Miután a több millió magyar migráció szakértő és járványszakértő hirtelen átképezte magát környezetvédelmi és vízügyi szakértővé, most rávetették magukat sokan arra a témára, hogyan nem kellett volna a vizet elpazarolni és megy a nagy észosztás, hogy mit kellene másként csinálni. Még a valódi, diplomás szakértő urak között is kevesen vannak, akik a szükséges tízezer órát beletették, de szerencsére mégis vannak páran, akik leírják, hogy mekkora munka, ha mondjuk egy holland szintű csatornarendszert akarunk fenntartani. Dolgozni persze szinte senki nem akar, de legalább vannak már helyi „vízvédő” közösségek, és ha átütő sikert nem is, de kis javulást a helyi viszonyokban az ő munkájuk is eredményezhet.

Itt van például a mezőgazdaság példája (amihez én magam a legjobban értek): a szántás elhagyásához kellenek a talajt sekélyen művelő speciális eszközök, plusz egy teljesen új technológia (szaktudás), mert a tápanyagpótlás és növényvédelem is megváltozhat. Azt is el szokták felejteni, hogy a gazdálkodó mindig a haszont nézi, ami nagyon jó, mert ha látja, hogy másoknál is javult a termésbiztonság és a költségek is alacsonyabbak, akkor változtatni fog, és valóban zajlik is már ennek a folyamata, pár éven belül megtörténhet. Egyébként is az a hosszabb távú érdeke, hogy a talajok szerkezete és vízmegtartása javuljon, mert valószínűleg jövőre is ugyanott fog gazdálkodni meg még sok éven át, viszont csodát azért az új módszerektől se várjunk. A képlet roppant egyszerű: Ha a gazda úgy látja, hogy még így sincs nyereség (az agrártámogatások ellenére sem), akkor nagy eséllyel nem fog vetni semmit, mondjuk csak legeltetni fog.

Egyébként az őszi kalászos és a repce termést a hőhullámok és aszály kevésbé érintette, szerintem a termés az átlagosnak több mint 80%-a meglesz idén is. A napraforgó termése viszont már az Alföldön lefeleződhet, a kukorica pedig csak a viszonylag csapadékosabb területeken fog elfogadható termést hozni, a többi helyen teljesen kiéghet.

Lehet különben, hogy pár hónap múlva majd az özönvízszerű esők okoznak majd gondot, akkor majd arról fogunk sokat beszélni. Jelenleg viszont olyan rémképek merülnek fel, hogy a folyók szintje annyira lecsökkenhet, hogy Európa egyes szomszédos országai diplomáciai „vízháborúkat” folytatnak majd. Ha a forróság és aszály marad a fő tendencia, akkor borítékolható az is, hogy pár éven belül bizonyos termesztett növények esetében gyakorlatilag genetikailag módosított fajtákat lehet csak majd termeszteni.

Az is egy érdekes kérdés, hogy egyes „tájékozottak” szerint az a gond, hogy manipulálják az időjárást, mégis inkább az lehet a valós probléma, hogy jelenleg nem tesszük, mert a úgy állnak a dolgok, hogy egyre inkább rá fogunk kényszerülni, hogy megtegyük (geomérnökség).

Másik hasonlóan forró téma a parlament, és ezen belül is főként az alkotmánymódosítás, ami az előző kormány legfontosabb tisztségviselőinek elmozdítását célozza. Úgy látom, hogy itt az államfő leváltása az, ami nem biztos, hogy törvényes módon történik, hiszen nem lehet beleírni egy alkotmányba bármit, például olyan mondatokat, hogy „Gipsz Jakab hülye”. Az alkotmánynak van egyfajta belső logikája, koherenciája és személyek fölötti jellege. Annak ellenére, hogy 2010-ben a Fidesz nem szembesült ilyen problémával (Sólyom László már az ő emberük volt és a mandátuma épp le is járt), ráadásul ők is alkalmaztak jogállamiságot megcsúfoló törvényeket (pl. Baka András leváltását oly módon, hogy a Legfelsőbb Bíróság nevét Kúriára változtatták), a jogi formák betartásához mégis kínosan ragaszkodtak. Egyetlen kormány számára sem ad felmentést, ha az előző kormány önkényuralmat támogató gyakorlatára hivatkozik. Tisztességes eljárás tehát az lenne, ha másfajta megoldást találnának Sulyok eltávolítására (pl. közvetlen választás).

Az alaptörvényből az emberi méltóságot és esélyegyenlőséget sértő, diszkriminatív mondatokat kellene inkább kivenni, ilyen például a nemek egyenlőségét sértő „a nők védelme” kitétel, ami egy középkori állameszményt idéz. Igaz viszont, hogy ez valószínűleg nem lenne annyira politikailag kifizetődő, hiszen felrémlene, hogy mi lesz például a „Nők 40” konstrukcióval. A Tisza láthatóan nem kockáztat politikailag népszerűtlen döntésekkel, bár ősztől kénytelen lesz ilyeneket is meglépni majd.

Mindenesetre az jól látszik, hogy ha az éghajlatváltozás a jelenlegi ütemben folytatódik, vagyis tovább gyorsul, akkor minden politikai tervet ki lehet kukázni és kezdődhet az újratervezés, sőt az eddigi összes politikai vita mind tárgytalanná válhat.