Ideo-logikák

A rendszerváltás eltolásának receptje – nagyban és kicsiben

2017. július 26. - Tamáspatrik

Rendszerváltást majdnem mindannyian átéltünk legalább egyszer az életben, vagy nagyban vagy legalább kicsiben. A politika rendszerének átalakulása – amelyre Antall József a változás szót használta, mert úgy vélte, hogy a "váltás" idétlenül hangzik, arra célozva ezzel, hogy váltani leginkább gatyát szokott az ember,- talán a leglátványosabb terület, de nem az egyedüli. Például egy munkahelyen a számítógépes rendszert átalakítását hasonló módon el lehet szúrni, bár a Gyurcsány által használt szinonimát az ilyen esetekben kifejezőbbnek érezzük.

A „rendszer”

Amikor Horthy-rendszerről vagy Kádár-rendszerről beszélünk, akkor ezzel mintegy elismerjük, hogy azokban a korszakokban létezett egy bizonyos szintű rendezettség. Minden rendszernek jellemzője egy bizonyos mértékű kiszámíthatóság: nem jön el értem a fekete autó, nem visznek be csak úgy találomra, nem veszik el a vagyonomat és nem soroznak be kényszermunkára, stb. A stabilitás tervezhetőséget jelent, élhető viszonyokat és kezelhető konfliktusokat. Ahogyan a rendszerek túlságosan merevvé válnak, úgy lassan megérnek a változásra – amelynek szerencsétlen módja a forradalom kitörése, hiszen alapvetően kaotikus folyamatok indulnak be olyankor. Minden mozgalom, amely huszárvágásszerű változtatásra törekszik, alapvető tévúton jár: hiszen a rendszerek általában bonyolultak és egyensúlyi folyamatok által meghatározottak. Erre jó példa a magyar mezőgazdaság a '70-es és '80-as években, amelyet export-orientált nagyüzemek és azokat kiegészítő kisgazdaságok együttélése jellemzett, és évszázados hagyományok továbbviteléről szólt. Ennek a rendszernek a szándékos megroppantása felgyorsította a kistelepülések (előre kódolt) hanyatlását.

A rendszerek kicsiben is bonyolultak

A törvényszerűségek kicsiben is ugyanazok mint nagyban. Egy vállalat működése is elég összetett munkamegosztáson alapul, amely fokozatosan alakul ki, leginkább kulcsemberek, informális vezetők közreműködésével, és akkor működik jól, ha mindenki a számára testhez álló feladatokat végzi. Jól működő rendszerekben az embereknek létezik úgy nevezett „kényelmi zónája”, ahol rutinszerűen dolgoznak, ha pedig a feladatok a képességeik összpontosítását is igénylik, akkor a Csíkszentmihályi által „flow”-nak nevezett állapotban, azaz (a fizikában laminárisnak nevezett) áramlatban érzik magukat. Természetesen a jól működő rendszerekben is fellépnek időnként turbulenciák, kaotikus események, azonban ezeken jó csapatmunkával hamar úrrá lehet lenni. Hasonlók mondhatóak el egy régi parasztgazdaság működéséről vagy éppen akár egy családról is. Hogy az egész mitől több mint a részek összessége, az esetek többségében nem nyilvánvaló olyannyira, hogy ha párkapcsolatunkat elemezni kezdjük, az kutatók megfigyelései alapján az még gyengíteni is fogja magát a kapcsolatot.

A rendszerek elrontásának megvannak a bevált receptjei – kézenfekvő módon egy vállalat példáján, de ugyanezek a mondatok a rendszerváltozás esetében is elmondhatóak.

