A Tisza kormány leginkább csak korrekciókat végez, ami leegyszerűsítve úgy is kifejezhető, hogy alapból Fidesz politika mínusz korrupció és mínusz háborús hangulatkeltés. Én nem tudom megítélni, hogy ez alapvetően jó vagy rossz, vagy milyen egyéb lehetőségeik voltak, de úgy tűnik, mintha a 2020-2022 előtti Fidesz politikához térne vissza, leginkább az azóta született törvényeket helyezik hatályon kívül, így megmarad egy félig-meddig populista irányvonal. Bár mivel újabban szinte egész Európában már sokan használnak kevésbé piackonform eszközöket, ezért a populizmus határvonala sem annyira éles már mint régebben.
Másik fajta intézkedés a „perverz újraelosztás” megszüntetése volt, annak ellenére is, hogy a magyar társadalom kevésbé szolidáris, ennélfogva már régóta nem népszerűek nálunk a legszegényebb csoportokat támogató intézkedések. Az európai normákhoz való igazodás mégis azt kívánta, hogy a minimál nyugdíj legalább a bolgár szintet érje el, vagy hogy a minimálbér adókulcsa alacsonyabb legyen. Mindannyian tudjuk, hogy mért történt meg például 2010-ben a családi pótlék befagyasztása, mi volt ennek a hátterében, viszont a mostani megemelése csak egy kisebb korrekció éppúgy, mint egy jövedelmi határt szabni a családi adókedvezménynek is. Befagyott ezzel szemben a családi adókedvezmény kiterjesztése és a 14.nyugdíj további emelése, a rezsicsökkentés, nagyjából még a különadók rendszere is. Kicsit változtak csak olyan programok mint a sporttámogatás és az Otthon Start (más néven fut, részben nehezebb feltételekkel). Vagy itt van például a babaváró részbeni elengedése, illetve ezzel kapcsolatos könnyítések sokasága: A babaváró tipikus arbitrázs ügyletté vált ilyen módon, tehát kockázat nélküli haszon lehetőségét teremtette meg sokaknak, valós gyermekvállalási szándék nélkül is. Itt például megnéztem volna, hogy a házaspár részt vett-e lombik programban, vagy ha abban nem, akkor vajon milyen indokok alapján nem vállalta az örökbefogadást, ha pedig elváltak, akkor „úgy jártál”, tessék visszafizetni piaci alapon,- persze laikusként mondom ezt.
A jövedelem újraelosztás rendszere végső sorban alig változott, itt van például a bevándorlás kényes kérdése, ami megmutatja, hogy a Tisza mennyire nem akart politikailag rázós témákat felvállalni. Azt azért tudni kell, hogy a lengyeleknél és a spanyoloknál jelenleg a bevándorlás fűti a gazdasági növekedést, nálunk viszont még a munkaerőhiány is indokolná azt, hogy legyenek bizonyos könnyítések. (Kivéve persze, ha a nagy külföldi multik elkezdenek hirtelen robotizálni,- bár még nálunk ez se jelentene nagy könnyebbséget.
A gazdaság nem táltosodott meg hirtelen, ez egy extrém elvárás is lenne, hiszen amikor a Fidesz átvette a kormányzást az utána következő évben még be is zuhant a lassan beinduló növekedés, mert annyi programot leállítottak. Kicsit hasonló a helyzet most is, mert a helyzet áttekintése extrém erőforrás igényes volt, és ahol a NER cégek kinyírták a konkurenciát (például építőiparban), ott is kell egy kis idő, mire a piac normalizálódik. Az viszont nem venné ki jól magát, ha hirtelen német és osztrák cégek vennék át a terepet. Az építőiparban a kapacitásokért szerintem van némi verseny nem csak a használt és új építésű lakások között, hanem még a magán és állami szféra között is. A Fidesz Otthon startja alapvetően jó konstrukció volt, láthatóan a választásokhoz időzítve. (Előtte az volt a cél, hogy csak speciális csoportok lakásépítéseit és felújításait támogassák, és nyomják a NER cégek által végzett pazarló gigaberuházokat.) Az ilyen lakásprogramok legnagyobb hátránya viszont az, hogy megterhelik a költségvetést.
