Lehet ma már értelmes gazdasági vitákat folytatni, a minap is láttam egy ilyet, ráadásul jelenleg még azzal a kissé naiv feltételezéssel is élhetünk, hogy az ilyen vitáknak van valós súlya, mivel a mostani kormányzati döntések nem teljes mértékben politikai-ideológiai célokkal születnek.
Érdemes tehát kicsit áttekinteni, hogy a jövő évi költségvetésnél mik lennének azok a gazdasági és társadalmi optimumok, amiket tervezni lehetne.
Az elv talán az lehetne, hogy végre ne olyanoknak adjunk pénzt, akiknek nincs is rá szüksége,- ami nem csak nálunk probléma, és az ilyen gyakorlat általában visszafogja a gazdaságok növekedését. Olyanokat kellene különféle kedvezményekben részesíteni, akiknek nem csak szükségük is van, de felelősen tudnak is vele gazdálkodni. Az is egy érv persze, hogy ennyire szociális szempontokat nélkülöző állami újraosztási gyakorlat Európában sehol nincs, még az USA-ban sem jellemző, ennek ellenére a Tisza által meghirdetett szociális intézkedések (például minimálnyugdíj és családi pótlék emelése) támogatottsága egyáltalában nem teljes mértékű. Ugyanis a szocialista kormányok anno elkövették azt a hibát, hogy az első Orbán kormány osztogatásaira olyan mértékben licitáltak rá, hogy azt a költségvetés már nem bírta el, sőt egyesek még vissza is éltek a "szocpol" kedvezményekkel.
Amikor a Fidesz 2010-ben átvette a hatalmat, akkor viszonylag magas volt még a költségvetési hiány, de az előző (átmeneti) kormány már stabilizálta és csökkenő trendet mutatott, ráadásul a magánnyugdíjpénztárak államosítása is jelentős bevételeket hozott. A mostani költségvetés éppen hogy elszállt (az előző kormány szabályosan kirabolta a kasszát) és nem tudja senki, hogy vannak-e benne ezermilliárdos tartalékok.
Az állami beruházásokat nem nagyon lehet csökkenteni, mert az nagyon visszafogná a gazdaságot, az építőiparnak folyamatosságra van szüksége. Az újonnan megnyílt uniós források jelenthetnek valami segítséget és a közbeszerzések túlárazása is csökkenthető lesz, viszont a másik oldalon vannak olyan leharcolt, elhanyagolt területek, amikre talán még többet is kellene költeni mint idén: vízgazdálkodás, közművek, vasúti felújítások, útfelújítások, energetika tartoznak ide. Nekem az a gyanúm, hogy a beruházásokon egy keveset lehet majd spórolni, pár száz milliárdot biztosan, ami soknak tűnhet, de messze nem elegendő.
Vannak persze olyan állami kötelességvállalások, például sportban, határon túli szervezetek irracionális mértékű támogatásában, kulturális és médiatámogatásokban (propaganda célokkal), egyéb katonai vagy titkos missziók terén, ahol megint van mit megvágni. Például az egyházaknak nyújtott támogatások csökkentésére is alighanem szükség van, ha más területekre több pénzt szánnak. (Sok éven keresztül számos nagy egyház igen bőséges támogatásban részesült.) Ilyen tételeken újabb százmilliárdokat lehet megspórolni, és talán ez fájna a legkevésbé.
Az önkormányzatok „szolidaritási adóját” is le kellene csökkenteni, ami a városoknak kedvezne és a vidékfejlesztéseket átmenetileg megfogná, de egy zéró összegű játszma.
A rezsitámogatásoknál is átalakítanám a sávokat, ameddig igénybe vehető olyan módon, hogy effektív 10% árnövekedést mindenképp meg kellene célozni, mert az energiahordozók világpiaci ára növekvőben van és nem lehet a végletekig ugyanazokat az árakat tartani, miközben majdnem minden drágul.
A gazdaság élénküléséből is simán lehet évente 2-3% plusz bevétel, és erre jó esély is van, mivel sajnos van honnan fejlődni. Az alacsony infláció viszont érdekes módon nem kedvez a kormánynak, mert így kevesebb az ÁFA bevétele és az államadósságot sem tudja gyorsan elinflálni (mint arra lehetőség volt az előző kormány idején pár éven keresztül). A gazdasági élénkülésből fakadó növekmény legfeljebb arra lesz elég, hogy egy kicsit csökkenti a költségvetési hiányt.
A bevételek érdekében meg kellene emelni a társasági adót oly módon, hogy kisebb vállalkozások kaphassanak támogatásokat vagy adójóváírásokat egyes célzott területeken, így az ő effektív adóterhük legfeljebb kis mértékben növekedne.
