Ideo-logikák

Legtöbbször csak mások életét éljük

2019. október 02. - Tamáspatrik

Az elitek tehetnek róla?

A legtöbb társadalmi problémáért az eliteket szokás hibáztatni, ez a fajta magatartás viszont nekem nem annyira szimpatikus mert egy szinten túl a saját felelősségünk fel nem vállalását is mutatja. Ha az életemet nem tartom eléggé sikeresnek, akkor másokra mutogatok: a reklámipar, a multik, a világ elitje a felelős, rajtam nem múlik, én tutira minden tőlem telhetőt megtettem.

Amellett, hogy a vagyoni különbségek csökkentése érdekében sokfelé keresik az ésszerű megoldásokat, a helyzet mégiscsak az, hogy csak a nagy vagyont látjuk, de kívülről nem tudjuk megítélni, hogy az mennyiben köszönhető az illető szerencséjének vagy tehetséges és kitartó munkájának. (Bár épp nálunk van sok olyan eset, amikor ennek a megítélése eléggé egyértelmű...)

Leginkább persze az anyagiakkal, a jól látható külsőségekkel szeretünk foglalkozni, a szellemi és lelki értékek iránt többnyire vakok vagyunk. Arra sem gondolunk, hogy az anyagi (vagy szellemi) értelemben sikeres emberek nagy része nem valószínű, hogy órákon át bámulta volna a TV-t minden nap.

Zajláda

Ha megnézzük, hogy átlagosan mivel töltjük a szabadidőnk nagy részét, akkor a TV-nézés van az élen, az Európai Unión belül mi Románia után a második helyen állunk, az átlag magyar polgár közel 6 órát tölt a TV készülék előtt, a "hanyatló"Nyugat-Európa polgárai viszont ennél jóval kevesebbet. (Az USA esetében viszont már teljesen más az ábra, ők szintén a TV- és videónézés bajnokai.) Mivel a színvonalas ismeretterjesztés vagy a művészfilmek nézettségi indexe egyáltalán nem magas ezért a nagy többség az ideje nagy részében alighanem valóságshow-kat, giccses sorozatokat, akciófilmeket, krimit, csöpögős romantikát, esetleg sramlizenét vagy sportot szokott nézni, ami nem annyira szolgál a szellemi-lelki épülésünkre. Ez persze többféle okkal is magyarázható, lehet az oka puszta igénytelenség vagy egyszerűen csak fáradtság és mindkettő mellett lehet érvet találni.

Silány minőségű, „előemésztett” táplálékokkal is beérjük

Igénytelenségünket mutatja, hogy a legtöbben beérjük a silány minőségű táplálékkal, ami szellemi és testi értelemben egyaránt érvényes. Testi értelemben a rántott hús zöldségek nélkül éppúgy igénytelen és egészségtelen mint a túl sok cukor, a finomított szénhidrátok, fehér kenyér stb… amely mind felelős azért, hogy az elhízottság terén világviszonylatban is az élmezőnybe tartozunk. Az emésztést a rosttartalma miatt kicsit jobban megdolgoztató, egészségünket jobban szolgáló zöldségfogyasztásban viszont az utolsók között vagyunk.

Szellemi értelemben véve a TV nézés az egyik legigénytelenebb tevékenységünk szokott lenni, nem sok kreativitást lehet benne találni. Emellett a legtöbbünk számára a munka is csupán pénzkereseti forrás, ahol a minimumszint teljesítése elegendő: ez esetben bürokratikus felfogásban, lélektelenül végezzük, sok öröm nélkül.

Ha időnk nagy részében másoknak akarunk megfelelni vagy teljesen atomizált módon a dobozt bámulva mások életét éljük, akkor hol marad a mi saját életünk?

Értelmesebb elfoglaltságok

Az internet helyettesítheti a TV-t rossz értelemben véve is, amikor folyton videókat és idétlen sorozatokat nézünk rajta csupán vagy pedig játékfüggővé is válhatunk. Összességében véve viszont egy felmérés szerint az internet használat legalább egy fokkal jobb a TV nézésnél, mert inkább cselekvő típusú, autonómabb és toleránsabb emberekre jellemző.