1.”Ami van az sz.r”

Hajlamosak vagyunk, hogy ezzel az egy mondattal intézzük el azt, amivel találkozunk, mélyebb ismeretek nélkül, nem ismervén azt a régi bölcsességet, hogy ami rossznak tűnik, annál is van rosszabb. A legfontosabb, hogy ne ismerjünk lehetetlent és merjünk nagyképűek lenni. Az emberek (például egy műszak szintjén) sajnálatos módon képesek önszervező módon is a kiadott feladatokat végrehajtani, viszont szerencsére előbb vagy utóbb mindig jön egy okos vezető, aki nagyobb kontrollt szeretne gyakorolni az események fölött. Ezt elősegíti az is, ha megszabadulunk olyanoktól, akik sok éves gyakorlattal rendelkeznek. Ne vegyük át semmiképp az elődök tapasztalatait, próbáljuk az egészet nulláról felépíteni és durván nyúljunk bele minden folyamatba. Mivel a vezetőség nem látja azt, ami jól működik, a mutatószámokból az ilyesmi többnyire nem is derül ki, ezért mindig lesz indok a teljes átalakítás mellett a jelenleginek a fokozatos továbbfejlesztésével szemben. Igyekezzünk magunkat jól prezentálni és az igazgatót az orránál fogva vezetni.

2.Bonyolítsunk túl mindent

Ne törekedjünk az egyszerűségre és az átláthatóságra. Mindent az emberek feje fölött tervezzünk meg, mennél elvontabb elvekre építve, a józan észt és a gyakorlatiasságot száműzve amennyire csak lehet. Az alkalmazott rendszer legyen látványos és a célok nagy ívűek, nem tanulva azok hibájából, akik már felsültek vele.

3.Ne vonjuk be a beosztottakat/az állampolgárt

A dolgozók véleményét ne kérjük ki a folyamatok kialakításakor, önálló kezdeményezésekre ne építsünk. Ellenben olyanokat bízzunk meg, akik nem értenek hozzá, az adott területen (vagy számítógépes rendszerben) még nem dolgoztak, legfeljebb távolról láttak hasonlót Ne tájékoztassunk senkit, hogy mi a változtatások oka és célja és melyek lesznek a főbb lépései. A beruházásokat és az oktatásokat a minimális szintre korlátozzuk, és ha teszteljük is az elképzeléseket, akkor se mérjük fel a részfolyamatok pontos időigényét és ne kérjünk se visszajelzést se javaslatokat. Úgyis jobban tudunk mindent felülről megszervezni mint azok, akik a rendszert használni fogják. Viszont mindenkitől várjuk el, hogy jól értsen mindenhez.

4.Az „eredményekből” ne vonjuk le a megfelelő tanulságokat

Az emberek menekülni fognak a vállalattól (vagy az országból) ha van rá lehetőségük, a dolgozók többsége nem tart ki sokáig, mindig újakat kell felvenni. A fásultság és letargia hangulata általánossá válik, emellett sokan bürokrata módon fogják fel: magamat fedezni, hogy ne húzzák rám a vizes lepedőt, nagyban megy az egymásra mutogatás is. Ilyenkor jön el azok ideje, akik ingyenes túlmunkát vállalnak azért, hogy a rendszer nagy lyukait valahogy befoldozzák és a hajó a felszínen maradjon. (Nem véletlenül áll fordított arányban a ledolgozott munkaórák száma és a termelékenység, hiszen a magas munkaóra igény leginkább a rosszul működő rendszerek eredménye!) Az agresszív fellépés mindent visz és a vezetés nem érti, hogy mért dolgoznak többet az emberek, szerényebb teljesítmény mellett. Ha nagyban nézzük, akkor ez éppen megfelel annak, hogy évek óta lényegében nem nőtt a magyar gazdaság termelékenysége, az egy dolgozó által előállított érték.

