Ideo-logikák

A legtöbben nem tudják, hogy mire való a hatalom

2019. augusztus 01. - Tamáspatrik

A hatalom természetét kevesen ismerik jól, mert az emberiség történetében a legtöbben a bot egyik végén voltak: vagy azon a végén, amelyik üt vagy azon, amelyikkel ütnek.

Az egyik véglet a teljes kiszolgáltatottság. Ilyet akkor éltem át egyszer, amikor a hullámok össze-vissza dobáltak az Adrián. A másik véglet pedig a teljes körű, diktatórikus hatalomgyakorlás, amelyet inkább másokon látunk, magukat ritkán kapjuk rajta. (A dolog szólhat nem csak emberek, hanem a természet felett való hatalmaskodásról is, amely persze csak időleges lehet, a természetet nem lehet legyőzni). Az ilyen fajta kérdés, hogy elnyomó vagy elnyomott akarsz-e lenni, nyilvánvalóan hamis alternatívákat kínál fel.

A hatalomról érezzük, hogy veszélyes dolog és naponta látunk olyan embereket, akiknek igencsak a fejébe szállt. Ez azért fordulhat elő, mert sokkal inkább ösztönlények vagyunk mint racionális módon cselekvők: pszichológiailag eléggé feltárt terület, hogy a legtöbb tettünket olyan ösztönös törekvések határozzák meg, amelyeknek nem vagyunk tudatában. Racionális énünk csupán társadalmilag elfogadható magyarázatot keres arra, amit teszünk vagy tenni szeretnénk, mintegy „megideologizálja” a tetteinket.

Hatalmi játszmák kicsiben is vannak, először Eric Berne írta le a leggyakoribb formáit annak, amikor a kommunikációnkból hiányzik az őszinteség, mert mindig van mögötte valamilyen titkos szándék, hogy hatalmat nyerjünk a partnerünk fölött. Ezek terméketlen, negatív összegű játszmák, ahol a vesztes fél is próbálja valamiképpen büntetni a másikat (nem is mindig tudatosan). Az ilyen játszmák akkor érnek véget, ha egyszerűen abbahagyjuk, mert már lelki-szellemi értelemben véve kinőttük őket.

A hatalomról a legtöbbünknek a politika világa jut eszébe, és még komoly szakemberek is azt gondolják, hogy a politika mindenekelőtt a hatalomról szól, pedig nem feltétlenül kell, hogy az legyen a legfőbb szempont. A legnagyobb politikusok fő jellemzője egyáltalán nem a hatalom gátlástalan megszerzése és az ahhoz való ragaszkodás volt. Természetesen ők is megpróbáltak mennél több embert meggyőzni az általuk helyesnek tartott irányról, de sosem erőltették magukat másra és sosem gondolták, hogy csak ők ismerik a helyes utat.

A politikai hatalom koncentrikus körökből áll. Legbelül a kemény mag, az ország vezetése (vagy egy személyi vezetője) és természetesen a család + bennfentes haveri kör. Ezen kívül van a feltétlen, megbízható támogatók köre, az ezen kívüli kör pedig a fő szavazóréteg, akiknek a kedvében akar járni a kormányzat. Távoli külső kör azoké az állampolgároké, akik a rendszerbe elég jól beleillenek, de nem támogatják. Legkülső kör a rendszeridegen egyéneké, akiket a kormányzat vagy zárt helyen vagy a határokon kívül szeretne látni.