A legnagyobb gondot mégsem a visszafogott állami költekezés jelenti, hanem az olyan területek mint a közművek, rezsicsökkentés, üzemanyag árak vagy a vízgazdálkodás. A rezsicsökkentés egy kifejezetten primitív és demagóg elgondolás volt, mert nem számolt a létesítmények valós amortizációjával, azaz hosszú távú beruházás igényével, például a vízvezetékek állapota is siralmas. A másik alapgondolat, hogy egy energiaszegény országban lehetséges lenne az energiaárak európai szinthez mérve példátlanul alacsonyan tartása,- ez nálam egy másik időzített bomba, ami bármikor robbanhat. Az előző kormány sugallata volt, kissé sarkosan fogalmazva, hogy az orosz érdekzónához való legalább részleges csatlakozás (az orosz politikai érdekek kiszolgálása) számunkra olcsó és bőséges energiát eredményez. Ez egyébként leginkább egy hitbeli kérdés, és részben ízlésbeli, morális tartalmú is,- mindenesetre egy erősen függő helyzetet eredményezne. A vízháztartás olyan kérdés, amibe az előző kormány szimplán bealudt, nem vette észre az éghajlatváltozás miatti új beruházás igényeket, amelyek ezermilliárdos szintűek, miközben a magyar agráriumot is valahogy meg kellene menteni.
Még egy alapvető gondot látok, amivel csatlakoznék Pogátsa Zoltán véleményéhez: Az euró bevezetése a magyar gazdaság jelenlegi termelékenységi szintjén valószínűleg inkább ártana mint használna, beragadhatna a gazdaságunk a közepes fejlettség csapdájába a szlovákokéhoz hasonlóan. Igazából a jövő évi költségvetés lesz a vízválasztó ebben, a mostani hiánycsökkentés leginkább csak egy szükséges korrekció, a befektetők bizalmának visszaszerzésére. Kéretlen tanácsadóként én azt mondanám, hogy jövőre már nem mennék tovább ezen az úton, további hiánycsökkentés helyett inkább menjenek a pénzek a fejlesztésekre és a termelékenyen dolgozó területek vagy a nagyon lemaradt területek további bérfejlesztésére. A további hiánycsökkenést esztelennek tartanám, inkább késsen az euró bevezetése 5-10 évvel, amikor a helyzet már valóban megérett rá.
A Tisza kommunikációja mindenesetre nagyon profi és mindig kifogja a szelet a Fidesz vitorlájából, például bemutatott az egyik kezével (vagyon visszaszerzési hivatal), miközben a sallerek folyamatosan az ügyészség felől jönnek, és minden napra jut egy újabb korrupciós ügy, egy újabb körözés vagy letartóztatás, ami alighanem erodálja majd a Fidesz támogatottságát. Ezzel együtt is kétségeim vannak, hogy a jövő évi költségvetés tervezett bevételei valóban jönni fognak-e. (A vagyonadó például inkább szimbolikus, és szerintem simán fel fogják még puhítani különféle érdekcsoportok.) A másik, hogy a tervezett kormányzati kiadáscsökkentések is meg tudnak-e valósulni, miközben a kormányzati apparátus már most rendkívül leterhelt, a régi állomány egy részével kapcsolatban még bizalmi kérdések is felmerültek. Ahol pedig a kormányzati adminisztráció alulfizetett, ott szinte törvényszerűen megjelenik a korrupció is. Annak ellenére mondom ezt, hogy az előző kormány korrumpálódásának nem ez volt a fő oka, hanem a központi ideológia mögé bújva, arra hivatkozva szinte bármit meg lehetett csinálni,- vagy legalábbis sokan gondolták, hogy bármit megtehetnek, egészen a kormányváltásig.