A rendszer nálunk lényegében nem változott

A magyar rendszerváltozások legfontosabb jellemzője a változatlanság, hiszen nálunk a rossz közérzet rendszerét még senkinek sem sikerült leváltania. Éppígy változatlan a vezetőség felfogása, akik mindenkinél mindent jobban tudva leginkább az ész osztásában jeleskednek. Megy a porhintés, az eredmények prezentálása, a nagy szöveg azonban legfeljebb köszönő viszonyban áll a valósággal. Igyekezzünk túlhangsúlyozni a rendszer viszonylagos stabilitását és fenyegessünk anarchiával (pl. menekültekkel). Minden kormány gyökeresen át akarja alakítani az elődje munkáját az állampolgárok feje fölött, akikre igen gyakran a passzív rezisztencia a jellemző. (Például az oktatásban pár évente jöttek a teljesen más felfogású tantervek, amelyek a tanárokat közömbössé tették a változtatásokkal szemben, sőt afféle hivatalnok szerepet osztottak rájuk.) Nem meglepő, hogy mindenki szeretné fedezni magát írásban, emiatt a bürokrácia növekedése megállíthatatlan.

Így csinálják mások

Nagyon sok jól működő tapasztalat van ami átvehető lenne, és a legtöbb átalakítás eredménye éppen a sikeres példák átvételétől függ. Egyes vállalati kultúrák a folyamatos fejlesztés elvét követik és törekednek sok apró javító intézkedést bevezetni. Az angol üzleti nyelv az egyszerűbb problémákat nem megoldja, hanem „rögzíti” (fix), tehát nem túlbonyolítva a dolgozókra bízza az instabil helyzet megszüntetését. A dolgozói újító javaslatokat látványosan kiértékelik. Azok a változások terjednek legjobban, amelyek szemléletesek mint például a rend és tisztaság elve. Sok a pozitív megerősítés, dicséret és az udvarias fordulat a nemzetközi céges világban – az emberek igyekeznek jól érezni magukat a munkahelyükön. A dolgozók leamortizálása helyett a képességeik kihasználására és fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Vannak szervezetek, ahol mindez többé-kevésbé megvalósul.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr8712693181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes · http://www.bircahang.org 2017.07.27. 06:36:07

A rendszerváltozás alatt kialakított rendszer alapvetően külső kényszer volt, alapjaiba semmi beleszólása nem volt a magyar népnek. Ránk erőszakolta a nyugat, az EU, Soros és társai, a NATO, az USA, Gorbacsov, az elnyomó nagytpke.

Behajtó70 2017.07.27. 11:11:47

"Nálunk a rossz közérzet rendszerét még senkinek sem sikerült leváltania."

Dehogyisnem! 2002-2010-ig nagyon rossz volt a közérzetünk! Főleg 2006-ban. De 2010-től nagyot javult!

ami szabad 2017.07.27. 12:03:55

@MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes: Marhaság. Az más kérdés, hogy halvány büfink sem volt arról, mit kell kezdeni ezzel az egésszel, de itt egy darab sorvezető nem volt kintről. A saját politikai "elitünk " egyedül félkézzel is el tudja baxni az országot, nem kellett nekik semmiféle külső segítség!

Pelso.. 2017.07.27. 12:30:15

@Behajtó70: Valóban.
Abszolút feldobta az embereket a kisvasút, meg az immár 5 évnyi várakozás a beígért egyéni nyugdíj számlákra.

lényeglátó 2019.12.15. 04:27:18

@MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes:
Amit az MDF amit nem tudott!

„Az intelligenciát, mint a modern kapitalizmus modern rétegét, teljes egészében éppen individualizmusa, a fegyelemre, és a szervezettségre való képtelensége jellemzi!” Lenin 1904!

„Az értelmiség olyan, mint a trágya, undorító, bűzös, de szükséges a többlet termelés eléréséhez!” Leninnek tulajdonított mondás!

1. Ha nem lenne minden szétrohadva, ezek ki nem adnák a hatalmat a kezükből!
E szerint Magyarország külföldi adóssága a 80-as években elszállt, 1970-ben 1,4 milliárd dollárról indult, 1979-ben 11,9 milliárdnál tartott és 1986-ra 18,9 milliárd dollárra nőtt.
1989, bevallott 22!

2. „üres spajznak bolond a gazdasszonya”! Mondtam még illegális MDF találkozón!

No, értelmiségi ostobáknak kellett a „bolond asszony” fakanala! Köpködünk a főztjüktől!

