A békecsúcson lehet, hogy egy olyan megállapodást köt egymással az orosz és amerikai elnök, ami egy hosszabb távú béke lehetőségét teremti meg Ukrajnában, Trump akár Nobel-díjat is kaphat érte. Bevallom, a diplomáciához nem értek, nem tudom megítélni, hogy ez a találkozó valóban jogszerű-e, javítja-e az együttműködést Európában, jobb lesz-e tőle országunk megítélése és mennyiben lesz jó, hasznos a magyar állampolgárok számára,- majd a szakértők hosszan fogják taglalni ezeket a kérdéseket.

Az biztos viszont, hogy ezerszer elítélték már nálunk, hogy a különféle mohó nagyhatalmak az erőfölényükkel visszaérve a kis országok feje fölött hoznak döntéseket, a vezetőiket teljesen kihagyva a folyamatból,- lehetséges, hogy most is ilyesmi fog történni.

Barbárság

A barbárság egy viszonylagos fogalom, az ókorból származik, akkoriban a civilizált görög majd római polgárok ezzel a jelzővel illették a más kultúrájú népeket. A kulturális kifinomultság hiánya, műveletlenség, durvaság, primitívség társul ehhez a jelzőhöz, és való igaz, hogy akár a frankok és a germánok esetében, a történelmük hajnalán nem a magas kultúrájukról váltak híressé, a kulturális építkezés sok évszázados folyamat volt az ő esetükben is, miként bármilyen más népnél. Az orosz kultúra mindig több évszázados elmaradásban volt az európaihoz képest, egy-két világvárosuk kivételével, és diktatórikus társadalmi berendezkedésük sem segítette a közeledést. Az amerikai monstrumról sem sok jót szokás mondani: szakbarbárok, az átlag amerikai nagyon műveletlen, nem tud késsel-villával enni, beképzelt, nem érdekli a világ többi része, ugyanolyan energiapazarló szokásai vannak, és ugyanúgy nem számít nekik az egyes ember, mint ami az oroszokról is elmondható. Az is lényeges, hogy itt a tárgyaláson nem nemzetek, népek, még csak nem is államok (úgy értve, hogy nem államszervezet), hanem országokat képviselő legfőbb vezetők fognak találkozni, és hogy ők nálunk tárgyalnak az egyben az általuk képviselt életmód mintákkal való egyetértést is jelent, emellett pedig az erő pozíciójából való tárgyalás („imperializmus”) támogatását.

Trianon és párizsi békeszerződések

Mindkét nagyhatalom erősen sáros volt a múlt században a magyarságot keményen büntető trianoni békekötésben, valamint az ennek érvényességét lényegében meghosszabbító párizsi békeszerződésekben. A nemzeti sorstragédia szimbólumává vált Trianon nagyon félrevezető, mivel mert Franciaországban írták alá, emiatt tévesen csak a franciákat szoktuk hibáztatni érte, holott kellett hozzá az amerikaiak és angolok jóváhagyása is. Ráadásul a bécsi döntések elfogadásához, amikor területeket kaptunk vissza a németek és olaszok nyomására, szintén kellett a franciák és angolok jóváhagyása, és meg is adták, az amerikaiak ebből viszont kimaradtak. A párizsi békeszerződés formalitás volt, mert Sztálin hadserege megszállta egész országunkat, viszont az amerikaiak és az angolok egyáltalán nem tiltakoztak, Trieszt volt csupán fontos nekik a mi régiónkból. Azt is mondtuk régebben, hogy minket egyszerűen eladtak az oroszoknak, más stratégiai érdekeltségeik fejében. (A szovjet himnusz szövege alapján a Szovjetunió a nagy Oroszország vezette szövetség volt, ami a de facto helyzetet is jelzi, hiszen a kommunista rendszer megszűnése után a tagköztársaságok mind önállósodtak, Oroszország pedig a nagy Szovjetunió jogi örököse.) Oroszország a 19-20. században végig ellenségünk volt, „Amerika” pedig szintén nagyon keveset tett értünk, ha egyáltalán bármit is.

Mikor lett megint a barátunk „Amerika”?

Sokszor elátkoztuk az USA-t mint a láthatatlan pénzügyi rendszerek mozgatóját, a fogyasztói mentalitás terjesztőjét, a valóságtól elszállt akciófilmek és hollywoodi giccsek dominálta tömegkultúra hazáját. A világ csendőrének tartottuk, ami mindenbe beleavatkozik, és mindenhol csak a saját, olajra épülő gazdaságának érdekeit nézi. Az amerikai tőkét az Orbán-kormányzat módszeresen elüldözte, viszont mióta Trump van hatalmon, hirtelen a barátunk lettek, és az összes kritika egy csapásra megszűnt. Holott semmit sem változott az amerikai politikában, csupán két dolog, az egyik, hogy a védővámokkal bekeményítettek (demagóg érveléssel a kormánypropaganda az EU-t hibáztatja, hogy elfogadta az USA által kirótt vámokat, nem pedig az USA kormányát, ami ránk kényszerítette). A másik változás, hogy Trump révén az autokrata internacionálé tagjai lettek (török, kínai, egyéb ázsiai vezetőkkel együtt), elvtársak fognak tehát találkozni, akik bármeddig képesek elmenni a feudális restauráció érdekében, a korrupció és demagógia teljesen új dimenzióit valósítva meg.

A keleti veszedelem

Az oroszok mögött igazából a kínaiak állnak, sokszorta erősebbek és eltökéltebbek náluk, és hogy Oroszország képes volt talpon maradni ebben a háborúban, nem gyengült meg annyira nagyon, az főleg a kínaiaknak köszönhető. Az amerikaiak a kirakatban vannak, nem tudnak eltitkolni semmit, az oroszok már nagyobb titokban tudnak tevékenykedni, de hogy a kínaiaknál mi történik, arról csak találgatások folynak. Számunkra teljesen ismeretlen és idegen mentalitást testesítenek meg, annyi biztos, hogy szuperhatalomként csak a világuralom lehet a céljuk. Hogy mennyiben jó nekünk a kínaiak nyomulása az amerikaival szemben vagy mellett, ebben erős kételyeim vannak.

Nem dicsőséges, etikailag kérdéses

A találkozó lehet hasznos, de hogy ez nálunk jön létre, az a fentiek fényében nem mondható dicsőségesnek, akkor lenne az, ha nagy kerekasztal formáját öltené, ahol Ukrajna és az EU is képviseltetné magát, azonban az EU-t politikai szervezetként a mi kormányunk eleve nem tartja legitimnek (nemzetállamok Európájáról beszélnek, ami súlytalanná tenné a központi szervezetet). A mi taktikánk, hogy nagy országokból próbálunk előnyöket kicsikarni, gazdasági hídfőállásokért cserébe, vagy akár mert a kémhálózatukat hagyjuk működni, ez a fajta politika most nálunk kimondatlanul nagy támogatást kapott. Mindennek gazdaságilag lehetnek előnyei, és egy szűk elit hatalmát is segítheti, de minden egyéb szempontból káros.