Ideo-logikák

A szellemi betegségek fő ellenszere

2020. május 19. - Tamáspatrik

A bezárkózó és saját kis világukban élő emberek, csoportok, nemzetek mind hasonlítanak egymásra a rögeszmésségüket illetően. Bármelyik szintet is nézem, eléggé szánalmasak, bár elítélni nem akarom, mert mindenkivel előfordulhat akár kedvezőtlen körülmények hatására, hogy nagyon mereven ragaszkodik a saját elméjében levő dolgokhoz, holott a valóság nem egészen olyan, amilyennek ő elképzeli. Valahogy hiányzik a visszacsatolás, ami helyrebillenti az ilyen embereket (nem a pofonra gondolok, ma már vannak jobb módszereink is erre a célra).

A szellemi betegségeket tehát a vírusokkal pont ellentétes módon az elzárkózás terjesztheti és az emberi kapcsolatok gyógyíthatják. Persze valós emberi kapcsolatok, amikor az emberek figyelnek egymásra és tényleg kommunikálnak egymással, nem csak rutinból elbeszélnek egymás mellett. Lehet, hogy helyenként közhelyesnek tűnik ez a téma, viszont az utóbbi hónapokban nagyobb jelentőségűvé vált, ezért mindenképp érdemes róla beszélgetni, Sokan tényleg rosszabb helyzetbe kerültek szellemi téren, mély hullámvölgyeket élnek meg a megfelelő, közvetlen emberi kapcsolatok hiányában.

A munkahelyeken sem javult a helyzet e tekintetben, mostanában nagyobb gondot okoznak azok az emberek, akikből hiányzik a nyitottság szakmai kérdésekben, nem annyira rugalmas felfogásúak, ezért nehezebb velük együtt dolgozni. Van, amikor az illető teljesen elszáll magától, annyira nincs visszacsatolás – eléggé idegesítő tud lenni, csak nem nagyon vannak nálunk erre szokásos társadalmi rutinok, hogyan tegyük helyre az illetőt, elég komoly konfliktusok származnak ebből. Igen bosszantóak az olyan ismerőseink, akik bizonyos témákban eléggé egysíkúan tudnak csak gondolkodni.

Én is gyakran beleestem néha hasonló csapdákba, és számos munkahelyen így utólag nézve többet tanulhattam volna másoktól, ha jobban törekszem erre. (Nagyon sokan csak a jól bevált kis módszereikhez ragaszkodnak és nem nagyon változtatnak, pedig mindenki tud tanítani a másiknak legalább egy-két szakmai fogást.)

A nyitott és rugalmas gondolkodású ember nem dramatizálja a túl a helyzeteket, mert nem gondolja, hogy ő a legfontosabb a csapatban és körülötte forog a világ. Nem csak fújja a magáét, hanem figyeli a másik reakcióját, van benne egy kis távolságtartás és humor (ami nem ugyanaz mint a poénkodás). Az empátia egyébként nem ördöngösség, a képesség a legtöbbünkben megvan, ha a másik elég pontosan elmondja, hogy ő hogy látja a dolgokat, akkor bele tudunk helyezkedni abba a szituba, amiben ő volt. Ha túlragozza, drámázik, az viszont már nyilván ellenszenvet fog kelteni.

A járvány sajnos a bezárkózásnak kedvez, elszigeteltséget okoz és rontja a kapcsolatokat. A cégeknél például nőtt az írásbeli kommunikáció súlya a szóbeli rovására, nyilván egy e-mail üzenet sosem lehet olyan szintű mint egy személyes megbeszélés, ahol a hanglejtés és a testbeszéd is sokat mondó. Vannak kicsit összetettebb dolgok, amiket e-mailezéssel nem lehet megoldani, csak rontani rajta. Magánéletben is törekedni kell sokkal jobban az emberi kapcsolatok ápolására, de tényleg csak a hiteles és pontos kommunikációnak van helye itt is, nem csak azért beszélgetünk, hogy mondjunk valamit.

A teljes kapcsolathiány közismerten az elme legnagyobb gyilkosa, az elkülönítés még a börtönökben is a legsúlyosabb büntetésfajta. Annyira így van ez, hogy olyan emberek, akik évekig éltek külön cellákban egyedül régies szóval megháborodtak, mai szóhasználattal teljesen „zakkantak” lettek. Egyébként a különféle lövöldözők és más rémtettek elkövetői is nagyrészt olyanokból kerültek ki, akik bezárkóztak és a még szomszédjuk sem tudta róluk, hogy mit „mókolnak” otthon.

