Ideo-logikák

Ideo-logikák

Két nagy barbár ország vezetője érkezik hozzánk

2025. október 20. - Tamáspatrik

A békecsúcson lehet, hogy egy olyan megállapodást köt egymással az orosz és amerikai elnök, ami egy hosszabb távú béke lehetőségét teremti meg Ukrajnában, Trump akár Nobel-díjat is kaphat érte. Bevallom, a diplomáciához nem értek, nem tudom megítélni, hogy ez a találkozó valóban jogszerű-e, javítja-e az együttműködést Európában, jobb lesz-e tőle országunk megítélése és mennyiben lesz jó, hasznos a magyar állampolgárok számára,- majd a szakértők hosszan fogják taglalni ezeket a kérdéseket.

Az biztos viszont, hogy ezerszer elítélték már nálunk, hogy a különféle mohó nagyhatalmak az erőfölényükkel visszaérve a kis országok feje fölött hoznak döntéseket, a vezetőiket teljesen kihagyva a folyamatból,- lehetséges, hogy most is ilyesmi fog történni.

Barbárság

A barbárság egy viszonylagos fogalom, az ókorból származik, akkoriban a civilizált görög majd római polgárok ezzel a jelzővel illették a más kultúrájú népeket. A kulturális kifinomultság hiánya, műveletlenség, durvaság, primitívség társul ehhez a jelzőhöz, és való igaz, hogy akár a frankok és a germánok esetében, a történelmük hajnalán nem a magas kultúrájukról váltak híressé, a kulturális építkezés sok évszázados folyamat volt az ő esetükben is, miként bármilyen más népnél. Az orosz kultúra mindig több évszázados elmaradásban volt az európaihoz képest, egy-két világvárosuk kivételével, és diktatórikus társadalmi berendezkedésük sem segítette a közeledést. Az amerikai monstrumról sem sok jót szokás mondani: szakbarbárok, az átlag amerikai nagyon műveletlen, nem tud késsel-villával enni, beképzelt, nem érdekli a világ többi része, ugyanolyan energiapazarló szokásai vannak, és ugyanúgy nem számít nekik az egyes ember, mint ami az oroszokról is elmondható. Az is lényeges, hogy itt a tárgyaláson nem nemzetek, népek, még csak nem is államok (úgy értve, hogy nem államszervezet), hanem országokat képviselő legfőbb vezetők fognak találkozni, és hogy ők nálunk tárgyalnak az egyben az általuk képviselt életmód mintákkal való egyetértést is jelent, emellett pedig az erő pozíciójából való tárgyalás („imperializmus”) támogatását.

Trianon és párizsi békeszerződések

Mindkét nagyhatalom erősen sáros volt a múlt században a magyarságot keményen büntető trianoni békekötésben, valamint az ennek érvényességét lényegében meghosszabbító párizsi békeszerződésekben. A nemzeti sorstragédia szimbólumává vált Trianon nagyon félrevezető, mivel mert Franciaországban írták alá, emiatt tévesen csak a franciákat szoktuk hibáztatni érte, holott kellett hozzá az amerikaiak és angolok jóváhagyása is. Ráadásul a bécsi döntések elfogadásához, amikor területeket kaptunk vissza a németek és olaszok nyomására, szintén kellett a franciák és angolok jóváhagyása, és meg is adták, az amerikaiak ebből viszont kimaradtak. A párizsi békeszerződés formalitás volt, mert Sztálin hadserege megszállta egész országunkat, viszont az amerikaiak és az angolok egyáltalán nem tiltakoztak, Trieszt volt csupán fontos nekik a mi régiónkból. Azt is mondtuk régebben, hogy minket egyszerűen eladtak az oroszoknak, más stratégiai érdekeltségeik fejében. (A szovjet himnusz szövege alapján a Szovjetunió a nagy Oroszország vezette szövetség volt, ami a de facto helyzetet is jelzi, hiszen a kommunista rendszer megszűnése után a tagköztársaságok mind önállósodtak, Oroszország pedig a nagy Szovjetunió jogi örököse.) Oroszország a 19-20. században végig ellenségünk volt, „Amerika” pedig szintén nagyon keveset tett értünk, ha egyáltalán bármit is.

Mikor lett megint a barátunk „Amerika”?

