Ideo-logikák

Ideo-logikák

Mit jelent az a bizonyos "nemzeti" irodalom?

(És mért baj, ha magyar írók könyveit más országokban is olvassák?)

2018. július 14. - Tamáspatrik

A nemzeti irodalom természetesen létezik és egy adott közösség minden olyan irodalmi teljesítményét magában foglalja, amely eléggé színvonalas és sokak érdeklődésére számot tartó alkotás. Az irodalommal foglalkozó embereket, közülük is elsősorban az írókat és költőket "szóműveseknek", az írott szó igazi mestereinek tartom. Pontos fogalmazás, választékos és érzékletes szóhasználat, gyakran különféle nyelvi lelemények és újítások valamint egyéni meglátások jellemzik az írás mestereit. A legtöbb szempontból teljesen átlagosnak mondható polgárokról van szó, akik viszont a nyelvi kifejező eszközeiket sokkal erőteljesebben és színesebben használják nálunk, emellett pedig néhányan közülük rendelkeznek olyan képességgel, hogy a felszín mögé lássanak. Ezek a tulajdonságaik pedig nagyon alkalmassá teszik az írókat arra, hogy összeütközzenek a politika világával, az ilyen tulajdonságok a különféle fanatikus radikálisokat és megfelelő ideológiai csőlátással rendelkező janicsárokat mindig zavarni fogják.

Az irodalom "királykategóriája" még ma is alighanem a regényírás, a regény műfajának kialakulása pedig nagyjából magyarázatot ad arra, hogy az írók többsége inkább nevezhető liberálisnak mint konzervatívnak. A regény műfaja nagyjából a polgári társadalom kialakulásával együtt jött létre, és egyéni jellemeket ábrázol, személyes sorsokról szól. A középkorban és annál régebbi korokban ugyanis az egyéni jellemvonások nagyjából senkit sem érdekeltek, hogy ki mit akar, milyen vágyai vannak, esetleg milyen irányban fejlődik az élete, - aki ilyesmivel akart foglalkozni, azt helyből kiröhögték. A változást a kulturális szemléletben a bigott vallásosság és merev rendies szellemiség visszaszorulásával párhuzamosan a polgári értékek felemelkedése hozta el.

Ha pedig a regényírók és novellaírók többsége egyéni sorsokra fókuszál, miközben a személyes szabadság és önmegvalósítás lehetőségeivel foglakozik - ez olyasmi, ami a mai magyar ókonzervatív kultúrpolitika szemében egyértelműen liberális mételynek számít. Akik számára valamiféle középkori csordaszellemiség jelenti az eszményt, ők a jelentősebb magyar regények, novellák és versek nagyobb részét nyilvánvalóan likvidálni szeretnék, így például a "nyugatosok" műveit (akiknek már a nevük is szalonképtelen azoknak, akik szemében afféle "kelet-népe" volnánk) némi túlzással az irodalomtankönyvek lábjegyzeteibe száműznék.

Nem arról van szó, hogy csak a sznobság a nyerő és a regény különféle irányzatainak ne lenne meg a maga létjogosultsága. A ponyvaregény műfaján belül is lehet nagyot alkotni, létezik például a Dan Brown-féle igényes ponyva. Teljesen természetes az, hogy nem mindenki szeret a szabad idejében az emberi lélek fájdalmas apró részleteivel foglalkozni, az extrovertáltabb típusú, tevékenyebb emberek közül nekem úgy tűnik, hogy sokan az akciókban dús könyveket részesítik előnyben. (Vagy épp nyaraláshoz is inkább a könnyebb olvasmányok valók jobban.) Rejtő Jenő könyveit ugyanolyan fontosnak és hasznosnak tartom mint Krúdy Gyuláét, mindkettő a magyar kultúra része, - mellesleg pedig mindketten zsidó származásúak voltak. (Mivel a zsidó családokban az írásnak és olvasásnak régi hagyományai vannak, emiatt közülük sokan írástudást igénylő szakmákat választottak az utóbbi évszázadokban.)

