Az Orbán-kormány úthengere idén is folytatta a központi ideológia által kijelölt nyomulását, a járványhelyzettől teljesen függetlenül is. A radikálisan konzervatív elvek mentén mindent centralizáló és szigorúan leszabályozó gépezet nagyon sok területet tudott még inkább az irányítása alá vonni, amit úgy tűnhet, csak a társadalom kisebb marginálisnak mondható csoportjai szenvedhetnek meg, a valódi vesztes mégis a társadalom egésze lehet.

A járványhelyzet, mint lehetőség az ellenzék kiiktatására

2020 tavaszán a járványhelyzetet a kormány elég jól kezelte, és rutinos módon egyúttal kihasználta az ellenzéki pártok átmeneti kiiktatására is. Az ellenzék nem akart kerékkötőként feltűnni, viszont az addig sem túl határozott kommunikációja teljesen szétesett, mondhatni teljesen padlóra kerültek. A járványt a kormány a nyáron egy kicsit elengedte, emiatt az ősszel nagyobb erővel robbant be, amellett, hogy nemzeti konzultációt tartani járványügyi kérdésekről alapvető hiba volt. Október elején még mindez nem látszott ennyire jól, így a szerencsi időközit is megnyerte a Fidesz, de a Szájer-ügy is kellett ahhoz, hogy az ellenzék ismét fel tudjon jönni.

Gondoljunk bele: sehol Európában, még a lengyeleknél sincs olyan helyzet, hogy egy párt alakítana egyedül kormányt, ez valójában az orosz-belorusz modell. Nálunk az 5-6 különféle irányvonalat megtestesítő pártok egyike sem fért bele a legutóbbi három kormányba sajnálatos módon, ami önmagában is jelzi demokráciánk jelenlegi állapotát.

Szervezetlen egészségügy

Senki nem várt csodát a magyar egészségügytől, amelynek minisztere inkább politikai biztosként funkcionál, a szervezés területén kevésbé jól teljesít, az erők átcsoportosítása meglehetősen kaotikus volt hónapokon keresztül. A túlságosan bürokratikus tesztelési rendszerünk hamar összeomlott a nyomás alatt, de ennél nagyobb baj, hogy a kórházainkban sokkal többen haltak meg az európai átlaghoz viszonyítva. Úgy tűnik, hogy egy ilyen méretű járványra volt „szükség” ahhoz, hogy rendeződjön az egészségügyi dolgozók bére és a hálapénz talán jövő évtől megszüntethető legyen.

Homofóbia a négyzeten

A kormány előretolt éke, titkos szövetségese a Mi hazánk mozgalom nyitotta a sort egy meséskönyv bedarálásával. A magyar társadalomra nem jellemző a homofóbia, viszont valamiért a kormánypárt egyes köreiben úgy érezték, hogy veszélybe kerülhet a hagyományos értelemben vett család intézménye. Ezért a gyakorlatban már eddig is a házaspárokat előnybe részesítő örökbefogadási törvényt tovább szigorították, kizárva ebből a körből teljes mértékben az egyedülállókat. (Ami valószínűleg diszkriminatív és alkotmányos alapelvekkel is ütközhet.)

Nyugdíjasok viszonylagos lecsúszása

A nyugdíjak reálértékben lényegében nem emelkedtek 2010 óta, amit viszont valamennyire ellensúlyozott az, hogy az utóbbi években a nyugdíjasok fogyasztási kosarából számolt ún. nyugdíjas infláció alacsony volt. Idén ez a helyzet megváltozni látszik és be is jelentette a 13.havi nyugdíjak visszavezetését a kormány, amit szerintem egy kedvezőbb gazdasági helyzetben egy vagy két részletben megtett volna. Így viszont négy lépésben, mindig év végén megadva, az ismét meglóduló infláció mellett (ahol vannak bőven lehetőségek a hivatalos adatok kozmetikázására is) az érintetteknek nem jelent majd nagy könnyebbséget. A nyugdíjrendszerben köztudottan nagy anomáliák vannak, de a kormányunk ezzel nem akar foglalkozni, például a szociális helyzet sosem volt számára fontos szempont.