Sokszor elátkoztuk az USA-t mint a láthatatlan pénzügyi rendszerek mozgatóját, a fogyasztói mentalitás terjesztőjét, a valóságtól elszállt akciófilmek és hollywoodi giccsek dominálta tömegkultúra hazáját. A világ csendőrének tartottuk, ami mindenbe beleavatkozik, és mindenhol csak a saját, olajra épülő gazdaságának érdekeit nézi. Az amerikai tőkét az Orbán-kormányzat módszeresen elüldözte, viszont mióta Trump van hatalmon, hirtelen a barátunk lettek, és az összes kritika egy csapásra megszűnt. Holott semmit sem változott az amerikai politikában, csupán két dolog, az egyik, hogy a védővámokkal bekeményítettek (demagóg érveléssel a kormánypropaganda az EU-t hibáztatja, hogy elfogadta az USA által kirótt vámokat, nem pedig az USA kormányát, ami ránk kényszerítette). A másik változás, hogy Trump révén az autokrata internacionálé tagjai lettek (török, kínai, egyéb ázsiai vezetőkkel együtt), elvtársak fognak tehát találkozni, akik bármeddig képesek elmenni a feudális restauráció érdekében, a korrupció és demagógia teljesen új dimenzióit valósítva meg.

A keleti veszedelem

Az oroszok mögött igazából a kínaiak állnak, sokszorta erősebbek és eltökéltebbek náluk, és hogy Oroszország képes volt talpon maradni ebben a háborúban, nem gyengült meg annyira nagyon, az főleg a kínaiaknak köszönhető. Az amerikaiak a kirakatban vannak, nem tudnak eltitkolni semmit, az oroszok már nagyobb titokban tudnak tevékenykedni, de hogy a kínaiaknál mi történik, arról csak találgatások folynak. Számunkra teljesen ismeretlen és idegen mentalitást testesítenek meg, annyi biztos, hogy szuperhatalomként csak a világuralom lehet a céljuk. Hogy mennyiben jó nekünk a kínaiak nyomulása az amerikaival szemben vagy mellett, ebben erős kételyeim vannak.

Nem dicsőséges, etikailag kérdéses

A találkozó lehet hasznos, de hogy ez nálunk jön létre, az a fentiek fényében nem mondható dicsőségesnek, akkor lenne az, ha nagy kerekasztal formáját öltené, ahol Ukrajna és az EU is képviseltetné magát, azonban az EU-t politikai szervezetként a mi kormányunk eleve nem tartja legitimnek (nemzetállamok Európájáról beszélnek, ami súlytalanná tenné a központi szervezetet). A mi taktikánk, hogy nagy országokból próbálunk előnyöket kicsikarni, gazdasági hídfőállásokért cserébe, vagy akár mert a kémhálózatukat hagyjuk működni, ez a fajta politika most nálunk kimondatlanul nagy támogatást kapott. Mindennek gazdaságilag lehetnek előnyei, és egy szűk elit hatalmát is segítheti, de minden egyéb szempontból káros.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr8618975559

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MEDVE1978 2025.10.26. 10:16:10

Erősen tendenciózus mix a cikk.
Ott van a barbárság. A görögök és rómaiak nem csak a náluk "alsóbbrendű" életmódot folytatókról gondolták, hogy barbárok, hanem a hasonlóan fejlettekről, például a perzsákról vagy indiai civilizációkról is. Holott kérdéses, hogy a római / athéni arisztokratikus köztársaság vagy éppen a császárság barbárabb volt-e az egyiptomi fáraónál vagy a perzsa uralkodónál.
Persze a felsőbbrendűség hangsúlyozása lényegében az összes nagy birodalom sajátja volt akkoriban. A kínaiak, japánok is barbárnak tekintettek - bár más szóval - mindenkit, aki határaikon kívülről jött és nem az ő kultúrájukon osztozott. A vágy, ami a cikkben megjelenik, hogy az amcsikat és az oroszokat barbárnak minősítse valami magasabb sztenderd alapján érthető, de hamis.

