Szeptember elején sokkal alkalmasabb számunkra újabb projektekkel felpörögni mint az év bármely időszakában, aminek több oka is van. Egy közismert menedzser szerint bennünk van egy olyan iskoláskorból hozott éves ritmus, hogy a gondtalan nyári szünetnek vége, most itt az ideje a kötelességeknek, ami eredetileg persze főként a tanulást jelentette. Másik ok, hogy a nagy melegben kimutathatóan gyengébben teljesítünk és a gondolkodásunk is lassabb, egészen másként működik, és nagyon sok háztartásban vagy munkahelyen nincs még légkondi. Most végre megszabadultunk a 35 fok és a feletti extrém melegek megterhelő hatásától, sőt mivel a nappalok már rövidebbek is, éjszaka jobban le is hűlnek az épületek. A harmadik ok, hogy ilyenkor táplálkozunk a legegészségesebben, mert a zöldség és gyümölcs most olcsó, elég sok még a napfény, légúti fertőzések is alig vannak még, ezért ellenálló képességünk és energiaszintünk is a csúcson lehet. Érdemesebb tehát ilyenkor sok új dologba belevágni, sokkal inkább mint január elsején (a depis téli időszakban), ami a kérészéletű újévi fogadalmak ideje.
A személyiségünket azok a projektek formálják leginkább, amikkel tartósan foglalkozunk, a nagyobbaktól az aprókig bezárólag 10-15 lehet ezekből egy időben. Milyen dolgokba érdemes ilyenkor belevágnunk?
Alaphelyzet, hogy a gyerekek napközbeni felügyelete elvileg megoldott, illetve másként kell velük foglalkozni, például be kell őket indítani egy napi ritmus szerint, ami fegyelmezettségre szoktat. Nem tudatos módon ugyan, de a legtöbben igyekszünk példamutatóak lenni, ők is akkor tanulnak jobban, ha azt látják, hogy a szüleik is keményen belevetik magukat a munkába, a felnőttek is egy fegyelmezettebb, szorosabb időbeosztással mutathatnak példát. A munkahelyek többségében ilyenkorra már ér véget a szabadságolások nagy része és a csapat jobban együtt van, tehát jobban rá lehet pörögni különféle feladatokra, esetleg a múltbeli tapasztalatok alapján pár dolgot átgondolni, átszervezni, megújítani. Szezonalitások miatt is változhat a leterheltség, van ahol ilyenkor erősebb, más helyeken gyengébb, vagy éppen a feladatok mások lesznek. Munkahelyváltásra is alkalmas lehet egy ilyen időszak.
A lakás alaposabb takarítása, a ház körüli rendezkedés is aktuálissá válik, mert jobban lehet már szellőztetni, nem véletlen, hogy még az idős nyugdíjas rokonaim is átváltva a nyári „túlélő üzemmódból”, éppen most aktivizálták magukat, és kezdték el a rendezkedést. A lényeg éppen az, hogy az aktivitás ragadós, a nyárt követően a városokba is visszatér az élet, jobban nyüzsög mindenki, így az egész légkör megváltozik egy olyan irányban, ami tudattalan módon serkentő hatást gyakorol ránk.
Az is mindig felmerül ilyenkor, hogy mit érdemes tanulnunk még felnőttként is, milyen tanfolyamok elvégzése adhat egy pluszt olyan készségeink fejlesztésében, amivel később több lehetőségünk lesz a munkahelyeken. Nagyon sokféle képzés indul ilyenkor.
A kulturális élet is másként kezd felpörögni, a szocializáltabb formái jelennek meg mint például a szüreti bálok és falunapok, városokban visszatérnek a könyvtárak és színházak és művelődési házak programjai, ezeken általában az ismerőseink ismét felbukkannak, tehát kapcsolatépítésre is alkalmasak az ilyen rendezvények.
A nagyobb aktivitás nyilván nem jelent nagyobb eredményességet, a legtöbb újonnan bevállalt vagy ismét elkezdett tevékenységünk látható hozadéka nagyon kevés lesz, inkább hosszabb távon segíthetnek nekünk. Nagyon sok tanulsággal járnak a különféle próbálkozásaink, például amiatt is, hogy amikor új lendületet veszünk akkor tanulva az elmúlt időszak hibáiból, pár dolgon már eleve változtatunk.
Így működik az emberi társadalom, hogy egymást húzzuk előre a különféle munkákban, egyéb hasznos tevékenységeinkben, az együttműködés pozitív spirálként működik. Sokan vannak, akik sajnos kiesnek ebből a körből, és a most alapjában véve egészségesnek mondható munkapiacon sem tudnak elhelyezkedni. Ennek négy plusz egy alapvető oka lehet: az illető vagy nem egészséges, vagy „bolond”, vagy mások nem bíznak benne, vagy mert nem akar dolgozni és ezt meg is teheti. Ezeken felül az életkorunk inkább a terhelhetőségünket befolyásolja tehát azt, hogy mennyit és milyen intenzíven vagyunk képesek dolgozni.
A nagyobb aktivitás lenne mindenki célja, mert a munkahely szociális közeg is, és aki otthon marad, hacsak a család nem oszt neki feladatokat (ami szintén munka), akkor nagy eséllyel szociálisan elszigetelődik és mivel a gondolatai ilyenkor is pörögni fognak, visszacsatolások hiányában egyre inkább el fog szakadni a valóságtól. Az egészségügy feladata (lenne) a középkorúnál idősebb emberek munkaképes állapotban tartása, bár ezt a feladatát elég gyatrán képes betölteni. Az idegrendszer állapota szintén egészségügyi kérdésként fordítható le, e téren sem jobb a helyzet. A többi izolációs pont már nem annyira szakpolitikai, hanem a társadalom állapotáról, a közfelfogásról mond inkább többet: Mennyire törődünk egymással, mennyire vagyunk nyitottak a családi és haveri kapcsolatokon kívül, tudunk-e rugalmas, adott esetekben részmunkaidős foglalkoztatási formákban is gondolkodni.
Társadalmi rendszerektől és politikai irányzatoktól lényegében független az az imént felvázolt aktivitási lánc, amelyre a civilizációnk épül és amiből kimaradni az egyén számára borzasztó nagy hátrányokkal jár.
