Valaki utánaszámolt már, hogy az egyes szereplők szempontjából hogyan néz ki a palackgyűjtés gazdaságossága?
Megfelelő vonalkóddal ellátott műanyag palackok, alumíniumdobozok és üvegpalackok betétdíja 50 forint, amit az állam azért vezetett be, hogy ezáltal ösztönözze a polgárait a valódi szelektív hulladékgyűjtésre és a MOHU rendszerén keresztül történő újrahasznosításra.
A MOHU beruházásai jelentősek, hiszen rengeteg automatát kellett telepíteni az üzleteknél, a palackok begyűjtése, szelekciója és újrafeldolgozása pedig szintén költséges, emiatt már többen is kiszámolták, hogy a MOHU csak akkor jár jól, ha a palackok egy jelentős része nem kerül vissza a rendszerbe, mivel így is megkapja érte az 50Ft-os díjat, viszont ilyen esetben nincs vele semmilyen munkája.
A gyakorlat azt mutatja, hogy habár az élelmiszerek vásárlásakor az üzletben kapott számlán jól láthatók az 50Ft-os tételek az italok csomagolásáért, sokan mégis a kukákba dobják ezeket. Tegyük fel, hogy akár egy hét alatt összejön egy háztartásban 40db palack, ami 2000Ft-os költség, viszont ha munkának fogják fel a visszaváltást (még ha nem is tudatosan gondolják át), akkor annak mondjuk átlag 10-15 percnyi többlet időszükséglete 8-12 ezer Ft-os órabérrel kalkulálható, és úgy tűnik, hogy a saját idejüket ennél értékesebbnek tartják. Mindenesetre ez is egyfajta megközelítés.
Ezzel szemben egy mélyszegénységben élő ember lehet, hogy naponta több órás munkával fog tudni találni 40db üres palackot a kukákban, viszont számára még a napi 2000Ft plusz jövedelem sokat számíthat. (Számomra elég szomorú, hogy még 2-3 ezer forintos jövedelemért is egyeseknek turkálnia kell,- bár ez privát vélemény, mert egyrészt nem vagyok híve semmiféle egyenlősdinek, másrészt az állam esetleges hibáztatása a mélyszegénységért, még ez is erősen kérdőjeles lenne számomra.)
A másik pont, ami felmerülhet, hogy ha valaki nem akarja visszaváltani a palackokat, mert nem akar erre időt szánni, de szabálykövető módon jár el, akkor a szelektív kukákba fogja tenni, nem pedig a szerves háztartási hulladékot tartalmazókba, ráadásul össze is nyomva, ami a visszaváltást megnehezíthetné, de mindenképpen megelőzné a barna kukákban való turkálást. Ergó: Ha valaki reklamál, hogy mért túrják a kukákat palackokért, akkor első körben az állampolgári fegyelmezetlenséget kellene okolnia a jelenségért. Esetleg ha valaki nem tart igényt a betétdíjra, akkor egy szemetes zsákban külön is odatehetné a visszaválthatókat a kukák mellé. Vagy akár odaadhatjuk a srácoknak is, mert nekik is sokat érhet 2-3 ezer forint, már tudnak venni belőle valamit maguknak.
Sőt, ha belegondolunk, hogy a magyar ivóvíz jó minőségű és szűréssel még jobbá is tehető, ráadásul a szénsavas üdítő és nagy mennyiségben a sör fogyasztása sem egészséges, emiatt a maihoz képest töredék mennyiségű flakon vásárlására lenne szükség, olyan kevésre, ami egészen át is átalakíthatná a folyamatban szereplők gazdasági logikáját. (Más a helyzet persze a különféle fesztiválok, szórakozóhelyek esetében: ott egyfajta borravalóként is funkcionálhatna a palackok betétdíja.)
Ráadásul van a láncban még legalább egy gyenge pont: Az adott üzletek, ahol logisztikai problémákkal küzdenek, ott sok esetben nincs mindig eladó, aki ki tudná üríteni a megtelt automatákat vagy átadni a fuvarozónak anélkül, hogy az az üzletben érezhető torlódást ne okozna, vagy pedig az automaták használatát ne korlátozná. (Nem tudom, hogy ennek a munkaerőigényét fedezi-e az üzletek által kapott díj, a torlódások viszont feltűnőek.) Sok üzlet inkább maradna a nem betétdíjas palackoknál, annyi többletmunkát okoz számukra a betétdíjasok kezelése.
Ezzel együtt minden olyan eset, amikor a kukákban turkálnak egyben a fogyasztói társadalmunk kritikája is, hiszen ha soha nem dobnánk ki semmilyen értékeset, akkor nem is lenne értelme turkálni bennük. Végső soron a mi hibánk, ha mások számára valamilyen szinten „megéri” ez a gusztustalan és főként egyáltalán nem higiénikus művelet.