A nagy magyar történelmi regények egyik klasszikusa Gárdonyi Géza, aki egyébként német családból származott és magyarosította a nevét a 20.század elejének számos más klasszikusához hasonlóan. Makkai Sándor például nagyon izgalmas történelmi regényeket írt, Jókai Mór pedig már annyira részletgazdag, hogy a mai olvasók nagyobb részének ez már túl tökéletes, a fiataloknak egyszerűen nincs hozzá türelmük.

A regényírásban a történelmi regények mellett "nemzeti" vagy "hagyományőrző jellegűnek" nevezhető vonal jellemzője a régi szokások ábrázolása és a csodálatos tájleírások, főleg az erdélyi írók jeleskednek az ilyesmiben, többek között Wass Albert vagy Nyírő József, ami teljesen érthető módon az ilyen hangulatokra fogékony olvasókat képes magával ragadni.

A regényektől azonban általában többet várunk a leírásoknál: az írónak úgy kell folyamatosan hazudnia, a valóságon alapuló fantazmagóriáit eladnia, hogy teljesen elhiggyem, hitelesnek tartsam azt, amit mond, függetlenül attól, hogy mennyire fedi a valóságos eseményeket. Ez pedig a művészet egy magas szintje, amire nagyon kevesen képesek. Úgy kell kezelni a mű különféle szálait, hogy az emberi arányok megmaradjanak és ne ragadja el a szerzőt a történet giccses, érzelgős kimenetek irányába, ami pedig gyakran megtörténik. Ha a történet igazán erős és hiteles, akkor van csak az, hogy az ember álla leesik és könyv valóban üt, eltalálja az olvasóját - voltaképpen azt élem át, hogy én magam kerülhetnék hasonló helyzetekbe mint a regényhősök. Az igazán erős és hiteles ábrázolások nem csak nálunk, hanem más nyelvekre lefordítva sem veszítenek annyit az értékükből, hogy ne lennének hatásosak. Azok a történetek viszont, amelyeket a világ sok országában megértenek, nagy eséllyel nem eléggé "nemzetiek" - legalábbis egy népnevelő célú kultúrpolitikus szemszögéből. (Vannak persze kivételek mint Gárdonyitól az Egri csillagok vagy A láthatatlan ember.)

Egy nemrégiben végzett felmérés szerint a legtöbb idegen nyelvi fordítással rendelkező magyar szerzők:

Kertész Imre (215)

Márai Sándor (213)

Molnár Ferenc (126)

Esterházy Péter (118)

Konrád György (106)

Szabó Magda (78)

Nádas Péter (74)

Kosztolányi Dezső (68)

Költőink közül József Attila, Petőfi Sándor, Arany János talán a legismertebbek.

A fenti listán vannak egyaránt konzarvatívabb, vallásos írók és kimondottan liberálisak is, a népszerűség és az adott író politikai nézetei között nincs összefüggés.

Kosztolányi, Molnár vagy Márai esetében már mondhatjuk, hogy a műveik időtállónak bizonyultak, Esterházy, Konrád vagy Nádas könyveinek jelentőségéről az utókor mond majd véleményt. Esterházy könyvei lehet, hogy nem minden szempontból remekművek, de tele vannak teljesen egyéni nyelvi leleményekkel (amelyek ráadásul más nyelvekre is lefordíthatóak). Nála nagyobbnak tartom történetesen Szabó Magdát, Kosztolányit, de éppenséggel Márainak is van két vagy három igen jelentős regénye. Kertésznek ellenben a stílusa nem áll közel hozzám, Nádast pedig nagyon terjengősnek tartom. Mindez persze teljesen egyéni ízlés kérdése.

