Számos olyan cikk jelenik meg tudományos alapú érvelésként, ami vagy teljesen nyilvánvaló megállapításokat tesz, vagy teljesen felesleges vagy pedig nettó butaság. Számomra a legbosszantóbbak az utóbbi időkben az alábbiak voltak.

 1.A paradicsom gyümölcs

Nem tudom, honnan terjedt ez el, hiszen a gyümölcsök, ha eltekintünk a különféle magvaktól, akkor általában magas cukortartalmuk miatt magukban is fogyaszthatók, ami eredetileg egy evolúciós trükk volt. A paradicsomot viszont nem szoktuk önmagában fogyasztani, mert savas karakterű. Sok cukrot általában a fás szárú növények képesek csak termelni, persze van néhány kivétel mint például a dinnye. (A biológia különben ilyen, mindig vannak a fő szabály alól kivételek, például a faj fogalma is jól használható, de vannak érdekes esetek, amikor mégsem. A biológia tehát nem olyan mint a matematika, általában nincsenek abszolút, minden körülmények között érvényes szabályai.)

 2.Humanoid robotok futási sebessége ma már meghaladja az emberét

Ennek meg vajon mi értelme, hiszen a kerék sokkal gyorsabb és hatékonyabb módja a helyváltoztatásnak. Kínai tudósok játszanak most mindenféle humanoid robotokkal, aminek véleményezhető célja az lehet, hogy olyan komoly technikailag kihívásokat jelentő problémákat oldjanak meg, ami további fejlesztések alapja lehet, és hogy több pénzt kapjanak rá, ezért nem árt némi parasztvakítás is. Azt sem értem, hogy ha annyi jó sci-fi készül ebben a témában, akkor mért abban versenyzünk, hogy mindenféle racionális szabályozás nélkül az embert potenciálisan kiírtó mesterséges intelligenciákat hozzunk létre az USA és Kína vezetésével?

 3.Közösségi hálózatokban a görgetés addiktív hatása

Ez már évtizedek óta közismert probléma, teljesen nyilvánvaló, hogy milyen hatással van a fiatalokra. Az amerikai gyakorlat európai szemmel kissé furcsa: Beperlik a Metához tartozó FB-t + Instát és gigabüntetést mérnek rá (illetve peren kívül egyeznek meg vele, ami lényegében ugyanaz). Az elv mindig ugyanaz, az amerikai állampolgárnak jogában áll hülyének lenni, és nem kell vállalni semmilyen felelősséget (ezúttal a gyereknevelésben). Ilyen alapon húznak le bizonyos cégeket, lényeg, hogy sok pénzük legyen és politikailag nem kényes státuszúak. Holott az összes nagy internetes platform tartalmazza a gyakorlatilag végtelen görgetés lehetőségét, és mind egyformán káros, nem csak ez a kettő. A másik érdekesség, hogy annak ellenére, hogy nyilvánvalóan káros internetfüggőség ellen nem hoznak semmilyen szabályt, szépen megvárják, még a gyakorlatban elterjed és utána jól megbüntetik. Az európai gyakorlat teljesen más, először előírunk a Meta és hozzá hasonló cégeknek különféle kötelezettségeket, a büntetés legtöbbször csak akkor jön, ha ezeket nem tartják be, és nem a lehúzás a fő cél. Távolabbra mutató kérdés azonban, hogy a legtöbb káros tartalmat a közösségi hálózatok felhasználói viszik fel, ami gyakorlatilag kontrollálhatatlan folyamat (az is gond, ha a cenzúra túl szigorú). Azt is mindenki tudja már régóta, hogy ha valamire nem kell előfizetni, ott legtöbbször az adatainkkal fizetünk.

 4.Táplálkozásunk különféle szakértői

A legtöbb váratlan eredményeket jelző tudományos igényű megállapítás a statisztikai módszerek helytelen használatából adódik. Így például egy „szakértő” azt mondta, hogy annak ellenére, hogy a magyarok fehérjefogyasztása az utóbbi időben növekedett a szénhidrátok rovására, mégis nagyobb mértékű az elhízottság. Ebből ő arra következtetett, hogy a szénhidrát nem hizlal jobban mint a fehérje, ami a gyakorlati tapasztalataikkal teljesen szembe megy (olyan arányok között legalábbis, ami a napi gyakorlatnak megfelel). Az lenne a kérdésem, hogy a kutatás során vizsgálták-e az összkalória bevitelt, a zsiradékok mennyiségét, valamint hogy változott-e a szénhidrát fogyasztás összetétele, kapásból ezek jutottak eszembe, de lehetnek még más tényezők is a kapott eredmények mögött.

Azt kell látni, mert szinte kiveri a szemünket, hogy miközben megy nálunk az „egészségesnek” tartott táplálkozás propagandája, továbbra is nagyon sokan halnak meg nálunk fiatalabb korban szív és érrendszeri betegségekben, ezek aránya valahogy nem csökken, sőt Európában az egyik legmagasabb. Az elhízottak aránya viszont folyton növekszik, ami nyilvánvalóan összefügg a betegségek nagy arányával, tehát itt valami nem stimmel.

Ezenkívül bosszant még engem a „longevity” cím alatt futó mozgalom. Az még rendben, hogy talán eltalálnak pár olyan tényezőt, aminek követése esetenként hosszabb és egészséges életkort eredményezhet, de mi a helyzet a szenilitással, amiről jelenleg lövésük sincs? Mi lesz akkor, ha sok, viszonylag egészséges idős ember fog élni nálunk, és tegyük fel, hogy az egészségügyi ellátásunk is fel tud ehhez nőni a feladathoz, de az idősek között sok lesz a demens?

 5.A demokratikus rendszerekben nincs érdekeltség a környezetvédelemre

Ez egy olyan mondat tipikus példája, ami elvileg logikus, hiszen négy évente választunk kormányt, ezért egyiknek sem szorosabban vett érdeke a hosszú távú célok követése. Gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy egyrészt a diktatórikus vagy kevésbé demokratikus, diktatúra felé hajló, katonás rendszerek még nagyobb ívben tojnak a környezetvédelemre, annak ellenére, hogy az egyes számú vezetőjük nehezen vagy egyáltalán nem váltható le. (Kína, Oroszország, USA Trump alatt, Magyarország Orbán alatt). Ennek oka, hogy az ilyen rendszerek számára zavaró elem a környezetvédelmi szempontok figyelembe vétele, a konzervatív értékrendjük alapján nem is értelmezhető. Másrészről a demokratikus rendszerekben a választók, a választók értékrendje fog dönteni, és ennek része lehet a környezetvédelem, a környezetvédelmi szempontok megjelenése is.

Más kérdés, hogy min múlik, hogy a választók hogyan priorizálnak, az ő értékrendjüket mi fogja meghatározni éppúgy mint az is, hogy mennyire létezik per pillanat szakszerű, hiteles környezeti programmal előálló párt. Mivel a demokráciában nem cél a hatalom kimaxolása és ahhoz való feltétlen ragaszkodás, tehát a szereplők a párbeszéd különféle intézményeit részesítik előnyben, ennélfogva a fenti állítás megdől, a politikában létezhetnek hosszabb távú szempontok is és önmagában a demokratikus rendszerek léte nem gátja a környezetünk védelmének. (Bár tény, hogy lehetnek olyan szituációk, amikor a helyzet annyira kritikus, hogy kényszerítő erejű, radikális lépéseket kell majd hozni.)

Ez a lista persze szubjektív és lehetne még bőven folytatni különféle, feltűnési viszketegségben szenvedő kutatók egész sorának az utóbbi időkben megjelent „komoly tudományos” közléseivel.