Ideo-logikák

Ideo-logikák

A mai versenysport apró kis trükkjei

Foci EB után, olimpia előtt érdemes beszélgetni arról, milyenné is vált napjaink versenysportja.

2021. július 14. - Tamáspatrik

Elszürkült a mezőny?

A különféle sportágakban akadnak még kiemelkedő tehetségek, de sajnos ilyen "félig múlt időben" kell már fogalmaznunk, hiszen a nagy egyéniségek egyre ritkábbak és már túl vannak pályájuk csúcsán (Messi, Ronaldo, Nadal, Farah, Boll stb). A mezőny elszürkült, kevés az egyéniség, akinek a mozgására, a stílusára egyből ráirányul a figyelem, viszont hemzsegnek a futógépek és a kigyúrt izomemberek a legtöbb sportágban. A mai versenysportban jellemzően centiméterek, ezredmásodpercek döntenek a közel hasonló képességű sportolók között. Nagyon digitalizálttá vált a sport, mindent mérnek és elemeznek ma már és az elemzések alapján hozzák meg a döntéseket, a sportoló maga szinte csak egy fogaskerék ebben az egész rendszerben: a szakértők építik fel a versenyzőt és dolgozzák ki az alkalmazandó taktikát.

ÉLŐ-féle rangsor: kis különbségek a csapatsportokban

Ma már a sportok legkisebb részleteit is digitalizálják és elemzik, az erősorrend meghatározására pedig Élő Árpád által kidolgozott pontszámítás az „ELO rating” vált be a legjobban. (Először a sakk esetében alkalmazták, de később sok más sportágra is kiterjesztették.) A labdarúgás Élő-féle világranglistája alapján például tudni lehet, hogy van a világon vagy 9 csapat, akik ellen a magyar válogatottnak gyakorlatilag nem lenne esélye (4-ből 3 esetben szinte biztosan kikapnánk), további 7 csapat szintén jóval erősebb nálunk (3-ból max. 1 esetben tudnánk nyerni), de van vagy 30 olyan, akikkel szemben a pontszám +/- 100-on belül van, más szóval az esélyek kiegyenlítettek. Ezekben az esetekben leginkább a játékosok motiváltsága, a pillanatnyi forma és a szerencse döntheti el a mérkőzés kimenetelét. Általában jellemző a legtöbb sportágban, hogy apró különbségek döntenek a fizikailag és technikailag hasonlóan felkészült versenyzők között. Ennek tudatában a rutinos sportolók sokféle apró trükköt vetnek be manapság.

1.Alkalmazkodj a szabályváltozásokhoz

A foci példáján az utóbbi időben változott a szabálytalanságok megítélése, mindenekelőtt a fizikai kontaktus jobban megengedetté vált, gyakoribbá váltak az ütközések, (sőt azt lehet mondani, hogy egész világunk egy keményebb hellyé vált az utóbbi években). Megváltozott az is, hogy mire ítélnek büntetőt, de a VAR bevezetése se nagyon csökkentette a vitatott esetek számát. Szinte minden sportágban jönnek folyamatosan kisebb-nagyobb szabályváltozások, amikhez alkalmazkodni kell tudni edzőknek és sportolóknak egyaránt.

2.Légy jóban a bírókkal

A pontozásos sportágakban egy időben nagyon elfajult a helyzet, szinte adták-vették az eredményeket, vastagon működött a „sportdiplomácia”. Ma már próbálják az ilyen eseteket kiszűrni és a pontozást is objektívabbá tenni. Viszont majdnem minden sport esetében számít, hogy egy versenyzőnek milyen a híre és mennyire tisztelik a bírók. Van számos apróbb szabálytalanság, határesetek, amiket többféleképpen is meg lehet ítélni, ezen kívül jöhet közbe számos apróbb probléma, kisebb sérülés, amikor a játékvezető segítségére lehet szükség. Minden sportágban lehetnek olyan esetek, amikor a szabálykönyv többféle módon is alkalmazható, és az egyik versenyzőnek esetleg elnézik azt, amit a másiknak már nem annyira.

3.Lélektani hadviselés

Ez is egy közhely, hogy mennyiféle apró trükkel próbálják egymást a versenyzők megzavarni és hibára késztetni. A mérkőzés előtti különféle üzengetésnek, mozdulatoknak, szokatlan húzásoknak is lehet jelentősége, vagy hogy mennyire keményen tudnak egymás szemébe nézni a kézfogáskor, hogy elbizonytalanítsák a másikat. (Nagy előnybe kerül az, aki nem hagyja magát kizökkenteni.)

