Radikális politikai erő jelenleg már létezik Magyarországon, ennek a valódi alternatívája nem egy másik radikalizmus, hanem egy jóval mérsékeltebb irányzat lehet csak.
Szeretünk egyenlőséget tenni a Fidesz, Orbán tevékenysége, a NER és a kormánymédia közé, pedig négy különböző szintet, lépcsőt képviselnek a gátlástalan pénzsóvárság irányába. A jelenlegi rendszernek a súlytalan ellenzék miatt nincs belső fékje, amivel a gátlástalan szélhámosok és a cinikusok rendre visszaélnek. Per pillant ugyan nehezen képzelhető el a Fidesz leváltása 2022-ben, azonban még sok minden történhet a választásokig és az sem mindegy, hogy mennyire lesz szoros a végeredmény.
Dobrev Klárával nem is az a fő gondom, hogy Gyurcsány férje (mert ne azt nézzük, hogy ki honnan indul), hanem inkább az, hogy a DK-t képviseli, amely a magyar politikai spektrum bal szélén helyezkedik el. Nyilvánvaló, hogy ott, ahol van legalább 4-5 párt ott kell lennie egynek a balszélen is, a jelenlegi sorrend jobbról-balra haladva eléggé közismert: Mi Hazánk, Fidesz, Jobbik, LMP és Momentum, MSZP, DK. A spektrum bal szélén álló jelölt sosem fogja tudni egyesíteni az ellenzéki pártokat. Dobrev nagyon határozott és radikális politikai stílusa emellett a mérsékelt felfogású választókat alighanem taszítani fogja. Egyértelműen egy megosztó személyiségről van szó, aki valószínűleg elkeseredett, nélkülöző emberek szavazataira is számít, hiszen közülük sokan csak valamiféle csodában reménykednek.
Márki-Zay Péter vele ellentétben párton kívüli, leginkább a jobbközép vonalhoz sorolható és az egyetlen dolog, amiben nagyon radikálisnak látom az elszámoltatás kérdése. Egy következmények nélküli országban olyasmit hangoztat, ami mindenütt máshol természetes lenne, a kiterjedt korrupció fő haszonélvezőinek felelősségre vonását. Racionális, technokrata embernek tűnik, akitől inkább várható, hogy valódi rendszerben gondolkodik és az ideológiák helyett a célszerűség határozza meg a döntéseit (akár kormányon, akár az ellenzék vezetőjeként).
Egy politikus célja a látszat ellenére sem mindig a mennél nagyobb hatalom, ez még szerintem Orbán esetében is valamennyire így van, hiszen ha teljesen kinyírja az ellenzéket azzal saját radikálisait erősíti meg. Ha megint nagy többséggel győz, akkor a párton belüli radikálisok még inkább nyomni fogják a kultúrharcot, amivel a NER tovább építheti a kiváltságos rétegnek adott hűbéri jogokon alapuló feudális rendszert. Márki-Zay vagy hozzá hasonló stílusú politikusok megfelelő háttércsapattal képesek lehetnek ezt a fajta rendszerépítést visszafordítani és inkább jobbra, mint balra húzó, de mégis konszolidált, a közéleti csatabárdot elásó társadalmi viszonyokat megteremteni.
Számomra leginkább ez lenne a fontos, a háborús mentalitás visszaszorítása, és hogy ne legyünk végre elkönyvelve Európában olyan országként mint Belorusz vagy Oroszország, amely annyira szegény (szellemi értelemben), hogy csak egyfajta kormányképes erőt képes felmutatni évtizedeken keresztül.
A hatalommegosztás minden demokrácia alapja: nálunk a parlament jelenleg nem tényező (ezen kellene változtatni), a bíróságok gyakorlatilag össztűz alatt állnak, az alkotmánybíróság még úgy-ahogy tartja magát. A mindent leegyszerűsítő katonás felfogás, a vezérelvűség sajnos nagyon divatos a kiterjedt kormánypropaganda eredményeként, aminek szó szerint beláthatatlanul súlyos következményei lehetnek már pár éves távlatban is. Az Orbánhoz hasonlóan katonás Dobrev inkább olaj lenne erre a fajta tűzre, vele ellentétben a Karácsonynál ugyan sokkal határozottabb, mégis (a miniszterelnök jelölti viták alapján legalábbis) az adott helyzetben optimális megoldásokat kereső Márki-Zay lehet az ellenzék megfelelő jelöltje a jövő évi választásokon.