Azt azért tudni kell, hogy Magyarországon az emberek nagyon nagy része semennyi adót nem fizet (emellett még olyanok is vannak, akiknek a tartozását politikai okokból nem hajtják be), és ha az adófizetési bázis alacsony, akkor az állam által nyújtott szolgáltatások szintje sem lehet magas. Van olyan ország, ahol az emberek büszkék arra, ha sok adót fizetnek, nálunk ez inkább a balekság kategóriája a közvéleményben, az adómentesség pedig politikai kegy gyakorlásának egy módja. (A régi nemesi osztályunk volt arra büszke, hogy nem fizet adót, ennek a felfogásnak a nyomai még ma is megvannak.) Azt is szokták mondani, hogy nálunk a pénzügyi kultúra szintje nem túl magas.
Az árréssapkákat nagyjából ki lehetne vezetni, mert ezek a költségvetést nem nagyon érintik, pár alapélelmiszerre hagynám csak meg. A nagyobb élelmiszerláncok vállalhatnák, hogy csak fokozatosan növelik az eddigi ársapkás termékek árát, ahol pedig az áfa csökken (zöldségek és gyümölcsök áfamentessége) ott az árakat is ennek megfelelően lejjebb viszik. (A vállalások teljesítését valahogyan monitorozni is kellene.) A kiskereskedelmi különadók sorsa kérdéses, én a jövő évre ezeknek csak a mértékét csökkenteném és fokozatosan vezetném csak ki.
Az elv számomra ugyanis az, hogy a termelő cégeink nehezebb pályán játszanak, általában nemzetközi versenyben vesznek részt, viszont a szolgáltatásokban utazók jellemzően belföldi piaci szereplők, könnyebben tudnak árat emelni. Ennek megfelelően a szolgáltatási szektorban (kereskedelem, bank) főként a nagy méretű cégek esetében nagyobb adókulcsokat hagynék. Ez persze nem nagyon tetszene a tőkepiacoknak és az EU-nak sem, de a költségvetés nehéz helyzetére lehetne hivatkozni és különféle ígéreteket tenni.
A nyugdíjemelések óriási tételt tesznek ki, de nem nagyon mernek majd hozzányúlni ehhez a területhez, politikai okokból. A hivatalos infláció most magasabb mint a nyugdíjemeléskor megállapított 3,6%, bár szerintem a hivatalost mindig alul mérjük, mert a nagyobb cégek tudnak kicsit trükközni is ezzel, ismerve a számításakor figyelembe vett fogyasztói kosár összetételét. Másrészt tapasztalataim szerint a szolgáltatások nagy részénél a bérek növekedését is követő 10% körüli áremelkedés a jellemző és ha az embereknek több pénze marad, akkor szolgáltatásokra többet fognak költeni. A 14.havi nyugdíj újabb részlete egy 2%-os reál emelésnek felel majd meg, ezen kívül még a jövő évi becsült inflációval is számolni kell, erre jön még a beígért SZÉP kártya is. Sőt, az újonnan belépők nyugdíja általában magasabb is, a korosztály aránya szintén, a minimálnyugdíjt is megemelték, ezért az állam nyugdíjköltségei mindenképpen jelentősen növekedni fognak.
Jó néhány alkalmazotti réteg kér most béremelést, többek között orvosok, ápolók, rendvédelmiek, közművelésben dolgozók sem maradhatnak ki a sorból, 10%-nál kevesebb béremelést aligha fogadnak majd el, ami szintén óriási tétel lesz majd.
Valószínűleg olyen költségeket kell majd visszavágni mint a haderőfejlesztés vagy az autópálya építések, ahol százmilliárdos nagyságrendek vannak. Az állami lakástámogatási programokat is vissza kellene vágni és hozzá kellene nyúlni a bőkezű családtámogatásokhoz is, de látni szeretném azt, aki például el merné venni a kétgyerekes anyák adómentességét. (Én egy alsó SZJA kulccsal adóztatnám őket.) Lehetne még felső plafonokat bevezetni az igénybe vehető kedvezményekre, ami nem lenne túl népszerű, de mégis célszerű.
A személyi jövedelemadót pedig csak úgy lehetne módosítani, hogy összességében zéró legyen, tehát bármilyen népszerűtlen is, de magasabb jövedelmekre kivetett magasabb adókulcsokkal lehetne finanszírozni a minimálbéresek adócsökkentését, egy háromkulcsos rendszerben. Viszont a minimálbért nem kellene megemelni ilyen módon, ami egyes cégeknek könnyebbség lehet. Azt azért látni kell, hogy a cégek és lakosság közötti elosztási viszonyok az utóbbi években az utóbbi irányba billentek, aminek van egy olyan hátránya, hogy korlátozza a cégeink fejlődési lehetőségeit.
Vagyonadóból is bejöhet még pár száz milliárd, de attól sem lehet csodát várni, az állami pénzek visszaszerzése pedig lassú folyamat és nincs közvetlen hatása a költségvetésre.
Erre szokás azt mondani, hogy innen szép nyerni, be kellene vállalni hosszabb távon is a magasabb hiányt és kicsit magasabb inflációt is, ami a gazdaság növekedését serkentené, az euró bevezetését pedig egy időre el kellene engedni.