4.Sorsolás: könnyű ellenfelekkel kezdj

Elvileg a sorsolás a szerencse műve, de a gyakorlatban igen sok esetben manipulálható. Az is dönthet, hogy az egyik csapatnak vagy versenyzőnek lehet két-három olyan ellenfele, akik ellen fél gőzzel is nyerhetnek, míg a másik csak teljes erőbedobással fog tudni eljutni a fináléig. Egy magyar dzsúdós mondta egyszer, hogy megfordult a fejében, hogy az olimpián világbajnok ellenfelét hagyja könnyen nyerni és akkor még ő is éremesélyes lehet a későbbiekben, de inkább bevetett mindent, hogy nyerhessen. Végül kis különbséggel kikapott, de ellenfele is annyira kifáradt, hogy két forduló után kikapott és kiesett. A sportdiplomácia is „segítheti a versenyzőket” a sorsoláskor, hogy könnyebb ágra kerüljenek, a foci VB-ken és EB-ken is láthatólag működik. (A franciák egyszer bevallották, hogy direkt külön ágra tették az esélyes brazilokat, de a németek se kerültek velük egy ágra egészen a legutóbbi időkig, érdekes módon.)

Meg kell jegyezni azért, hogy akadnak bőven kivételek, van sok olyan versenyző, aki éppen hogy nem tud eléggé felpörögni a könnyebb mérkőzéseken, a nehéz ellenfelek viszont feldobják őket és segítenek abban, hogy kihozzák a maximumot.

5.Abszolút csapatsport

A nagy kerékpárversenyek már jó régóta zajlottak, amikor pár éve pontosan kimérték, hogy a versenyzők szélárnyéka mennyire nagy segítséget jelent (ami egyébként akár még a hosszútávfutásban is egy fontos tényező). Akit legjobbnak tartanak, őt segítik a csapattársak, a többieknek nevét viszont nem jegyzik fel az évkönyvek és a pénzdíj sem az övék lesz…

A mai versenysport még inkább csapatjátékká vált mint bármikor, specialista edzők is dolgoznak a versenyzőkkel (például erőnléti edző, sőt masszőr, pszichológus is), a táplálkozástól kezdve a napra pontosan meghatározott edzéstervig mindent kidolgoznak a siker érdekében, és akkor még nem beszéltünk a különféle rejtett teljesítménynövelő szerekről. (Érdekes módon úgy szokott alakulni a versenyeken, hogy egy ország atlétikai csapatából vagy mindenki jó formában van vagy az egész csapat gyengén teljesít, ami már önmagában is gyanús lehet.)

+ Beszélni kell még a dobogóról is

A dobogó és az eredményhirdetés nagyon árulkodó: az olimpia eredeti jelmondatával szemben ma már a részvétel nem sokat számít, csak a győzelem a fontos. Aki győztes az áll középen és őt ünnepli a másik két versenyző, és az ő országának himnuszát játsszák el. Mindenki aranyérmekben gondolkodik, a legrosszabb ezüstérmesnek lenni, akik „épp csak lemaradt” a végén, a bronzérem ennél jobb egy valamivel, hiszen ő ha nem is nyert, de legalább fel tudott állni a dobogóra. Ez az egész ceremónia egy torz társadalom tükre, ahol csak a győzelem számít, semmi más.

Én áttervezném a dobogót sima lépcsőzetes formájúvá, ahol mondjuk a bal szélén állna a győztes versenyző az első, középen a második és jobbra a harmadik. Ezen kívül mindhárom himnuszából játszanék egy kis részletet, az első helyezettét utoljára. Nem a győztest kellene megünnepelni, hanem a legjobbak által elért teljesítményeket, sőt magát a sportot.

A bejegyzés trackback címe:

https://ideo-logic.blog.hu/api/trackback/id/tr4416627890

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2021.07.15. 06:22:20

Könnyű ellenfelek...
Bél is rogyott a foci EB-n mind a három ellenfelünk abba, hogy azt hitte, könnyű a magyar csapat.
A magyar válogatott még igazolta, hogy a szupercsapatok is verhetőek.

Szóval: nem minden a statisztika.
süti beállítások módosítása