Ideo-logikák

Az amerikai gyarmatosítás mítosza

2020. január 30. - Tamáspatrik

Mindig az általános közvélekedés ellen fogok érvelni, egyszerűen azért, mert a közvélekedés a legtöbb dologban folytonos tévedésben van. Elég ha visszanézzük, hogy mit gondoltak az őseink ötven, száz vagy több száz évvel ezelőtt, ugyanúgy megmosolyogjuk őket mint az utódaink is meg fogják mosolyogni a mai gondolkodásunkat. (Megjegyzem azonban, hogy hangsúlyozottan a régen élt emberek gondolatairól van most szó, nem pedig az életmódjukról, amiben már nagyon sok tiszteletre méltó is lehet.)

Eléggé egyszerűen levezethető, milyen elemekből táplálkozik az amerikai gyarmatosítás mítosza, értve ez alatt azt a mesét, ahogyan az amerikaiak rejtett módon befolyásuk alá vonták és kulturális alárendeltségbe taszították Európa nagy részét, például minket is. Az angol nyelv, az amerikai életmód, a kulturális hatások, katonai erő, különféle összeesküvés elméletek mind összetevői ennek, de nem utolsó sorban az emberi természetünk is.

Az angol nyelv

Minden korban volt Európában egy nyelv, amelyen az értelmiségiek, a műveltebbek meg tudták értetni egymást. A görög, a latin, a francia ilyenek voltak ilyenek egyes korokban, manapság pedig az (egyszerűsített) angol tölti be azt a fontos szerepet, amely egy soknyelvű kontinensen sőt más kontinensekkel folytatott nemzetközi kereskedelemben is fontos. Ennyi, kár ezt túlragozni.

Az amerikai életmód

A második világháború után fél Európa romokban hevert, viszont az USA minden szempontból jól jött ki belőle. Nem arról van szó, hogy a „fogyasztói társadalom” amerikai őrület, amelyet ők terjesztettek, hanem sokáig csak ők voltak gazdaságilag olyan szinten, hogy a középosztálybeliek megengedhették maguknak a különféle KÉNYELMI berendezéseket. (Ez az előny pár évtized alatt elolvadt Európa nyugati részéhez képest.) Arról van szó, hogy ami régebben a ló és a hintó volt azt a szerepet tölti be a modern korban a gépkocsi. Ha van egy szolgám, aki helyettem kimossa a ruhát vagy takarít annál jobb egy gép, amely elvégzi ugyanezt, mert a gép csak azt teszi ami a feladata és nem fog becsapni, kirabolni vagy a hátam mögött rosszat mondani rólam. Ilyen egyszerű ez.

Amiért „throw-away-society” lett az amerikai (az európai valamivel kevésbé) az olcsó energia. Ha az energia olcsó, ÉS a környezeti károk nem tudatosulnak, akkor mindig egyszerűbb kidobni és újat, jobbat, szebbet gyártani mint a régit javítgatni. Már pedig az USA-ban hihetetlenül olcsó volt az energia és most is nagy az energiabőség. Tehát kábé annyira igaz az amerikai életmód „terjesztése” mint a mindenütt jelenlevő „Soros-hálózatok”, mert sokan képtelenek azt elhinni, hogy emberek egymástól teljesen függetlenül is képesek hasonlóan gondolkodni és a világot hasonlóan szemlélni, nem szükséges ehhez az, hogy az egyik ember manipulálja vagy lefizesse a másikat.

Kulturális hatások

Az hogy egy húspogácsát bedugunk egy zsömlébe vagy egy virslit a kifli közepébe, nem egy nagy durranás. Nem valami egészséges ugyan, de a rántott hús sem az, a lángos sem az, vagy egyáltalán semmi sem, ha túl sokat eszük belőle.

Az amerikai filmipar lenne a „kultúrmocsok”? Ad1 Indiában sokkal több film készül mint Hollywood-ban, de nem kell senkinek. Ad2 Az amerikai filmek többnyire legalább szólnak valamiről és a giccses befejezések ellenére is problémamegoldásokat kínálnak (tömegkultúrával szemben az elvárásaink ne legyenek annyira nagyok), a brazil és török szappanoperákra már ez nem mondható el, vagy a magyar valóságshow-król, Jóban-rosszban típusú sorozatokról se nagyon. A happy-endes amcsi történetek nem ritkán gyerekesek, de néha még mindig jobbak annál a depressziókampánynál, amelyet a magyar irodalom és filmművészet évtizedeken át folytatott (megalapozva egyébként a liberalizmus bukását is nálunk). Egyszerűen jól értenek a filmgyártáshoz arrafelé, még akkor is, ha rafinált marketing szempontokkal operálnak, például a Star Wars legújabb részei már egyértelműen a gyerekeknek készültek. Az autógyártáshoz például már nem értenek annyira, abban a régi nagy kézműves kultúrák, németek és japánok sokkal jobbak. A popzenék nagy részét pedig nem is Amerikából mint inkább a brit szigetekről importáljuk, bár innen nézve a legtöbben nem tudunk a kettő között különbséget tenni.