Gyulai Pál! a baloldali mozgalmak ostorozójának, a hivatalos politika korrupt, erkölcstelen képviselőitől elhatárolja magát:
Nem, hazám, te el nem veszthetsz!
Vesszen bűnös nemzedék!
Új hittel, új pályát kezdhetsz ...
Mily örömmel küzdenék
Még egyszer! De lelkem szárnya
Tépve, törve – lankadok
A romok közt múltak árnya,
Elhaló visszhang vagyok.
(Szilveszter éjtszakáján, 1875)

"Az uralkodó réteg forradalma, csak arra jó, hogy vég nélkül fenntartsa saját uralmát!" Lewin 1802! Beszoptuk!
Törvényszerűen mondhatjuk ki: hitvány idősebb nemzedékek mellett felnőtt ifjúság még hitványabb. FIDESZ Fiúcskák! Szabó Dezső 1921!
Nincs nekem a zsidóval semmi bajom. csak a szemtelen és tisztességtelen emberekkel van bajom, akik között feltűnően sok a zsidó (pártunk, és kormányunk!) Márai Sándor
"A kommunizmus tragédia, de az igazi ellenfél mindig a „nemzeti” jelmezbe öltöztetett képmutató kapzsi jobboldali." (Márai Sándor)
„Mi felakasztjuk a kis tolvajokat, a nagyokat kinevezzük politikai posztokra!”
„ A hatalom mindenütt a rosszabb ember kezébe került. S ez másként nem is lehet, mert csak a gonoszabb ember képes arra a sok alattomosságra, aljasságra, kegyetlenségre, amely a hatalom alkalmazásához, elengedhetetlenül szükséges” Leó Tolsztoj: Az újkor vége esszé 1910!