Utána jön egy történelmi fejtegetés, helyenként rossz interpretációval, következtetésekkel:

"A nemzeti sorstragédia szimbólumává vált Trianon nagyon félrevezető, mivel mert Franciaországban írták alá, emiatt tévesen csak a franciákat szoktuk hibáztatni érte, holott kellett hozzá az amerikaiak és angolok jóváhagyása is. " Helyesen a franciákat hibáztatjuk érte és a történelmi kontextus is emellett szólt. A győztes nagyhatalmaknak az első világháborúban különböző érdekeik voltak. Az USA születő nagyhatalom volt, leginkább csak növekvő gazdasági erővel és természetesen nem elsőként, az elsődleges nagyhatalom a briteké volt. Az USA-nak nagyon bejött a szabadkereskedelem már akkor. A magyar gondolkodás a wilsoni önrendelkezésre hegyezi ki az egész történetet, holott egy tágabb kontextusban érdemes gondolkodni. Woodrow Wilson mögött az amerikai gazdaság áll, a 14 pontja úgy kezdődik, hogy liberalizálni, vámoktól és akadályoktól mentessé kell tenni a világkereskedelmet, szabad hajózást kell biztosítani stb.. Amit nem tett hozzá az az volt, hogy azért, hogy az amerikai áruk szabadon eladhatók legyenek a Föld jelentős részét elfoglaló brit, francia, holland birodalmakban. A nemzeti önrendelkezések valójában időzített bomba volt a gyarmattartók ellen, ezt sem véletlen, hogy Wilson javasolta, ahogy az sem, hogy nem valósult meg.

A britek a hatalmuk csúcspontján voltak. Afrikában a német gyarmatokat valakinek át kellett vennie, a britek és a franciák boldogan jelentkeztek. A korábbi időszak egyik meghatározó jellegzetessége volt, hogy a németeknek aktív külpolitikája volt a Kaukázusban és az arab világban is. Ehhez jött a Török Birodalom felbomlása, amiből a britek és a franciák is szép protektorásukat tudtak maguknak kiszakítani + ráülhettek az olajban gazdag arab országokra is. A britek egyértelmű érdeke az volt, hogy ne legyen újabb kihívó: ezzel teljesen egybecsengett az Osztrák-Magyar Monarchia szétrobbantása, Lengyelország létrehozása a németek hátában és a németek szétjóvátételezése. Ugyanakkor a briteknek sokadrangú volt Magyarország, ahogy Wilsonnak is. A briteket nem érdekelte volna, hogy ha mondjuk egy 200 ezer négyzetkilométeres Magyarország jön létre, nem pedig egy 93 ezres vagy ha megmarad Ausztriától függetlenül a régi Magyarország. A brit prioritás az akkor viszonylag nem túl régi befektetés: a suezi csatorna uralása és a korona legszebb gyémántjához való kapcsolódás fenntartása volt.

Az aktív résztvevő a bosszúszomjas Franciaország. Nem szabad elfelejteni, hogy a XIX. század arról szól, hogy Franciaországot Napóleont követően folyamatosan megverik a csatatéren. A porosz-francia háborúkat a poroszok nyerik. A franciáknak óriási veszély a létrejött erős Németország, ami ráadásul ugyanúgy német, mint a keleti fele (Österreich lényegében keleti birodalmat jelent németül). A franciák sohasem voltak szívbajosak, ha bármelyik német birodalommal újat kellett húzni. A Habsburgokkal szemben is minden eszközt megengedettnek tartottak (több francia szövetség is volt az Oszmán birodalommal, annak ellenére, hogy a törökök muzulmánok voltak). Trianon és Versailles lényegében arról szól, hogy ellehetetlenítse a németek felépülését. Ebbe a sorba illik nagyon jól a Monarchia ezer darabra robbantása. A franciák azt gondolják, hogy ez ellehetetleníti majd a német szövetséget (ami a 2. vh láttán óriási tévedés). Trianon tehát elsősorban a franciák akarata és bűne.
Folyt köv.

MEDVE1978 2025.10.26. 11:01:10

Az USA. Az USA kapcsolódása Európához leginkább a szülő gyermek viszonyra vezethető vissza. Minden egyediségével együtt is az USA egy nyugat-európai modell szerinti állam. A lakosságának a döntő része európaiak leszármazottja, a kultúrája európai. Az USA a vagány gyerek, aki az Őperencián is túl megy és ott elnyeri a királyságot, aztán olyanná fejleszti, hogy az lényegesen jobb lesz, mint amit a szülője elért. Az USA főként a kulturális és tényleges rokoni szálak miatt nem tűrheti el Európa pusztulását, esetleges elfoglalását, még akkor sem, ha az izolacionista oldal kerül sokszor előtérbe.