Az amerikai hadsereg és a gazdasági befolyás

Azon országok, akiket megszálltak évszázadokon át különféle hadseregek mint minket is pár évtizede még az oroszok, mindig félni fognak az újabb megszállóktól, ami történhet persze rejtett módon is. Az amerikai hadsereg jelenléte Európában sokkal inkább pozitívnak tűnik mint negatívnak (más földrészeken nem feltétlenül van ez így), és nem mondható el az sem, hogy az amerikai cégek erőszakos térnyerését hozta el. A legnagyobb befektetők nálunk nem az amerikaiak hanem a németek, mégsem beszél senki német gyarmatosításról. Az USA-beli cégek is fontosak persze, a céges kultúrájuk magas szintű, nem is könnyű hozzájuk bekerülni munkavállalóként. Az amerikai bankok a fasorban nincsenek nálunk, nyugat-európaiak és az OTP dominálnak inkább. Nincs semmiféle racionális megalapozottsága tehát az amerikai gyarmatosítás elvének, sokkal inkább irracionális és érzelmi természetű okokat kell keresni.

Láthatatlan manipulátorok?

Láthatatlan háttéremberek, például zsidó bankárok kis csoportja, akik dróton rángatnak mindenkit azt mondhatni, hogy sajnos nincsenek (különféle erős lobbi csoportok persze vannak és sosem állítottam, hogy ezeket hagyjuk teljesen figyelmen kívül). Azért sajnos, mert akkor egyrészt a világgazdasági folyamatok nem lennének annyira kaotikusak és kiszámíthatatlanok, másrészt a „nyugati világ” egységesebb lenne és nem veszítene folyton teret Ázsiával szemben, vagy más feltörekvő országokkal oroszokkal, brazilokkal stb. szemben. Az egyébként korántsem egységes „nyugati világ” gazdasági dominanciája vegyük észre, véget ért, emiatt nevetséges bármiféle összeesküvőkről beszélni, amikor a világ sokkal inkább multikulturális mint bármikor ezelőtt. Akik ilyesmiről beszélnek nyilvánosan, azt hiszem lemaradtak pár körrel.

A megfejtést az emberi természetben kell keresni (rossz és jó értelemben véve is)

Ami nagy és csillogó (és folyton kirakatban van) mint az általunk igen csak felszínesen ismert amerikai kultúra azt mindig „illett” utálni. Másokra mutogatni mindig könnyebb mint a saját kis önzőségünkkel és mohóságunkkal szembenézni. (Lehet, hogy az amerikai átlag mohóbb és pazarlóbb mint ami nálunk elfogadott, de ez mért adna nekünk bármilyen felmentést?) Ezt legjobb, ha elfogadjuk tényként mindenféle önostorozás nélkül.

A választási lehetőség, ami az emberiség nagy része számára nem volt még sosem az alábbi. A könnyen fogyasztható az mindig felszínes lesz és mindig a kis kényelmes, primitívnek mondható igényeinket fogja szolgálni. A TV előtt ücsörgés chips rágcsálása közben ennek az egyik példája. Ha valamiben igazán benne akarunk lenne nem csak felszínesen, ahhoz viszont már minden esetben valamilyen erőfeszítést is kell tenni: néptáncot tanulni, kézműveskedni, kórusba járni stb.

A Maslow-piramis magyarázatot ad arra is, hogy mért nem a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak azok, akik lázadozni szoktak, hanem a valamennyire jómódúaknak mondhatóak (például sztrájk is az ország legjobban fizető ipari üzemeiben tört ki, nem a legrosszabbul fizetőkben). Ha a puszta megélhetés már nem szorít minket, akkor általában többre vágyunk, nagyobb hatalomra. A rendszerváltás után mindenki meg volt szeppenve és egy szót sem szólt, amikor már kicsit jobban ment a szekér, akkor lettünk sokkal hangosabbak az elégedetlenek. Ilyen az emberi természet.

Az USA túlságosan kirakatban van, ezért túl nagy figyelmet kap, pedig szinte semmilyen területen nem a legjobb és nem példaadó. Léteznek náluk sikeresebb országok, boldogabb állampolgárokkal, akik jóval közelebb is vannak hozzánk, őket valamiért mégsem szokás emlegetni. (És persze az USA-nál jóval rejtélyesebbek és ezáltal veszélyesebbek is mint az oroszok és kínaiak, akiknek már az írásjeleit sem tudjuk olvasni.)

Viszont: A megalapozatlan kritikák mögötti van egy nagyon fontos és reális érzelmi töltet is, ami valami olyasmiről szólna (csak nem tudja kifejezni magát rendesen), hogy a saját kultúránkból merítve, azzal dolgozva vagy magunkat átadva neki sokkal komolyabb értékekre bukkanhatunk mint egy tőlünk távoli ország bármilyen népszerű kulturális termékeinek nagy többségében.

Kisebbrendűségi érzésre semmi okunk a „nyugattal" szemben, merjünk hinni a saját hagyományunk kulturális értékeiben vagy a saját tájaink által kínált élményekben, vagy éppen az épített kultúránk nagyszerűségében.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr9815447038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

MAXVAL bircaman közíró · http://bircahang.org 2020.01.31. 06:06:27

Ami a fontos: az USA hatalmával jelképezett liberális rend hatalma csökkenőben van. A nyugati rend zuhanása a kisemberek érdeke.

Egyébként meg az amerikai egy nép a sok közül, s vannak komoly értekei az amerikai kultúrának. Nekem pl. az USA bent van tíz kedvenc országom közt.

Ami sokan elhibznak: nem képesek külöbséget tenni "amerikai" és "liberális" között.

Méhészborz 2020.01.31. 09:36:32

"Minden korban volt Európában egy nyelv, amelyen az értelmiségiek, a műveltebbek meg tudták értetni egymást."

Vagy 'értetni magukat' , vagy 'érteni egymást'. Az "értetni egymást" értelmetlen.

Célkereszt 2020.02.01. 08:26:50

Ne feledjük az indiánokat sem! :-)