Az olvasás is nagyobb aktivitásra készteti az elmét, mert például egy jó könyv lassan kibontakozó tartalma összefüggések és a képek megalkotására késztet minket. A leírt szöveg általában részletesebb és pontosabb még a hírek esetében is mint egy TV híradó, inkább gondolkodásra késztet – bár alighanem épp ez az, amitől sokan ódzkodnának, számukra ez a fajta tevékenység a szokatlansága miatt túl fárasztó lehet. Ezért jöhetnek be sokaknak a magyar médiumok kisiskolás szintre lebutított szövegei.

Akkor még nem is beszéltünk a természetjárásról, kertészkedésről, sportról, barkácsolásról, önképzésről, zenélésről vagy társasági összejövetelekről, másoknak való segítségnyújtásról stb., amelyek mind sokkal életszerűbbek és hasznosabbak mint a doboz bámulása.

A legtöbbünknek vannak különféle kreatív képességei, amelyeket szerencsés esetben tudunk csak a munkánkban  eléggé kihasználni. Szabadidőnkben a tehetségünket jobban kibontakozhatjuk, előzetes anyaggyűjtés után a számunkra legtesthezállóbb módon „kreatívkodhatunk”. A legfőbb akadályt e téren mi magunk jelentjük illetve az általunk elsajátított szociális minták, amelyek többnyire a megfelelést bátorították nem pedig az önmegvalósítást. (Nyilván lehetnek az életünknek olyan szakaszai is, amikor rengeteg munkát kell, hogy elvállaljunk, vagy más jellegű terhek miatt nem jut elég szabad időnk a képességeink kibontakoztatására, teljesen érthető módon.)

Gyerekes, önállótlan egyének

Az eléggé feltűnő lehet, hogy az amerikai embereknek egy jó része mennyire gyerekesen gondolkodik, európai szemmel nézve. Naivitás például azt gondolni, hogy a vegyszereknek nagyobb mennyiségben ne lennének az egészségünkre káros hatásai, például a munkavédelmi előírások be nem tartása mellett használt gyomirtószerek vagy pedig nyakra-főre szedett fájdalomcsillapítók esetében. Millió dolláros pereket indítani ilyesmi miatt Európában nem nagyon szokás, itt kicsivel több önállóságot és tájékozódó képességet várnak el az emberektől.

Európa kevésbé szerencsés felén, így nálunk is azonban vannak még bőven hiányosságok e téren: nem csak a szellemi és testi egészségére nem vigyáz úgy az emberek nagy  átlaga mint tőlünk nyugatra, hanem a politikusok gyámkodását is jobban elvárja a társadalom jelentős része. Az állam pátyolgassa őket és védje meg a széltől is, tegyen igazságot és mondja meg a frankót a világ dolgait illetően. A hatalom hajlandó erre persze, de nyilvánvalóan a számára előnyös módon teszi és vastagon megkéri az árát. Silány minőségű marketingtermékeket ad el a vásárlóknak, nem jobbakat mint egy átlagos kereskedelmi csatorna fő műsoridőben. Amellett persze, hogy sajnálkozunk az „amerikai álom” felszínes voltán és ürességén, de „a magyar álmot” hagyjuk, hogy mások álmodják helyettünk. Húzd be füled-farkad, ne egyénieskedj, inkább tarts a nyájjal, abból nem lehet baj.

Amit én látok, hogy az ország jelentős részén teljes a közöny, passzivitás és nihil.  A nagy pocak sokak számára még mindig tekintélyt jelez, van ahol száz évvel ezelőtt megállt az idő. Ha hibáztatják a simlissége miatt, akkor mindig talál valakit, akire lehet mutogatni, aki egy igazán nagy gazember őhozzá képest. Jöhetnek az olyan akciófilmek, ahol a főhős mindig elugrik a golyó elől és lelövi a katonákat akkor is, ha először van kezében pisztoly. Vagy a romantikus filmek lélektanilag hiteltelen, giccses fordulatokkal. MESE HABBAL, ez az ami nekünk legjobban kell, miközben lehet mutogatni az amerikai filmiparra, hogy milyen rafinált eszközökkel tart minket rabságban. A nagy szöveg és magyarázkodás az jöhet bőven minden síkon, csak tenni ne kelljen bármit is saját magunk érdekében.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr5015189464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

]{udarauszkasz 2019.10.03. 15:46:57

Na, ezt a felesegemnek belinkelem.

boundary 2019.10.03. 16:41:46

Mennyi önostorozó blogot rakott ki ma az index..:O