Az viszont nyilvánvaló, hogy a magyar irodalom ma is ontja az olyan tehetségeket, akiket több nyelvre is lefordítanak: Krasznahorkai Sátántangó c. műve lett az év könyve Kínában és angol fordítása is díjat nyert. Dragomán Györgynek A máglya és A fehér király c. könyve is sikeres nemzetközileg, mivel tipikus közép-kelet európai történeteket írt meg. Spirónak az Ikszek c. könyve például amellett, hogy sajnos erősen túlírta, szintén tipikus közép-európai történet lengyel színhellyel, amelyet a lengyelek folyamatosan játszott színdarabként dolgoztak fel. (Most ez akkor "eléggé nemzetinek" nevezhető vagy nem?)

A sikeres magyar írók között történetesen többen vannak az inkább liberális mint konzervatív felfogásúak, ami szerintem összefüggést mutat a regény műfajának a sajátosságával, hogy leggyakrabban EGYÉNI sorsokra és életutakra koncentrál.

A mai magyar kultúrpolitikusok és a jobbos véleményvezérek nehezen tudják megemészteni a baloldali túlsúlyt a kultúrában, ráadásul a magyar politikai élet mára annyira jobbra tolódott, hogy csak a politikai nyilatkozataikban fanatikus író lehet elég jó konzervatív író. A legtöbb művészember azonban érzékenyen reagál a hatalom megnyilvánulásaira, félti a művészi szabadságát, emiatt tűnik liberálisnak, még ha mélyen vallásos vagy konzervatív értékrendszerű is.

Amit viszont ezek az "urak" nem értenek az, hogy az írói teljesítmény és a politikai nézetek között nincs összefüggés. Azok a művek sosem jelentősek, amelyeket egy adott politikai céllal írtak meg. A politikai környezet a könyvekben (akár gulág, akár koncentrációs tábor, akár diktatúra) nem több mint háttér, keret, amely egyéni jellemvonások és sorsok kibontakozására ad lehetőséget, a politikai üzenet mindig másodlagos a sorsok ábrázolásához képest. Az pedig veszélyes gyakorlat, amikor a művészetet egy rendszer megpróbálja a politika szolgálatába állítani: ez érvényes volt az ún. "szocialista realizmus" gyakorlatára (életszerűtlen és ronda alkotások tömkelege), de éppígy a gigantikus náci szobrokra és épületekre is. Beteges dolog mindenbe belemosni a politikát, annak ellenére, hogy nem csak nálunk teszik ezt, az irodalmi Nobel- vagy a filmes Oscar-díjaknak is nem ritkán van politikai jellegű üzenete.

A mai magyar kultúrpolitika gyakorlata azonban jóval veszélyesebb ennél a "pozitív diszkriminációnál": sokak célja a "liberalizmus" fölényének megszüntetése, amely a gyakorlatban a politikailag "kétes" alkotók egzisztenciális partvonalra szorítását jelenti valamint és a konzervatív ideológia sulykolását a kultúrán keresztül a tömegek felé.

Ez azonban eléggé értelmetlennek tűnik, hiszen amit ki akarnak szorítani az távolról sem a tömegeket érdekli, hanem csupán az értelmiség egy részét.

A konzervatív, vallásos emberek szerint Isten az embert a saját képmására teremtette. Ha ez így van, akkor az ember is képes Istenhez hasonlóan elválasztani az össze nem tartozó dolgokat: mi is képesek kell, hogy legyünk elválasztani a politikát a kultúrától, szórakozástól vagy éppen a vallástól, hiszen a kultúra mindig személyes üzeneteket is hordoz, nem szabad, hogy a közéleti akciók terepe legyen.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr10014112857

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2018.07.15. 12:44:32

"Dan Brown-féle igényes ponyva"? Azért ő nem egy Rejtő Jenő...

Külföldön egyértelmű, hogy egy konzervatív-nemzeti könyv nem lehet olyan sikeres, mint egy liberális mű, senki se kíváncsi egy kicsi ország múltbaforduló történeteire...
süti beállítások módosítása