És itt jön a gyakori európai vád, hogy az USA barbár, ami szerintem hamis. Az USA nem barbár, hanem az USA nagyhatalomként cselekszik és még nem felejtette el, hogy ez mivel jár. Azzal jár, hogy a cél számos esetben szentesíti az eszközt, ergo ártatlan vér tapad a kezéhez a nagyhatalmaknak. Ez evidencia, mindig van járulékos veszteség. A nyugat-európai értelmiség a barbár USA vádakat egy olyan magas piedesztráról mondja, amit ő épített és ahova azért mászhatott fel, mert egy kvázi demilitarizált kontinensen lakhatott 80 évig, ahol az USA garantálta a biztonságát. Az európaiak feladták az erő használatát, azt, hogy a politika folytatása a háború és azt gondolták, hogy szimplán ennek kinyilatkoztatásával a világ majd követi őket egyfajta tárgyalásos / erőszakmentes nirvana-ba, hiszen ez morálisan felsőbbrendű. A világ nem így működik, ezt Nyugat-Európa is most kezdi újra tanulni. Sajnos részben már késő, Európa teljesen leszerelte magát, mentálisan és fizikailag is, ami lényegében megakadályozza, hogy aktívan bárhol fellépjen. Bár most sokan azon vannak, hogy ez megváltozzon, ennek az esélye minimális. Amit ugyanis az EU épít az védekező erő, védekező infrastruktúra. Egy világpolitikát befolyásoló erőnek pedig támadó ereje kellene, hogy legyen, ami nincsen már. Az utolsó a franciáknak volt, de ők is leszerelték. A britek a XX. század végére lebontották legendás hadiflottájukat, ami most van egyfajta patyomkin árnyék. Ennél is nagyobb probléma a mentalitás: a nyugati narratíva extrém sikeres, az emberek döntő többsége a fejlett európai államokban nem akar katona lenni és nem is lenne hajlandó az lenni. Talán 20-30% hajlandó lenne még védeni a hazáját, több nem. Mind elhitték azt, hogy az európaiak a kiválasztott felsőbbrendűek, az erőszak meg gonosz mocskos dolog, amin már felülemelkedtek.

Az oroszok saját akaratú játékosok, nem Kína mozgatja őket kesztyűbábként (habár csak azért, mert ezt Kína így akarja). Az orosz birodalom a létéért, relevanciájáért kűzd. Az orosz modell nem vonzó, válságban van és erodálódik. Ezt mutatta lényegében a teljes keleti blokk lemorzsolódása és csatlakozása a nyugathoz, aztán pedig már a volt szovjet utódállamok lemorzsolódásának kezdete. Ott volt Grúzia 2008-ban, ami megpróbált kiválni az orosz érdekövezetből, utána pedig Ukrajna. Kazahsztánban is volt leválási kísérlet. Az oroszok azzal szembesültek, hogy masszívan teret vesztenek, ezért előremenekültek és megtámadták az ukránokat. A 2010-es években Putyin elég sikeres volt az orosz modell újra megerősítésében, az oroszok újra aktívvá váltak offenzív akciókkal Afrikában (Líbia és számos más afrikai ország), Szíriában, a Wagner tényező lett.
Persze most Putyin beleragadt a sárba és konkréta se előre se hátra. Nem tud kiszállni, mert az a saját gyengeségének a beismerése lenne, viszont így meg kényszerűen hajtja a biciklit, őrölve fel az erőforrásait.

Kína megint külön dolog. Kína óriásit fejlődött és jó úton van a vezető világhatalom pozícióba. Mit akarnak? Kína számos dolgot akar: 1. A hazai tudományos szektor, gazdaság, vállalati szektor fejlődését. 2. a kínaiak jólétének bővülését. 3. Stabil és meghatározó világpolitikai poziciót 2030-2040-ig. Miért addig? Azért, mert a kínai korfa miatt akkoriban megy nyugdíjba a legszélesebb, aktív kínai generáció, ami mögött már jóval kisebb létszámú generációk vannak. Ez visszafogja majd a kínai növekedést. Emiatt, ha a kínaiak háborút akarnak, akkor azt jó eséllyel 2030 környékéig le kell bonyolítaniuk.

Maga a Trump-Putyin találkozó elmaradt, de érdemit (gazdasági vagy egyéb hasznot) nem hozott volna Budapestnek. Egy PR győzelem lett volna Orbán Viktornak és a FIDESZ-nek.
süti beállítások módosítása