Sokkal inkább a különféle álszakértők vagy önmagunkat szakértőnek beállítók, valamint a mindent átpolitizálók. Néha még az olyan cikkek sem segítik a tisztánlátást, amelyek teljes joggal olyan régi mítoszokat akarnak helyükre tenni, mint például „Az amazóniai vegetáció a Föld tüdeje”, ami szó szerint nyilván nem igaz. Minthogy azonban átlagember (vagy akár az átlagos értelmiségi!) tudományos műveltsége igen csekély, aligha fog egy olyan cikket végigolvasni, mint pl: ez. De ha még végig is olvassa, akkor se fogja megérteni, hogy ha az erdő nem termel oxigént, akkor mért káros mégis a fák kivágása. Ezt nem előítélet, hanem tapasztalat alapján mondom.
Le kell menni eggyel alacsonyabb szintre és elmagyarázni, hogy a nagy fák és egyéb növények rengeteg szenet tárolnak, ami ha bekerül a légkörbe az nem lesz jó. Azért se lesz jó, mert az évmilliókkal ezelőtt a föld mélyére süllyedt növényi szén (kőszén, kőolaj, földgáz) bányászatával és elégetésével egyébként is folyamatosan nyomjuk a légkörbe a szenet, és ezzel is ráteszünk egy lapáttal. (Üvegházhatást okoz – ezt mindenki érti, hogy mért van melegebb a szobában vagy az autóban mint kint, ha besüt a Nap.) Ráadásul a folyamat öngerjesztő: ha melegebb van nyáron (és szárazság), a fák kiszáradhatnak, vagy a száraz avar is lángra kaphat, emiatt tovább csökken az erdők aránya.
Már ma is a sivatagok és füves puszták aránya a legnagyobb jelenleg és ez most tovább növekszik.
Hiába lesz az őserdő helyén mondjuk szójaültetvény, a mezőgazdasági termesztés sokkal kevesebb szenet köt meg mint az esőerdő. Főleg mivel a trópusi talajokból köztudottan gyorsan kimosódik és lebomlik, az esőerdő szerves anyag tartalmának 80%-a az élő növényekben található. A különbség a légkörbe kerül CO2 és egyéb gázok formájában.
A mérsékelt égövi erdőkre is igaz mindez, bár kevésbé dús vegetációt képeznek és arányosan kevesebb szenet kötnek meg. Az erdők arányának növelése csupán az EGYIK lépés a sok közül az éghajlatváltozás mértékének csökkentésére.
A médiumok persze mindig felkapnak egy témát mint most a brazil esőerdőket, de hát közel 7 millió m2-ről van szó, amelynek 2/3-a Brazíliához tartozik. A radikálisokat pedig nem értem, hogy mért védik bőszen Bolsanot, amikor a mi érdekünk az, hogy mennél több erdő maradjon meg a Földgolyón (nem csak a szénmegkötés miatt, hanem azért is, mert az éghajlatra is hatással vannak és a biodiverzitás fenntartása miatt is fontosak).
Azt értem persze, hogy aránytalan a dolog, másokat is lehetne ugyanígy támadni, de a környezetvédelmi kampánytémák jellemzően ilyen médiafelhajtással szoktak járni. Ha más országok vezetőit is lehetne támadni, abból nem következik az, hogy Bolsano felmentést érdemel. Ha a brazil baloldali kormányzat sumák módon irtotta az esőerdőt, nem verte nagydobra, az nem jelenti azt, hogy ha Bolsano propagandát folytat mellette, mondhatni még „olajat is önt a tűzre”, akkor jobb lesz a helyzet mint régen. Megjegyzem egyébként, hogy szakállas téma már az esőerdők védelme.
A szélsőjobb mellett a szélsőbalra is igaz ez, ők habzó szájjal támadják a nagy cégeket, afféle anarhista-marxista irányvonalat képviselve. Ugyanis nem tudják megmondani, hogyha megszabadulunk a nagy globális vállalatoktól, akkor mi lesz helyette, erre nincs semmilyen programjuk. (A sok kis cég nem feltétlenül védi jobban a környezetet, sőt még nehezebb őket ellenőrizni és számon kérni.) A cél persze az, hogy amit lehet lokalizáljunk a termelésben és fokozatosan visszafogjuk a fogyasztást, de ezt nem habzó szájjal dühöngve lehet megtenni, hanem koncepciók mentén, lépésről lépésre.
Végül egy dolog arról, hogy a statisztika is milyen becsapós, valóságos számháború zajlik e téren, ahol mindenki találhat önigazolást. Pl. van olyan kimutatás, hogy a közlekedés csak a CO2 kibocsátás 17%-ért felelős, szinte elbagatellizálható, a legnagyobb szennyező 38%-kal az ipar. Ilyen viszont nincs, hogy „ipar”, mert részben épp hogy közlekedési eszközöket gyárt, vagy olyan szerszámgépeket és szerszámokat gyárt, amelyekkel közlekedési eszközöket lehet gyártani. Vagy épp utat építeni.
Legjobb a végfelhasználó felől nézni: utazol, kajálsz, fűtöd a lakásod, veszel dolgokat, stb, ez sokkal reálisabb képet ad. (Az USA-ban az utazás min. 28% és ebben még nincs is benne minden.)
Emiatt nem kárhoztathatod a nagy cégeket sem, csak azt gyártják, amit igényelsz. Ha nem vásárolsz tőlük semmit, akkor tönkremennek, ennyi.
Szerintem próbáljunk elvonatkoztatni a politikától, másrészt ne akarjunk annyira számháborúzni. Nyilván először a legpazarlóbb vagy legkárosabb dolgokat kell csökkenteni (erdőirtások, szénerőművek, marhahús, hosszú távú repülőutak, műanyagok, textilek stb.), utána jöhetne egy második vagy harmadik kör a környezetbarát mezőgazdasággal és tömegközlekedéssel az élen.
Az elektromos autókról például elterjedt egy cikk nyomán, hogy károsabbak a dízelesnél, holott ez bizonyos feltételek esetén van így, de a jövőt tekintve, amikor nő a megújuló energiaforrások aránya, egyre kevésbé állja meg a helyét. Ezzel együtt csak kis előrelépést jelentenek a belsőégésűekhez képest és leginkább a városi forgalomba valók.
A nagy előrelépéshez mindenképp az kell, hogy rengeteg szenet visszajuttassunk a kőzetekbe, a talajba, a növényzetbe vagy a tenger alá, valahogyan megkötni, különben nem fogjuk tudni féken tartani az éghajlatváltozást. Ehhez nyilván rengeteg pénz kell, a nagy cégek pont ebben járhatnának az élen, hogy összekalapolják a száz- vagy ezermilliárd dollárokat erre a célra, bár a kormányok hozzájárulására is alighanem szükség van.
A környezetvédelemből jó lenne kiszűrni a politikát és a pártoskodást amennyire lehetséges, mert szinte mindenki találhat olyan területet a maga számára, amivel egy kicsit előreléphetünk a környezetünk állapotának megóvásában.