Az oktatás színvonala tovább romlott

Tovább folytatta a kormány az ideológiai offenzíváját az oktatás területén, aminek egyik eklatáns példája a történelem átírása (azzal együtt, hogy a tankönyvek közötti választási lehetőség is megszűnt). Szembetűnő módon az ilyen-olyan „gyanús” migrációkat tartalmazó őskor helyett bejött a magyarság mítoszokkal feldúsított eredettörténetének tanítása.

A kúria döntése ellen, amely kártérítést ítélt meg gyöngyöspatai roma diákoknak, Orbán erősen tiltakozott. (Én úgy értelmeztem ezt a döntést, hogy az nem annyira a szeparációról tényéről, hanem annak módjáról szól, ti. hogy valamit kellene kezdeni a hátrányos helyzetű cigány gyerekekkel is, hogy megtanuljanak valamennyire írni, olvasni és számolni legalább.) Az iskolaőrök bevezetése egyes iskolákban ezzel együtt nem volt teljesen alap nélküli, bár a feladatuk sok esetben eléggé tisztázatlan (illetve egy portás is elvégzi).

Harmadik, szintén kevésbé sikeres történet a digitális oktatásra való hirtelen átállás tavasszal, amire nem voltak felkészülve a tanárok (és még most sincsenek), a gyerekek közül sokan lemaradtak az anyaggal.

Harc az SZFE-ért

A kormány nagyon vigyázott rá, hogy ne legyen közvetlenül érintve és egy „hithű harcosát” tolta előre Vidnyánszky Attila személyében. A liberális felfogású nagyvárosi közegben azonban az eddigieknél jóval keményebb ellenállásba ütközött, oktatók lemondása, neves színészek kiállása és a hallgatók sztrájkja a rendszerrel szembeni ellenállás példájává vált. A kormány emiatt nem törekszik semmilyen kompromisszumra és az idő is alighanem neki dolgozik. A helyzet érdekessége, hogy akik támogatják őket, azok közül sokan nem nagyon szerették a liberális színházi rendezési stílust (bár joggal tarthatnak attól, hogy ez még tovább romlik majd Vidnyánszky alatt), akiket felháborít a tiltakozás, azokat viszont a színház a legtöbb esetben egyáltalán nem érdekli, csak a dolog elvi, politikai oldala - egy katonás rendszert szeretnének látni a tiltakozásokra lehetőséget teremtő demokrácia helyett.

A NER gazdasági elit erősítése

E téren nem történt semmi rendkívüli, tovább növelték vagyonukat a NER oligarchák, újdonság csupán az „elvesztette közpénz jellegét” gondolat alkotmányba foglalása. Az állami cégek és állam közeli alapítványok átláthatósága megszűnt, és a Fidesz alapítványok kiemelt törvényi védelmet élveznek.

A kormány ügyelt arra, hogy a járványhelyzet ellenére se költekezze túl magát (mivel a választási év még messze van), az állami támogatás nálunk jóval kisebb mértékű volt mint bármelyik EU tagállam esetében, leszámítva a hitelmoratóriumot, aminek a költségét a nálunk levő bankok állják. Jutottak persze állami támogatások a versenyszférának, de eléggé szigorú feltételekkel vagy későn, kivéve a NER kedvezményezettjeit (például falusi turizmust). A munkanélküliségi segély időtartama továbbra is három hónap maradt, és a munkanélküliség mértéke a statisztikákból nem nagyon látszik.

A gazdaság nincs mégsem annyira rossz állapotban a visszaesések ellenére sem, továbbra is folynak a termelő beruházások, az igazi kihívást leginkább a versenyképességben és bérekben az EU átlagának megközelítése jelenti. A Matolcsy vezette MNB látja ezt és kiadott egy versenyképességi jelentést, aminek a programpontjai számomra mégis leginkább csak ötletelésnek tűnnek.