Igazán demokratikus országokban a belső körök területe kicsi, a „bennfenteseknek” nincs komoly hatalma a külső körökben levőkkel szemben, és nagyon kevés ember a körön kívüli (gyakorlatilag csak a többszörös visszaeső bűnözők). Ahol a demokratikus intézmények nem annyira jól működnek mint nálunk is, a belső két kör területe óriási, a hatalom nagy része ott összpontosul.

circles-153677_960_720.png

Kép forrása: Pixabay

A hatalom összefügg a kontroll igényével, ugyanis az egónk akkor érzi magát nagyobb biztonságban, ha mennél több dolgot kontrollál. Mivel viszont az egó hatalomigénye kielégítetlen, ezért mindig egyre több dolgot akar kontrollálni, például az „illiberálisnak” mondott rendszerekben mindent leszabályozni, - a nagyon sok szabály mindent bürokratikussá, nehézkessé tesz és megöli az egyéni kezdeményezőkedvet. A szabályok látszólagos, névleges betartása fontosabbá válhat mint a valódi teljesítmény. Vagy pedig az egyéb, nem szabályokon keresztül működő törekvések, az emberek csoportjai közti egyezségek.

A társadalmak egyébként nagyon jól rezonálnak a vezetőség nyilvánvaló hatalmi motívumai által hozott döntéseire éppúgy mint a kontroll igényére, hiszen a hatalmi játszmák a már jól ismert rossz világát jelentik a legtöbbünknek. A legnagyobb probléma ezzel, hogy az ilyen társadalmak működőképesek ugyan, de megrekednek egy szinten, nem fejlődnek.

A szélsőjobbos eszmék mögött is az van, hogy mivel a társadalom és a technika működése átláthatatlanul bonyolult az illető számára és elvesztette a kontrollt, kiszolgáltatottnak érzi magát ismeretlen erőknek. Szeretne a kályhához, a múltba visszatérni és hatalmat kapni fő területek fölött. Ilyen tömegigényekre építve jöttek fel egyes országokban populista vezetők. Keresik az a területet, ahol ők is hatalmat gyakorolhatnak és hajlamosak visszatérni a nyers erő politikájához: az amerikaiak, oroszok egyes vezetői a közelmúlt harcos tetteire építenek, ezzel szemben mi a régmúltból ásunk elő egykor „hősiesnek” mondott, mai szemmel nézve már sokkal kevésbé értékes hagyományt.

A határozottságot mutató hatalomgyakorlást és a kulturáltnak mondható agressziót semmi esetre sem szeretném elítélni, hiszen vannak és lesznek mindig, akik visszaélnek az enyhébb szabályozásokkal, naivitás volna tagadni azt, hogy időnként keményvonalas, harcias politikára is szükség van. A meghatározó, az alap azonban nem ez kell, hogy legyen.

Egykor majdnem mindenki azt gondolta, hogy a hatalmat koncentrálni kell és az embereket féken kell tartani a vallás és a törvények segítségével. (Megjegyzem, hogy az igazi vallásosságnak semmi köze a hatalomhoz, sőt alapfeltétele a hatalomról való lemondás és az egoizmus tagadása.) Voltak mégis, akik azt mondták, hogy próbáljuk ki fokozatosan, hátha mégse így van, és kiderült, hogy valóban nem a félelemben tartás jelenti az igazi megoldást. A hatalom lényege ugyanis nem a mások feletti uralkodás, az igazán jól működő társadalmakban az derült ki, hogy a hatalom arra való, hogy megosszuk másokkal.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr4914990978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2019.08.02. 05:50:46

A hatalom célja a közösség irányítása.

caesar 2019.08.03. 12:43:25

Nem, "A hatalom célja a hatalom maga"
Vagy ahogy eredetileg Orwell írta:"A hatalom nem eszköz; a hatalom cél."

Tamáspatrik 2019.08.04. 10:53:12

@caesar: Ez a baj, ha sokan így gondolkodnak.

Tamáspatrik 2019.08.04. 10:55:09

@MAXVAL bircaman közíró: A teljes irányítás csak úgy lehetséges, ha távirányítót szerelünk az emberekre, mert különben doszt sem azt teszik, amit elvárunk vagy szeretnénk.
A családi szférát tiszteletben tartja a kormányzat, még a versenyszférát is, a közszférában viszont tarol, mindent visz mint a piros ulti.
Az ilyen diktatúrikus jellegű felfogás nem szül jó vért.