az egyik oka annak, hogy jobban keresnek), ezért a férfiak között a társasági témák általában limitáltak: 1.munka, 2.munka, 3.ház körüli munkák, 4.politika, 5.autók, 6.hobbik és minden egyéb.
A férfitől talán azért is várnak el több magabiztosságot és irányítást, mert kevéssé ellentmondásos szerepek között él és emiatt kicsivel több a rálátása az adott helyzetre. Ha ez a tulajdonság hiányzik belőle vagy a munkájában nem eléggé sikeres, azt aligha képes kompenzálni a nők szemében.
Mivel a férfiakat úgy szocializálták, hogy erősek legyenek, a saját belső világukkal kevesebbet foglalkoznak és hajlamosabbak elmagányosodni.
1 pont oda (4,5:3)
Nyugdíj
A magyar nyugdíjrendszer egyértelműen a férfiakat diszkriminálja a "nők 40" program miatt, ráadásul a férfiak egészségi állapota is általában rosszabb, amelynek részben szociális okai vannak, részben pedig az erősebbnek tűnő, de valójában gyengébb nem hajlamosabb az egészségének elhanyagolására. A végén a különbség a nyugdíjban töltött idők között mintegy 10 év a nők javára. Mindennek az oka, hogy az egyéni személyiségi jogokat a hatalom világában egyre kevésbé veszik figyelembe a vélt "társadalmi hasznosság" rovására, és egy nagymama ebből a szempontból sokkal többet ér mint egy nagypapa. Egy egészséges, jó munkabírású nő tehát 60 éves kora előtt is nyugdíjba mehet, (és utána még esetleg dolgozhat), egy beteges férfi ezt nem teheti meg. A család kegyelemkenyerén kell, hogy éljen, amíg el nem éri a nyugdíjkorhatárt.
Újabb 1 pont a nők javára, de ezzel együtt is 4,5:4 arányban így is kicsit a férfiak oldalára billen a mérleg.
Összességében azt hoztam ki, mindez persze eléggé szubjektív, hogy ma nálunk enyhe fölény van a férfiak javára a nőkkel szemben, amelyet viszont a munkapiaci trendek megfordíthatnak, a tendenciák mindenképp nekik kedveznek. A kiosztott szerepek alapján a nők inkább biztonsági játékosok, a férfiak sokkal több kockázatot vállalnak - kérdéses az is, hogyan ítéli meg egy adott társadalom (az egészségesnek mondható) kockázatvállalást. (Nálunk nem túl fényesen, ami persze a nőknek kedvez.)
A nők leginkább életük első részében érezhetnek diszkriminációt a társadalom felől, az elvárásuk feléjük általában kicsit magasabbak, a férfiak szabadságfoka főként ekkor jóval nagyobb. Később viszont ez már egyre inkább kiegyenlítődik, a korral a kevésbé sikeres, túlságosan munka centrikus vagy rosszabb egészségi állapotú férfiak egyre nagyobb hátrányba kerülhetnek.
A társadalmi szokásokban levő diszkriminációt azonban másként is lehet nézni: 4-5 féle olyan helyzet is van, amikor hátrányok érhetnek minket csupán a nemi sztereotípiák miatt. (Például "férfit nem érhet családon belüli erőszak", "egy férfi ne lelkizzen", "a nő úgyis elmegy szülni, de legalábbis nem fog túlórázni", "a kislány legyen szorgalmas, a kisfiúnál ez nem annyira fontos" stb.)
Sőt, van egy olyan aspektusa is mindennek, hogy a közfelfogás nem csak az adott nemnek, hanem néha a társadalom egészének is kárt okoz: ilyen például a macsó politikai stílus meghonosítása. Holott számos, nálunk jóval sikeresebb országban már a gyakorlatiasabb, ideológiáknak jobban ellenálló női gondolkodásnak jóval több tér jut a politikában, emellett a macsó és a férfias közé nem tesznek egyenlőséget.