Az EU források vétója és a jogállamiság vége

Nagyon groteszk volt az, hogy éppen a magyar igazságügyi miniszter harcolt leginkább az EU-ban a jogállamiság megszüntetésének lehetőségéért (voltaképp ne lehessen szankcionálni Orbánt, bármilyen törvényt is hoz). Az EU képviselői az adófizetők pénzét féltették inkább, csak egy kis részük aggódott azért, hogy Európa közepén egy orosz típusú rendszer épülhet ki. Ezzel együtt vannak jelek arra, hogy az EU is kezdi felvenni a kesztyűt Orbánnal, (Deutsch-ügy, Szájer-ügy), aki végül is döntetlenre tudta hozni a vitát, a német gazdasági szálak megmozgatásával. A vétót visszavonta és a szankciók lehetségesek lesznek ugyan, de a bevezetésük elé komoly akadályokat gördítettünk.

Az önkormányzatiság vége

Orbánék most visszavágtak a városi önkormányzatoknak a választási vereségért: először lecsökkentették a támogatásokat a járványra hivatkozva, ezután megfelezték az iparűzési adót és megvonták az adó, illetve járulékemelés jogát. Ezek a lépések a nagyobb önkormányzatokat, leginkább Budapestet hozzák lehetetlen helyzetbe, a főváros vezetésével már eddig is folytonos harcot vívott a kormány. Ügyeltek viszont arra, hogy a fideszes vezetésű megyei jogú városok külön támogatást kapjanak (négy nem fideszes kapott csak, és csak kisebb összegeket, előre meghatározott célra)…

Demográfiai félsiker

A demográfia az a terület még a gazdaság mellett, ahol vannak még jól látható fejlődési jelek. Tovább bővítette az eddig is nagyon bőséges családtámogatásokat a kormány többek között a lakásfelújítási kedvezménnyel. A kampány arcát Novák Katalin személyében találták meg, aki mindent egybevetve az egyik legszimpatikusabb kormánytag. Az intézkedések valóban javítják a demográfiai trendeket, ráadásul éppen a gyereknevelésnek megfelelő feltételeket biztosító családokban születik meg több gyermek, habár még mindig nem annyi, amennyit a kormány szeretne látni.

A médiumok terén nincs döntő fölény – még

Tovább folytatódott a nem kormánypárti médiumok elleni harc, azonban akárhogy próbálják megnehezíteni ezek helyzetét, még mindig sokkal több nézőjük és olvasójuk van mint a kormánypártiaknak, valószínűleg azért mert színvonalasabb tájékoztatást nyújtanak. Célpontba került a nagy hal, a Facebook is, ami a finoman fogalmazva is „megosztó” Varga Judit szerint cenzúrázza a kormánypárti megjelenést. Valójában a cél az állami irányítás megszerzése a magyar nyelven megjelenő (?) FB posztok fölött, hogy a kormány által preferáltakat dobja fel nagyobb számban, a tartalmuktól és kedveltségüktől teljesen függetlenül. Borítékolható, hogy a választás idejére már az FB-n is mindent visz majd a kormánypárti kampány.

A helyzet 2020 végén úgy néz ki (a járványhelyzettől gyakorlatilag független módon alakulva), hogy a magyar társadalomnak csak egy aránylag kis része érzékeli azt a rengeteg veszteséget, amit a kormány ideológiai alapú nyomulása okoz (azért vádolnak másokat ideológiával, nehogy rájuk süssék ezt a bélyeget). A társadalom nagy részének mindez még nem éri el az ingerküszöbét és vannak sokan gazdasági haszonélvezők is (vagy akiket a rendszer már megvett kilóra). Létezik emellett egy fanatizálódott keménymag, erősen konzervatív (mondhatni szemellenzős) értékrenddel, akik direkt örülnek annak, hogy a kormány a csatákat többnyire behúzza a „liberális” ellenséggel szemben, és mindig igénylik az újabb győzelmi jelentéseket a kormányzati sikerpropagandától. Ezeknek a csatáknak én egyelőre nem látom a valódi nyerteseit csak a veszteseit, és sok jóra nem számítok a következő évben sem.