A vasárnapi választáson kiderült, hogy a demokrácia a magyarok többségét nem nagyon érdekli, ennélfogva nem sok értelme van már közéleti dolgokról beszélgetni vagy vitatkozni nyilvános fórumokon. A Fidesz fokozatosan elérte azt is, hogy az értelmiségi ember ne akarjon kitűnni, csupán belesimulni a környezetébe, átvéve annak egyszerűsített világértelmezését.
Az embert nem csapják be az érzékszervei egy választási kampány során sem, láttam, hallottam és éreztem, ahogyan egyre nagyobb teret nyer a Fidesz stílusa, dübörög az orbanizmus és egyre inkább elbizonytalanodnak az ellenzékiek. (Kérdéses egyáltalán az is, hogy megtalálták-e a szavazólapon az ellenzéki összefogást?) Ismerőseim körében nagyon jól látható volt ez a folyamat: a közmédiumok propaganda gépezete folyamatosan zakatolt, egyre nagyobb fordulatszámon, magabiztos és nagyhangú Orbán, vele szemben az erőtlenül próbálkozó, marginalizálódott és magára maradt Márki-Zay. (Az ellenzéki pártvezetői gratulálhatnak most maguknak, ez minden volt csak egység és összefogás nem.) Leírtam már régebben is, hogy a folyamatos agymosás a kommunista rendszer idején is működött, lassú víz partot mos alapon, az emberi agy olyan, hogy egy idő után már feladja, csak hagyják békén, és ez most sincs másként. Azt is leírtam, hogy nincsenek igazi akadályok az ország folyamatos jobbra tolódásával szemben, nincs gátja ennek a folyamatnak, hiszen minden fideszes médiamunkás és véleményvezér folyton rátesz egy lapáttal, hogy ki tűnik ki abban leginkább, hogy nagyon radikálisakat tud mondani.
A lekenyerezés is nagyon ment, volt akinek egy zsák krumpli, vagy egy havi nyugdíj, másoknál esetleg a többszázezres családi adóvisszatérítés volt a mézesmadzag. A korrupció magyar földön még mindig csak akkor bűn, ha én kimaradok belőle.
Amit vasárnap el tudott volna érni az ellenzék megfelelő szintű mozgósítással, hogy 3-4 választókörzetet még elvisz, amivel meg tudta volna ugyan akadályozni a kormánypárt elméleti kétharmadát, de a gyakorlati értelemben vett kétharmad mégis megmaradt volna, a kormánypárthoz közel álló, szélsőjobbos Mi Hazánk bekerülése miatt. Itt tartunk most, írjuk le: kis Oroszország épül ki, egy belarusz jellegű rendszer (a hatalomban töltött éveket nézve időarányosan Orbán „fejlődése” nem marad el Lukasenkáétól). Gratulálok az ellenzék véleményvezéreinek is, hogy miközben egymással vitatkoztak minket nem vagy alig érintő kérdésekről („cancel culture”, LMBT lobbi, nagy világcégek hatalma és hasonlók) ilyen szépen egyengették Orbán pozíciójának megerősödését.
A háborús pszichózis a kampányban mindent vitt, Orbán egy számára otthonos terepen mozgott. Háborúk vagy polgárháborúk vannak minden évben a világ különböző részein, ez most valamivel közelebb zajlik a határainkhoz, de szó nem volt sosem arról, hogy valamilyen módon belesodródnánk. (Egyik országnak sem az érdeke ez Európában, a NATO is nem véletlenül tartja magát távol. A fegyverszállítás a mai világban már nem kirívó eset.) Orbánék viszont elérték, hogy a veszély a valóságosnál nagyobbnak tűnjön, és ilyenkor kapcsolnak be azok a nem tudatos reflexek, hogy erőskezű és határozott vezért akarunk látni. Vészhelyzetben az emberek számára nem annyira fontos a szabadság, nem számítanak az olyan dolgok, mint a piacgazdaság és hasonlók, az erő felmutatása inkább, ami imponáló lehet. Orbán nagyon jól eladta azt is, hogy ő lesz a jó válságmenedzser, aki majd ügyeskedve a nagyhatalmak között csendes vizekre kormányozza az ország hajóját. (Ami szerintem egy humbug, de sokan elfogadták.)
Nincs értelme többé a politikáról beszélgetni, mert az érvek eddig se sokat értek, de most már végképp semmit sem fognak érni a Pártközpont döntésével szemben. A rendszer halakat osztogat, de nem segíti, hogy az emberek megtanuljanak halászni, tudásellenes és a személyes függőségeket erősíti. Ami várható még, és nem kell hozzá különösebb fantázia vagy jóstehetség, hogy a multi kereskedőcégeket elűzik, a közösségi portálokat cenzúrázni fogják, a civil szervezeteket betagolják különféle szervezetekbe vagy ellehetetlenítik. A nyugdíjasok nagy részére kemény idők jönnek, az egyedülállók és a munkanélküliek is nagyon meg fogják szenvedni a válságot, a pedagógusok és egyéb állami alkalmazottak szintén, bár a családosok további kedvezményeket kapnak majd, hogy az árrobbanások hatásait ne érezzék meg annyira. A keresetek közötti különbségek nőni fognak, a falu-város ellentéte még erősebb lesz és a városlakók járnak rosszabbul. Az is sanszos, hogy megvonják tőlünk az EU támogatások nagy részét, esetleg még a szavazati jogunkat is az EU egyes testületeiben.
Nem látom már értelmét annak, hogy bármit is elemezzünk, vagy bárminek az értelmét keressük, mert úgyis a központi ideológia fogja megmondani, hogy mi a fekete és mi a fehér, mindenkit lemosnak a pályáról. (A morgás joga nem valódi jog.) A magam részéről én már levontam a tanulságot és befejeztem ezt a fajta tevékenységet, keressünk helyette inkább valami mást. Lesznek olyanok is, akik számára ez egy időutazás a múltba, rendszer visszaváltás folyik éppen a Kádár-rendszer fellé.
Az utolsó 100 komment: