Egy ideje már rendszeresen figyelem az MI fejlődéséről szóló híreket és nem tudom kikerülni az MI (vagy AI) által generált képeket vagy videókat sem. Nagyon felkapott, forró témáról van szó és nyilván mindenki csak kapkodja a fejét és találgat a lehetséges kimeneteket illetően. Miközben az MI (vagy eljövendő AGI) modellek elvi határa a csillagos ég vagy akár azon is túl van, jelenleg mégis láthatók rendkívül feltűnő korlátai is, és egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ezek egykönnyen kijavíthatóak lennének, mert egyszerűen a rendszerfejlesztések logikájából következnek.

Az evolúció elméletet először Richard Dawkins terjesztette ki az információk szintjére, ő a gén mintájára mémnek nevezte az önmagát sokszorosító információt, bár ezt a szót manapság egy jól korlátozottabb értelemben szoktuk használni. A lényeg viszont az, hogy a szelekciós, kiválasztódási folyamat az információk szintjén is érvényes, ami az MI-k fejlődésében is megjelenik.

Nagyon jól látszik azonban, hogy a legtöbb esetben teljes mértékben üzleti szempont, a fogyasztói igényeknek való szuper-hiper megfelelőség dominál, ami ahhoz vezet, hogy a modellek túltolják az elvárásokat és olyan képeket generálnak, amik a valóságtól fényév távolságra vannak, annyira nem realisztikusak. Az általam eddig látott MI által generált képeken mindenből túl sok van, egyforma tekintetek sokasága, ugyanazok a fakó, szürkés árnyalatú színek mindenhol, ráadásul az MI generált viccek egyáltalán nem is viccesek. Egyszerűen tehát rosszak,- ami csupán egy olyanfajta értékítélet, hogy a mai átlagos, némi ízlésességre törekvő polgár számára az ilyen képek minősége nem elfogadható, de az ízlés idővel változhat, mivel erősen a szokások függvénye. Erre példa az is, hogy bizonyos primitív popdalokat annyira sűrűn hallgattunk annak idején, hogy lassan slágerré váltak, és ma már nosztalgiákat is idéznek fel egyes generációk számára. (Valójában ugyanaz a folyamat zajlott le mint a mai fül számára szintén totál ízlésficamos magyar nótákkal egy korábbi generáció esetében.)

Az MI videók értékelése már összetettebb, mert a képek egysíkúsága ugyan hasonlóan zavaró, de itt már a folyamat, a felvázolt gondolatmenet esetenként érdekes is lehet. Igazság szerint nem is tudom eldönteni, hogy melyik videó az, ami biztosan MI generált, de a stílus egyenletessége, monotóniája általában feltűnő, éppúgy mint ha nincs név megadva a videó készítőjeként. A legismertebb videómegosztó csatornán találtam már nézhető, szemléletes módon informatív MI videót is, speciális területeken képes az MI számomra hiteles videókat is gyártani.

Amit még mindig nem tudok elfogadni, amikor jól láthatóan mesterségesen generált emberi arc magyaráz és nyomja a sódert folyamatosan, nagy magabiztossággal. Elgondolkodtam rajta, hogy mért annyira feltűnően rossz és hiteltelen az ilyen videó és arra jutottam, hogy az MI-nek van egy alapvető korlátja: Nincs beépítve benne és nem is beépíthető az emberi létállapot alapvető törvénye, hogy a legtöbben az időnk egy jelentős részében a létünk fenntartásával kell, hogy foglalkozzunk. Az emberi viselkedés természetességét főként az adja, hogy mindig van benne egy adag létbizonytalanság, ami akár a saját mindennapi fenntartásával, apró gondjaival van kapcsolatban, akár más, hozzá közel álló emberekkel kapcsolatos. Mindennek megvan a lenyomata a testtartásunkban, az arckifejezésünkben és a viselkedésünkben, de mivel egy gépi programnak ilyen jellegű gondjai nincsenek, ezért legfeljebb megpróbálhatja utánozni az emberi viselkedést, azonban az ilyen utánzatok hitelessége könnyen szertefoszlik. (Feltéve, hogy az MI öntudatra ébred, akkor is egészen más problémákkal szembesül majd mint amik az emberek mindennapjait meghatározzák, ami a hitelességének egy erős korlátját fogja jelenteni.)

Tehát arról van szó, hogy az MI a legtöbb esetben (feltéve, hogy nem tudományos céllal készült) egy abszolút fogyasztóorientált modell, és ennélfogva a kommersz termékek minden jegyét magán hordozza. Ennél többről is van szó azonban, hiszen az MI-t készítő vállalatok menedzsmentje egy külön burokban él, ahol a mindennapos léttapasztalatok másként jelennek meg mint az átlagos „halandók” esetében. A politikai, pénzügyi és gazdasági elitek jó részéhez hasonlóan nem szembesül olyan mindennapos problémákkal, mint hogyan osszam be a keresetem, hogyan törlesszem a hitelt és a rezsit, melyik családtag igénye lesz első a sorban. Az egyhangú és monoton munka, vagy esetenként zsarnokoskodó főnökök, kellemetlen munkatársak szükségszerű elviselése sem tartozik az elitek tagjainak mindennapos gondjai közé.

Kinek képmására teremtődött tehát az MI? Alighanem az őket létrehozó elit képmására, ezért köszönő viszonyban sincs a legtöbbünk számára természetes emberi problémákkal, alapvetően emiatt sem válhat többé, mint a virtuális valóságunk egy újabb kiterjesztése. (Ebben persze nem vagyok teljesen biztos, hiszen a fogyasztói igények jól idomíthatók, fokozatosan hajlíthatók a kívánt célok irányába, ezért idővel ami manapság virtuális, még az is teljesen megszokottá válhat.)

A mesterséges intelligencia veszélyességét illetően pedig érdemes előszedni Asimov sci-fi író több mint fél évszázaddal ezelőtt írt sorait, „A robotika három törvénye” címmel. (Első: A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen. Második: A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények adta parancsoknak, kivéve, ha ezek a parancsok az Első törvénybe ütköznek. Harmadik: A robot köteles védeni a saját létét, ameddig ez nem ütközik az Első vagy a Második törvénybe.) Mivel az MI modelleket üzleti alapon fejlesztik, ezért szó nincs arról, hogy az ilyen jellegű elveket azok valóban keményen betartanák, sőt amint módjuk van rá mindjárt meg is szegik a jobb eredmény érdekében. Ez megint sokat mond arról, hogy kik alkották.