A csoportok szintjén én szektás felfogásúaknak szoktam nevezni azokat, akik ismerik a rejtett igazságot, amit különféle gonosz emberek vagy űrlények eltitkolnak előlünk, csak azért, hogy nyomorultak és boldogtalanok legyünk. Sokféle ilyen szekta van és mindegyik az egyedüli igazságot tudja, ami egy kicsit gyanús. Érvelésük szinte minden esetben zavaros, és mindig okosabbak mint az adott tudományterületek művelői, professzorai, valahogy emiatt sem meggyőzőek. (Persze hogy a laikusokat etetik és nem az adott szakterület művelőit próbálják meggyőzni.) A közösségi médiumok is segítik a különféle igazságosztó szekták terjedését, és nem is lehet olyan gyorsan cenzúrázni (még ha akarják sem), amilyen gyorsan szaporodnak. Megint a szellemi nyitottság hiánya az, amitől a hülyeség a legjobban terjedni tud. (Mellesleg, ha nem fogalmaznának annyira élesen, szenzációhajhász módon, hanem az érzéseikről beszélnének, akkor hitelesek tudnának lenni.)

A nemzetek szintjén is vannak olyanok mint például Észak-Korea vagy Irán, amelyek eléggé elzárkózóak, és senki nem vágyik ilyen országokban élni, az elrettentő körülmények egyúttal megoldást jelentenek a migráció problémájára. Ha még nem is tartunk ilyen szinten, a kormányunk vezetésével mi is jól láthatóan az elzárkózás felé haladunk. A komor, harcias hangvétel, a tragikum folytonos sulykolása jellemzi az ilyen országokat a kommunikáció szintjén, ami már önmagában is eléggé nyomasztó tud lenni.

Amit a járvány megmutatott, hogy igazából nincsenek külön utak, aki nagyon mást akart csinálni mint a többiek, az rendre rosszabbul járt akár letagadni igyekezett a dolgot, akár túl liberálisan kezelte. Mi is azt csináltuk  mint a többiek, a kis eltérések inkább csak szimbolikus jelentőségűek voltak, de az intézkedések annyira nem különböztek, attól eltekintve hogy kicsit több volt a kapkodás és összehangolatlanság mint más országokban. (Gazdasági téren vannak inkább jelentősebb eltérések is a válságkezelésben.)

Szimbolikus jelentőségű intézkedésre egy jó példa a műanyag zacskók betiltása, - holott nincs is tengerpartunk, ahol a legnagyobb problémát okozzák,- kicsivel kevesebb lesz talán a szemét a természetben, de marad a rengeteg flakon és egyéb műanyag, azok betiltását nem vállalta fel még senki. Ennek is szinte csak szimbolikus jelentősége van, a környezetünk állapotán nem sokat segít.

Kicsit hasonló ehhez a 13.havi nyugdíj, ami évi kábé 2%-ot jelent, a hivatalos inflációt is könnyen lehet ennyivel manipulálni, a végén közel zéró reálérték növekedést hozhat (bár még így is lehet igazságtalan, ha csökkennek a reálbérek és magas a munkanélküliség).

Létezik persze a rögeszmésség ellenpontjaként a túlságosan nyitott gondolkodás, amikor valaki túl befolyásolható, csapongó, világos támpontok és célok hiányába kicsit széteső. Nyilván ezen a téren is van optimum, a túlságos befolyásolhatóság is ugyanolyan hiba mint a rögeszmésség. A kettő egyébként nem is zárja ki egymást teljesen, aki bizonytalan egyéniség és nem tudja mit akar, időnként különféle virtuális szektákhoz csatlakozhat, máskor össze-vissza csapong. Az a helyzet, hogy kell egy kicsit magunkon is dolgoznunk időnként, eléggé tisztába jönni azzal, hogyan állunk és hova tartunk, mert ez a feltétele annak, hogy másokra jobban oda tudjunk figyelni és színvonalas kommunikációt folytathassunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr3415707162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnightcoder2 2020.05.21. 07:54:38

Igazából a dolog fordítva van. Bármi értelmeset csak a magukba zárkózó emberek tudnak létrehozni, akik folyamatosan a környezetükkel és a kapcsolataikkal vannak elfoglalva, azok nem érnek rá csinálni bármi értelmeset azon kívül hogy a kapcsolataikat ápolják. Ami persze nem jelenti azt, hogy ezek ne lennének sikeresek, sőt általában minél inkább ilyen vagy, annál magasabb pozícióba tudsz kerülni, lásd politikusok, valamint a menedzserek nagy része.

És bár nyilván lehetnek hangyásak a zárkózott emberek között is, az igazán toxikus az az a hangyás aki amúgy kiváló szociális képességekkel rendelkezik. Hitler, Sztálin, Mao nem gyilkolhattak volna le milliókat ha zárkózott, magukba forduló emberek lettek volna.