lényeglátó 2019.12.15. 04:33:13

MEGGYŐZÉS ÉS MEGGYŐZŐDÉS

Meggyőzés (az értelmező szótár szerint): be látattja valakivel, hogy valami való igaz.
A meggyőzés történhet: szép szóval, észérvekkel, agitációval, agymosással, csodatevéssel, fenyegetéssel, (le) győzéssel, karddal, korbáccsal, tüzes trónnal stb. E széles és történelmileg is gyakran változó gazdag eszköztárból is látható a meggyőzés nagyon fontos dolog.
Ezzel vesszük (vehetjük) rá embertársaink, valamely általunk fontosnak tartott munka (pl. piramis, vagy szocializmus fel¬építése) elvégzésére. A meggyőzéshez az eszközökön kívül még sok más dolog is kell. Például: hatalom, pénz, katona, rendőr, be súgó, pap, tanító, újságíró, nyomdagép. Legfőképp egy, több, sok ember, akit meg győzünk. Aki majd dolgozik ránk, helyettünk, Aki eltartja az egész meggyőző apparátust. Hétköznapi nevén: államot, egyházat, pártot. (A sajtó és a könyvkiadás eltartja magát).
A sikeres meggyőzés eredménye: a meggyőződés. Egy valamilyen gondolat, eszme, tan, egyedüli, kizárólagos, üdvözítő, követendő igazsággá emelése. Ami, ha megmarad saját világnézetnek, életvezetési elvnek, erkölcsi normának, úgy még tiszteletre méltó is lehet. Károssá azáltal válik, hogy a saját meggyőződését a másik, a többi emberre is rá kívánja erőltetni! A meggyőződés erőszakos természetű. A saját belső tudatalatti bizonytalansága okán. Ha sokan vagyunk (leszünk) azonos meggyőződésűek, ak¬¬kor az, bizonyíték a magunk meggyőződésének igazsága mellett. Míg a más meggyőződés a mi hitünk igazságát kérdőjelezi meg! Tehát legyőzendő, üldözendő, ki írtandó,
meg győzés katonái a meggyőződöttek. Próféták, hittérítők, agitátorok, mártírok. Akiknél a meggyőzés oly sikeres volt, hogy a beléjük táplált meggyőződés vakhitté vált és ebből kifolyólag kényszeresen másokat is rákívánnak venni a saját eszméjük követésére. No, ezek az emberek a legveszélyesebbek az emberi közösség egészére. Nyomukban hittérítés, háború, hódítás, gyilkolás, nyomor, pusztulás, szenvedés jár. Mióta csak e kétlábú szőrtelen állatfajta meghódította (birtokba vette) a földet.
Annak ellenére, hogy véleményem szerint a meggyőződésnek több élet esett áldozatul a világon, mint a járványok által, mégsem fordítunk elegendő figyelmet ennek a kórnak. Ha éberek, lennének az emberek, időben agyonütnének minden prófétát, agitátort, világmegváltót, mert ártalmasabbak a vírusnál, baktériumnál.
(Volt idő az ősi Szibériában, mikor a tajga lakói az olyan embert, aki "nagyon sokat tud" két meghajlított nyírfa közzé kötötték! A felcsapódó fákra bízván a "nagy szellem" ítéletét! Ott még működtek az egészséges önvédelmi reflexek!)
Most, amikor (remélem az utolsó) nagy világhódító (világuralomról ábrándozó) meggyőződés kudarca kiderült, most van itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy törvényt hozzunk mindenféle meggyőződés, tan, eszmerendszer erőszakos terjesztése, állami ideológia szintjére emelése ellen. Legyen a hit, a vallásgyakorlás, vélemény, pártállás szabad és egyenrangú és magánügy!
Ki-ki járjon a hitének megfelelő templomba, pártállásának megfelelő pártházba. Kizárólag önkéntesen, saját elhatározásból, lelki vagy eszmei igénye szerint. De hitet-eszmét csak ott, az oda betérőknek legyen szabad terjeszteni! Az ut¬cán, a médiákban, csak az örök emberi és erkölcsi értékek mellett legyen sza¬bad agitálni! És valamennyi hit, eszme, párt legyen önfenntartó. Éljen meg a hívők adományából, párt a tagdíjakból. Ő tartsa el a hitét, és ne a hite őt! Tehát az egyház a papjait, párt a maga vezéreit! Az állam az állami adóból a maga feladatait lássa el, és ne finanszírozzon eszméket, pártokat!
A felvilágosodás háromszázadik évében az állam is legyen végre felvilágosult! Meglátják, ha ezt az elvet bevezetnénk, betartanánk, oly hatása lenne, mint az egyéb "kór" ellen a védőoltás felfedezése. Ti. tömegesen visszaesne a "megbetegedés" száma! A súlyos, kóros, krónikus esetek, mint (Hitler és Sztálin) stb., pedig soha ki nem fejlődhetnének a "hathatós" vakcina következtében! Írtam, még az LKM BEN 1980!

Tamáspatrik 2019.12.17. 22:30:07

@lényeglátó: Ez a sok mondás érdekes. Pl. Lenin ilyen szövegeit valahogy nem emlegették, pedig sokat mondóak. :)
A Tolsztojról eszembe jut "Az erőszak alkonya" c. nagy műnek az a fejezete, hogyan vélekedtek a századfordulón a kor vezető értelmiségei az erőszakról: mindenképpen szükséges, sőt termékeny (!) rossznak tartották. Erre jött két világháború, mintha önbeteljesítő jóslatról lett volna szó.
Utána kiderült, hogy mind rosszul látták, a hatalom gyakorlása nem jár szükségszerűen erőszakkal.
Nagyon fontos, hogy mit gondolunk a világról, könnyen megteremthetjük.
A kritikai érzék viszont más, pl. Márainál is teljesen rendben van.

Tamáspatrik 2019.12.17. 22:33:22

@lényeglátó: MEGGYŐZÉS ÉS MEGGYŐZŐDÉS Ez egy nagyon jó szöveg. Az ilyen szövegeket ki kellene tenni a falra vagy egyetemi tankönyvbe összeszerkeszteni.
Hasonlóan Béndek legutóbbi írásához: hafr.blog.hu/2019/12/16/milyen_lenne_a_szabad_emberek_allama